RSS

Történelem kategória bejegyzései

A cím önmagáért beszél. Van benne általános, de orvostörténeti információ is.

Eclipse of the Crescent Moon

Afrikai dob Afrikában és az Egri Csillagok angol változata... Afrikában

Afrikai dob (valami kígyóbőr) Afrikában és az Egri Csillagok angol változata… Afrikában

Készületlenül, de kiszaladt már ez a bejegyzés. Most hozzáfűzöm azért gondolataimat. Régóta terveztem ezt az írást, ugyanis meg szeretnék emlékezni arról, hogy Gárdonyi műve milyen sok nyelven és milyen sok helyre eljutott már az elmúlt száz év során. Most Afrika egy eldugott részébe is került belőle néhány példány. Az iskola, ahova nagyobb fiaink jártak Zambia észak-nyugati csücskében, ott nagyon komolyan, angol nyelven világirodalmat is tanulniuk kellett. Így aztán arra gondoltam, hogy miért ne kerülhetne oda egy kis magyar irodalom is! Ezért aztán, a Magyarországról csomagban kért-kapott néhány példány Egri csillagokat szétosztottuk (ezúton is köszönet édesanyámnak és feleségem szüleinek). Kaptak belőle a Sakeji School tanárai is. Nemrégiben írtak: olvassák és most már a Rubik kockáról is tudják, hogy hova valósi (abból is került pár extra darab az iskolába, bár abból volt néhány tanárnak már korábban).

Az Eclipse of the Crescent Moon a Wikipedián: https://en.wikipedia.org/wiki/Eclipse_of_the_Crescent_Moon

Oldalt a fotó a könyvről az afrikai missziós állomáson, távol Magyarországtól. Mielőtt elajándékoztuk volna az összes példányt, szerettem volna tudni, mit kapnak, így végig olvastam. Nem tudom, hogy az angol anyanyelvűek számára milyen lehet, de számomra érthető volt (nyilván már ismertem a sztorit magyarul). De belegondoltam, nem lehet könnyű megküzdeniük a sok magyar névvel, legyen az személynév vagy földrajzi név. Bízom benne, hogy azért megbírkóznak vele!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2015/09/21 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , ,

Az első túlélte az utolsót

A jubileumi 50 kwachás, aminek bal oldalán az öt elnök portréja. A legfelső K. K. a jobb alsó pedig M. Sata

A jubileumi 50 kwachás, aminek bal oldalán az öt elnök portréja. A legfelső K. K. a jobb alsó pedig M. Sata

Zambia 50 éves évfordulójáról írtam elébb, most újabb aktualitás jött szembe velem. Az 50 éves jubileumra különleges pénzt nyomtattak. Stílszerűen az 50 kwachásból (ejtsd: kvács, állítólag azt jelenti, hogy hajnal) készült a limitált kiadás. Erre a pénzre rákerült az eddigi összes elnök arcképe Kenneth Kaundától egészen Michael Chilufwa Satáig. Két nappal ezelőtt azonban történt egy gikszer. 2014. október 28-án este-éjjel, meghalt az utolsó elnök Michael Sata. Bocsánat, hogy csak most számolok be róla. Természetesen már tegnap reggel a viziten erről beszélgettünk, de ez a két nap sűrű volt ahhoz, hogy rögtön beszámoljak az eseményről. Szóval, az első elnök, Kenneth Kaunda, aki 1924-ben született, még mindig él, róla nevezték el a nemzetközi repülőteret a fővárosban. Igen, idén 90 éves, vagyis túlélte a legutolsó elnököt, aki 77 éves volt. Sata elnök eltűnt egy időre néhány hete, talán kezelésen volt? Nem tudni.

Ha meghal az államelnök, új helyzet áll fenn. Az egyik korábbi elnöknek a holttestét (állítólag) körbevitték a 10 provinciában, úgyhogy a temetés később volt.

Ilyen esetben az alelnök (vice-president) gyakorolja az elnöki jogokat, ő az acting… interim president. Miért különleges ez? Azért mert ez az interim elnök fehér ember. Úgy hívják, hogy Guy Scott. Itt született Zambiában (akkor Észak Rhodézia), Livingstone városában és Cambridgeben végzett közgazdászként. Ő az, aki elmondhatja (és mondja is) magáról, hogy az első olyan fehérbőrű elnök afrikai országban, akit demokratikusan választottak. 90 napig lesz ő az elnök, közben újra választások lesznek.

