RSS

Farkasokkal táncoló… bárányok

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Képzavar? Nem, hanem egy könyv címe. Egy remek, de nehéz könyv, sok érdekességgel, lényeges pontokkal abban a témakörben, amit úgy hívunk: misszió (küldetés).

Amikor valaki egy idegen kultúrába utazik, hogy ott hosszabb időt eltöltsön, sőt, hasznos tagja legyen a társadalomnak, akkor valamilyen szinten be kell illeszkednie. Ebben segít Michael Griffiths könyve, a Lambs dancing with wolves. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki nem turistaként, hanem hosszabb időre utazik külföldre, akár misszió, akár munka vagy tanulás okán.

Részlet a könyv elejéről (fordítás utána):
Many of us enjoy sci-fi adventures where space travellers encounter, and try to understand, alien life forms in other imaginary worlds in differenct time warps from our own. There is comparable, real-life adventure in entering different communities of human beings living in our own time scale in this present real World. We can enjoy the privilege of crossing cultural boundaries, and meeting real fellow human beings, whose culture, ways of thinking and language are entirely different from our own. I have tried to express the excitement of that ’venture into the unknown’ and the enrichment it brings. To remain monocultural in today’s global village is to impoverish oneself, and to leave vast areas of our potential memory banks as cold, draughty, empty vaults. The creator has provided every one of us with the capacity for cross-cultural communication, and to neglect this might be seen as a malfunctioning of our God-given human capability.

While tourists traverse other cultures from the safe distance of glass-bottomed boats, and a few may have the courage to snorkel for two or three weeks, they aren’t touching on the real adventure. The real adventure is to risk learning to live and breath in a new cultural environment. The creator is a God who communicates, and has blessed us his cratures by giving us the capacity to communicate. Indeed, his command that we love all our neighbours as ourselves means we must learn to communicate. And more than that – to enjoy the privilege of building relationships across cultural fences, so that we bond with other human beings of different tribes, tongues and nations. This can be a foretaste of heaven to come.

“Sokan vagyunk olyanok, akik élvezzük azokat a sci-fi kalandleírásokat, amiben űrutazók találkoznak, és próbálják megérteni a miénktől igen különböző időben, más, képzeletbeli világban élő idegen életformákat. Van ehhez hasonló, a valós életben tapasztalható kaland, amikor a jelen, valós világban, a saját időnk szerint élő, de más emberi lények közösségbe lépünk be. Élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy , hogy kulturális határokat lépünk át, és olyan embertársainkkal találkozunk, akiknek kultúrája, gondolkodásmódja és nyelve teljesen különböző a miénktől. Megpróbáltam kifejezni annak izgalmas voltát, hogy milyen az ismeretlenbe való kalandozás és mekkora gazdagságot (nem anyagi) hozhat számunkra. Egykultúrájúnak (monokulturális) maradni a mai globalizálódott világunkban tulajdonképpen saját magunk elsekélyesedése, és óriási kihasználatlan területet hagy elménkben, mint hideg, száraz, üres kripták. A teremtő minden egyesünknek megadta a kultúrák közötti kommunikáció képességét, és ennek figyelmen kívül hagyása olyan, mintha az Isten által adott emberi képesség fogyatékkal funkcionálna.

Miközben turisták más kultúrákba láthatnak bele üveg fenekű csónakok biztonságos távolságán keresztül és néhánynak meglehet a bátorsága, hogy két-három hétre is beleszippantson, valójában nem érik el a valódi kaland mélységét. A valódi kaland éppen azzal kockáztat, hogy az új kulturális környezetben él és lélegzik. A teremtő olyan Isten, ki kommunikál, és megáldott bennünket, mint az Ő teremtményeit a kommunikáció képességével. Valójában, a parancsa, hogy szeressük a mi összes felebarátunkat mint magunkat, azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk kommunikálni. Sőt, több is ennél – élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy a kulturális kerítéseket átívelve kapcsolatokat építhessünk, így kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik különböző törzsekből, nyelvekből és nemzetekből jönnek. Ez valójában a közelgő Menny előzetes megízlelése.”

