RSS

Biblia kategória bejegyzései

Farkasokkal táncoló… bárányok

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Képzavar? Nem, hanem egy könyv címe. Egy remek, de nehéz könyv, sok érdekességgel, lényeges pontokkal abban a témakörben, amit úgy hívunk: misszió (küldetés).

Amikor valaki egy idegen kultúrába utazik, hogy ott hosszabb időt eltöltsön, sőt, hasznos tagja legyen a társadalomnak, akkor valamilyen szinten be kell illeszkednie. Ebben segít Michael Griffiths könyve, a Lambs dancing with wolves. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki nem turistaként, hanem hosszabb időre utazik külföldre, akár misszió, akár munka vagy tanulás okán.

Részlet a könyv elejéről (fordítás utána):
Many of us enjoy sci-fi adventures where space travellers encounter, and try to understand, alien life forms in other imaginary worlds in differenct time warps from our own. There is comparable, real-life adventure in entering different communities of human beings living in our own time scale in this present real World. We can enjoy the privilege of crossing cultural boundaries, and meeting real fellow human beings, whose culture, ways of thinking and language are entirely different from our own. I have tried to express the excitement of that ’venture into the unknown’ and the enrichment it brings. To remain monocultural in today’s global village is to impoverish oneself, and to leave vast areas of our potential memory banks as cold, draughty, empty vaults. The creator has provided every one of us with the capacity for cross-cultural communication, and to neglect this might be seen as a malfunctioning of our God-given human capability.

While tourists traverse other cultures from the safe distance of glass-bottomed boats, and a few may have the courage to snorkel for two or three weeks, they aren’t touching on the real adventure. The real adventure is to risk learning to live and breath in a new cultural environment. The creator is a God who communicates, and has blessed us his cratures by giving us the capacity to communicate. Indeed, his command that we love all our neighbours as ourselves means we must learn to communicate. And more than that – to enjoy the privilege of building relationships across cultural fences, so that we bond with other human beings of different tribes, tongues and nations. This can be a foretaste of heaven to come.

“Sokan vagyunk olyanok, akik élvezzük azokat a sci-fi kalandleírásokat, amiben űrutazók találkoznak, és próbálják megérteni a miénktől igen különböző időben, más, képzeletbeli világban élő idegen életformákat. Van ehhez hasonló, a valós életben tapasztalható kaland, amikor a jelen, valós világban, a saját időnk szerint élő, de más emberi lények közösségbe lépünk be. Élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy , hogy kulturális határokat lépünk át, és olyan embertársainkkal találkozunk, akiknek kultúrája, gondolkodásmódja és nyelve teljesen különböző a miénktől. Megpróbáltam kifejezni annak izgalmas voltát, hogy milyen az ismeretlenbe való kalandozás és mekkora gazdagságot (nem anyagi) hozhat számunkra. Egykultúrájúnak (monokulturális) maradni a mai globalizálódott világunkban tulajdonképpen saját magunk elsekélyesedése, és óriási kihasználatlan területet hagy elménkben, mint hideg, száraz, üres kripták. A teremtő minden egyesünknek megadta a kultúrák közötti kommunikáció képességét, és ennek figyelmen kívül hagyása olyan, mintha az Isten által adott emberi képesség fogyatékkal funkcionálna.

Miközben turisták más kultúrákba láthatnak bele üveg fenekű csónakok biztonságos távolságán keresztül és néhánynak meglehet a bátorsága, hogy két-három hétre is beleszippantson, valójában nem érik el a valódi kaland mélységét. A valódi kaland éppen azzal kockáztat, hogy az új kulturális környezetben él és lélegzik. A teremtő olyan Isten, ki kommunikál, és megáldott bennünket, mint az Ő teremtményeit a kommunikáció képességével. Valójában, a parancsa, hogy szeressük a mi összes felebarátunkat mint magunkat, azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk kommunikálni. Sőt, több is ennél – élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy a kulturális kerítéseket átívelve kapcsolatokat építhessünk, így kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik különböző törzsekből, nyelvekből és nemzetekből jönnek. Ez valójában a közelgő Menny előzetes megízlelése.”