Ebből is látszik, hogy Afrika és benne Zambia is a különlegességek országa! 50 éves évforduló, 50 kwachás, 90 éves első elnök, 90 napig demokratikusan választott fehér president.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/30 hüvelyk Afrika, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

15 tonna borzalom

A borzalom extrém mérőszáma: 15 tonna holttest

A borzalom extrém mérőszáma: 15 tonna holttest (forrás – internet)

Azon gondolkodtam, hogy a maláj gép áldozatait miért hűtővagonban szállították Harkovba. Elmerengtem, hogy hát arrafelé nem létezik halottas kocsi? Minek ahhoz a hatalmas vagon, sőt vagonok? Aztán hirtelen tört rám a borzalom, amikor elkezdtem számolgatni. Ha a gyerekek és felnőttek súlyát átlagoljuk, akkor is kb. 50 kg/fő testtömeggel kell számolnunk. Az áldozatok közül több mint 280-at megtaláltak, és talán 16 fő darabjait. Igen, ha beszorozzuk, akkor bizony a borzalom félelmetes, új mérőszámát kapjuk. Több tonnányi holttest!

Most, amikor az első világháború kitörésének 100-dik évfordulóját ünnepeljük évfordulójára szomorúan emlékezünk, nyugodtan utána számolhatunk: kb. 700 millió tonna holttest. Irdatlan mennyiségű halott. Ezek egy része is polgári áldozat volt. Amikor háború tör ki valahol, nem maradnak a harcok polgári áldozatok nélkül. Senki ne ringassa magát abba, hogy majd “dicső csapataink” harcolnak, mi pedig a fotelből nézzük a közvetítést. Ez egyszerűen nem így működik. Ha pedig fokozni szeretnénk, akkor gondoljunk a gyakorlatilag tisztán polgári, zsidó áldozatokra a koncentrációs táborokban, a II. Világháború során. Ki-ki utánaszámolhat. Nem véletlenül működtek folyamatosan a krematóriumok, hiszen ott is tonna százezrekről volt szó. Emberi életek hústömeggé degradálva, elégetve. A borzalom még magasabb foka ebben a mértékegységben.

A rakéta egyszerre, egyetlen pillanatban csapott le (vagy éppen fel, mert úgy tűnik, hogy földről lőtték ki) a repülőre ott, Kelet-Ukrajnában. Az utasoknak talán volt idejük számot vetni életükkel, de biztos vagyok benne, kevesen voltak köztük olyanok, akik erre komolyan felkészültek volna.

Európában és a békés, nyugati világban generációk nőttek fel anélkül, hogy a háború borzalmait átélték volna. A számítógépes, háborús játékok közkedveltek (Call of Duty, Battlefield stb.) a fiatalok körében. De ezek – bár látványban megdöbbentőek – a fotelből szemlélődő szerepbe dédelgetve az embereket, elandalítják a lelkiismeretet és könnyű szórakozást ígérnek. A játékos a halottakat látja a “pályán”, de nem érzi a hullák bűzét a vagonban és nem hallja a hozzátartozók sírását — erre a szimuláció nem terjed ki.

Fiatalok! Gondolkodjatok! Nyissátok ki a szemeteket és döbbenjetek rá: keressétek a békességet! Bármelyik pillanatban néhány tonnányi rakomány néhány kilogramjának részeseivé lehetünk. Imádkozzunk, hogy a békesség legyen újra úrrá azon a vidéken (Kelet-Ukrajnában). De Izrael körül is forrong a világ (ott is van 300 áldozat – 15 tonna!), vagy éppen gondolhatunk a jelenlegi iraki helyzetre, ahol heves harcok dúltak nemrégiben. Isten óvjon a háborútól, legyen az kicsi, nagy, hideg vagy éppen forró, etnikai hátterű vagy gazdasági, teljesen mindegy.

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/07/23 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Bréking nyúz: átlépték a Rubicont?

Újabb maláj gép tűnt el, most egy 777-es boeing. Csak éppen: ezt nem fogják hónapokon keresztül keresni és a pilótája sem gyakorolta az otthoni “flight simulator”-on a lakatlan szigeten való leszállást. Ez nem az a történet.

Azért nem keresik, mert megvan. Darabjaira hullva, kiégve, összetörve, hullákkal a törmelék között. Egyszerűen lelőtték. Így aztán mind a 298 ember, aki a fedélzeten tartózkodott, meghalt. Polgári személyek… talán több mint 20 amerikai is utazott rajta (közben újabb hír: több mint 20 ausztrál, USA-beli csak egy).