A könyv taralomjegyzéke, melyből kiderül, hogyan is gondolkodik a szerző:

1. Lambs Learn the Language of the Wolf-pack

2. Lambs Bond with Wolves

3. Lambs Face Culture Shock and Stress

4. Different Breeds of Lamb Inter-relate

5. Lambs Relate to Indigenous Wolves

6. Lambs Learn to Appreciate Wolf Culture

7. Lambs Try to Explain God to Wolves

8. Lambs Bond with Wolves in a New Flock

9. Lambs Relate with their Flock Leaders

10. Lambs Stay Single11. Married Lambs Bond with Others

12. Quality of Life for Isolated Lambs

13. Lambs Bond with their Shepherd

A könyv kapható többek között az Amazonon: https://www.amazon.com/Lambs-Dancing-Wolves-Michael-Griffiths/dp/0825460166

Reklámok
 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Egy újabb öreg gondolatai

Annak idején az I-es számú SOTE belgyógyászati klinikán tölthettem gyakorlataimat, akkor már de Châtel Rudolf professzor volt az intézet vezetője. Őt előzte meg Holló professzor, aki nyugdíjasként gyakorlatvezetőm lehetett (roppant fegyelmezett és logikus gondolkodású orvos volt). Ő emlegette a klinika korábbi vezetőjét, Magyar Imre professzort, akinek a nevét jól ismertük, hiszen a Magyar-Petrányi belgyógyászat tankönyv évtizedekig volt használatban, mint egyetemi tankönyv (jó vastag kötetek). Annak idején (90-es évek) vettem meg egy könyvét. “Kici, óccó”, de hasznos gondolatok vannak benne. Stílusa egészen jó. Nem véletlenül, hiszen Magyar professzornak szépirodalmi vénája és ambíciói is voltak (több regénye is megjelent). Bár az 1980-as évek elején íródott, az alább idézett gondolatokból látni fogjuk, hogy ma is aktuális.

Részleteket szeretnék közreadni ebből a kis könyvecskéből.

Magyar Imre közérthető, könnyedebb írása az orvos és a beteg kapcsolatáról

Magyar Imre közérthető, könnyedebb írása az orvos és a beteg kapcsolatáról

Elég tetemes számú oldalon foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a milyennek is kellene lennie egy orvos személyiségének (27. oldal): “Személyiségének fontos jegye tehát a munkaképesség megőrzése súlyos emocionális helyzetben. A háborús vagy háborúval kapcsolatos emlékek bukkannak elő a gyógyszerhiány vagy az eszközhiány emléke és más emlékek, amelyek arra vonatkoznak, hogy időnként gyógyító munkát kellett végezni mindenféle gyógyító eszköz hiányában is fronton, munkatáborban, romok között. Az igazi gyógyító orvos egyénisége azé az orvosé, aki akkor is gyógyít, amikor ez csak szavakkal és magatartással lehetséges, ilyen körülmények között nyilatkozik meg igazán, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ezek a körülmények kívánatosak. De ez a tulajdonság teszi lehetővé az orvos munkáját mindenféle rendellenes állapotban, pánikban, riadalomban, zűrzavarban, amikor az orvos feladata nem csupán a szorosan vett gyógyítás, hanem a nyugalom biztosítása. Engedtessék meg, hogy a gyógyító orvos személyiségének e jegyére hivatkozzam akkor is, amikor a mai kórházi vagy klinikai osztályt említem a maga zsúfoltságával, betegelhelyezési nehézségeivel, folyamatosan visszatérő inkurábilis vagy elfekvő betegeivel. Idős, inkább ápolásra, mint gyógyításra szoruló anyókáival, aggastyánjaival, szociális indok alapján kórházba került személyeivel, akiknek körében különösen a fiatal, ambiciózus orvos esetleg úgy érzi, hogy ezért alig volt érdemes alaposan és tudományosan is képeznie magát. Súlyos emocionális helyzetről van ilyenkor is szó, melyben az igazi gyógyító orvos megőrzi a munkája és a betegek iránti szeretetet és tevékenységét nem engedi bizony demoralizáló körülmények hatására megváltozni.” – hát, igen. Egyáltalán nem könnyű, amikor valamit megálmodik egy gyermek (“Orvos leszek!”), aztán végül teljesen más körülmények, betegcsoportok, feltételek között találja magát.