A könyv taralomjegyzéke, melyből kiderül, hogyan is gondolkodik a szerző:

1. Lambs Learn the Language of the Wolf-pack

2. Lambs Bond with Wolves

3. Lambs Face Culture Shock and Stress

4. Different Breeds of Lamb Inter-relate

5. Lambs Relate to Indigenous Wolves

6. Lambs Learn to Appreciate Wolf Culture

7. Lambs Try to Explain God to Wolves

8. Lambs Bond with Wolves in a New Flock

9. Lambs Relate with their Flock Leaders

10. Lambs Stay Single11. Married Lambs Bond with Others

12. Quality of Life for Isolated Lambs

13. Lambs Bond with their Shepherd

A könyv kapható többek között az Amazonon: https://www.amazon.com/Lambs-Dancing-Wolves-Michael-Griffiths/dp/0825460166

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Gyűrű

A gyűrű egy szoros szövetségre, a házasságra emlékeztet férfit és nőt. De létezik égi gyűrű is, felhőkből. Ritkán látni ilyet, ezért most gondoltam megosztom ezt a néhány képet. Tudom, hogy egy blog nem képeskönyv, nem is Instagram, de a gyengélkedő internetkapcsolat és a feladatok által szűkre szabott időm miatt, most csak rövid kommentárral adom közre a hét végén (2014. november 15.) készített fotókat.

A Biblia azt mondja a Prédikátor könyve 11. fejezetének 3. és 4. versében: “Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre… Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat.” – Bár mi most a fellegeket nézegetjük, de nem azért, hogy megtántorodjunk, hanem Isten teremtésének csodáit lássuk! Megérkezett az eső is, mert a sűrű felleg megtelt.

A zöld fű láttán senki ne lepődjön meg. Jelenleg – továbbra is – Afrikában lakunk. Itt most a tavasz vége… a nyár közeledik. Bocsánat! Egész évben nyár van, de most a csapadékos évszak, az esős nyár következik. Sőt, viharok képében már néhány hete meg is érkezett. Majd minden nap esik ilyenkor, hetente 2-3-szor pedig komoly trópusi vihar formájában szakad le a csapadék.

A képek Zambia észak-nyugati csücskében, a Sakeji nevű iskola melletti füves repülőgép-leszállópályán készültek (airstrip). Bizony, ahogy tágult a vihargyűrű, szaladnunk kellett, hogy menedéket találjunk.

Az első kép a vihargyűrűt és környezetét mutatja:

Széles panoráma-kép, a szélén a család áll esőkabátban, ámulatban a látványtól.

Széles panoráma-kép, a szélén a család áll esőkabátban, ámulatban a látványtól. (A képre klikkelve teljes felbontás.)

A második képen magát a vihargyűrűt láthatjuk közelebbről:

Félelmetes, mint egy centrifuga dobja. A szél hamar megérkezett, de csak a tágulás után (klikk: nagyfelbontás).

Félelmetes, mint egy centrifuga dobja. A szél hamar megérkezett, de csak a tágulás után (klikk: nagyfelbontás).

A harmadik képen azt látjuk, amikor már a gyűrű elkezdett tágulni és bomlani. Ekkor leszakadt az ég, megjött a szél, majd az eső is villámlás kíséretében. Sajnos kárt is tett néhány elektronikai eszközben az egyik villám.