Nem hírportál A hétköznapok fogságában, ez az oldal, de mivel internetes napló, blog – gondoltam rögzítem ezt az eseményt.

Ezeket nem vállról indítják

Ezeket nem vállról indítják

Az ukrán-orosz konfliktusról már írtam, amikor a Krím félsziget helyzete kétséges volt (A Krím újra a középpontban). Most újra kénytelen vagyok néhány szóban megjegyezni: ismét átlépték a Rubicont (az első Caesar volt i.e. 49. január 10-én). Amikor katonai szállító gépet lőttek le az oroszbarát szeparatisták, fontos momentum volt, de jelentősége talán kisebb, bár nem elenyésző. Most viszont egy polgári repülőt “szedtek le”. Nem akárkik és nem is akár hogyan.

Az utasszállító Amsterdamból (gondolom a Shipholból) tartott Malájziába, szép kényelmesen, menetrend szerint, méghozzá 10 ezer méter magasan (33 ezer láb), vagyis a tiltott zóna fölött, több száz méterrel a 9600 méteres határ fölé emelkedve. Elvileg nem érhette volna baj.

Mégis… valakik meglőtték, méghozzá föld-levegő rakétával. Talán az orosz szeparatistáknak lehet BUK típusú légvédelmi rakétájuk, amit zsákmányoltak. Ez nem az a rakéta, amit a libanoni határon fog el a Vaskupola Izraelben. Ez 10 kilométer magasan fog el egy repülőt. Ehhez technika kell, méghozzá olyan, ami nem fér el egy ember vállán (lásd vállról indítható – kézi légvédelmi rakéta), azok csak néhány kilométerig visznek.

A kérdés, tényleg az oroszbarát szeparatisták lőtték-e meg a gépet Ukrajna területéről? Reméljük, hogy így van! A “B” és “C” változat rosszabbul hangzana. Imádkozzunk, hogy a konfliktus ne kulminálódjon, hanem elcsendesedjen.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/07/17 hüvelyk Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Szerdahelyi főorvos az 1980-as évek fejlődéséről

Egy kórház életében vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Az egri kórház (ma Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet) sokat fejlődött az 1880-as években; aztán a két háború között, majd nagy előrelépés volt az 1950-es években (költöttek az egészségügyre), de ezt láttuk az 1980-as években is. Akkoriban nem voltak átalakítások, egyszerűen csak bővítések, építkezések voltak (de meg kellett fizetni az árát). Hogy ma hogyan finanszírozható az egészségügy, más kérdés. Kis ember vagyok ahhoz, hogy erről véleményt mondjak. Mindenesetre nagyon örültem az alábbi cikknek. Nosztalgia, érdekes adatokkal. Az a Szerdahelyi főorvos írta, akiről már egy bejegyzésben szóltam: Emlékezetes orvoskolléga, sokat tanultam tőle. Íme az írás, szó szerint átvéve (talán a Népújságból – ma Heves Megyei Hírlap):

