RSS

masza bejegyzései

masza névjegye

Christian medical doctor in a county hospital - keresztyén orvos egy megyei kórházban.

Egy amatőr, aki profi volt

Ez az ember megjárta az alvilágot. Nem spirituális értelemben, nem annak bűnüldözési értelmében, hanem fizikailag. Fogta magát és lement a pincékbe, az alagutakba.
Amatőrnek tűnt, amikor elindult, de akkoriban az amatőrök nagyot lendítettek a kutatások szekerén (mint ma a start-up-ok). Balogh János felcsapott amatőr kutatónak, még a XIX. század második felében.
Hivatásos katonaként fordult meg Lőcsén, Egerben, Nagykárolyban és Munkácson is. A katonai ranglétrán lépkedett előre (hadnagy, főhadnagy, százados), miközben kutatta állomáshelyének történelmét. Egerben az Egri Várral, Munkácson a Munkácsi Várral foglalkozott igen kimerítően.

Ki volt ez az ember?

Következzen egy részlet Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (1891) I. kötetéből:

Balogh János,m. kir. honvéd százados, szül. 1848. ápr. 30. Adán, Bácsmegyében, róm. kath. vallású nemes szülőktől; két gymnasialis osztályt Szabadkán, kettőt Szegeden és hármat Győrött végzett; a 8-ikat már nem végezhette be, mert atyja 1867. jun. a koronázásra Budapestre vitte mire Erdélyt, és az osztrák-magyar birodalom összes tartományait beutazván, okt. derekán haza érkezett és a gazdálkodást átvette. 1869. szept. 21. az újonnan felállított kir. honvéd gyalogsághoz besoroztatott. Az 1871. szegedi tisztképző tanfolyamot bevégezvén, nov. 1. hadapród-őrmesterré kineveztetett; 1872. ápr. 13. tiszthelyettes, nov. 1. hadnagy, 1879. máj. 1. főhadnagy, 1888. máj. II. osztályú és 1889. aug. 18. I. oszt. százados lett. Jelenleg a m. kir. munkácsi 11. honvéd-gyalogezred 2. zászlóalj parancsnokság vezetésével van megbízva.Czikkei, melyek vidéki lapokban jelentek meg álnév alatt, helyi érdekű közlemények és tárczák.Munkája: Eger-vár története. Eger. 1881.Legujabban: Munkács vár története cz. nagyobb munkájára hirdet megrendelést. – hiszen ekkor még Balogh János javában alkotott (MZ megjegyzése).

Néhány hiteles adat Balogh szolgálati idejéből (forrás: A Magyar Királyi Honvédelmi Ministerium és Honvédség Névkönyve – https://library.hungaricana.hu/hu/collection/austrian_state_archives_MagyarNevkonyvek/):

Következzen egy részlet Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig c. könyvéből – Egri Városszépítő Egyesület 2007):

Balogh János (Ada, 1848 – Budapest, 1910) Százados, amatőr várkutató. Gimnáziumi tanulmányai után gazdálkodni kezdett. 1869-ben besorozták katonának. 1871-ben Szegeden tisztiképző tanfolyamra járt és hadapródőrmester lett. A következő évben hadnagy, 1879-ben főhadnagy, 1889-ben százados lett. 1909-ben nyugdíjba vonult. 1881-ben Egerben kiadta Egervár története c. munkáját „melyhez – mint írja – fő adatforrásaimat ötödfél évi, ha nem is mindig személyesen eszközölt, de mindig személyes jelenlétemben foganatosított, ásás és kutatásaimból nyertem, mely céljra szolgálatmentes időm legnagyobb részét kizárólagosan áldoztam és szenteltem”. Ő volt az egri Dobó szobor felállításának első kezdeményezője 1882-ben.

Ez utóbbiról érdemes külön is megemlékezni. Hadd idézzem Turay Zoltánt, Eger történelmének jó ismerőjét, aki egy egész Egri Magazin különszámot szerkesztett és írt, amikor 2014-ben felújították a Dobó szobrot:

Dobó-szobrot Egernek!

A jelenlegi ismereteink szerint először 1882-ben került szóba, hogy Egerben szobrot állítanak az 1552-es ostrom várvédő kapitányának, Dobó Istvánnak. Érdekes módon mindez egy felvidéki katonatiszt, a Lőcséről 1881-ben Egerbe vezényelt Balogh János m. kir. főhadnagy történelmi érdeklődésének, régészeti ambícióinak köszönhető, aki a vár területén még ásatásokat is végzett. Abban az évben jelent meg az Egervár története című munkája. Ezt követően, 1882 szeptemberében fordult a városi képviselőtestülethez, hogy „az Eszterházy téren Dobó emlékére egy szobor felállítását hozza javaslatba.” Novemberben megszületett a testület elvi hozzájárulása, hozzá is kezdtek a szoborbizottság szervezéséhez, Csiky Sándor elnöklete alatt.
A korabeli sajtó is megírta, „Balogh János honvéd főhadnagy Eger vár történetéről írt munkájából 250 példányt oly feltétel alatt ajánl fel a városnak, hogy e példányok jövedelme (mely 300 ftot képvisel) Eger
hős védőjének, Dobó Istvánnak, Egerben emelendő emlékoszlop költségeire fordíttassék.”
Az 1883. április 1-jén kelt városi határozat már 60 tagú szoborbizottságot említ. A későbbi eseményeket ismerve tudjuk, hogy ebből a kezdeményezésből nem lett semmi…
Két megjegyzés a fent leírtakhoz:
Akkor még a mai Dobó tér helyén egyszerű piac állt. A háttérben elterülő várra ekkor a helyi lakosság inkább mint építőanyagra tekintett, hiszen az 1827-es nagy városi tűzvész és az 1878-as árvíz után sok ház, így például a régi Városháza is erősen megrongálódott. Az Eszterházy tér és környéke viszont viszonylagos épségben vészelte át ezeket az éveket, talán ezért is javasolta Balogh főhadnagy a szobor felállítását a városnak erre a már akkor is frekventált helyére.

Turay Zoltán

Balogh János két könyve

Az akkoriban éppen magyar királyi honvéd-főhadnagy (sic!) Egerben nyughatatlankodott. Nem lopta a napot sem munkaidőben, sem szolgálati időn kívül! Kutatott.
Ennek gyümölcse lett az Egervár története c. könyv, mely 1881-ben jelent meg Egerben. Ma az eredeti kiadványok igazi kincsek, csoda történik, ha fellelhető egy-egy példány antikváriumban, aukciókon. De persze ennek készült reprint kiadása is (kapható pl. itt).

Az Egervár története egyik eredeti példánya egy barátom gyűjteményében (Kárpáti János)

Következzen egy részlet a könyvből, ami jól illusztrálja Balogh hozzáállását:

részlet vége…

Amennyiben időm engedi, a későbbiekben szeretnék Balogh könyvéből néhány elemzést is készíteni – hiszen különösen az utolsó fejezete tanulásgos, ahol az egri vár körüli pincék, alagutak bejárásáról számol be (kevésbé részletesen).

De következzék itt Balogh két másik könyvének is az ajánlója. Hiszen Munkácsról szintén kimerítő könyvet írt, a Nagykanizsáról szóló könyvét viszont nem ismerem. Aki találkozott vele vagy olvasta, várom hozzászólását.

Munkács-vár története

Nagykanizsa (könyv itt kapható)

Nagy-Kanizsa város és vidékének hadtörténelmi leírása

Természetesen az igazi az volna, ha megtalálnánk Balogh eredeti jegyzeteit, rajzait. Érdekes életmű tárulhatna elénk. Egy amatőr kutató, aki profi volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/06/22 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , ,

Utolsó Vacsora járvány idején – avagy a biológiai közösségekről

Leonardo da Vinci: Utolsó Vacsora (forrás: Internet)

Jól ismert kép ez Leonardo da Vinci művei közül. A középpontban Jézus, a tanítványok pedig körülötte – egy hosszú asztalnál. Mintha úgy ültek volna le, hogy a közönség bekukkantva a terembe, mindenkit jól lásson. Ennél azért az eredeti helyzet kicsit másabb volt. Nyilván egymást látták és abban az időben nem mindig jutott asztal (Jézus is az ács fia volt, akkoriban az asztal-os – bútorkészítő kisiparos – ritkább volt).