A táguló és darabjaira szakadó felhőkör. Dániel mutatja a vihar mozgásának irányát. (klikk: nagyfelbontás)

A táguló és darabjaira szakadó felhőkör. Dániel fiam mutatja a vihar mozgásának irányát. (klikk: nagyfelbontás)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/11/17 hüvelyk Afrika, Biblia

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Rapcsörre készen

RR - nem Riva Rocci, hanem Rapture Ready

RR – nem Riva Rocci (Scipione), hanem Rapture Ready

Vettünk egy pólót tavaly nyáron, ami a kedvencem lett. Több ok miatt lehet szeretni egy ruhadarabot: kényelmes, puha, szép a színe, jó a minősége. De ok lehet az is, ha valami olyan felirat szerepel rajta, ami kedves az embernek. Gyakran látni harmincas, negyveneseket – de még huszasokat is, akik nosztalgiából felveszik az egyetemi, kollégiumi vagy valamilyen sok évvel korábbi rendezvényen kapott, feliratos pólót. Ez a kötődés.

Bár az egészségügyben az “RR” a vérnyomásra utal (Riva-Rocci módszer), az én RR feliratos pólóm egészen más üzenetet hordoz. Ezért is szeretem. Hát mi ez az üzenet?

Arról mindenki tud, hogy Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt megszületett Betlehemben. Az is közismert, hogy 33 évesen keresztre feszítették. Ennek az oka pedig az volt, hogy meghaljon a világ bűneiért, méghozzá ártatlanul.

Arról viszont már kevesebben tudnak… sőt, még kevesebben hiszik, hogy feltámadt, ma is él. Sőt, nemsokára visszajön ide a földre (Földre). Felteheti bárki a kérdést, hogy minek? Nem volt elég egyszer eljönni és meghalni? Miért nem mehet minden rendesen tovább, a keresztények meg örüljenek mindennek, legfőképpen karácsonykor meg húsvétkor.

Az ő ismételt eljövetelének nagyon konkrét és komoly céljai vannak. Többek között: ez a világ egy kicsit el van szállva magától, mindenki osztja az észt, kitermeli és sajnos herdálja is az ásványkincseket, nem ártana majd egy jó nagy rendrakás. De mielőtt ez bekövetkezne, előtte – a Biblia szerint – Jézus Krisztus el fog jönni, azért hogy ebből a Világból kiragadva, elvigye magával az övéit, vagyis azokat a hívő embereket, akik Neki adták az életüket.

Ez a kiragadás, elvitel másnéven az elragadtatás. Az angol nyelvben erre van a rapture (ejtsd: rapcsör) kifejezés, amit a bejegyzés címében is emlegettem. Az angolosak kedvéért egy szótár meghatározása (“A szentek elragadtatása”):
(“Rapture of the Saints. A term often applied to the ‘catching up’ in the clouds of the saints, including both those raised from among the dead, and those who will be alive on the earth at that time, to meet the Lord in the air at His coming, according to 1 Th. iv. 16,17. This preliminary detail in the coming of the Lord is of great interest to the church, which is set to wait for Him.”—Concise Bible Dictionary)

Nem máshol, mint a Tesszalonikai első levél 4. fejezetében olvasunk erről az elragadtatásról. Ott azt mondja Pál apostol, hogy az Úr eljövetelekor, mi, akik élünk, elragadtatunk hozzá – Jézus Krisztushoz -, hogy mindenkor (örökké) vele legyünk. Nagy igéret ez és hatalmas reménység.

Az Újszövetségben található Első Tesszalonikaiakhoz írt levél 4. fejezetének 17. verse. A részlet párhuzamosan mutatja be a görög eredeti és annak angol fordítású szavait. A jobb fölső sarokban szerepel az a bizonyos elragadtatás.

Az Újszövetségben található Első Tesszalonikaiakhoz írt levél 4. fejezetének 17. verse. A részlet párhuzamosan mutatja be a görög eredeti és annak angol fordítású szavait. A jobb fölső sarokban szerepel az a bizonyos elragadtatás.(Forrás: http://biblehub.com/interlinear/

 

Mi is a helyzet akkor ezzel a pólóval?

