RSS

2011/06/23 napi bejegyzések

Most már tényleg: Kongó

Thanhoffer: Kongó

Az orvos, Thanhoffer Lajos fogta magát és elment Afrikába. Ez a Thanhoffer Lajos azonban nem azonos a XIX-XX. század fordulóján élt azonos nevű anatómussal. A Kongó c. könyv írója 1939-ben járt Afrikában, az anatómus pedig 1909-ben meghalt.

Szóval, fogta magát, Antwerpenen keresztül irány Kongó. Nem ám repülővel (100 évvel ezelőtt vagyunk), hanem hajóval. Feljegyzéseket készített, amit olvasmányos formában adott közre. A könyv elbűvölő, belevilágít az akkori Afrika életébe egy orvos szemével. Egy sztorit hadd idézzek belőle ízelítőként:

“Odaérkeztünk a szánalmas hotelhez.
– Boy! … Boooy! Leta Whyski mbili baridi – ordítja a barátom.
– Mit mondott? – kérdem.
– Azt mondtam, hozzon két whyskit. Leta az hozzál, mbili az kettő, baridi az hideg…
Jön a boy és tálcán két pohár whyskit hoz. Amint megkóstolom, érzem, hogy nem szódavízzel készült, hanem rendes kútvízzel. A whyskiért amúgy sem rajongok nagyon, de ha már inni kell, akkor jobban szeretem hozzá a szódát.
Odaintem a boyt.
– Soda… – integetek – leta soda… – mondom az új ismeretemmel.
A boy nem érti.
– Az ördögbe is, itt nem ismerik a szódavizet? – kérdem a barátomtól…
Harsogva kacagni kezd.
– Bwana Muganga anataka mayi ya pffffff – mondja a boynak, aki erre azonnal eltűnik és szódás whyskivel tér vissza.
– Hát ezt hogyan csinálta?
– Mondtam, hogy hozzon szódavizet.
– Hogy hívják a szódavizet?
– Mayi ya pffffff… – fújja és egy csomó izzadtságot permetez az arcomba.
– Mayi ya pffffff?
– Igen. Mayi az annyit jelent, hogy víz. Már most a szóda is víz, de olyan víz, ami, ha az üvegének dugóját kinyitják, sziszegő, fújó hangot ad. Tehát a szóda mayi ya pfffff…”

Térkép

De nem csak az ócska hotel teraszán iszogatott, hanem belevetette magát a dzsungelbe is. Könyvében térképet közöl:

Tábori körülmények között gyógyít. Illusztrációként fényképeket is tett könyvébe. Egyiken éppen gerinccsapolást, lumbalpunctiot hajt végre. Úgy, hogy közben a gyermeket egy hordó tetejére ülteti fel.

Lumbalpunctio (gerinccsapolás) - fotó Thanhoffer könyvéből

Erről egyből beugrott a 2000-es gennyes agyhártyagyulladás járvány (a katonák között több mint hetven eset fordult elő). Itt is volt Eger környékén néhány eset, hozzájöttek a gyanús esetek, hamar megtelt az akkori fertőző osztály néhány kórterme. Így aztán egyszer az egyik gyermeket (mivel a kiságyban nem lehet gerincet csapolni), az éjjeli szekrényre ültettük ki, olyan pózban, mint Thanhoffer Kongóban. Sikerült a csapolás, igazolódott a gennyes agyhártyagyulladás, megkapta a gyógyszereket és szépen meggyógyult. Számomra emlékezetes, ha nem is Afrikában történt.

A könyvet ajánlom mindenkinek: antikváriumokban vagy a vaterán fellelhető 2-3 ezer forint körüli áron, de van, hogy olcsóbban.

Még annyit erről a fiatalabb Thanhoffer Lajosról, hogy ő lett a budapesti Sziklakórházban berendezett Oltóanyag Termelő üzem igazgatója. Ezt egy 1945-ös filmhíradóból tudhatjuk meg: klikk ide. Egyéb információm arról, hogy mi lett vele, nincsen.