Ennek a képnek valaki elkészítette a jelenlegi járványra adaptált változatát:

Mém: Az Utolsó Vacsora járvány idején – avagy karanténban
(ismeretlen készítő, forrás: Internet)

Miért érdekes az utóbbi kép? Azért, mert mi is most hasonló helyzetben vagyunk. Az imaházak, templomok zárva, üresek. A hívők otthon ülnek és online vannak kapcsolatban egymással.
De nézzük meg mi történt azon a bizonyos utolsó vacsorán, ahol az Úr Jézus együtt volt a tanítványokkal!

János evangéliuma 13. rész 1-11. versek, majd 21-26. versekig (illetve a 30. vers) – elolvasható a szentiras.hu-n ide kattintva

Miért hagytam ki a köztes igeverseket? Persze, fontos üzenete van a teljes igeszakasznak. Hiszen nagyon komoly krízis előtt vagyunk. Már ezen az estén drámai események történnek, hiszen Júdás távozott (30. vers). Ráadásul ezen a vacsorán Jézus régi dolgokat összegez és új dolgokat is mond.

De én most három másik, talán elsőre földhözragadt momentumról szeretnék említést tenni:

1. Lábmosás – mármint Jézus a tanítványoknak

  • nem fertőtlenítő szeres vizet használt, még ha akkoriban használtak illatszereket, főzött detergenseket (szappant) hamuból
  • nem gumikesztyűben mosta a tanítványok lábát
  • nem csipesszel az orrán tette (voltak szagok biztosan), amit tett

Mi volt ez, ha nem közelség, belépett a személyes térbe! Vegyük tudomásul, hogy ez ma a betegápolásban, elesettek gondozásában történik hasonlóan.

2. „ráhajolt a kebelére” (odahajolt) – mármint János, a tanítvány Jézus kebelére

  • belépett, belehajolt a személyes térbe
  • a távolság kevesebb volt mint 1,5 méter
  • ráadásul nem volt rajta szájmaszk sem sebészi, sem FFP2/3, N95

Mi volt ez, ha nem közelség, ismét beléptek egymás személyes terébe! (János volt a “szeretett” tanítvány. Nyilván egy szeretet kapcsolat ezt megengedi.)

3. „bemártotta a falatot és odaadta” – mármint Jézus Júdásnak

  • nem csipesszel vagy villával adta
  • nem is kesztyűben
  • hol volt még akkor a HACCP?

Szoros együtt étkezés volt ez. Mi, ha nem közelség?

Kimondhatjuk, hogy az Úr Jézus és a tanítványok szoros közelségben voltak… testileg is. De milyen közösségben voltak?

Nyilván lelki, szellemi közösségben, hiszen naponta itták Jézus szavait, az élő vizet, az élő Igét! De ez a kis csapat bizony biológiai közösségben is volt!

Pár szót ejtsünk erről a mindennapi közösségről, hiszen fontos kérdéssé vált most, amikor járvány van a világon és Magyarországon is.

Biológiai közösség az, amikor a testi kontaktusok által rendszeresen baktériumokat (és néha vírusokat is) adunk, veszünk egymás között.

Talán elsőre furcsán és csúnyán hangzik, mégis az intimitás, a belsőséges kapcsolat része ez a folyamat és ez így van rendjén. Azonban ebben is vannak fokozatok:

  • Legszorosabb biológiai közösség a házasság, a szexualitás. Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy a házasságban férj és feleség lesznek ketten egy test. (1Korintus 6,16)
  • Hasonló ehhez az anya-gyermek kapcsolat, különösen az első életévekben, leginkább pedig a szoptatás időszakában. Szinte szó szerint össze vannak nőve!
  • De ha továbbmegyünk: ilyenek a gyermekközösségek is, ahol pl. az óvodában a játékok megfogása, egymás lebirkózása során hasonló történik, szoros kapcsolat jön létre. A gyermekek adják veszik a baktériumokat, váladék, nyálcseppeket.
  • Gondolhatunk ilyenkor a sportolókra is. Akik együtt izzadnak a pályán, a gépeken és egymást ölelgetik egy szép gól után.
  • De egy-egy táborozás vagy éppen a kollégiumi életforma (pl. egymás poharába beleisznak stb.) szintén ilyen.
  • Szorosabb munkahelyi közösségek az együtt töltött idő és a feladat formája szerint változhatnak.
  • Most a COVID-19 járvány során kiderült a laikus közönség számára is, hogy az ápolási otthonok, szociális otthonok (esetleg kórházi osztályok) is biológiai közösségek (szakemberek korábban is tudtuk, láttuk a rezisztens baktériumok terjedése alapján). A járvány ilyen helyeken üti fel a fejét könnyedén.

Valljuk be: mi, mint az Úr Jézus tanítványai a helyi gyülekezetben is kicsit biológiai közösségek is vagyunk.

Gondoljuk a következőkre:

  • kézfogás
  • ölelés
  • egymás arcának érintése (puszi)
  • együtt étkezés: vendégszeretet és az úrvacsora (ez utóbbit különböző képen gyakoroljuk, de az egy kehely vagy pohár erre utal)

A közelség, kapcsolat és intimitás része ez. Baj lenne? Egyáltalán nem. Mindennapi hitéletünk, a testvéri közösség része. S egy közösségen belül is kivel szorosabb, kivel lazább ez a kapcsolat, de megvan, nem kerülhetjük ki a biológiai közösséget.

Azt mondtam nem baj… KIVÉVE, amikor járvány van és ezáltal veszély fenyeget, különösen jelen helyzetben, amikor az idősnél súlyos formában érkezhet meg a fertőzés.

Ezért kiemelem még egyszer. Nem baj… és itt egy nagy DE következik: járvány van, ezért most BAJ.

Ebben a helyzetben érvényes számunkra a Prédikátor üzenete a Prédikátor könyve 3. rész 5. versében: „megvan az ideje az ölelésnek és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak”

  1. Mi történt a tanítványokkal, miután az Úr Jézus meghalt a kereszten? Testileg elszakadtak az Úr Jézustól. Bár a feltámadást követően találkoztak, de a mennybemenetelkor végleg elszakadtak.
  2. Mi történt a jeruzsálemi gyülekezettel (olvashatjuk később az Apostolok Cselekedeteiben) – jött az üldözés és szétszórattak, elszakadtak egymástól.
  3. Mi történt Pál apostollal? Előfordult a szolgálata során, hogy éveket töltött együtt a testvérekkel, de aztán el kellett szakadnia tőlük. Közben viszont vágyakozott, hogy újra találkozhasson velük!

Testi elszakadás – a biológiai közösség megszakadása – ennek vagyunk most tanúi ebben a járványos időszakban. Nem más ez, mint a lelki, szellemi közösség próbája! A testileg távolkerült hívő emberek között a kapcsolat megmarad Krisztusban és a lehetséges kommunikációs formák használatával.

Annak idején Isten használta pl. Pál apostolon keresztül az új, római úthálózatot és remekül működött a levelezés (lásd a teljes Újszövetséget).

Ma sincs másként Isten használja azt, amink van. Pl. a technikát, ami rendelkezésünkre áll – használjuk is! A lelki, szellemi közösség megvan Krisztusban, kamatoztassuk ezt a hétköznapokban és közösségeinkben.

Amikor az Ige azt mondja a Zsidók 12. rész 1. versében, hogy „Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát”, akkor ennek a futásnak része most az otthon maradás, egymás segítése a nehezebb időkben. Ki kell tartani a járvány megfékezése érdekében, hogy aztán eljöjjön az az idő, amikor újra találkozhatunk és megérinthetjük egymást, kezetfoghatunk és gyakorolhatjuk a közösségben a vendégszeretet, úrvacsorát stb.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/26 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , ,

Dobhártyából arcpajzs

Viszonylag ritkán veszek gitárhúrt (ráadásul a családban már más intézi a hangszerekkel kapcsolatos ügyeket – zenész itt), de legutóbb egy D’Addario nickel ötvözetet szereztem be (három jó hely van erre és hangtechnikai eszközök beszerzésére: hangszerdiszkont.hu, muziker.hu és persze a Mezzoforte, ami egri garázscégként indult évtizedekkel ezelőtt). Az öreg PF-10-es Ibanez gitárom ettől a klassz húrtól új életre kelt, nagyon jól szólt. Meglepően jól. Naná, hiszen előtte már sok éve nem cseréltem.