Nos, ez a póló éppen ezt hivatott üzenni és bátorítani a feliraton keresztül. Jézus Krisztus jön, nemsokára. Bekövetkezik az elragadtatás (rapture), de vajon készen állunk-e erre (ready)? Annak aki nem hisz, annak először is a bizalmát őbelé kell vetnie, megbánni bűneit stb. Aki pedig hisz, annak úgy kell élnie az életét, hogy amikor a “Nagyfőnök” megjelenik, visszajön, akkor örömmel forduljon hozzánk és mi is örömmel várjuk őt. Ezt jelenti az Elragadtatásra Készen – Rapture Ready felirat. Ezért örülök én ennek a pólónak. De a fő kérdés, hogy csak a felirat hirdeti a készenlétet, vagy az életünk valóban ezt mutatja-e?

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/06/01 hüvelyk Biblia, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Raspored rada

…vagyis: “Munka rend”. Így, nagybetűvel. Hiszen ha az ember dolgozik, az megérdemli a nagybetűt, tegye azt az emberek épülésére vagy éppen Isten dicsőségére. Sajnos, a kifejezést kissé devalválja vagy inkább egyenesen iszonyattá teszi az auswitzi felirat: “A munka szabaddá tesz” („Arbeit macht frei”). Pedig igen is, a munka valóban szabaddá tesz. Különösen akkor, ha az megfelel az adottságainknak, képességeinknek. Ha megérkezik az alkotás közben a “flow“, akkor haladnak a dolgok és szabadnak érezzük magunkat. Különösképpen igaz ez akkor, ha különleges munkát, kiváltságos feladatot végzünk Isten dicsőségére (és egyben az emberek épülésére).

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

Ezért jó olvasni a feliratot: “Munka rend”. Sőt, azon a táblázaton, ami jobb oldalt látható, további két nyelven is felírták a szöveget. Innen a bejegyzés címe: Raspored rada.

Sokan nem is gondolnák, hogy a második világháború közepén Magyarország déli határvidékén, a Délvidéken, milyen aktív keresztyén gyülekezeti élet folyt (a reformátusok, baptisták mellett a testvérgyülekezetekben is). Földrajzi elhelyezkedéséből és az ott jelenlévő nemzetiségek miatt, a helyi közösségek nagy részében több nyelven is folytak a bibliaórák és az istentiszteletek. Bármelyik régió „megirigyelhetné” az ébredést, a lelkesedést és azt az odaadást, amivel akkoriban, ott Isten Igéjét hirdették a közösségekben.

Nem is részletezem, a teljes cikk megtalálható az mktgy.hu-n, annak Élő Gyülekezetek Online blogjának Körkép rovatában: http://mktgy.hu/egyonline/delvidek Érdemes megnézni a neveket: hányféle náció munkálkodott együtt. Öröm volt számomra összerakni a helyszíneket, neveket, dokumentumokat. Biztatás ez mindannyiunk számára: munkára fel!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/02/04 hüvelyk Biblia, Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Három “nagyágyú” gondolatai egy helyen

Kicsit bajban vagyok, amikor Isten embereit, Jézus Krisztus hűséges munkatársait “lenagyágyúzom”. De amikor olyan igehirdetőket ismerek meg, akik Isten országa építésében igen sokat tettek, szolgálataikkal sok ember lelki-szellemi növekedéséhez, épüléséhez járultak hozzá, akkor magam is azt mondom: ezek “nagy kaliberű emberek”. Úgy is mondhatjuk, hogy nagy formátumúak. A mai szóhasználat így jellemzi a többi emberre nagy hatással bíró embertársainkat.