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/23 hüvelyk Olvasónapló, Régi orvosi könyvek

 

Címkék: , , , ,

Anatómia – divat – Kongó

Thanhoffer: Anatómia és divat (1901)

Ki is ez az ember? Kapronczay Károly – a híres orvostörténész – elég szűkszavúan emlékezik meg Magyar orvoséletrajzi lexikonában Thanhoffer Lajosról. Még jó, hogy az Interneten vannak bővebb tájékoztatást nyújtó oldalak (pl. ez, kiváló életrajzi leírás Fodor János tollából).

Ahogy korábban már megemlékeztem összehasonlító anatómia tankönyvéről az Anatómia jegyzet c. bejegyzésben, ez az orvos igen kiválóan ismerte az emberi testet. Részben bonctani kutatásai alapján makro szinten, részben pedig a mikroszkóp felfedezését követően szövettani szinten is. Látóköre nagyon széles, hiszen a szűken vett orvostudományi kutatások mellett, remekül értett a mikroszkópok szerkezetéhez is, könyve rendkívül részletgazdag.


Valamint foglalkozott a divattal is. No, nem a napi divatot követte vagy diktálta, hanem könyvet írt Anatómia és divat címmel, amiben a ruházat kérdéseit feszegeti az anatómus szemével. A könyv rendkívül látványos, fényképekkel, rajzokkal mutatja be a különböző viseleteket testtájak szerint (láb, derék – kitér a fűző viselésére is -, fej, nyak, karok). Képein afrikai népek, magyar parasztok, urak szerepelnek. Látókörét nyilván szélesítette utazása is, hosszabb időt töltött Afrikában, ami alapján útleírását közreadta. De erről bővebben egy következő bejegyzésben (Kongó).

Most viszont következzék egy részlet a “divatos” könyv előszavából:

“Már anatómiai ismereteim serkedő korában megérlelődött bennem az a meggyőződés, hogy a ruházat – az emberi nem ezen egyik legfontosabb testvédője és testcsinosítója, vagy sokszor testtorzítója is – sok esetben nem felel meg az emberi nem erkölcsi mivoltának, sem az egészségtan kívánalmainak, még kevésbé pedig a test szépsége fokozásának; azért már régóta tépelődtem, miképen lehetne e tekintetben embertársaimat jó útra terelni. A suszterinasok fogásához, hogy az utczaseprő uszályokat, a miket jó magyarosan “slepp”-nek szoktak nevezni, letapossa, vagy ollóval levagdossa, mondom, ilyen durva, de radikális műtéthez sem ízlésem, sem nevelésem nem indított. Társaságban, ha azt mondtam valamely darázsderékú hölgynek, vagy az öreg Rózsi néninek, vagy épen a mamának: “Ugyan miért fűzi magát annyira a kisasszony”, vagy: “hogyan engedheti meg a mama az ilyen erős fűzést!” no akkor abba a házba sohasem kellett volna többé betennem a lábamat. A kisasszony az ilyen naív kérdésre rendesen így felel: “Hiszen én nem is fűzöm magamat, az én testem és fűzőm közé még a kezemet is bedughatom, én ilyen szép karcsú vagyok”. És e tekintetben igaza is van, mert már annyira összeszorult a dereka a hosszas torturára, annyira karcsú lett, s nem is ezért fűzi már magát, hanem azért, mert hozzászokott; sőt életszükségévé vált, mert hát- és hasizmai működésüket e kínzás következtében annyira elvesztették, hogy testének már nem annyira szorítóra, mint inkább tartóra van szüksége. Ha pedig a mamát kérdeznők meg, no akkor gyűlne meg csak igazán a bajunk! Ezt harsogná felénk: “Suszter, maradj a mesterségednél, mi ahhoz jobban értünk”; vagy: “Az úrnak mi köze a női toilette dolgához?”

Hát igen, minden korban volt butaság. Épp tegnap láttam egy hirdetést az utcán: smink tetoválás. Képesek nők kiszedetni a szemöldöküket és a helyébe tetováltatnak egyet. 100 év múlva meg ezen fogunk úgy mosolyogni, mint most a fűzőn.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/23 hüvelyk Régi orvosi könyvek

 

Címkék: , , , ,