Azóta is kapom a D’Addario hírleveleit, mert akkor regisztráltam a honlapjukon. A hírleveleket John D’Addario III írja alá (ezek szerint családi cég).

Meglepetés hírlevél érkezett tőlük a napokban. Méghozzá az, hogy átálltak egy új eszköz gyártására. Eddig az Evans dobbőröket gyártották az egyik műhelyben, most ezeket a remek fóliákat egészségügyi arc-pajzsok gyártására használják fel.

Néhány szót a nómenklatúráról, vagyis a nevezéktanról. A dobokon korábban bőrt használtak (ma is használnak valódi bőrt) felületté feszítve, de mára szintetikus hártyákat használnak. S míg az angol ezekre a bőrökre, hártyákra a drumhead szót használja, magyarul függetlenül a hártya anyagától dobbőrnek nevezzük. Mert ugyebár a dobhártyát másra használjuk, mégha zene létezik dobbőr nélkül, de dobhártya nélkül nem hallanánk a zenéből semmit!

De ez már anatómia, amit az angolok úgy írnak, hogy anatomy. Nos, egészen biztosan nem véletlen a szójáték az új D’Addario egészségügyi arc-pajzs elnevezésében sem: Dynatomy.

A honlap tanúsága szerint minőségi, szép kivitelű (márha a szépség számít egyáltalán egy olyan járványban, ami lerohanta az Egyesült Államokat – a D’Addario országát is) pajzsok ezek.

S itt hadd szóljak ismét a nevezéktanról, nómenklatúráról: a pajzsról általában a görög, vagy római pajzs jut eszünkbe. Talán ritkábban emlegetjük a hegesztőpajzsot, kivétel az, akinek ez a foglalkozása. Mégis, az egészségügyben megjelent az igény a hegesztőpajzshoz hasonló, fejre pánttal erősíthető pajzsra. Nos, ezeket emlegetjük arcpajzs-ként.

Jó látni azt, hogy a békeidőben minőségi hangszereket, hangszer alkatrészeket, kiegészítőket gyártó cég pillanatok alatt átállt, és használható orvosi eszközt kezdett el gyártani.

Ugyanígy üdvözölhető, hogy többen (félprofi otthoni) 3D nyomtatók kapacitását kihasználva építenek arcpajzsokat a járvány idején. Persze vigyázni kell, hogy viselése kényelmes legyen, hiszen hosszú órákat tölt benne az ellátó személyzet a kórházakban. S persze legyen masszív, megbízható eszköz.

(Zárásként még egy apróság: a fejlesztőt pedig Jim D’Addarionak hívják a cégnél. Úgyhogy mégiscsak családi vállalkozás!)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/11 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , , ,

Forrás fakad a pusztában – COVID-19 idején is?

Jelenleg is kapható az Amazonon

Öt évvel ezelőtt – távol Európától – Zambiában, korábbi misszionáriusok által hátrahagyott könyvek közt leltünk rá a Streams in the Desert c. mindennapi áhítatos könyvre.
Ezek a könyvek általában az év minden napjára tartogatnak egy egy bibliai verset, illetve hozzájuk kapcsolódó néhány gondolatot (általában egy oldal terjedelemben). Nagyon értékesek ezek a művek, hiszen naponta segítenek töltekezni Isten Szavából, a Szentírásból.
Nos, nekünk is sokat jelentett ez a könyv ott, elzárva a világtól. S akkor még nem is tudtuk, hogy éppen abban az évben (2014-2015) – miközben mi sok ezer kilométerrel odébb voltunk – magyarul is kiadásra került. Azt sem tudtuk, hogy ez a könyv valamikor az 1800-as években jelent meg először. S egy olyan hölgy szerkesztette, aki az angolul beszélő keresztyén körökben nagy áldást jelentett ezekkel az egy évre összeállított gondolatokkal.

Most, amikor újra távol vagyunk egymástól, a többi magyar embertől – hiszen a „social distancing” távol tart egymástól a koronavírus járvány miatt –, most újra kezembe került a könyv, de most már a magyar fordítása. S éppen a mai napon a gondolatok erről az elzártságról szólnak:

Megjelent 2014-ben az Evangéliumi Kiadónál, Budapesten

„Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban mondjátok el, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek!” (Máté evangéliuma 10. rész 27. vers)

Lehet, hogy egy otthon sötétsége ez, ahol a gyász engedi le az ablakredőnyt, vagy egy magányos, elhagyatott élet sötétsége, ahol bizonyos betegség vágott el minket a világosságtól és az élet tevékenységétől; vagy valamilyen összeszorító szomorúság és kiábrándulás.
Ő
(mármint Isten) ott mondja el nekünk titkait – amelyek nagyszerű és csodálatos, örökkévaló és végelen titkok. Szemünkkel, ami megvakult a földiek sziporkázásától, láttatja a mennyei csillagképeket. Aztán fülünk hirtelen észreveszi még hangjának suttogását is, ami gyakran elhal a Föld hangos kiáltásának zűrzavarában.
Ám ezek a kinyilatkoztatások megfelelő felelősséggel járnak: „Amiket mondok nektek… a háztetőkről hirdessétek!” Nem szabad haboznunk a sötétben vagy a szobába bezárkózottan. Hamarosan felszólítást kapunk, hogy foglaljuk el helyünket az élet zűrzavaraiban és viharaiban. Amikor eljön ez a pillanat, beszélnünk kell, és hirdetnünk kell azt, amit megtanultunk.

(MZ) Még nincs itt az idő, hogy visszatérjünk az élet zűrzavaraiba (mi egészségügyi dolgozók folyamatosan benne vagyunk egyébként), hiszen a kijárási korlátozás érvényben van. Tartsuk be, tartsuk meg, maradjunk otthon! Nem azért, mert #mindmeghalunk, hanem azért, mert szeretteink halhatnak meg (gondolunk az idősebbekre, betegekre), és mert országokat és azok egészségügyi rendszereit harcolja le egy ilyen járvány.
De az online eszközöket használva (ez még Lettie B. Cowman idejében még nem állt rendelkezésre a XIX. században), itt a lehetőség hogy beszéljünk, hirdessünk… (MZ)

Ez új értelmet ad a szenvedésnek, aminek gyakran a legszomorúbb részét a haszontalanság érzete okozza. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt gondoljuk: „Milyen értéktelen vagyok! Mit teszek én olyat, ami hatással van másokra? Mire való lelkem ‘drága kenete’ (János evangéliuma 12. rész 3. vers), amit elpocsékolok?” Ezek a szenvedő ember elkeseredett kiáltásai, de Istennek célja van mindnyájunkkal. A vele való közösség magasabb szintjére emeli gyermekeit, hogy hallják hangját „színről színre…, ahogy az ember a bártjával szokott beszélni.” (Mózes második könyve -Kivonulás- 33. rész 11. vers) aztán elmondja az üzenetet azoknak, akik a hegy lábánál vannak. Vajon elveszett az a negyven nap, amit Mózes a hegyen töltött? Mit mondjunk akkor arról az időről, amit Illés töltött a Hóreb-hegyen és azokról az évekről, amiket Pál töltött Arábiában?
Nincs lerövidített ösvény a hitéletben, mert felkészülés szükséges a szent és győzelmes élethez. Lennie kell időszakoknak, amikor magányosan elmélkedünk, és közösségben vagyunk Istennel! Lelkünknek időt kell szakítania a vele való közösségre a hegyen, és megtapasztalni a csöndes nyugalom völgyét a nagy szikla árnyékában. Északákat kell töltenünk a csillagok alatt, amikor a sötétség mindent betakar a földön, elcsöndesül az emberi élet zaja, és kitágul látásunk a végelen és az örökkévaló kijelentése által. Mindezek abszolút módon lényeges táplálékok, mint az élelem a testünknek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/11 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , ,

Az egri remete és a veszettség

Nemrégiben olvashattuk a hírt az indexen (itt), hogy egy norvég ápolónő a Fülöp-szigeteken rabiessel, vagyis veszettséggel fertőződött, ami halálosnak bizonyult… mint ahogy a veszettség általában halálos is!