Ilyen emberek írásait sorakoztatja fel, fordítja magyarra és adja közre a Fókuszban az Ige/The Word in Focus c. blog:

A blog címlapjának fejléce

A blog címlapjának fejléce

Az utóbbi néhány hétben a blog három nagy kaliberű, a történelem során keresztyének 100 ezreire (vagy inkább millióira) hatással lévő igehirdető írásait adta közre. A három ember között van két “C. H.” és van két “Mac”. Nos, kik ezek?

mozes5konyvemackintosh1. Charles Henry (C. H.) Mackintosh 1820-ban született és 76 éves koráig szolgálta Isten ügyét. Igen termékeny író volt, számtalan bibliamagyarázata és kommentárja jelent meg. Magyar nyelven talán legismertebb könyvsorozata a Mózes öt könyvéről írt kommentárja. Még valamikor a két világháború között adták ki először, aztán az 1980-as években az Evangéliumi Kiadó újranyomta, majd átdolgozta a GBV segítségével. Ma is kapható és bizony igen mélyen elemzi miről is szól a Biblia első öt könyve (kapható pl. itt is).

Vigyázat ez a Mackintosh, bár úgy hangzik, mint a Mac (az “almás” – Apple) Intosh, de a kettőnek nincs köze egymáshoz tudomásom szerint. A cikk pedig, amit a Fókuszban az Ige közread: Krisztus a fő szempont (elolvasható itt!).

John MacArthur egyik magyarra lefordított könyve

John MacArthur egyik magyarra lefordított könyve

2. Akkor legyen a következő nagy kaliberű ember egy másik Mac, vagyis John Fullerton MacArthur. Egy kaliforniai gyülekezet pásztor-tanítója, kedvelt konferenciai igehirdető. A Wikipediában nagyon tetszik a vallásának a megjelölése: nondenominational Christianity (felekezetektől független kereszténység). Jó ha valaki ilyen széles alapról indul el, mert ez a kellően széles látókörű alap maga Krisztus. A szerzőnek több könyve is megjelent a már fent említett Evangéliumi Kiadónál. Többek között: Harc a kezdetért…(többek között ez is Mózes könyveiről, méghozzá az első háromról szól), Miért csak egyetlen út van, Isten terve gyermekeink nevelésére.

További érdekességek, hogy John MacArthur kommentárjaival készült egy Study Bible is. Ez a fajta biblia olyan, amikor a szöveggel egybekötve, egybetördelve segédanyagok vannak, megjegyzések, kommentárok, térképek, bibliaolvasó kalauzok (említettem már egyet itt: Thompson chain reference).

A Fókuszban az Ige a A keresztény élet: Az önmagunknak való meghalás c. írását adja közre magyar fordításban és eredeti angol nyelven is. Érdemes elolvasni és persze a lényeg: eszerint is kellene élni. Hiszen az Igének ne csak hallagatói legyünk, hanem megtartói is.

Isten ígéreteinek tárháza legújabb kiadása

Isten ígéreteinek tárháza legújabb kiadása

3. Ismét egy C. H., de ő Charles Haddon Spurgeon. Milliókra volt hatással részben igehirdetéseivel, részben könyveivel. Csak az Isten ígéreteinek tárháza c. könyvéből magyar nyelven több mint százezer fogyott el az elmúlt évek során. Baptista prédikátor volt és C. H. Mackintosh kortársa a XIX. században.

Magyar nyelven is több mint egy tucat könyve jelent meg, de felhívom a figyelmet, nem tucatkönyvek. Mind megéri az idő ráfordítását, hogy végigolvassuk. Csak ajánlani tudom (időt sajnos nem tudok adni hozzá). De egy könyvét még azért kiemelném: velőtrázó igazságokat fogalmaz meg kissé szarkasztikus, de mindenképpen ironikus formában az emberi élet örök igazságairól a Szántó János beszédeiben (Egy vidám földműves tanácsai). Annak idején az Élő gyülekezetek folyóiratba át is vettünk egy írást a könyvből: .pdf-ként letölthető a lapszám itt (2001-ben). Nagy élmény ez egész könyvet végigolvasni, kapható a kiadónál: itt.