34. oldal – ma is hasonló a helyzet, mint 35 évvel ezelőtt: “Fegyelmezettségre és önuralomra a gyógyító tevékenységben elsősorban akkor van szükség, amikor az elvégzendő munka mennyisége nincsen arányban a rendelkezésre álló idővel.Ez első sorban zsúfolt rendeléseinken fordul elő. Ilyenkor a rendelkezésre álló idő megfelelő beosztása vagy szükség szerint meghosszabbítása nagy fegyelmezettséget és nyugodtságot követel meg. Ugyanezen tulajdonságokra van szükség azokkal a betegekkel szemben, akik lehetőségeikkel visszaélve az orvosban az ő szolgálatukra rendelt fizetett alkalmazottat látnak csupán és követeléseiknek nem szabnak határt. A fegyelmezett orvost ilyen esetben mindig az a megoldás vezeti, hogy ő az egészséges végül is beteg vagy legalább valamilyen defektusban szenvedő emberrel áll szemben, akit ez a defektus bizonyos mértékben feljogosít arra, hogy türelmetlen vagy izgatott legyen. Vagy ez a türelmetlenség és izgatottság részéről legalábbis megérthető. A nyugalom és a türelem a legjobb és legtöbbször egyetlen fegyver az ilyen, gyakran agresszív és igazságtalan vagy követelőző betegek lefegyverezésében.”

99. oldal – véletlenek pedig vannak. Isten különösen kegyelmes volt a példában szereplő emberhez: “Magam észleltem olyan esetet a klinikai betegellátás folyamán, hogy a beteghordó a gyomor röntgenvizsgálatára rendelt beteg helyett – elnézés következtében – hevesen tiltakozó szomszédját vitte le a röntgen-laboratóriumba, aki pneumoniájából (tüdőgyulladás) már meggyógyult, de még mint lábadozó a klinikán tartózkodott. A röntgenvizsgálatot elvégezték és kezdődő, de már jól felismerhető gyomordaganatot találtak. E betegnek utólagos kikérdezés alapján sem volt semmiféle panasza. Daganatát megoperálták, az malignusnak (rosszindulatú) bizonyult. A beteg állapota kifogástalanú maradt és soha sem értette meg, hogy miért kellett a gyomrát megoperálni.”

137. oldal – Az író egy amerikai tudományos kutatás eredményeire hivatkozik, melyben hasonló következtetésekre jutott, mint a magyar egészségügyet megfigyelő Magyar professzor: “A közlemény a betegek 50%-át sorolja abba a csoportba, amelyben objektív elváltozás nem mutatható ki. Azt hiszem, körzeti rendelőinkben és intézeteinkben ez a szám vagyis, az általunk neurózisnak bélyegzett esetek száma kb. hasonló vagy még nagyobb. Ezt a számot ugyanis nagyon megnövelte az a körülmény, hogy részben a helyes egészségügyi propaganda eredményeként és részben azonban az ingyenes betegellátás vívmánya következtében egyre több beteg olyan jelentéktelen panaszok miatt is felkeresi az orvost, melyek miatt régen alig fordult volna orvoshoz. A beteg természetesen nem ítélheti meg, hogy panaszai mennyire komolyak, úgy, hogy az orvoshoz forduló betegek számának csökkentésére – ez teszi oly röviddé az egy betegre fordítható időt és ez teszi olyan óriásivá a rendelőinkben megforduló betegek számát – a jövőben sem lehet kiszámítani. A funkcionális panaszok megítélésére ha az  orvosnak valóban ez a törekvése és nem csupán benyomásokra óhajt támaszkodni, ami komoly betegségek elnézésének veszélyével jár, sokkal több időt kell fordítania mint egy típusos szervi betegség tüneteinek felismerésére.” – igen, ma is látjuk, hogy sokszor apró cseprő panaszokkal érkező betegek töltik ki azt az időt, ami a súlyosabb, sürgősebb, problémásabb betegekre kellene fordítani, nem is beszélve az erőforrásokról.