Veszett kutya (A dog with rabies), metszet: Louis-Pierre Baltard után

Lassan száz éve, hogy megíródott az a kis könyv, amiben remek novellák (útleírások) találhatók, jól ismert szerző tollából. Az egri remete nem más, mint Gárdonyi Géza. Legtöbben az Egri csillagok miatt ismerik, de ne feledkezzünk meg számtalan egyéb, remek művéről. Az elfedettek között is meglehetősen hátul biceg a sorban az “Amiket az útleíró elhallgat” című kötet.

Ebben a műben olvashatjuk a Kire bízta (17. fejezet) című írást. Nem más ez, mint egy fiktív szereplő által talált fiktív levél (remek trükk ugyebár). A megtaláló személye talán éppen saját maga.

Ebben a fejezetben Gárdonyi megcsillantja kiváló, természettudományos ismereteit és tudományos eszköztárát. Mellette bemutatja az orvosi esetek regényes, színezett formájában való megjelenítésének lehetőségét.

A teljes könyv elolvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban: http://mek.oszk.hu/04500/04546/ A tartalom jegyzékben pedig – ahogy fentebb írtam -, a Kire bízta fejezetet kell keresni.

Mivel elég hosszú rész, így mindössze a bevezetését másolom ide. Ígérem, hogy roppant izgalmas rész…

Az ülőhelyemre rádobtam a felsőkabátomat. És a kocsi folyosójára léptem, hogy lássam a kis araukáriai fás állomást. Mikor visszafordulok, épp akkor zöttyen a helyemre, a kabátomra egy álmos spanyol, – amerikai spanyol.
– Pardon, – mondja felugorva, – nem láttam. Mi ropogott benne?
– A szemüvegem.
– Valami vastagabb…
– Egy kis skatulya szivar. Az nem volna baj, de a szemüvegem.
– Nincs másik?
– Nincs.
– Lesz.
Megnézte a szivaros skatulyát.
– El Tributo, flor fina, ez bizony pozdorjává törött.
Megnézte a szemüvegem cserepeit is. Az egyik cserepet kivitte. Valamit beszélt a konduktorral az ajtó előtt.
Egy óra multán a városba érkezett a vonat, Rosarioba. A kocsinkba egy ezüstpaszomántos sapkájú inasgyereket igazított be a konduktor. A gyerek papirosba burkolt valamit hozott a spanyolnak, és elegáns mozdulattal vette le a sapkáját, amelyen valami nagy szivarszállító cégnek a betűi ragyogtak.
– Mennyi! – kérdezte a spanyol.
– Két pezo, – felelte az inas, – és húsz centavosz.
A húsz centavoszra kissé elpirult.
A spanyol megfizette, s nekem nyujtotta a papirosba burkolt valamit.
– Tessék a szivar és a szemüveg.
Kibontottam a papirost.
A szivar csakaz: El Tributo, flor fina. A szemüveg is csakolyan, amilyen az eltörött. Meg is próbálom a burkolópapiros betűin:
a halál tehát itt ül a nyeldeklőmben…
Kézírás, dán nyelven. Tavaly foglalkoztam a dán nyelv megtanulásával. Nem nehéz nyelv annak, aki a németet érti…
a halál tehát itt ül a nyeldeklőmben…
Valami regény kéziratából való, – gondoltam. Nem foglalkoztam vele tovább. A fő az, hogy a szemüveg jó.
Úgy egy óra multán azonban megint fölvettem a papirost és magamuntából nézegettem. Vékony sárgás papiros. Elfakult máknyi apró írás. Bizonyára rövidlátó ember írta. A papiroson fönt kék nyomtatással:
Victoria Ocean steamer.
Tehát mégse regény, hanem levél. Valami levélnek a belső része. Se eleje, se vége. Rest ember írhatta, vagy zavargatott, mert a betűk dőlésén, sorok változásán látszik, hogy nem egy-ültében írta: ötször-hatszor is másul a toll vagy a tenta. A trafikos bizonyára a burkolópapírosok között vette.
Estefelé járt már az idő, – nem rontottam tovább a szememet. De nem is érdekelt. Föltettem a papirost a poggyászhálóra a szivar fölé.
Buenos-Airesből indultam akkor északnak. Ott is kellett hálnom a vonaton.
Másnap délelőtt, hogy a szivargyujtásra gondolok, megint megpillantom a levelet. Magamúntából silabizálom:
Victoria Ocean steamer
…is nem telegrafáltam, hogy meglepődjetek. Aztán látod, ha mégis valami bajom történnék, mellettem vagytok. És még egy: inkább gyógyíttatom magamat a mesterrel, hogysem a tanítványokkal. A párizsi Pasteur-intézet máris világhírű.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/05/11 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , ,

Farkasokkal táncoló… bárányok

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Képzavar? Nem, hanem egy könyv címe. Egy remek, de nehéz könyv, sok érdekességgel, lényeges pontokkal abban a témakörben, amit úgy hívunk: misszió (küldetés).

Amikor valaki egy idegen kultúrába utazik, hogy ott hosszabb időt eltöltsön, sőt, hasznos tagja legyen a társadalomnak, akkor valamilyen szinten be kell illeszkednie. Ebben segít Michael Griffiths könyve, a Lambs dancing with wolves. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki nem turistaként, hanem hosszabb időre utazik külföldre, akár misszió, akár munka vagy tanulás okán.

Részlet a könyv elejéről (fordítás utána):
Many of us enjoy sci-fi adventures where space travellers encounter, and try to understand, alien life forms in other imaginary worlds in differenct time warps from our own. There is comparable, real-life adventure in entering different communities of human beings living in our own time scale in this present real World. We can enjoy the privilege of crossing cultural boundaries, and meeting real fellow human beings, whose culture, ways of thinking and language are entirely different from our own. I have tried to express the excitement of that ’venture into the unknown’ and the enrichment it brings. To remain monocultural in today’s global village is to impoverish oneself, and to leave vast areas of our potential memory banks as cold, draughty, empty vaults. The creator has provided every one of us with the capacity for cross-cultural communication, and to neglect this might be seen as a malfunctioning of our God-given human capability.

While tourists traverse other cultures from the safe distance of glass-bottomed boats, and a few may have the courage to snorkel for two or three weeks, they aren’t touching on the real adventure. The real adventure is to risk learning to live and breath in a new cultural environment. The creator is a God who communicates, and has blessed us his cratures by giving us the capacity to communicate. Indeed, his command that we love all our neighbours as ourselves means we must learn to communicate. And more than that – to enjoy the privilege of building relationships across cultural fences, so that we bond with other human beings of different tribes, tongues and nations. This can be a foretaste of heaven to come.

“Sokan vagyunk olyanok, akik élvezzük azokat a sci-fi kalandleírásokat, amiben űrutazók találkoznak, és próbálják megérteni a miénktől igen különböző időben, más, képzeletbeli világban élő idegen életformákat. Van ehhez hasonló, a valós életben tapasztalható kaland, amikor a jelen, valós világban, a saját időnk szerint élő, de más emberi lények közösségbe lépünk be. Élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy , hogy kulturális határokat lépünk át, és olyan embertársainkkal találkozunk, akiknek kultúrája, gondolkodásmódja és nyelve teljesen különböző a miénktől. Megpróbáltam kifejezni annak izgalmas voltát, hogy milyen az ismeretlenbe való kalandozás és mekkora gazdagságot (nem anyagi) hozhat számunkra. Egykultúrájúnak (monokulturális) maradni a mai globalizálódott világunkban tulajdonképpen saját magunk elsekélyesedése, és óriási kihasználatlan területet hagy elménkben, mint hideg, száraz, üres kripták. A teremtő minden egyesünknek megadta a kultúrák közötti kommunikáció képességét, és ennek figyelmen kívül hagyása olyan, mintha az Isten által adott emberi képesség fogyatékkal funkcionálna.

