RSS

Paul White címkéhez tartozó bejegyzések

Paul White: Műtétek a dzsungelben

Ha az ember egy jó könyvet olvas, pláne, ha friss kiadás, akkor mihamarabb igyekszik megosztani a róla szóló információkat. Így jártam most Paul White könyvével.

Paul White magyarul megjelent 4. könyve: Műtétek a dzsungelben

Paul White magyarul megjelent 4. könyve: Műtétek a dzsungelben

A dzsungeldoktor a mai Tanzánia területén dolgozott néhány évtizeddel ezelőtt. Élményeit könyvekbe foglalva tárta az érdeklődők elé, ausztrál misszionáriusként természetesen angol nyelven. Ha jól tudom, több, mint 15 könyve jelent meg, melyben orvosi eseteket, a hétköznapok forgatagát, nehézségeit, küzdelmeit és örömeit mutatja be.

Magyarországon az Evangéliumi Kiadó kezdte meg a híres szerző könyveinek magyar nyelvű kiadását. Már több évtizede jelent meg A buyufa alatt c. mű, ami nem az orvos élményeit, hanem afrikai állatok életre keltésével, megszemélyesítésével játszadozva az élet nagy igazságait (köztük a keresztény igazságokat is) mutatja be. Említettem három éve a “Paul White, a dzsungeldoktor” c. bejegyzésben, ahol második magyarul megjelent könyvéből idéztem: Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán.

Harmadik magyarul megjelent könyve elég friss, hiszen néhány hónapja jelent meg. Címe: Maszáj. Szenteltem is neki nemrégiben egy bejegyzést Masza nem maszai és nem is maszáj címmel.

Ehhez nagyon hasonló, kissé talán tagoltabb, önálló rövid történeteket tartalmaz a 4. könyv. Ízelítőképpen néhány gondolatot szeretnék megosztani belőle, idézek a könyvből, aztán hozzáfűzöm:

— Alapítványi ágyak (8. oldal)

“- Milyen nagyok itt a költségek egy főre?
– Csak 10 pennyt számítunk naponta, Jonatán. Ezeknek az ágyaknak a legnagyobb részét ugyanis honfitársaim fizetik. Kedves, meghalt hozzátartozóik emlékére alapítanak egy-egy helyet a kórházunkban. Valóban, nem lehetne méltóbban emléket állítani kedves halottunknak, mintha egy élőt segítünk.
– Mennyit fizetnek a barátaid?
– Tíz angol fontot évente, Jonatán, gyakran még többet is, máskülönben nem is lenne valódi áldozat.
– Ezzel három gyermeknek is megmenthetitek az életét!
– Három gyermeknek? Még egy tucatnak is!”

Elgondolkodtató. Bár a 10 angol font ma már kevés, illetve kevesebb pénznek számít, de maga az aktus fantasztikus. Manapság, ha megnézünk egy temetőt, akkor szinte szarkofágokat látunk. Emberek kuporgatják a pénzüket, hogy egy nagy márvány kő lehessen a sírhelyükön. Bizony tényleg szebb lenne, ha ilyen pénzeket az emberek életek megmentésére szánnának.

— Különleges műtét (39. oldal – vigyázat spoileres!)

“Csütörtök délután mindig átnéztük a műtő összes felszerelését, a műszereket letörölgettük spiritusszal, megolajoztunk minden mozgatható részt. Daudi éppen az ércsipeszeket akasztgatta a maguk helyére.
– Holnap délután használni fogjuk ezeket, Daudi – mondtam. – Operálni fogok, de ez egyszer egy fehér embert.
Daudi meghökkent.
– Kit, Buana (uram)?
Nyugodtam mutattam meg neki a térdem fölött lassan növekvő daganatot.”

Bizony az önoperáció nem könnyű. Még egy infúziót beköt magának az ember, még egy injekciót bead, ha nagyon muszáj. De azért operálni nem lehet egyszerű dolog. Nyilván itt egy kis beavatkozásról van szó, de akkor is. Minden elismerésem a doktoré!