Könyvek a megyei kórházban

Az orvosok és a továbbképzés

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel) - 1700-as évek

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel) – 1700-as évek

Éppen 260 évvel ezelőtt (a cikk 1988-ban íródott — MZ megj.), 1728-ban készült el Egerben az Erdődy Gábor püspök által alapított irgalmasrendi kórház. A kor színvonalának megfelelően felszerelt intézményt a megyei kórház elődjének tekinti, mivel az akkor kezdett gyógyító munka részben ugyanazon falak között zajlik a mai napig. Gazdag örökség ez: a XVIII. században az orvosi oktatás is meghonosodott: a Scola Medicinalis 1769-től 1775-ig működött. Ma három szakaszú fejlesztés első két ütemén jutott túl az egészségügy e bázisa: a központi diagnosztikai és orvosi ellátási feltételeket korszerű színvonalra emelték, a progresszív betegellátást újabb osztályok biztosítják, a megelőző szűrések, szakszerű gondozások jelentősége sokat növekedett.
Ez szakmai, tudományos előrelépés nélkül keveset ért volna: e téren is komoly változások történtek. Speciális profilok alaklultak ki, így például az egri érsebészet országos rangot vívott ki. Nagy jelentőségűek az új diagnosztikai eszközök, az újonnan felépült izotóplaboratórium például teljes körű pajzsmirigydiagnosztikát végez, működik a modert Gamma-kamera. Hosszan lehetne sorolni, hogy az egészségmegelőző program segítésére milyen kezdeményezések történtek. Széles körűvé vált a megyei kórház megelőző és gyógyító tevékenysége. Az elmúlt esztendőben 1714 betegágyán több mint 35 ezer rászorulót ápoltak. A rendelőintézetben 46 szakrendelésen 900 ezer beteget kezeltek. Összehasonlításul: 2500-an tevékenykednek az intézetben, ebből 306 az orvos.
A korszerű gyógyítás elképzelhetetlen újabb orvosi ismeretek megszerzése nélkül: a napi gyakorlati munkához, a szűkebb szakmához hozzátartozó korszerű kézikönyvek, folyóiratok, illetve az állandó önképzést szolgáló legfontosabb nyomtatványok szükségesek. Jól tudja ezt az osztályvezető főorvos, aki rendszeresen tartott összejöveteleken részben maga számol be, részben orvosait kéri meg erre. Már a pályakezdők rájönnek, hogy a gyógyításhoz nélkülözhetetlen a tanulás: mikor megkapják az első esetismertetésüket, betegbemutatásukat avagy számot kell adniuk azokról, akiket rájuk bíztak. Ilyenkor minél hamarabb meg kell ismerniük az intézmény könyvtára által nyújtott szolgálatatásokat.
A szakmai profilok állandóan fejlődnek, változnak, így a bibliotéka gyarapításánál figyelembe kell venni a tényleges igényeket. A szakfolyóiratokból is hasznosabbakat, olvasottabbakat rendelik meg. Ha új létesítményt nyitnak meg, akkor legalább egy évvel azelőtt megrendelik az osztály számára a szükséges kézikönyveket. Így példáulmár az új műveseállomás “szellemi hátterét” készítik elő.
A gyógyító orvosok számára nemcsak szakmabeli mulasztás, hanem  hivatással össze nem egyeztethető alapállás, ha elhanyagolják a legújabb eljárások és beavatkozások megismerését. A könyvtár ezért nélkülözhetetlen a megyei kórház számára.
Az intézményben az oktatás egyrészt a specializálódást, másrészt az ismeretek szinten tartását, megújítását szolgálja. Évente 15-20 pályakezdő orvos érkezik. Szakképesítésük megszerzése érdekében az osztályvezető főorvosok és a patronáló szakorvosok közreműködésével a továbbképző egyetem előírásai szerint foglalkoztatási tervet készítenek. Ez biztosítja a folyamatos képzést.
Többen az alap szakképesítés mellé “ráépített” szakvizsgát is szereznek: jelenleg a 306 orvos 80 százaléka szakorvos, 72 már két, tizenhárom pedig három szakvizsgával rendelkezik. Ebben is komoly támogatást nyújt a könyvtár: ott sajátítják el az adatszerzés módszerét. A jelölteknek a szakkönyveken és monográfiákon kívül ismerniük kell a folyóiratok friss anyagát is. Kötelező számukra az utóbbi öt évben magyar nyelven megjelent aktuális cikkek elolvasása. Ezenkívül idegen nyelvű kiadványokhoz is hozzájuthatnak.
A megyei kórházbn a tudományos bizottság szervez különböző üléseket, a fiatal ovosok fórumán havonta tartanak előadásokat, amelyek jó továbbképzési alkalmak. Mivel a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatókórháza az egri, a gyakorlatok keretében évente 100-120 medikus szerez itt ismereteket. Számukra is fontos, hogy igénybe vegyék a könyvtár szolgáltatásait.

Szerdahelyi Ferenc főorvos beteget vizsgál az 1960-as években

Szerdahelyi Ferenc főorvos beteget vizsgál az 1960-as években (forrás: Prof. Lakatos Lajos – Szerdahelyi F. Emlékülés, 2006)