Miközben turisták más kultúrákba láthatnak bele üveg fenekű csónakok biztonságos távolságán keresztül és néhánynak meglehet a bátorsága, hogy két-három hétre is beleszippantson, valójában nem érik el a valódi kaland mélységét. A valódi kaland éppen azzal kockáztat, hogy az új kulturális környezetben él és lélegzik. A teremtő olyan Isten, ki kommunikál, és megáldott bennünket, mint az Ő teremtményeit a kommunikáció képességével. Valójában, a parancsa, hogy szeressük a mi összes felebarátunkat mint magunkat, azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk kommunikálni. Sőt, több is ennél – élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy a kulturális kerítéseket átívelve kapcsolatokat építhessünk, így kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik különböző törzsekből, nyelvekből és nemzetekből jönnek. Ez valójában a közelgő Menny előzetes megízlelése.”

A könyv taralomjegyzéke, melyből kiderül, hogyan is gondolkodik a szerző:

1. Lambs Learn the Language of the Wolf-pack

2. Lambs Bond with Wolves

3. Lambs Face Culture Shock and Stress

4. Different Breeds of Lamb Inter-relate

5. Lambs Relate to Indigenous Wolves

6. Lambs Learn to Appreciate Wolf Culture

7. Lambs Try to Explain God to Wolves

8. Lambs Bond with Wolves in a New Flock

9. Lambs Relate with their Flock Leaders

10. Lambs Stay Single11. Married Lambs Bond with Others

12. Quality of Life for Isolated Lambs

13. Lambs Bond with their Shepherd

A könyv kapható többek között az Amazonon: https://www.amazon.com/Lambs-Dancing-Wolves-Michael-Griffiths/dp/0825460166

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Egy újabb öreg gondolatai

Annak idején az I-es számú SOTE belgyógyászati klinikán tölthettem gyakorlataimat, akkor már de Châtel Rudolf professzor volt az intézet vezetője. Őt előzte meg Holló professzor, aki nyugdíjasként gyakorlatvezetőm lehetett (roppant fegyelmezett és logikus gondolkodású orvos volt). Ő emlegette a klinika korábbi vezetőjét, Magyar Imre professzort, akinek a nevét jól ismertük, hiszen a Magyar-Petrányi belgyógyászat tankönyv évtizedekig volt használatban, mint egyetemi tankönyv (jó vastag kötetek). Annak idején (90-es évek) vettem meg egy könyvét. “Kici, óccó”, de hasznos gondolatok vannak benne. Stílusa egészen jó. Nem véletlenül, hiszen Magyar professzornak szépirodalmi vénája és ambíciói is voltak (több regénye is megjelent). Bár az 1980-as évek elején íródott, az alább idézett gondolatokból látni fogjuk, hogy ma is aktuális.

Részleteket szeretnék közreadni ebből a kis könyvecskéből.

Magyar Imre közérthető, könnyedebb írása az orvos és a beteg kapcsolatáról

Magyar Imre közérthető, könnyedebb írása az orvos és a beteg kapcsolatáról

Elég tetemes számú oldalon foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a milyennek is kellene lennie egy orvos személyiségének (27. oldal): “Személyiségének fontos jegye tehát a munkaképesség megőrzése súlyos emocionális helyzetben. A háborús vagy háborúval kapcsolatos emlékek bukkannak elő a gyógyszerhiány vagy az eszközhiány emléke és más emlékek, amelyek arra vonatkoznak, hogy időnként gyógyító munkát kellett végezni mindenféle gyógyító eszköz hiányában is fronton, munkatáborban, romok között. Az igazi gyógyító orvos egyénisége azé az orvosé, aki akkor is gyógyít, amikor ez csak szavakkal és magatartással lehetséges, ilyen körülmények között nyilatkozik meg igazán, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ezek a körülmények kívánatosak. De ez a tulajdonság teszi lehetővé az orvos munkáját mindenféle rendellenes állapotban, pánikban, riadalomban, zűrzavarban, amikor az orvos feladata nem csupán a szorosan vett gyógyítás, hanem a nyugalom biztosítása. Engedtessék meg, hogy a gyógyító orvos személyiségének e jegyére hivatkozzam akkor is, amikor a mai kórházi vagy klinikai osztályt említem a maga zsúfoltságával, betegelhelyezési nehézségeivel, folyamatosan visszatérő inkurábilis vagy elfekvő betegeivel. Idős, inkább ápolásra, mint gyógyításra szoruló anyókáival, aggastyánjaival, szociális indok alapján kórházba került személyeivel, akiknek körében különösen a fiatal, ambiciózus orvos esetleg úgy érzi, hogy ezért alig volt érdemes alaposan és tudományosan is képeznie magát. Súlyos emocionális helyzetről van ilyenkor is szó, melyben az igazi gyógyító orvos megőrzi a munkája és a betegek iránti szeretetet és tevékenységét nem engedi bizony demoralizáló körülmények hatására megváltozni.” – hát, igen. Egyáltalán nem könnyű, amikor valamit megálmodik egy gyermek (“Orvos leszek!”), aztán végül teljesen más körülmények, betegcsoportok, feltételek között találja magát.

34. oldal – ma is hasonló a helyzet, mint 35 évvel ezelőtt: “Fegyelmezettségre és önuralomra a gyógyító tevékenységben elsősorban akkor van szükség, amikor az elvégzendő munka mennyisége nincsen arányban a rendelkezésre álló idővel.Ez első sorban zsúfolt rendeléseinken fordul elő. Ilyenkor a rendelkezésre álló idő megfelelő beosztása vagy szükség szerint meghosszabbítása nagy fegyelmezettséget és nyugodtságot követel meg. Ugyanezen tulajdonságokra van szükség azokkal a betegekkel szemben, akik lehetőségeikkel visszaélve az orvosban az ő szolgálatukra rendelt fizetett alkalmazottat látnak csupán és követeléseiknek nem szabnak határt. A fegyelmezett orvost ilyen esetben mindig az a megoldás vezeti, hogy ő az egészséges végül is beteg vagy legalább valamilyen defektusban szenvedő emberrel áll szemben, akit ez a defektus bizonyos mértékben feljogosít arra, hogy türelmetlen vagy izgatott legyen. Vagy ez a türelmetlenség és izgatottság részéről legalábbis megérthető. A nyugalom és a türelem a legjobb és legtöbbször egyetlen fegyver az ilyen, gyakran agresszív és igazságtalan vagy követelőző betegek lefegyverezésében.”

99. oldal – véletlenek pedig vannak. Isten különösen kegyelmes volt a példában szereplő emberhez: “Magam észleltem olyan esetet a klinikai betegellátás folyamán, hogy a beteghordó a gyomor röntgenvizsgálatára rendelt beteg helyett – elnézés következtében – hevesen tiltakozó szomszédját vitte le a röntgen-laboratóriumba, aki pneumoniájából (tüdőgyulladás) már meggyógyult, de még mint lábadozó a klinikán tartózkodott. A röntgenvizsgálatot elvégezték és kezdődő, de már jól felismerhető gyomordaganatot találtak. E betegnek utólagos kikérdezés alapján sem volt semmiféle panasza. Daganatát megoperálták, az malignusnak (rosszindulatú) bizonyult. A beteg állapota kifogástalanú maradt és soha sem értette meg, hogy miért kellett a gyomrát megoperálni.”