A Fókuszban az Ige a nem hívő, nem keresztény emberekért mondott imák fontosságát hangsúlyozza Spurgeontól vett cikkében, elolvasható itt.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2014/01/28 hüvelyk Biblia, Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Két reklám és az örökélet

Amikor még a szüleimmel éltem (na, nem most volt), még volt televíziónk. Akkoriban igen gyűlöltem a reklámokat. Mindig ugyanazt sulykolják, idétlen szövegek, villódzó képek, ráadásul megszakítják a műsort. Mára a reklámok átalakultak. Számomra is, hiszen nincsen televíziónk (már 15 éve, nem is hiányzik), de az interneten is jelen vannak a reklámok: akár a postafiók jobb oldalán, akár blogok, internetes újságok olvasásakor (remélem kedves olvasó nem látsz reklámot, mert kikapcsoltattam ezen az oldalon).

Ugyanakkor bizonyos reklámok az interneten önálló életre keltek, de ez csak a legjobbakra, legviccesebbekre, legmegdöbbentőbbekre igaz. Így aztán ma már hobbiból, időnként nézek reklámot… önmagáért, mint a rendező-operatőr mesterműve kedvéért.

Ebben a formában két meghatározó reklámot nem tudok elfelejteni: az egyik egy nyelviskolát reklámoz és amikor angol barátainknak megmutattam, frenetikus röhögésben törtek ki. A német parti őrséghez egy újonc kerül, aki töri az angolt (vagy inkább erősen akcentussal beszéli):

A film remekül hajaz a kimondhatatlan “th” betűkombinációra és a süllyedni (sink) – gondolni (think) szavak közötti hasonlóságra. I think… nem süllyedek, hanem gondolkodok – I sink… süllyedek, nem gondolkodok!

A másik meghatározó reklám volt számomra egy Microsoft X-Box reklám (életemben nem láttam még X-Boxot, bár tudom, hogy egy játékgép). Nem az eszköz a lényeg, amit hirdet, hanem az egész, ahogyan megcsinálták.

Amikor végignéztem, egyből az ugrott be, hogy mennyire igaz ez a keresztyénség, a Biblia üzenetére. Ebben ugyanis azt mondjuk: az élet rövid… gondold meg, hogy mire fordítod. Így aztán fogtam magam és kicsit átalakítottam a reklámot (saját kezűleg):

Közben láttam meg, hogy már angol nyelven valaki elkövette a hasonló módosítást. Úgy látszik, hogy nemcsak én asszociáltam a videó alapján az evangéliumra, a Biblia Örömüzenetére.

Az eredeti X-Box reklám http://www.youtube.com/watch?v=t6zgQH3tUKk

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/10/26 hüvelyk Biblia, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

Korbán (ÉGy 5/46)

Micsoda? Orbán? Nem, korbán! Egész pontosan korbanheb, vagyis egy héber szó, a korbanige igéből ered. Az Ószövetségben először Mózes Harmadik Könyvének első részében találkozhatunk ezzel a szóval az áldozatok leírásánál. A korbán főnév szoros összefüggésben van egy igével, melynek jelentései: közel állni, közel lépni, közeledni illetve közel vinni, áldozatot bemutatni. Kifejezi tehát azt, hogy a különféle áldozatok bemutatása tulajdonképpen az Istenhez való közeledés, és a helyesen hozott áldozat által Isten és ember egészen közel került egymáshoz, egy szellemi közösséget alkotva.

Az Élő Gyülekezetek 1999. augusztusi számából az egyik kedvenc cikkem volt a “korbános”. Üzenete ma is érvényes és nagyon tanulságos, főleg azt látva, hogy hány idős szenved az egyedülléttől éppen kórházba kerülve:

“John A. Bjorlie: Korbán
Amikor az abortusz-igenlés végigsöpört az Egyesült Államokon, a keresztyének válasza ez volt: »Ez a világ elveti és meggyilkolja gyermekeit, pedig a gyermek az Úrtól való örökség, egy áldás. Érkezését örömmel kell venni, így mi gyermekeket fogunk örökbe fogadni. Gyermekeket nemzünk és az Úr félelmében neveljük fel õket.« Mindez sokkal erõteljesebben szólt, mint ezer abortusz-ellenes szórólap.
Manapság, az eutanázia hangos szóvivői adnak lehetőséget a keresztyéneknek, hogy nyilatkozzanak. Hogyan bánjunk a gyengékkel, erőtlenekkel, öregekkel? Be tudjuk mutatni a valódi kereszténység egyedülállóságát ebben a világban? Itt most az otthonunkban való helytállásról, bizonyságtételről beszélek.
Krisztus élete merő ellentéte volt azoknak az álkegyeseknek, akik mentesítették magukat mindenféle otthoni kötelezettségük alól. Kegyeskedő kortársainak ezt mondta Krisztus: »Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; és így érvény telenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek.« (Mk 7,9-13)
Elhanyagolták a szüleikről való gondoskodást. És kire hivatkoztak, kit okoltak ezért? Istent, akit állítólag imádtak. Azt az összeget, amellyel kisegíthették volna szüleiket, Istennek szentelték adományként, korbánként.
Ennek ellentéteként nézzük meg Jézus példáját. Ha volt valaki, aki mentesítve lehetett volna az otthoni kötelességek alól, akkor az az Isten Fia volt. És mégse hivatkozott a korbánra Máriának: „Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.« (Jn 19,26-27). Még akkor is, amikor a kereszten szenvedett, volt arra gondja, hogy az anyját rábízza valakinek a gondoskodására.
Krisztus szavaival összhangban Pál mondja: »Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, s ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüeik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek… Ha pedig valaki az övéiről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.« (1Tim 5,3-8)
Ezeknek a verseknek az értelme nem is lehetne egyértelmûbb, és mégis miért nem eszerint járnak el sokan? Az a vers, hogy »Ha … valaki az övéirõl nem gondoskodik … rosszabb a hitetlennél!« néha arra ösztönzi a keresztényeket, hogy a nagyon is jó életszínvonalukat tovább emeljék, vagy éppenséggel egy ok arra, hogy életbiztosítást kössenek (nemrégen egy bizdtosítási ügynök hivatkozott nekem erre a versre, de mint észrevettem, ez volt az egyetlen igehely, amelyet tudott). De megértettük-e, hogy ez a vers arra tanít minket, hogy gondot viseljünk a szüleinkre, nagyszüleinkre?
korbanAz, hogy rójuk le hálánkat szüleinknek, azt jelenti, hogy ők tisztába tettek, felneveltek, élelemmel láttak el, és eljön az idõ, amikor ezt viszonoznunk kell. Nehéz és fárasztó napokban velünk voltak, gondot viseltek ránk, és eszerint kellene nekünk is tennünk. És éppúgy, ahogyan minket megetettek, nekünk is azt kell tennünk, ha szükségük van erre. A keresztyén szociális otthonok nem azért jöttek létre, hogy ennek a felelősségét elpalástolják előlünk. És ha meg is bízok valakit fizetésért, hogy helyettem lássa el ezeket a teendőket, a felelõsség Isten előtt még mindig az enyém: »…ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!« (Péld 23,22) Ez az én felelõsségem, mielõtt a gyülekezeté lenne, ez az én részem, mielõtt az államé lenne.
Míg a világi emberek állami intézményekre hárítják az otthoni kötelességek ellátását, vagy éppenséggel el akarják távolítani »a társadalom haszontalan, nem produktív tagjait«, addig a keresztényeknek a szeretet radikálisan más útját kell megmutatniuk efelé az önzõ világ felé, mely megveti az ősz hajat. A világ kormányzói: a kényelem, a haszon és a gazdaságosság. De a keresztények erőssége: a bennük lakozó Krisztus, és vezetésük: az Ő életének és át nem ruházható tanításainak követése.
Ezen igék olvasóinak Isten nem engedi, hogy a felelősséget elhárítsák ezzel a szóval: „korbán”. Inkább számoljunk ennek az isteni elhívásnak a nagyságával. És ha a nagyobb kiadásokat számolgatjuk, mondogassuk magunknak: »Az Ő parancsolatai nem nehezek«, és azután ne cselekedjünk hitetlenül.
Mit ér a keresztyénség, ha nem gyakorlatias?! Így hát éljünk aszerint a mindennapokban!”