— Extrapulmonalis tuberculosis

“- Röntgen felvétel nélkül nem tudom megállapítani, hogy vajon ez a nyomorult tuberkulózis a mirigyeken kívül nem fertőzte-e meg a tüdőt is.” —Magyarországon vadászunk a tüdő vagy más néven pulmonalis tbc-re. Erre van a szűrővizsgálat. A tüdőn kívüli tbc, az un. extrapulmonalis tuberculosis igen ritka. Nem így van ez a trópusokkal, különösen Afrikával. Magam is láttam ilyet 2011-ben Zambiában. Ilyen esetről számol be a könyv is.

— Visszatérő láz (107. oldal)

“Életemben először örültem ezeknek a spirális alakú parazitáknak, melyeket a juhok tetvei terjesztenek. Most értettük meg azokat a tüneteket, amelyek könnyen a legrosszabbat is jelenthették volna.
Amikor a műtő felé mentünk, Daudi megkérdezte:
– Buana (uram), miért nem találtuk meg előbb ezeket a visszatérő láz bacilusokat, melyeket a “duduk” (bogár, tetű) terjesztenek?
– Sokszor egyáltalán nem lehet őket meglátni, Daudi. Valószínűleg már korábban hordta azokat, a nehéz műtét azután annyira legyöngítette a szervezetét, hogy így könnyebben ki tudtak fejlődni benne.”

A visszatérő láz kegyetlen betegség ott, ahol antibiotikumot adni nem tudunk. Ezért van az, hogy a Pallas lexikonban még azt írták a két világháború között, hogy “Nem létezik oly eljárás vagy szer, melynek segélyével a fertőzést, ha lehetőségének kitesszük magunkat vagy ennek megtörténte után a tünetek kifejlődését megakadályozhatjuk. Számos szer lett megkisértve, hogy a lázmentes szakban adagolva talán sikerülne a további rohamokat megakadályozni, de eredménytelenül. A kezelés tisztán tüneti.” Ami persze már nem igaz, mert antibiotikummal gyógyítható, ahogyan Paul White könyvében is szerepel. A Pallas még úgy hívja: spirochaete Obermeieri, de ma már Borrelia recurrentis a böcsületes neve és minden orvosi könyvben korrekt leírás van róla, még a wikipedián is (itt). Amit pedig Daudi, a dzsungeldoktor segédje “dudu” néven emleget, azok a bogarak lehetnek vagy éppen tetvek, amelyek terjesztik a betegséget. Milyen jó, hogy ma Magyarországon már nem divat ez a fertőző betegség. Ja, és nem keverendő össze a visszatérő láz (febris recurrens) sem a váltólázzal (malária), sem pedig a negyednapos lázzal (Bartonella quintana – Wolhyniai láz).

Paul White könyve a weben kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/07/20 hüvelyk Afrika, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Masza nem maszai és nem is maszáj

Pedig, mivel legkisebb fiam még most tanulja az “r” betű kimondását (óvodás), ezért ha megkérdezik, hogy hívják, akkor azt válaszolja, hogy “Maszájovics”. Akár így is értelmezhetjük: Maszáj-ovics. Pedig, bevallom semmi rokonság nem köt a maszájokhoz. Mégis írok róluk pár sort, aminek az oka két könyv, melyekben bőven esik szó a maszájokról és mindkét művet szívesen ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

