RSS

2011/06/06 napi bejegyzések

Hasmenés és a média, meg egy csipetnyi történelem

Kétségtelen, az egyébként egészséges embereket utolérő ételmérgezések remek sajtótémák. Bárki, bárhol vesz egy uborkát vagy szójacsírát vagy bármit (sokadik tettest gyanúsítják) és még bele is halhat. Ezért téma. A kórházi fertőzések nagyságrendekkel nagyobb problémát jelentenek: világszerte, a sajtó nehezen mozdul rá. A toxicus (méreganyagot termelő) Escherichia coli törzsek velünk élnek, s néha a virulensebbek járványt okoznak (az 1970-es években rengeteg csecsemő betegítettek meg, az 1990-es években hamburger terjesztette). Kétségtelen, fel kell deríteni a forrást és fel kell tartóztatni a járványt. És a médiát is! Láttuk már, mennyi kárt tud okozni a szenzáció hajhász sajtó. Emberek pánikolnak vagy éppen szakemberek bagatellizálnak súlyosnak ígérkező fertőzéseket (lásd hini). Mindkét hozzáállás hibás!

Érdekességképpen hadd idézzek egy száz évvel ezelőtti orvostörténész könyvéből, amit most kezdtem el olvasni (Ralph H. Major: A végzet katonái):

“A járványok mindig döntő jelentőségű szerepet játszottak az emberiség történetében. Kiirtottak elöregedett népeket és szabad utat nyitottak ezzel új, edzettebb, leleményesebb, tanulékonyabb fajták számára. Egy-egy járvány hadseregeket tett tönkre, elpusztított ipart és kereskedelmet, megváltoztatta egész nemzetek gazdasági életét. Kiirtott régi társadalmi osztályokat és újat teremtett helyettük. Kipusztított felfedezőket, gyarmatosokat, szétszórta telepeiket és megszabta a kontinensek birtoklását. Nagymértékben befolyásolták különböző járványos betegségek az emberiség nagyjainak életét, akik rajtahagyták kezük nyomát a történelmen. Hatottak gondolkozásukra, megváltoztatták hajlamaikat, irányították tetteiket. Nagy gondolkozókra tett befolyásuk megváltoztatta az emberi gondolat fejlődését, nagy államférfiakra való hatásuk átalakította népek történetét. Egy-egy nagy vezért sujtva drámai erejük hirtelen csapásával, hadseregek és népek futottak zátonyra, mint kormányosukat vesztett hajók.
Ha áttekintjük a különféle járványok történetét, uralkodó jelenségeket kell látnunk bennük, amint végigsöpörnek az évszázadokon, megváltoztatva a történelem menetét, részrehajlás nélkül sujtva fajtákat és vezetőiket. Egyik-másik betegség már eljátszotta a maga szerepét és végül is meghátrált áldozatainak nemzedékről nemzedékre növekvő tudása előtt. Van olyan is, amelyik már nem játssza azt a döntő szerepet, mint a múltban, de még mindig nem győzetett le véglegesen. S nem egyet ismerünk, amely ma is korlátok nélkül pusztít, mint a baljós végzet fegyvere; ezeknek a fontossága a jövőben éppen akkora lehet, mint a múltban volt.”

Reklámok
 

Címkék: , , ,

Túristvándi az ország végében

A vidék gyönyörű, a falu bájos, az Öreg-Túr vadregényes, az emberek kedvesek és a vízimalom lenyűgöző, igazi ipartörténeti ritkaság.

A Magyarországi Gedeon Társaság régiós találkozóján említette valaki, hogy érdemes megnézni a helyet. Igaza is lett. Túristvándi igazi kis ékszerdoboz. Az Öreg-Túr öleli körül. Belép a faluba a malom előtt nem sokkal, megy néhány kilométert, aztán elhagyja a községet csendesen. A malom fölött, a kempingnél meg lehet mártózni a folyóban, frissítő, igazi pancsoló hely a gyerekeknek.

Vannak magánszálláshelyek. A Zrínyi utca 27. alattit különösen ajánlom. Szépen berendezett ház, két szobával, jól felszerelve. A kertben tűzrakóhely (mellette a fáskamra száraz fával – nagy előny!). A kert végében kis séta után ott folyik a Túr, ahol vízre lehet szállni a házigazda ladikján. Hangulatos. Evezni azért tudni kell, sok a bedőlt fa, nádas, de ettől vadregényes. Szitakötők rogyásig – gyönyörű kék színük van –, szúnyog az idén még alig (VAPE Derm Herbál-t azért vinni kell).

A faluban az egyetlen étterem drága. De a szomszédban, Szatmárcsekén, ami a Tiszánál fekszik, a polgármesternek van egy étterme. Ott van a hivatal mellett, a templommal szemben. Olcsó, nagy a válaszék, kulturált hely és elfogadnak étkezési csekket, üdülési csekket is. Hogy jutunk át egyik faluból a másikba? Hát biciklivel! Az utakon alig van forgalom (most júniusban biztosan, a főidényt nem tudom), jó minőségű a burkolat, öröm a kerékpározás. Autót beindítani nem érdemes. 5-10 kilométerre vannak a környező helységek. (Kölcse nem nagy szám, mert nincs ott semmi. Az egy szem Hangulat Étterem elmarad a szatmárcsekeitől, de nagyon.)

Kölcsén és Tiszakóródon jól működnek az artézi kutak, friss hideg vizet lehet venni a kulacsokba.

Apropó Tiszakóród. Ahogy tekerünk, jóval a falu előtt átkelünk az új Túron, egy hídon. A gáton le lehet menni a “műtrágyáig” (műtárgyig), aminek a neve Túr-bukó. A mesterséges folyó éri el itt a Tiszát, mesterséges gáton átbukva, ami 1929-ben épült. Meg lehet nézni, van ott egy kemping is, büfészerű étteremmel, hamburgerrel miegyebbel. Érdemes bekukkantani.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/06 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , ,

Száz vers – a Szerb féle 1

Ahogy korábban már jeleztem – a Lackfi féle Száz vers elolvasása után –, megvettem az “eredetit”, a Szerb Antal féle 1943-ban megjelent Száz verset. Olvasom és tetszik. Ízelítőképpen hadd idézzek egyet (a száz közül):

William Wordsworth:
Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tünt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút,
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, —
költő ily társaság előtt
csak boldog s vídám lehetett!

Néztem, — néztem, — nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

(Ford. Szabó Lőrinc)

 
 

Címkék: , , ,