Az utóbbi évtizedben mennyiségileg és minőségileg új fejlődési szakaszba lépett a megyei kórház. Ebből következően a gyógyító munka olyan szintűvé vált, hogy érdemes előadások vagy közlemények formájában közreadni az eredményeit. Mind több osztályon élnek ezzel a lehetőséggel, hazai és külföldi kongresszusokon, szakcsoportok tudományos ülésein vagy a megyei orvos- és gyógyszerésznapok keretében számot adnak tapasztalataikról, illetve szakfolyóiratokban jelentetik meg dolgozataikat. Az elmúlt két évben 373 előadást tartottak az intézmény munkatársai, 59 közleményük jelent meg és 17 országos rendezvényt szerveztek. Különösen örvendetes a fiatal orvosok aktivitása, akik körében népszerű az Alkotó ifjúság pályázat.
A kórház vezetősége folyamatosan igyekezett fejleszteni az orvosi szakkönyvtárat. 1986-87-ben több mint egymillió forint ráfordítással az addigi 60 négyzetméter alapterületet 170-re bővítették. Az állomány körülbelül 18 ezres, gyarapítására mintegy évi 700 ezer forint áll rendelkezésre. Száznyolcvanféle külföldi és magyar folyóiratra fizetnek elő. Az első időszakban legfontosabb tevékenysége a bibliotékának a beszerzés volt, ma már egyre fontosabb a megfelelő osztályzási rendszer kidolgozása, az olvasók és kutatók tájékoztatása. Ezt alapos rendszerezettséggel és megfelelő feltárással érik el.
A vélemények szerint korszerűek ezek a szolgáltatások, s ez elsősorban Korsós Lászlóné könyvtárvezetőnek és munkatársainak, valamint dr. Haraszti Antal kandidátus, osztályvezető főorvos, orvostanácsadónak köszönhető. Színvonalas gyógyító- oktató- és tudományos munkának alkotóműhelye, háttérbázisa a könyvtár, az ott dolgozó szakemberek csendes munkatársai a gyógyító orvosnak, az előadást tartó, dolgozatot író szerzőknek. A jó kapcsolat lehet záloga annak, hogy jól sáfárkodjanak az értékes szakkönyvtárral, mint potenciális szellemi tőkével.

Dr. Szerdahelyi Ferenc
főigazgató-főorvoshelyettes

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/07/12 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , ,

A stundisták (ÉGy 8/46)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a III. évfolyam 1. szám cikkeit futottam át, amely 2000. februárjában jelent meg.

Élő Gyülekezetek, az évezred első száma vagyis a III. évfolyam 1. szám (2000)

Élő Gyülekezetek, az évezred első száma vagyis a III. évfolyam 1. szám (2000)

Ahogy a hutteritákról (habánok), mint evangéliumi keresztényekről korábban írtam: az 1700-as évek második felében Oroszországba települtek tovább Európából. A következő évszázad is megmozgatta Oroszországot a bibliaolvasó, bibliatanulmányozó közösségek szempontjából. Érdekes időszak lehetett, amibe jól belevilágít a következő írás:

A cikk bevezetője az Élő Gyülekezetek címoldalán:

Ezek nemesebb lelkűek voltak, … teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat… – írja Lukács az Apostolok cselekedeteiben a béreabeli hívőkről. Hasonlókat mondhatunk el az oroszországi evangéliumi hívők azon csoportjáról, akiket stundistáknak neveztek. Nevüket éppen azokról a bibliaórákról kapták, amelyeken Isten Igéjét olvasták és tanulmányozták. Ahol pedig a mag jó földbe esik, ott, miután felnövekedett, terem sok gyümölcsöt, hatvanannyit, százannyit. A kezdetben kis létszámú csoportok bizonyságtétele messze elhatott, ébredés söpört végig Oroszországon a múlt században, széles rétegeket, szegényeket, gazdagokat megérintve. Erről a mozgalomról szól Bjorlie cikke.

John Bjorlie: A stundisták

A stundista mozgalom 1858-ban kezdődött, amikor hívő német telepesek Odessza városának közelében az orosz nyelvűeknek hirdették Krisztus evangéliumát. A németek a betelepítéskor kerültek a területre, de megtiltották nekik, hogy térítõi munkát végezzenek az orosz Ortodox Egyház hívei között. Némelyek a protestáns németek közül egyszerűen csak pénzügyi okok miatt telepedtek le orosz földön, míg mások az országukban tapasztalt, bibliai meggyõzõdésük miatti elnyomásból láttak szabadulást (hiszen már korábban II. Katalin orosz cárnő a katonai szolgálat alól való felmentést, földet és vallásszabadságot ajánlott fel nekik). Ezek közé tartoztak azok, akik Württembergbõl települtek Besszarábiába.
Ezeknek a német hívőknek a szellemi életében éveken keresztül hanyatlás fedezhető fel, de az 1800-as évek közepén Cherson tartományában egyfajta ébredés észlelhető olyan bibliatanítóknak köszönhetõen, mint amilyen Bonnenkemper (?-1867) is volt. Őt a bázeli misszió eredetileg a Kaukázusba küldte ki, de erről a területről kitiltva egy Odessza melletti német településen folytatta munkáját. Bonnenkemper az aratás idejére távolról ide érkezõ munkásokkal megismertette az evangéliumot, akik hazatérve otthonaikba, szívükben magukkal vitték Isten Igéjét. Így sikerült átlépni a vallási és kulturális elválasztó falakat. A hívők látták, hogy orosz szomszédaik és munkaadóik tulajdonképpen nem is annyira zárkózottak és önteltek.