Lóránt Attila könyve Kelet-Afrikáról sok fotóval

Lóránt Attila könyve Kelet-Afrikáról sok fotóval

Egy karácsonykor kaptuk ajándékba rokonoktól a “kelet-afrika TÖBB MINT SZAFARI” c. képes könyvet. Persze, a becsületes címe: “Kelet-Afrika, több mint szafari”, de modern tipográfiai dizájn miatt megengedték, hogy könyvcímben, borítón csupa kisbetű szerepeljen. Ilyen a divat, nemcsak a ruházatban, de a könyv-ruházatban is. Az Alexandra adta ki igen kiváló minőségben. Íme az ajánlás Kincses Károly fotómuzeológustól: “Jirí Hanzelka és Miroslav Zikmund 1947-ben indultak világkörüli útjukra Prágából egy Tátraplán autóval. A két, fényképezőgépekkel is felszerelt mérnök átszelte Afrikát, megörökítették a változó kontinens ezernyi népét, cseppet sem burkoltan sajnálkozva azon, hogy a hagyományos Afrikának vége. Kittenberger Kálmán szintén arról panaszkodik, hogy mennyit változott a fekete kontinens néhány évtized alatt. Ebből számomra két dolog tűnik biztosnak. A világ, s benne Afrika állandóan változik, valamint ennek a folyamatos változásnak mindig vannak nyertesei és vesztesei. A vesztesek mellé azonban mindig odaállt, odaáll és oda fog állni egy-két tiszta szívű ember, hogy megpróbálja menteni a menthetőt. Miként Hanzelka, Zikmund, Kittenberger és Lóránt Attila is.”

Lóránt Attila könyvének 3. fejezete a maszájokról (több fejezet is szól róluk)

Lóránt Attila könyvének 3. fejezete a maszájokról (több fejezet is szól róluk)

Lóránt Attila híres fotós és valóban remek képeket készít. A könyvben azonban nem csak képek szerepelnek, hanem saját élményeit is leírja. A második és harmadik fejezetben is szerepelnek a maszájok (vagy másképpen írva: maszai). Különleges nép, amit a fotók remekül visszaadnak.

A dzsungeldoktor

A másik könyv viszont egy általam régen ismert írónak: Paul Whitenak a könyve. Róla írtam már a Paul White, a dzsungeldoktor c. bejegyzésben három évvel ezelőtt (mikor? igen, így repül az idő). Most újabb könyve jelent meg magyarul, aminek a címe: Maszáj. Így egyszerűen. A fülszöveg alapján kicsit többet megtudunk:

A borítón a maszáj harcos

A borítón a maszáj harcos

“Dr. Paul White, a jól ismert ausztrál író Tanganyikában dolgozott orvos misszionáriusként. Az itt szerzett élmények alapján írt könyveiben az afrikai életet, annak kihívásait, nehézségeit, izgalmait mutatja be, saját tapasztalatait az olvasóhoz közel hozva. A Maszáj c. könyve John Mpaayei maszáj vezető élete alapján készült. Ez a vad, büszke, harcos nép sok helyen még ma is ragaszkodik hagyományos életmódjához, a nomád marhapásztorkodáshoz, a hosszú lándzsát forgató harcosok neveléséhez, ill. babonás hitvilágához. Ez a magával ragadó történet bemutatja életmódjukat, testi szükségleteiket, melyek a dzsungelkórházba vezetik őket, és lelki szükségleteiket, melyek hatására megnyitják szíveiket Isten előtt. Betekintést nyerhetünk a dzsungeldoktor által működtetett kórház mindennapjaiba és az itt élők életében bekövetkező drámai eseményekbe.”

A történetben szó van prosztata műtétről, pneumococcusokról, antibiotikum rezisztenciáról, terepjáróban, folyóban, bozótban és természetesen egy afrikai kórházban. Izgalmas, de közérthető történet, melegen ajánlom mindenkinek a figyelmébe (P. W. Maszáj). Kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/06/13 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Paul White, a dzsungeldoktor

Sok-sok éve hallottam először a buyufáról. Ez a növény nem létezik Paul White találta ki egyik legismertebb művének kereteként: “A buyufa alatt” c. könyvében. Gyermekkönyv, de történetei olyan tanulságosak, hogy minden felnőttnek érdemes lenne elolvasnia. Állatmesék az élet nagy kérdéseiről.