137. oldal – Az író egy amerikai tudományos kutatás eredményeire hivatkozik, melyben hasonló következtetésekre jutott, mint a magyar egészségügyet megfigyelő Magyar professzor: “A közlemény a betegek 50%-át sorolja abba a csoportba, amelyben objektív elváltozás nem mutatható ki. Azt hiszem, körzeti rendelőinkben és intézeteinkben ez a szám vagyis, az általunk neurózisnak bélyegzett esetek száma kb. hasonló vagy még nagyobb. Ezt a számot ugyanis nagyon megnövelte az a körülmény, hogy részben a helyes egészségügyi propaganda eredményeként és részben azonban az ingyenes betegellátás vívmánya következtében egyre több beteg olyan jelentéktelen panaszok miatt is felkeresi az orvost, melyek miatt régen alig fordult volna orvoshoz. A beteg természetesen nem ítélheti meg, hogy panaszai mennyire komolyak, úgy, hogy az orvoshoz forduló betegek számának csökkentésére – ez teszi oly röviddé az egy betegre fordítható időt és ez teszi olyan óriásivá a rendelőinkben megforduló betegek számát – a jövőben sem lehet kiszámítani. A funkcionális panaszok megítélésére ha az  orvosnak valóban ez a törekvése és nem csupán benyomásokra óhajt támaszkodni, ami komoly betegségek elnézésének veszélyével jár, sokkal több időt kell fordítania mint egy típusos szervi betegség tüneteinek felismerésére.” – igen, ma is látjuk, hogy sokszor apró cseprő panaszokkal érkező betegek töltik ki azt az időt, ami a súlyosabb, sürgősebb, problémásabb betegekre kellene fordítani, nem is beszélve az erőforrásokról.

140. oldal – végül pedig a hálapénzről: “Úgy gondolja ugyanis, hogyha nem hoz áldozatot, nem is gyógyul meg. Megszokta, hogy mindenért megfizet, vízért, gázért, villanyért, melegért, közlekedésért, ruháért, könyvért. Nem képes beleélni magát a gondolatba, hogy éppen az egészségügyi ellátásért nem kell fizetnie és gyakran nem is értékeli az olyan szolgáltatást, melyért ő semmit sem nyújt. A hálapénz nem kívánatos elterjedésének nézetem szerint a gyógyulni kívánó beteg a fő oka, akinek a tudata nem fejlődött együtt a körülményekkel. Az orvost viszont elégtelen anyagi megbecsülése készteti az együttműködésre. Fiatal orvoskoromban a hálapénz fogalma teljesen ismeretlen volt és a klinikán ahol dolgoztam, noha fizetést csak nagyon kevesen kaptak és azok is nevetséges összeget, senkinek sem jutott eszébe, hogy a kórteremben fekvő betegtől bármit is elfogadjon. A fizető betegek orvosi díjat fizettek, melyet a klinikai orvosok között szétosztottak (“kiskassza”). Magángyakorlatból egy-két év ingyen munka után már tisztességesen meg lehetett élni. De nem jut eszébe a nyugati betegnek sem, vagy a nyugati orvosnak sem, hogy az orvos munkáját a fizetett díjakon vagy a biztosító által fizetett díjakon kívül a beteg külön összeggel honorálja. Az orvosok fizetése azonban olyan, hogy illegális kiegészítésre nincsen szükségük. Hazánkban a hálapénz kárhoztatott, de megtűrt kategória és addig eredményesen nem lehetett küzdeni ellene, amíg az orvos legális fizetéséből megélni nem tud és családját értelmiségi dolgozóhoz méltó szinten fenntartani nem képes. Ha a hálapénzt az orvos kezdeményezi és nem a beteg, a megvetés, sőt, a kiközösítés mindenképpen jogos. A költségmentes egészségügyi ellátás keretén belül dolgozó olyan orvos, aki a betegtől pénzt kér, fegyelmi eljárást érdemel…”

Ma már azért elterjedt a magángyakorlat, magánorvosi praxis működtetése, de mégsem oldotta meg a hálapénz kérdését.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/10 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Eclipse of the Crescent Moon

Afrikai dob Afrikában és az Egri Csillagok angol változata... Afrikában

Afrikai dob (valami kígyóbőr) Afrikában és az Egri Csillagok angol változata… Afrikában

Készületlenül, de kiszaladt már ez a bejegyzés. Most hozzáfűzöm azért gondolataimat. Régóta terveztem ezt az írást, ugyanis meg szeretnék emlékezni arról, hogy Gárdonyi műve milyen sok nyelven és milyen sok helyre eljutott már az elmúlt száz év során. Most Afrika egy eldugott részébe is került belőle néhány példány. Az iskola, ahova nagyobb fiaink jártak Zambia észak-nyugati csücskében, ott nagyon komolyan, angol nyelven világirodalmat is tanulniuk kellett. Így aztán arra gondoltam, hogy miért ne kerülhetne oda egy kis magyar irodalom is! Ezért aztán, a Magyarországról csomagban kért-kapott néhány példány Egri csillagokat szétosztottuk (ezúton is köszönet édesanyámnak és feleségem szüleinek). Kaptak belőle a Sakeji School tanárai is. Nemrégiben írtak: olvassák és most már a Rubik kockáról is tudják, hogy hova valósi (abból is került pár extra darab az iskolába, bár abból volt néhány tanárnak már korábban).

Az Eclipse of the Crescent Moon a Wikipedián: https://en.wikipedia.org/wiki/Eclipse_of_the_Crescent_Moon

Oldalt a fotó a könyvről az afrikai missziós állomáson, távol Magyarországtól. Mielőtt elajándékoztuk volna az összes példányt, szerettem volna tudni, mit kapnak, így végig olvastam. Nem tudom, hogy az angol anyanyelvűek számára milyen lehet, de számomra érthető volt (nyilván már ismertem a sztorit magyarul). De belegondoltam, nem lehet könnyű megküzdeniük a sok magyar névvel, legyen az személynév vagy földrajzi név. Bízom benne, hogy azért megbírkóznak vele!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2015/09/21 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , ,

Hasznos tippek… szakiknak

Tudom, óriási szünet volt az előző bejegyzés óta. Nem mintha nem lenne téma, amiről írhatnék, de egyszerűen nem volt rá idő. Most egy hosszabb, nagyobb lélegzetvételű írással jelentkezem, de sajnos, elég szakmai lesz. Az információk nagy része nemcsak a laikusoknak, de még a műkedvelőknek sem érdekes. Annál inkább azoknak az orvosoknak, szakdolgozóknak, akik olyan vidéken szeretnének praktizálni, gyógyítani, ahol fejletlen az egészségügyi ellátás, vagy inkább fogalmazzunk úgy: fejletlenebb, mint Európában. Ebben is vannak azért fokozatok, hiszen például egy háború utáni területen, országban az egész egészségügyi struktúra újjáépítésre szorul, mások a viszonyok, mint egy éppen fejlődő rendszerben, amilyen az egyre korszerűsödő afrikai, békés, stabil országok.

Ez a 12 éves táska némi reparálással még mindig használható. Kényelmes, még akkor is, ha megvan pakolva és úgy néz ki mint egy kisdisznó. (Igen, egy konferenciai PR tatyó, de minőségi.)

Ez a 12 éves táska némi reparálással még mindig használható. Kényelmes, még akkor is, ha megvan pakolva és úgy néz ki mint egy kisdisznó. (Igen, egy konferenciai PR tatyó, de minőségi.)

A lényeg, hogy ezeken a vidékeken a specialista kevés, az orvosok jelentős része medicus universalisként (általános orvos) minden szakterületet gyakorolja bizonyos szinten. Írtam erről egy távriportban a heol.hu-n (link: http://www.heol.hu/heves/kozelet/malaria-tbc-aids-afrikai-misszioban-gyogyit-az-egri-orvos-621269). Ez azt is jelenti, hogy napi szinten fel kell készülni a legáltalánosabb orvosi esetek ellátására. Nagyobb problémák esetén természetesen team-ben, sebészeti-szülészeti esetekben a műtőben, de az apróbb beavatkozásokat az osztályokon, rendelőben kell elvégezni. Hogy ez flottul és rugalmasan menjen, az orvosnak jó, ha mobil eszköztárként egy táskában kéznél vannak a legfontosabb dolgok.

Ennek oka részben az, hogy nincs meg minden betegellátó osztályon minden apró eszköz, másrészt sokkal gyorsabb valamit előkapni a tatyóból, mint várni arra, hogy összeszedjék az asszisztensek, ápolók a szekrényekből, polcokról. Magam ezt a mellékelten látható 2004-ből való konferencián kapott oldal-reklám táskát fogtam be erre a célra. Több mint tíz éves és néhány reparáló varrással, kiegészítéssel még mindig a legkényelmesebb és könnyedén rendezhetőek benne az eszközök.