Korabeli festmény egy bibliaóráról

Korabeli festmény egy bibliaóráról

I. Sándor cár uralkodása alatt bizonyos kvéker testvérek az ügyben közeledtek a cárhoz, hogy támogassa a teljes orosz nyelvű Biblia létrejöttét és kiadását. A cár a kérésnek eleget tett és még a Biblia terjesztését is lehetővé tette. Hallva ezt az áttörést Bonnenkemper, Szentpétervárra ment, és orosz nyelvű Újszövetségeket és röpiratokat szerzett. A szelet nem lehet palackba zárni, így az orosz muzsikok között az evangéliumról szóló bizonyságtétel terjedt. Ők pedig rendszeresen tartottak imaórát, illetve „Bibel Stunde”-t, azaz bibliaórát, bibliatanulmányozási alkalmat. Innen kapták elnevezésüket: stunda vagy stundisták.
E. H. Broadbent („Zarándok Gyülekezet” című könyvében) írja: „Az orosz hívők… arra a meggyőződésre jutottak, hogy az újszövetségi minta és tanítás a hívők bemerítkezése. Meggyőződésüket következetesen valóra váltották úgy, hogy a hívők bemerítkezése általánossá lett a hívők között. Azt is megtanulták, hogy a kenyértörés az Úr parancsa, és csak hívők gyakorolhatják. Eszerint is cselekedtek. Körükből eltűnt az Ortodox Egyház papi rendszere is, mert a Szentírásból megismerték a hívők egyetemes papságát, a Szent Szellem vételének titkát, a gyülekezeti szolgálat ajándékait és szabadságát, amit az Úr ajándékoz a gyülekezet kormányzására, a szentek építésére és az evangélium hirdetésére.”
Még a nyítottkörű igehirdetések is egyfajta szabadságot élvezhettek II. Sándor cár idejében. Ezidőtájt két másik mozgalom is elindult: a baptistáké és a paskovistáké. Megállapíthatjuk, hogy mind három mozgalom Isten munkája volt. A baptisták és a stundisták területe a Kaukázus és Oroszország déli része volt. A paskovisták mozgalma Lord Radstocknak a nemesi családok közötti prédikációi során indult el. Õ 1866-ban érkezett Szentpétervárra. A megtértek között volt Vaszilij Alexandrovics Paskov is, Őfelsége Őreinek ezredese; olyan valaki, aki beszélő viszonyban volt a cárral, akinek bányái voltak Oroszország keleti részén, és aki Szentpétervár egyik legfényűzőbb lakhelyét mondhatta magáénak (később a francia nagykövetség helye lett). G. H. Lang mondta: „Lord Radstock és dr. Baedeker szolgálata erőteljesen serkenti a széleskörű stundista mozgalmat a görögkeleti ortodox Oroszországban.” De hogyan „serkentette” a mozgalmat?  Bibliák biztosításával és biblia tanulmányozások tartásával.
Mint mindig, úgy most is az történt, hogy amikor az Isten országáért végzett munka előrehaladt, az ellentámadás is felütötte a fejét. 1877-ben és 1878-ban az  Ortodox Egyház a gyűlölködés  lángját szította. 1881-ben pedig Szentpétervár egyik utcáján egy német nihilista bombája darabokra  tépte II. Sándor cárt, minek hatására, válaszképpen mindazoknak az életútját megnehezítették, akiknek az élete nem illett bele az állami és egyházi önkényuralomba. Ezek közé tartozott Paskov is. Az uralkodó osztályon a zűrzavar vett erőt. Amikor III. Sándor cár hatalomra került, elhallgattatott bizonyos politikai szakadárokat, külföldieket és mindenkit, akinél nem volt meg az orosz Ortodox Egyház helybenhagyása.
1883-ban Frederick Baedeker tanácsadója, Müller György meglátogatta Paskovot. Müller György valószínűleg nem tudhatott arról a megnövekedett üldözésről, amit az ő bibliatanulmányozási alkalmai váltottak ki, melyeket Paskov szállásán tartott. Nem volt tudatában annak, hogy az alkalmak megtartása tiltott. Paskovot figyelmeztették. Még abban az évben Paskov és egy másik kiemelkedő keresztény, Count Korff egy teljesen orosz összeállítású konferenciát szerveztek Szentpéterváron a saját költségükön, ahová háromezer küldött érkezett. A konferencia egyik szünetében a rendőrség beáramlott és letartóztatták a résztvevőket, akiknek legtöbbje alacsony sorsú orosz paraszt volt, majd az otthonaikba küldték őket. A rendőrség munkája annyira hatékony volt, hogy a konferencia szervezői azt se tudták néhány napig, hogy a résztvevők hova mentek.
