RSS

Nincs kategorizálva kategória bejegyzései

Igazságos egészségügy – egészséges igazságügy?

Azoktól, akik rendszeresen olvassák ennek a blognak az írásait, azoktól elnézést kérek a hosszú hallgatásért. Ajjaj, ez tobb, mint két hét volt. De tényleg nagyon be voltam havazva. Most talán egy kicsit, de igazán csak egy kicsit ritkul a légkör. Épp annyira, hogy a nyomáscsökkenés nehogy megártson, marad még belőle a hétköznapokban bőségesen.

A miniszter elmereng

Láttuk mostanában, hogy megpróbálták fiatalítani a magyar bírói kart azáltal, hogy nyugdíjaztak egy csomó idős dolgozót. Hogy ezáltal egészségesebb lesz-e az igazságügy, azt majd csak az idő fogja megmutatni. Meglátjuk.

De az, hogy az egészségügy igazságosabb lett-e, annak jeleit egyáltalán nem látjuk. Talán néhány halvány momentumot láthatunk, de arra azt kell mondani: ez így nem ér! Mert ezeket még annak idején Molnár Lajos egészségügyi miniszter harcolta ki (gondoljunk a nyilvános várólistákra).

Az “öreg” megírta visszaemlékezését arról a 10 hónapról, amikor ő regnált a minisztériumban, 2006-2007-ben. Bár a könyvet 2010-ben adták ki, hozzám most jutott el.

A könyvesboltok kirakataira rendszeresen rápillantok, így láttam meg az egyikben, ahol nagy leárazások szoktak lenni, ezt a kötetet. Különös érdekessége az, hogy a majd háromezer forintos árról kettőszáz forintra árazták le. Megdöbbentő engedmény. Ha utána számolunk, akkor több, mint 90%. Ritkán látni ilyet, olyan, mintha az emberhez hozzávágnák.

Pedig ez a könyv többet ér. No nem éppen azért, mert történelemkönyvként felhasználható lenne. Éppen ellenkezőleg, a történelmet, vagyis azt a közel egy évet, olyan könnyed stílusban adja elő Molnár Lajos, ami által olvasmányossá válik az egész. Egyúttal, néhány momentum erejéig a kulisszák mögé is enged betekinteni. Megmutatja, hogyan is működött az akkori kormányzás, milyen jó és milyen rossz dolgok voltak benne. Humorosan, könnyeden.

Elmeséli, hogyan került törvénybe a vizitdíj, kórházi napidíj. Jól lerántja a leplet a ma is katasztrofálisan, a hálapénz alapján működő egészségügyi rendszerről. Így a könyv ma is aktuális és megrázó: annak, aki benne van, annak azért, aki pedig nem lát bele, annak azért.

Bátran ajánlom mindenkinek a művet. Ha igyekszik a kedves olvasó, akkor egyetlen érméért, vagyis kétszáz forintért kap belőle a volt Bizományi helyén működő könyvesboltban (Egerben).

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/10/11 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Victor és a sebészek

Viktor Ügó még az orvostörténelembe is beleártotta magát. Nyilvánvalóan utánanézett, hogy ki volt a XVIII. század legmenőbb és az orvosképzés legbefolyásosabb alakja. Így választhatta ki Herman Boerhaave-t, aki viszont nem sebész volt, hanem botanikus-orvos. Alapvető műve: Institutiones medicae. Ráadásul már 1738-ban meghalt Leydenben. Így a megjegyzés kissé félreérthető:

“Gauvain így folytatta:
– Véres esztendő lesz ez a kilencvenhármas év.
– Fiam, ügyelj minden tettedre – kiáltott föl Cimourdain. – Szörnyű nehéz feladatot vállaltunk. Ne vádaskodj azok ellen, akik nem felelősek a dolgokért, mert mióta az orvos bűne a betegség? Igaz, ezt a nagy esztendőt a könyörtelenség jellemzi. Miért? Azért, mert ez a nagy forradalmi esztendő. Ez az esztendő testesíti meg a forradalmat. A forradalomnak egy ellenfele van: a régi világ. Ez ellen könyörtelen harcot kell vívnia. A seborvosnak is ellenfele a fekély, amit könyörtelenül ki kell irtania. A forradalom elpusztítja a királyságot a király személyében, az arisztokráciát a nemesek személyében, a despotizmust a királyi katonában, a babonát a pap személyében, a barbár igazságtalanságot a bíró személyében, egyszóval minden zsarnokságot azokban, akik a zsarnokságot képviselik. A műtét borzalmas, de a forradalom biztos kézzel hajtja végre. Ami pedig azt a sok egészséges emberhúst illeti, amit e céljának föláldoz, kérdezd csak meg Boerhaavét, mit gondol róla? Melyik daganatot lehet vérveszteség nélkül kivágni? Melyik az a tűzvész, melynek oltása közben nem ég el valami? Ezek a félelmes szükségszerűségek a siker feltételei. A sebész a mészároshoz hasonlít; az orvos a hóhérra emlékeztet. A forradalom a végzetes föladatnak szenteli magát. Megcsonkítja a beteg testet, de megmenti az életét. Ugyan! Talán bizony kegyelmet kérsz a fertőző kórnak? Azt akarjátok, hogy irgalmas legyen az ártó mérgekhez? Nem hallgat rátok. Jól megmarkolta a múlt torkát, nem ereszti el, amíg nem végzett vele. Jó mélyen belevág a civilizáció testébe, ebből fog kikelni az emberi nem egészsége. Kétségtelen, megszenveditek. De meddig tart a szenvedés? Amíg a műtét. Utána élni fogtok. A forradalom amputálja a világot. Innen ez a nagy vérömlés: kilencvenhárom.
– A sebészet megfontolt – jegyezte meg Gauvain -, de az emberek, akiket én látok, őrjöngenek.
– A forradalomnak – felelte Cimourdain – elszánt emberekre van szüksége. A remegő kezű segédeket elkergeti magától. Csak a kérlelhetetlen munkatársukban van bizalma. Danton félelmetes, Robespierre hajthatatlan, Saint-Just megingathatatlan, Marat könyörtelen. Ügyelj rájuk, Gauvain. Ezek a nevek nélkülözhetetlenek. Ezek az emberek hadseregeket érnek. Ezek fogják Európát rettegésben tartani.
– De talán a jövendőt is – mondta Gauvain.”

Így Szimurden (Cimourdain) vagy tévedett: elfelejtette, hogy Boerhaave régen meghalt, vagy pedig átvitt értelemben gondolta: “Kérdezd meg Boerhaave-t, úgyértem olvasd el a könyveit, ami ránkmaradt!”

Victor Hugo-t már nem kérdezhetjük meg, hogyan értette. Talán ha elolvasnánk az eredeti franciát… de olyat én nem tudok, úgyhogy titok marad számomra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/19 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Lejöttem a térképről

Kedves Olvasó! Ezúton tájékoztatlak, hogy a hétköznapok fogságából most egy másfajta “fogságba” kerültem, ahol az internet hozzáférés meglehetősen korlátozott, így a bejegyzések ritkulni fognak. Bocsáttassék ez meg nekem, igérem majd pótlom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/29 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: ,

Századik

Mérföldkő, határkő, landmark. Ez itt a századik bejegyzés, eltelt négy hónap. Rövid időnek tűnik. Visszatekintve mégis az látszik: a hétköznapok, akár az áradat, zajlik az élet. Az időt megállítani nem lehet, de nem is kell.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/07/22 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: ,

Banjo man

Fred Sokolow könyvét újra elővettem (Complete Blue grass banjo method). Természetesen a tavalyi nagy sietségben kihagytam néhány futamot, volt amihez lusta voltam, volt amit egyszerűen elnéztem. Az idén alig vettem elő a hangszert, már tavaly is csak novemberig aktívkodtam. Jöttek a munkahelyi nehézségek, letettem. De most újra a kezemben volt. Újra kezdőként, mégsem teljesen kezdőként, hanem újra-kezdőként. Sokszor gondolok arra, hogy öreg vagyok én már ehhez. Mégis jó újra leülni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/04/27 hüvelyk Nincs kategorizálva, Zene