A zsebekből egész halom apróság kerül elő.

A zsebekből egész halom apróság kerül elő.

De lássuk, milyen a táska kinyitva és kipakolva! (A blogbejegyzés összes képe klikkelhető a nagyobb felbontású kép megnyitásához.) A szétrakott kütyük között a balra felül látható fekete fonendoszkóp mellett van egy fekete valami. Az nem eszköz, hanem egy pár tiszta zokni. Minek is az? A “rural”, vidéki afrikai kórházakban nincs külön orvosi szoba, az ember a közeli missziós állomáson lakik és onnan lép be dolgozni. Ha éppen műtőben kell tevékenykedni és egy viszonylag “véres” műtét (császármetszés, előrehaladott rupturált méhen kívüli terhesség) során beszennyeződik a holmi, akkor legyen váltás. Nyilván váltás ruha nem szükséges, hiszen eleve zsilipruhában dolgozik az ember. Szóval, egy pár tartalék zokni jól jön a táskában.

Alapvető diagnosztikai eszközök és kiegészítők. Ami nincs, az az ophthalmoscop, több ok miatt.

Alapvető diagnosztikai eszközök és kiegészítők.

Ahhoz, hogy átlássuk a táska tartalmát, csoportosítottam a dolgokat. Így részletesen megnézhetjük, mit is érdemes bekészíteni. Először néhány orvosi műszert érdemes sorra venni. A fonendoszkóp természetesen elengedhetetlen, de nem ám státusszimbólumnak! Tényleg használni kell. Nagyon jól jön egy fülvizsgáló (otoszkóp), mert a világ minden részén előfordulnak olyan gyerekek, akik a fülükbe dugnak ezt azt, aztán nem bírják kiszedni. Csak itt az a különbség, hogy nem mehetnek el a fül-orr-gégészetre, mert olyan itt nincs. Úgyhogy az általános orvosnak kell megcsinálnia, de időnként a gyermekosztályos ápolók is megcsinálják. Minden esetre ehhez jól jön néhány apró eszköz. A LED-es fényű fejlámpa a szájba való betekintésben segít. Mivel ezek a korszerű lámpák már kis áramfelvételűek, az elemek sokáig tartják magukat. Hasonló a helyzet a pulzoximéterrel. Praktikus kis jószág és a korszerű, kisméretű LCD kijelző miatt ez sem fogyaszt sok áramot. Jó ha van fogászati tükör (felül), fogfájós beteg is gyakran adódik.

De mit keres a képen az ultrahang-zselé? Nos, az afrikai kórházakban kevés az eszköz, így az ultrahang-készülék is. Ha pedig egyetlen egy van, akkor az általában a szülészeti részen található. Ha máshol szükség van rá, akkor oda át kell vinni. Van, hogy a zselés tubus ottmarad az állomáshelyen. Ilyenkor, hogy ne kelljen csak ezért újra szaladozni, jó, ha van az orvosi táskában egy kis tubus (viszonylag ritkán van rá ilyen formában szükség, de megelőzi a bosszúságot).

A vérnyomás mérő a táskában opcionális. Ugyanis az osztályokon általában alapfelszereltség a vérnyomásmérő. Ráadásul a vérnyomást az ápolók, nővérkék mérik, az orvosnál fölösleges. De tartaléknak érdemes egyet otthon tartani.

Kisebb sebészeti beavatkozásokhoz szükséges eszközök. Az osztályokon elvégezhető a varratszedés, kisebb suturázás vagy éppen tályogmegnyitás. Persze, ha van lehetőség, akkor érdemes ezeket is kisebb műtőben megcsinálni, ha van ilyen lehetőség.

Kisebb sebészeti beavatkozásokhoz szükséges eszközök. Az osztályokon elvégezhető a varratszedés, kisebb suturázás vagy éppen tályogmegnyitás. Persze, ha van lehetőség, akkor érdemes ezeket is kisebb műtőben megcsinálni, ha van ilyen lehetőség.

Minimális sebészetet művelni nem kell félnetek, jó lesz… Sőt, nemcsak, hogy nem kell félni, hanem nagyon is szükséges. Ahogy fentebb említettem, a világnak több pontján is (pl. Afrika távoli vidékei) nagy az orvoshiány. Itt nem válik olyan élesen szét a sebészet és a belgyógyászat. Minden orvosnak mindennel kell foglalkoznia bizonyos szinten. Ez elképzelhetetlen a nyugati világban, ahol szakvizsga vagy éppen specialisták felügyelete nélkül meg van kötve az ember keze. De ahol nagy a hiány, ott nem kerülhető el a sebészet alapvető gyakorlása. Ennek része az, hogy egy tályogot meg kell tudni nyitni és be kell tudni drenálni (csövezni). Sokszor varratot szedni (műtét után) az osztályokon kell. De van, hogy metszett sebet gyorsabb pár öltéssel egy kezelőben megoldani, mint arra külön helységben, kisműtőben nekikészülődni. Természetesen az aszepszis szabályai mindenütt betartandók. Ehhez elengedhetetlenek a steril eszközök. Varróanyagból a rendelkezésre álló lehetőségek közül érdemes párat beválogatni a táskába. Nagy vérzésnél irány a műtő, de kisebb sebek vékony – 3-0-s fonalakkal – elláthatók. Steril kesztyűnek, szikepengének, köténynek, steril géznek lennie kell a táskában.

Időnként nem csak vénába kell kanült behelyezni, hanem van, hogy csontba adunk infúziót, de mellkast és szívburkot is csapolni szükségeltetik.

Időnként nem csak vénába kell kanült behelyezni, hanem van, hogy csontba adunk infúziót, de mellkast és szívburkot is csapolni szükségeltetik.

A has csapolása, különösen nagyobb mennyiségű folyadék esetén viszonylag egyszerű. Egy nagyobb vénás kanül, egy fordított infúziós szerelék és ragtapaszok segítségével könnyedén megoldható (sőt diagnosztikai célból egy 10ml fecskendő és egy zöld tű elég). A szívburok csapolásához már szükséges a háromirányban kapcsolható csap és nagyobb (60ml) fecskendő is. A mellkas csapolása ugyanígy, sok esetben egy nagy kanül (narancssárga – 14G) segítségével elvégezhető. Természetesen mindennek steril körülmények között és eszközökkel kell történnie.

A vénabiztosítás fekvőbeteg ellátási körülmények között alapvető, de ha sikertelen, akkor szükség lehet csontvelőbe adott infúzióra (intraossealis). Különösen extrém módon kiszáradt csecsemők esetén sürgősséggel szükség lehet rá. Ilyenkor használhatunk speciális tűt, ha van. De ha nincs, akkor a vastagabb lumbálpunkciós tűk is alkalmasak (hiszen a belsejében a beszúráskor mandrin van és ugyanúgy csatlakoztatható hozzá háromállású csap, infúzió is). Ha már a spinál-tűkről van szó, akkor érdemes megjegyezni, hogy a fekete (22G) és ennél vékonyabb tűk általában a műtét előtt szükségeltetnek (ott kell belőle bőven lennie), de agyhártyagyulladás gyanúja esetén praktikusabb a sárga (20G) használata, a fentebb említett intraossealis esetben pedig a fehér (19G) vagy éppen a rózsaszín (20G), ez utóbbiak osztályon használandók, így jó, ha van a táskában.

Néhány jegyzet, emlékeztető és pár gyógyszer jó ha rendelkezésre áll.

Néhány jegyzet, emlékeztető és pár gyógyszer jó ha rendelkezésre áll.