A gyűlölködés mértéke jól érzékelhető két röpiratnak a címéből, melyeket 1883 után széles körben terjesztettek: „Nincs üdvösség az Ortodox Egyházon kívül” és „Az elátkozott stundisták”, ajánlva a Görögkeleti Egyház érseke által. 1884-ben Paskovot száműzték, vagyonának pedig nagy részét elkobozták. A létszámban gyors mértékben növekvő baptisták, stundisták és paskovisták mozgalmaitól fenyegetve érezve magát az Orosz Szent Ortodox Egyház elhatározta, hogy megegyezik velük. Abban az évben M. Pobjedonoszcsev (A Szent Zsinat megbízottja 1880. és 1905. között) összehívott Moszkvában egy konferenciát, melynek résztvevői Oroszország 41 püspökségének egyházi személyei voltak. A konferencia témája pedig a szekták Birodalomban való terjedésének figyelemmel kísérése volt. Statisztikákból kimutatták, igazolva a megjelenteknek, hogy a 41 egyházmegyéből 28 már csúnyán „megfertőződött”, és a „fertőzés ártalmassága” már túlnőtt azon, amit a klérus felügyelni tud.
„Mit tegyünk – kérdezte a megbízott –, hogy visszanyerjük azokat a buzgó, istenfélő embereket, akik elhagytak, s most megvetnek minket?”
Pobjedonoszcsev válasza tulajdonképpen a konferencia által meghozott határozat: „Államunkra nézve a szekták gyors terjedése nagy veszélyt jelent. Minden szektásnak legyen megtiltva, hogy elhagyja saját faluját…a hit minden ellenszegülője legyen vádlottként bíróság elé állítva, de nem esküdtbíróság által, hanem egyházi bírák által. Legyen megjelölve az útlevelük, hogy ne alkalmazzák őket, szállást se adjanak nekik, hogy így az Oroszországban való létük ellehetetlenüljön. Legyenek olyan keretek közé szorítva, hogy törvényesen ne tudjanak se bérelni, se vásárolni, és ne legyenek valódi vagyontárgyaik. Legyenek a gyermekeik az irányításuk alól kivonva és az ortodox hitre nevelve.”
Pobjedonoszcsev Büntetõ Törvénykönyve jól bizonyítja a témához való hozzáállását:
187§ – Törvénysértés: Az Egyház elhagyása más vallási közösség miatt.
Büntetés: Polgári és személyi jogvesztés. Áttelepítés. Enyhébb ügyekben tizennyolc hónap javítóintézetben.
189§ – Törvénysértés: Prédikálás vagy vallásos iratok írása mások eltévelyítésére.
Büntetés: Első törvénysértés esetén: Bizonyos személyi jogok elvesztése és nyolctól tizenhat hónapig tartó szabadságvesztés.
Második törvénysértés esetén: Harminckettőtől negyvennyolc évig tartó börtönbüntetés.
Harmadik törvénysértés esetén: Száműzetés.
189§ – Törvénysértés: Az eretnekek és szakadárok nézeteinek terjesztése illetve ebben segédkezés.
Büntetés: Száműzetés Szibériába, a Kaukázuson túlra vagy a Birodalom más félreeső területére.
Frederick Baedeker írta: „Igen meg növekedett azoknak a száma, akiket a Kaukázuson túlra száműztek. Leginkább stundisták, molokanok és baptisták vannak közöttük, férfiak és nők, akik Isten Igéje alapján tanítottak, és akik ezért nem fogadják el a papok korlátlan hatalmát, és hogy képeket imádjanak…”
„Így bánik Oroszország a legjobb polgáraival; és ezek az emberek az állhatatosságnak igazi hősei… Bevittek három testvért bilincsekben. Egyikük felismert, és keservesen sírt. Otthonaik, feleségeik, gyermekeik mindannyian Moszkva mellett vannak. Kegyetlen tett! Ők a cár kiszemelt áldozatai!”
1905-ben a cár kiadott egy rendeletet, biztosítva a lelkiismereti, vallás- és gyülekezési szabadságot. Az államvezetés effajta visszássága bizonyítja, hogy az üldöztetések nem törték meg a hívőket. Sőt Pobjedonoszcsev visszavonult, és az Orosz Ortodox Egyház metropolitája kijelentette: „Isten kegyelméből adatott az igaz hit, utasításokon, alázatosságon és jó példákon keresztül; ebből a meg gondolásból az Egyház semmiképpen sem alkalmazhat erőszakot, és nem tartja szükségesnek, hogy a tévelygő gyermekeket akaratuk ellenére megtartsa. Ezért az Ortodox Egyház nem kifogásolja a törvény érvénytelenítését, amely tiltotta az Ortodox Egyházból való kiválást.”