Ebben a lapszámban a következő cikkek olvashatóak (.pdf az mktgy.hu-n):

A helyi gyülekezet finanszírozása – Szeretné ha befektetése a lehetõ legmagasabb hozamot érné el, minden kockázat Skizárásával? Szeretné a pénzét egy olyan alapba fektetni, amelynek 6000 éves múltja tanúskodik arról, hogy mindez lehetséges? Ha ezt egy reklám szövegeként olvasnánk bizonyára kiváncsivá tenne minket. Talán sok esetben nem gondolunk arra, hogy az adakozásról, az Úr munkájába fektetésről nyugodtan elmondhatjuk: megéri. Brian Gunning az adakozásnak erre és néhány hasonlóan fontos jellemzőjére hívja fel a figyelmet, melyeket az apostoli levelekben figyelt meg a gyülekezetek finanszírozásával kapcsolatban.

Az Élő Gyülekezetek II. évfolyam 4. száma (1999-ből)

Az Élő Gyülekezetek II. évfolyam 4. száma (1999-ből)

Adakozás és áldozat (I. rész) – Az adakozás olyan problémája a gyülekezeteknek, akárcsak a szeretet: mindig lehet és mindig kell is róla beszélni. Mit jelent az adakozás? Mi a különbség az adakozás és az áldozat között? Szükség van-e arra, hogy adakozzunk? Kiket hív fel az Ige adakozásra? Mennyit adjunk? Ki/Mi részesülhet az adományból? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az író a Kegyelem és Igazság c. folyóirat 1939-ben megjelent cikkében. Az írás aktualitását ma sem tagadhatja senki. A cikk olvasásakor segítséget jelenthetnek a feltett kérdések. Talán érdemes megvizsgálni – a kérdéseket összevetve a cikkben található válaszokkal és a saját elképzelésünkkel, gyakorlatunkkal -, hogy vajon mi Isten ránk vonatkozó szándéka és akarata.

Isten munkája Szilágynagyfaluban – Erdély történelmi eseményeiről, a történelmi egyházak életéről sokat hallani. A médiákon keresztül viszonylag bőven jutnak el információk hozzánk. Azt hiszem: ugyanakkor sokan vagyunk olyanok, akik az erdélyi evangéliumi gyülekezetekről, testvéreink életéről keveset tudunk. Szeretnénk megragadni az alkalmat, a lehetőséget közösségek bemutatására, hogy szélesebb körben is megismertethessük Isten munkálkodásának gyümölcseit. Reméljük nem Szilágynagyfalu lesz az egyetlen. Századunk első évtizedeiben élő hitű és bibliaismerő testvérek járták be Bihar és Szilágy megyét, akik bizonyságtételére sokan megtértek. A híres baptista prédikátor, Kornya Mihály először 1904-ben jutott el Nagyfaluba, ahol először baptista gyülekezet alakult, hintették a magot. Később, református körökbõl jövő testvérekkel megalakult egy újabb gyülekezet (a baptista mellett), mely most bemutatkozik. A nagyfalui testvérgyülekezet biztos alapokon indult el, s az évtizedek során szépen szaporodott.

Ez a szám azért is a szívem csücske, mert ebben adtunk hírt a menyasszonyommal, hogy összeházasodunk: “Örömünket osztjuk meg, amikor tudatjuk, hogy életünket összekötjük ez év (1999) október 2-án Egerben. Helye és ideje: egri református templom, 15 óra 30 perc – Maszárovics Zoltán és Lemperger Éva”—ez már a múlt évezred történelme.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/09/10 hüvelyk Élő Gyülekezetek, Biblia, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,