A baloldali következő képen láthatóak egyéb hasznos dolgok. A jegyzetfüzetet nem kell magyarázni: kicsi, zsebbe való. A rózsaszín borítós noteszbe viszont a betegek altatásához alapvető gyógyszerek, eszközök adatai, a beállítási paraméterek, gyógyszermellékhatások, adagok szerepelnek. Persze, ezek egy része megtalálható a BNF-ben, vagyis a British National Formulary-ban (a brit gyógyszerkönyv), de jobb, ha az ember a gyakran használatos dolgokat kigyűjti magának. Sőt, Afrika fejlődő országaiban az is fontos, hogy az adott kórházban ismerjük a hozzáférhető gyógyszereket. Ezt egy harmadik kis noteszban magam is megtettem. Így ha az ember szeretne adni valamilyen szert, azonnal leellenőrizheti, hogy meg van-e a kórházban. Nyilván, ha nincs, akkor fel sem írjuk, el sem rendeljük. További hasznos eszköz a piros toll vagy filctoll. Ha egy betegen, mondjuk egy tályog miatt metszést ejtünk, akkor a helyzetet érdemes a beteg kártyájára leskiccelni. Ebben segít a két szín, például pirossal jelölhetjük az elváltozást. Foghúzáshoz hasznos a lidocain+adrenalin keverék (nem részletezem), egy kis fiziológiás, steril sóoldat és egy ampulla ketamine (altatáshoz) is jó, ha van a táskában. Kisebb, egyéb intravénás gyógyszert védelemből fémdobozkába raktam, nehogy összetörjenek a táskában.

Swab (fertőtlenítő kendő), vacutainer harang, torniquette (érszorító) és injekciós tűk

Swab (fertőtlenítő kendő), vacutainer harang, torniquette (érszorító) és injekciós tűk

Vérvételi eszközök. Nem sokat ragozom: bőrfertőtlenítő, harang a vacutainer-rendszerhez, tourniquet a kar szorításához, hogy kidüllendjen a véna. Néha szárnyas tűt használunk, pici babán pedig akár a befőttes gumi is jól használható szorításhoz (rövid időre), vagy éppen gumikesztyű darabja.

Nyilván bárkiben felmerülhet, miért nincs ophthalmoscop (szemtükör) a szemfenék vizsgálathoz, illetve vércukormérő. Nos, ezek a vizsgálóban és a betegellátó osztályokon kéznél voltak. De ha nem lettek volna, akkor ezeknek is a táska tartalmának részét képezték volna. Úgyhogy mindenkinek ajánlom a beszerzését.

Nos, a hosszú listának itt vége. Remélem hasznos lesz a bejegyzés annak, aki orvosként készül Afrika távoli vidékére. A listából talán hiányzik ez és az. Ha valakinak további javaslatai vannak, akkor hozzászólásként kiegészítheti. Megköszönöm. Sok sikert és áldott gyógyulást kívánok az olvasó kezei közé!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2015/09/06 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Magyar-lunda nyelvrokonság

…nem létezik és természetes, hogy nincs közvetlen, vagy éppen szoros nyelvrokonság a kettő között, csak annyi, amennyi minden más nyelvben közös lehet. Vannak benne invenciózus fordulatok, néhány kifejezés hasonlóan hangzik. A távolság óriási, nemcsak sok ezer kilométer, de évszázadok és egy tenger, nem is beszélve a Szaharáról és az Egyenlítőről, hiszen Lundaország ma Zambiában, Kongóban és Angolában, darabjaiban létezik csak (írtam róluk itt).

Hadd hozzak azért két példát a hasonlóságra, ami meglepett:

IGEN: Az ‘igen’ és az ‘enga’ (lundául igen) szót hallva, nyilván közelebbinek tűnik, mint például az angol ‘yes’.
NEM: A ‘nem’ és a ‘nehi’ (lundául nem) szintén közelebbi hangzásúnak tűnik, mint például a ‘no’.

Érdekes a másik példa is:

cassava-makamba

Manióka liszt (cassava), ami a lunda emberek (de egész Afrikában) között nagyon népszerű eledel. Ebből készül az nshima. Szóval, amikor ‘kudya’, akkor ezt a makamba-t készítik el és eszik.

Ha megkérdezünk egy lunda embert: Tud-e enni? Akkor így hangzik: Muna kutwesha kudya? Amiben a kudya (kiejtve: kudá – mint az orosz hová). A válasz úgy fog hangzani: ‘Kudya nakudya’. Ebben a kifejezésben a főnévi igenevet vagyis az “enni” igét használják megerősítésként. Szó szerinti fordításban: Enni eszek. Milyen érdekes, hogy bár ritkán, de magyarban is használjuk ezt a megerősítést: – Eszik eleget? – válasz – Hát, enni eszek! (Ugyanígy: inni iszok – lunda: Kunwa na kunwa.)

A lunda nyelvben egyébként sokkal több “rag”-ot használnak, amit nemcsak a szó gyökere után, hanem elé és még közbe is beszúrnak (prefix, inflix, suffix). Ezért aztán extrém hosszú szavak jönnek létre. Rendkívül megnehezítik a szótározást, hiszen a szó elejéről először (lehetőleg a nyelvtan átfogó ismeretében) le kell vágni a prefixeket, aztán kiderül, hogy milyen betűvel is kezdődik a szó.

Egyik kedvenc példám erre a Tumina (Dícsérő énekek) c. keresztény énekeskönyvben van. A “By Christ redeemed” c. angol ének lunda szövegében van a szó: “Nichakenzayi” – ami azt jelenti: Amíg ő eljön… (Jézus Krisztus visszajövetelére utalva). Nos ebben a szóban a tőből is csak három betű marad: …nza… és az ige eredetileg inza, vagyis jönni (kwinza a főnévi igenév). A Ni-cha-k-e- és yi a végén mind módosítanak valamit. Ilyen ez a lunda nyelv.

Másik példa egy jó hosszú szó, ami egy egész mondatot tartalmaz: “nakumukalakelanga”. Nos szedjük szét ezt a jó hosszú szót is: “na-ku-mu-kalakala-nga”, ahol az ige: kalakala, azt jelenti dolgozni, munkálkodni, tenni. Mivel változik, ezért “na-ku-mu – kalakela – nga”. Na – teszem, ku és a végén nga, hogy rendszeresen (örökké, állandóan), meg még a mu, ami talán tárgyasítja (?), vagyis valakinek az akaratát tenni, amihez döntéssel jutottam el. Huh… hát ez jó bonyolult. Ezért inkább megmutatom, honnan vettem a példát:

“Nakumukalakelanga Nzambi”, angol fordítása: “I have made a decision to do God’s will forever.” Magyarul: “Eldöntöttem, Isten akaratát teszem örökké.” Lundában két szó, magyarul öt szó, angolul 10. Ilyenek ezek a nyelvi különbségek. Bár minden ember úgy döntene (és minden nyelven elmondanák), hogy követi Isten akaratát az életében.

De lássuk a példamondatunk forrását! A Kalane Mission Hospitalnak – ahol éppen dolgozok – a nevében is benne van, hogy missziós kórház, ezért időnként a rádióból (akár a műtőben is, ha a munkát nem zavarja) keresztény énekek szólnak. Így hallottam meg egy olyan lunda éneket (aminek a fele angol), ami nagyon sok embernek megtetszett, igazi sláger lett belőle még vagy 7-8 évvel ezelőtt. Utána kérdeztem, hogy mi ez a dal, s kiderült, hogy a címe: Ami mu umi wami (Az én életemben…). Íme a teljes szöveg, ami angolul kezdődik, a refrén lunda:

In that old house once lived an old lady. /Abban az oreg házban élt egy idős asszony./
She told stories about the way life was so hard to cope. /Történeteket mesélt arról, hogy az élet útjával milyen nehéz volt megbírkózni./
At the end of the story /A történet végén…/
I could see tear running from her eyes. /…láthattam, ahogy könny csordult a szeméből./
I could hear her saying: /Hallhattam, ahogy azt mondja:/

Refrén:

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

(Ismétlés)

Now I know I wasn’t there in her old days. /Most tudom, hogy nem lehetek ott idős napjaiban./
But I see myself going through the same road /De látom magam menni ugyanazon az úton/
And I hear myself saying: /És hallom, ahogy magam is mondom:/

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

A dalt megtaláltam a YouTube-on. Íme, meghallgatható. Érdekessége a videónak, hogy abban egy asszony halála is látható. A haláleset körül az emberek gyásza nyilvánvaló. Igen, itt valóban így gyászolnak és siratnak az emberek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/30 hüvelyk Afrika, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,