Paul White, a dzsungeldoktor

Sok-sok éve hallottam először a buyufáról. Ez a növény nem létezik Paul White találta ki egyik legismertebb művének kereteként: “A buyufa alatt” c. könyvében. Gyermekkönyv, de történetei olyan tanulságosak, hogy minden felnőttnek érdemes lenne elolvasnia. Állatmesék az élet nagy kérdéseiről.

De most egy másik művét olvastam: “Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán“. Ez is gyerekkönyv, mégis üdítő. Paul White első szám elsőszemélyben írja, hiszen ő maga dolgozott Afrikában, a Tanganyika tó környékén, orvos-misszionáriusként. Történeteit élményeiből merítette.

Ha már a maláriáról és Albrecht Dürerről írtam korábban (klikk: ide), akkor hadd következzen egy részlet a könyvből ebben a témában:

“Simba a kórház kapuja előtt egy majomkenyérfa árnyékában ült. A szeme csukva volt és a foga vacogott. Odamentem hozzá és a vállára tettem a kezemet. A bőre szinte sütött.
– Simba! – Felugrott.
– Bwana (Uram)… – hol.. – ah…!
– Hiszen te beteg vagy, öreg barátom! – mondtam. – Jobb lesz, ha most mindjárt átjössz a kórházba, adok neked gyógyszert.
– Nem aludtam semmit az éjszaka. Tudod, úgy kopog, kopog a fejemben. A szívem is olyan szomorú. Látod, minden munkám teljesen hiábavaló. Ó, pedig mennyire igyekeztem, hogy hasznossá tegyem magam, de…
Kezébe temette az arcát és felnyögött, az egész testét rázta a láz. Karon fogtam és felvezettem a kórházba. Az iskola felé pillatntott és rekedt hangon mondta:
– Bwana, csődöt mondott az Istennek való szolgálatom… És most már hogy bizonyítsam be Perisinek, hogy méltó vagyok hozzá? Ó, Bwana, jobb lett volna, ha sohasem mentetted volna meg az életemet itt a kórházban!
– Figyelj ide, barátom! Sohasem tudunk jó döntéseket hozni, amíg betegek és haragosak vagyunk. Most ágyba veled! Vedd be ezt a gyógyszert, aludj néhány órát, egyél, és majd utána beszélünk ezekről a dolgokról.
Mellette álltam, amíg néhány gyapjútakaróval jól betakarták Simbát, miután ezt megelőzően kinint fecskendeztem erős, izmos combjába.
– Ejj! – kiabált Simba, miután kihúztam a tűt. – Ó, Bwana, hiszen ez a tű olyan, mint egy tőr!
– Ez bizony tőr! – feleltem – És a csúcsűn van a gyógyszer, a méreg a malárialégy csípése ellen, ami ezt a lázat okozza. Látod, a baktériumok most menekülnek a gyógyszer elől, de ő utánuk fut és utoléri őket, s megöli olyan biztosan, mint mikor te kígyóra vadászol a botoddal.
Most Daudi jött be és két aszpirin tablettát és vizet hozott Simbának. A tablettákat Simba nyelvére helyezte és ő engedelmesen lenyelte. Utána valóságos oroszlánordítást hallatott:
– Ó, Bwana, ez aztán a gyógyszer! Hogy elveszi a fájdalmakat a fejemből is, az izmaiból is! Ó! – és jólesően elnyújtózkodott. – A kórház az a hely, ahol az ember minden fájdalmára enyhülést talál! De jaj, úgy fázom!
Daudi a hóna alá dugta a hőméről és gondosan fogta. Aztán kivette és leolvasta.
– Negyven fok!
Lerázta a higanyt és ekkor megkérdezte Simba:
– Bwana, mit mond az üvegszög?
– Micsoda?
Daudi nevetett:
– Bwana, Simba szeretné tudni, hogy milyen magas láza van? Az üvegszög alatt a hőméről érti!
– Igen? – nevettem – Az üvegszög a következőt mondja: Körülbelül három napig ágyban kell maradnod, a azután már majd jobban fogod érezni magad.”