—fordítás az UPLOOK 1999-es számából.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Hadd sírjon az a hegedű…

…már vagy 120 éve!

1914-ben Gáti János tulajdona volt (ennek éppen 100 éve)

1914-ben Gáti János tulajdona volt (ennek éppen 100 éve), most Maszárovics Dániel birtokolja (nem egy Stradivarius, olcsó darab, de jó)

Hogy ki lehetett az a Gáti János? Nem tudtam kideríteni. Minden esetre 1914-ben, éppen száz évvel ezelőtt kapott vagy vett egy hegedűt, amibe tűvel “belegravírozta” a saját tulajdonjogát.

Aztán valahogyan Egerbe került (lehet, hogy mindig is egri volt?) a hangszer és néhány éve Gőz Gyula hangszerész felújította. Új bordázatot is kapott, így kijelentette: a következő száz évre meg van oldva. Valóban jól szól.

Ilyetén formán vettük meg Dániel fiamnak: most már hadd sírjon az a hegedű az ő kezében. Sír is, elég szépen. Nem gondoltam valaha, hogy ennyire megszeretem ennek a hangszernek a hangját. Gyakorlása közben egy egy darabot képes vagyok az előadásában számtalanszor meghallgatni. Mielőtt megkezdte a tanulást (2008 körül), elképzeltem, hogy majd hogy menekülök, amikor már jó ideje nyöszörög a hangszer… de nem így lett. Ennek örülök, nem kifejezetten magam miatt, hanem mert tényleg szépen játszik rajta. Megszerette és most már élvezi a saját játékát is.

Az elmúlt 6 évben sok mindent játszott: még kisfiúként Händelt, aztán nem sokkal később Vivaldit, majd következett egy Mozart darab, aztán Stanley Allegretto graziosoja, majd Boccherini Menüettje (amit Muhary Zalán: Egy tucat esztendő könyvtrailerének elején is bejátszott itt), majd Seitz: G-dúr koncert III. tétele, Haydn: Bika menüett, Huber: F-dúr concertinoja. Mindezeket az egri Farkas Ferenc Zeneiskolában “követte el”, amiért nagy köszönet jár felkészítő tanárának, Szoboszlay Etelka tanárnőnek.
A váltás nem volt könnyű, új iskola (www.grl.hu), új város, és egy új zeneiskolában (F. Chopin Zeneiskola – Gödöllő) bebizonyítani, hogy “nem ma kezdte a szakmát”. De ő is kitartott és Gálné Bagi Márta tanárnő is, akinek hasonlóképpen nagy köszönet jár, hogy egy 5 éve tanuló diákot átvett és továbbképzett. Kihozta belőle Schubert: Impromptuját, idén májusban pedig Dancla nehéz Variációk darabját.
Hasonlóképpen óriási köszönet Lázárné Nagy Andrea tanárnőnek szintén a Chopin Zeneiskolában, aki a zeneiskola gyermek vonószenekarába és az ifjúsági vonószenekarba is bevette Dánielt (életkora miatt mindkettőbe belefért). Gratula mindkét zenekarnak az országos versenyen elért jó helyezésekért (“kiszenekar” gyönyörű repertoárja és a “nagyzenekar” hasonlóan színvonalas előadása).

Szép sorozat! Hajrá Dani, csak így tovább!

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/06/26 hüvelyk Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,