De most egy másik művét olvastam: “Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán“. Ez is gyerekkönyv, mégis üdítő. Paul White első szám elsőszemélyben írja, hiszen ő maga dolgozott Afrikában, a Tanganyika tó környékén, orvos-misszionáriusként. Történeteit élményeiből merítette.

Ha már a maláriáról és Albrecht Dürerről írtam korábban (klikk: ide), akkor hadd következzen egy részlet a könyvből ebben a témában:

“Simba a kórház kapuja előtt egy majomkenyérfa árnyékában ült. A szeme csukva volt és a foga vacogott. Odamentem hozzá és a vállára tettem a kezemet. A bőre szinte sütött.
– Simba! – Felugrott.
– Bwana (Uram)… – hol.. – ah…!
– Hiszen te beteg vagy, öreg barátom! – mondtam. – Jobb lesz, ha most mindjárt átjössz a kórházba, adok neked gyógyszert.
– Nem aludtam semmit az éjszaka. Tudod, úgy kopog, kopog a fejemben. A szívem is olyan szomorú. Látod, minden munkám teljesen hiábavaló. Ó, pedig mennyire igyekeztem, hogy hasznossá tegyem magam, de…
Kezébe temette az arcát és felnyögött, az egész testét rázta a láz. Karon fogtam és felvezettem a kórházba. Az iskola felé pillatntott és rekedt hangon mondta:
– Bwana, csődöt mondott az Istennek való szolgálatom… És most már hogy bizonyítsam be Perisinek, hogy méltó vagyok hozzá? Ó, Bwana, jobb lett volna, ha sohasem mentetted volna meg az életemet itt a kórházban!
– Figyelj ide, barátom! Sohasem tudunk jó döntéseket hozni, amíg betegek és haragosak vagyunk. Most ágyba veled! Vedd be ezt a gyógyszert, aludj néhány órát, egyél, és majd utána beszélünk ezekről a dolgokról.
Mellette álltam, amíg néhány gyapjútakaróval jól betakarták Simbát, miután ezt megelőzően kinint fecskendeztem erős, izmos combjába.
– Ejj! – kiabált Simba, miután kihúztam a tűt. – Ó, Bwana, hiszen ez a tű olyan, mint egy tőr!
– Ez bizony tőr! – feleltem – És a csúcsűn van a gyógyszer, a méreg a malárialégy csípése ellen, ami ezt a lázat okozza. Látod, a baktériumok most menekülnek a gyógyszer elől, de ő utánuk fut és utoléri őket, s megöli olyan biztosan, mint mikor te kígyóra vadászol a botoddal.
Most Daudi jött be és két aszpirin tablettát és vizet hozott Simbának. A tablettákat Simba nyelvére helyezte és ő engedelmesen lenyelte. Utána valóságos oroszlánordítást hallatott:
– Ó, Bwana, ez aztán a gyógyszer! Hogy elveszi a fájdalmakat a fejemből is, az izmaiból is! Ó! – és jólesően elnyújtózkodott. – A kórház az a hely, ahol az ember minden fájdalmára enyhülést talál! De jaj, úgy fázom!
Daudi a hóna alá dugta a hőméről és gondosan fogta. Aztán kivette és leolvasta.
– Negyven fok!
Lerázta a higanyt és ekkor megkérdezte Simba:
– Bwana, mit mond az üvegszög?
– Micsoda?
Daudi nevetett:
– Bwana, Simba szeretné tudni, hogy milyen magas láza van? Az üvegszög alatt a hőméről érti!
– Igen? – nevettem – Az üvegszög a következőt mondja: Körülbelül három napig ágyban kell maradnod, a azután már majd jobban fogod érezni magad.” 

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/28 hüvelyk Afrika, Olvasónapló

 

Címkék: , , , ,