140. oldal – végül pedig a hálapénzről: “Úgy gondolja ugyanis, hogyha nem hoz áldozatot, nem is gyógyul meg. Megszokta, hogy mindenért megfizet, vízért, gázért, villanyért, melegért, közlekedésért, ruháért, könyvért. Nem képes beleélni magát a gondolatba, hogy éppen az egészségügyi ellátásért nem kell fizetnie és gyakran nem is értékeli az olyan szolgáltatást, melyért ő semmit sem nyújt. A hálapénz nem kívánatos elterjedésének nézetem szerint a gyógyulni kívánó beteg a fő oka, akinek a tudata nem fejlődött együtt a körülményekkel. Az orvost viszont elégtelen anyagi megbecsülése készteti az együttműködésre. Fiatal orvoskoromban a hálapénz fogalma teljesen ismeretlen volt és a klinikán ahol dolgoztam, noha fizetést csak nagyon kevesen kaptak és azok is nevetséges összeget, senkinek sem jutott eszébe, hogy a kórteremben fekvő betegtől bármit is elfogadjon. A fizető betegek orvosi díjat fizettek, melyet a klinikai orvosok között szétosztottak (“kiskassza”). Magángyakorlatból egy-két év ingyen munka után már tisztességesen meg lehetett élni. De nem jut eszébe a nyugati betegnek sem, vagy a nyugati orvosnak sem, hogy az orvos munkáját a fizetett díjakon vagy a biztosító által fizetett díjakon kívül a beteg külön összeggel honorálja. Az orvosok fizetése azonban olyan, hogy illegális kiegészítésre nincsen szükségük. Hazánkban a hálapénz kárhoztatott, de megtűrt kategória és addig eredményesen nem lehetett küzdeni ellene, amíg az orvos legális fizetéséből megélni nem tud és családját értelmiségi dolgozóhoz méltó szinten fenntartani nem képes. Ha a hálapénzt az orvos kezdeményezi és nem a beteg, a megvetés, sőt, a kiközösítés mindenképpen jogos. A költségmentes egészségügyi ellátás keretén belül dolgozó olyan orvos, aki a betegtől pénzt kér, fegyelmi eljárást érdemel…”

Ma már azért elterjedt a magángyakorlat, magánorvosi praxis működtetése, de mégsem oldotta meg a hálapénz kérdését.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/10 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Eclipse of the Crescent Moon

Afrikai dob Afrikában és az Egri Csillagok angol változata... Afrikában

Afrikai dob (valami kígyóbőr) Afrikában és az Egri Csillagok angol változata… Afrikában

Készületlenül, de kiszaladt már ez a bejegyzés. Most hozzáfűzöm azért gondolataimat. Régóta terveztem ezt az írást, ugyanis meg szeretnék emlékezni arról, hogy Gárdonyi műve milyen sok nyelven és milyen sok helyre eljutott már az elmúlt száz év során. Most Afrika egy eldugott részébe is került belőle néhány példány. Az iskola, ahova nagyobb fiaink jártak Zambia észak-nyugati csücskében, ott nagyon komolyan, angol nyelven világirodalmat is tanulniuk kellett. Így aztán arra gondoltam, hogy miért ne kerülhetne oda egy kis magyar irodalom is! Ezért aztán, a Magyarországról csomagban kért-kapott néhány példány Egri csillagokat szétosztottuk (ezúton is köszönet édesanyámnak és feleségem szüleinek). Kaptak belőle a Sakeji School tanárai is. Nemrégiben írtak: olvassák és most már a Rubik kockáról is tudják, hogy hova valósi (abból is került pár extra darab az iskolába, bár abból volt néhány tanárnak már korábban).

Az Eclipse of the Crescent Moon a Wikipedián: https://en.wikipedia.org/wiki/Eclipse_of_the_Crescent_Moon

Oldalt a fotó a könyvről az afrikai missziós állomáson, távol Magyarországtól. Mielőtt elajándékoztuk volna az összes példányt, szerettem volna tudni, mit kapnak, így végig olvastam. Nem tudom, hogy az angol anyanyelvűek számára milyen lehet, de számomra érthető volt (nyilván már ismertem a sztorit magyarul). De belegondoltam, nem lehet könnyű megküzdeniük a sok magyar névvel, legyen az személynév vagy földrajzi név. Bízom benne, hogy azért megbírkóznak vele!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2015/09/21 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , ,

Hasznos tippek… szakiknak

Tudom, óriási szünet volt az előző bejegyzés óta. Nem mintha nem lenne téma, amiről írhatnék, de egyszerűen nem volt rá idő. Most egy hosszabb, nagyobb lélegzetvételű írással jelentkezem, de sajnos, elég szakmai lesz. Az információk nagy része nemcsak a laikusoknak, de még a műkedvelőknek sem érdekes. Annál inkább azoknak az orvosoknak, szakdolgozóknak, akik olyan vidéken szeretnének praktizálni, gyógyítani, ahol fejletlen az egészségügyi ellátás, vagy inkább fogalmazzunk úgy: fejletlenebb, mint Európában. Ebben is vannak azért fokozatok, hiszen például egy háború utáni területen, országban az egész egészségügyi struktúra újjáépítésre szorul, mások a viszonyok, mint egy éppen fejlődő rendszerben, amilyen az egyre korszerűsödő afrikai, békés, stabil országok.

Ez a 12 éves táska némi reparálással még mindig használható. Kényelmes, még akkor is, ha megvan pakolva és úgy néz ki mint egy kisdisznó. (Igen, egy konferenciai PR tatyó, de minőségi.)

Ez a 12 éves táska némi reparálással még mindig használható. Kényelmes, még akkor is, ha megvan pakolva és úgy néz ki mint egy kisdisznó. (Igen, egy konferenciai PR tatyó, de minőségi.)

A lényeg, hogy ezeken a vidékeken a specialista kevés, az orvosok jelentős része medicus universalisként (általános orvos) minden szakterületet gyakorolja bizonyos szinten. Írtam erről egy távriportban a heol.hu-n (link: http://www.heol.hu/heves/kozelet/malaria-tbc-aids-afrikai-misszioban-gyogyit-az-egri-orvos-621269). Ez azt is jelenti, hogy napi szinten fel kell készülni a legáltalánosabb orvosi esetek ellátására. Nagyobb problémák esetén természetesen team-ben, sebészeti-szülészeti esetekben a műtőben, de az apróbb beavatkozásokat az osztályokon, rendelőben kell elvégezni. Hogy ez flottul és rugalmasan menjen, az orvosnak jó, ha mobil eszköztárként egy táskában kéznél vannak a legfontosabb dolgok.

Ennek oka részben az, hogy nincs meg minden betegellátó osztályon minden apró eszköz, másrészt sokkal gyorsabb valamit előkapni a tatyóból, mint várni arra, hogy összeszedjék az asszisztensek, ápolók a szekrényekből, polcokról. Magam ezt a mellékelten látható 2004-ből való konferencián kapott oldal-reklám táskát fogtam be erre a célra. Több mint tíz éves és néhány reparáló varrással, kiegészítéssel még mindig a legkényelmesebb és könnyedén rendezhetőek benne az eszközök.

A zsebekből egész halom apróság kerül elő.

A zsebekből egész halom apróság kerül elő.

De lássuk, milyen a táska kinyitva és kipakolva! (A blogbejegyzés összes képe klikkelhető a nagyobb felbontású kép megnyitásához.) A szétrakott kütyük között a balra felül látható fekete fonendoszkóp mellett van egy fekete valami. Az nem eszköz, hanem egy pár tiszta zokni. Minek is az? A “rural”, vidéki afrikai kórházakban nincs külön orvosi szoba, az ember a közeli missziós állomáson lakik és onnan lép be dolgozni. Ha éppen műtőben kell tevékenykedni és egy viszonylag “véres” műtét (császármetszés, előrehaladott rupturált méhen kívüli terhesség) során beszennyeződik a holmi, akkor legyen váltás. Nyilván váltás ruha nem szükséges, hiszen eleve zsilipruhában dolgozik az ember. Szóval, egy pár tartalék zokni jól jön a táskában.

Alapvető diagnosztikai eszközök és kiegészítők. Ami nincs, az az ophthalmoscop, több ok miatt.

Alapvető diagnosztikai eszközök és kiegészítők.

Ahhoz, hogy átlássuk a táska tartalmát, csoportosítottam a dolgokat. Így részletesen megnézhetjük, mit is érdemes bekészíteni. Először néhány orvosi műszert érdemes sorra venni. A fonendoszkóp természetesen elengedhetetlen, de nem ám státusszimbólumnak! Tényleg használni kell. Nagyon jól jön egy fülvizsgáló (otoszkóp), mert a világ minden részén előfordulnak olyan gyerekek, akik a fülükbe dugnak ezt azt, aztán nem bírják kiszedni. Csak itt az a különbség, hogy nem mehetnek el a fül-orr-gégészetre, mert olyan itt nincs. Úgyhogy az általános orvosnak kell megcsinálnia, de időnként a gyermekosztályos ápolók is megcsinálják. Minden esetre ehhez jól jön néhány apró eszköz. A LED-es fényű fejlámpa a szájba való betekintésben segít. Mivel ezek a korszerű lámpák már kis áramfelvételűek, az elemek sokáig tartják magukat. Hasonló a helyzet a pulzoximéterrel. Praktikus kis jószág és a korszerű, kisméretű LCD kijelző miatt ez sem fogyaszt sok áramot. Jó ha van fogászati tükör (felül), fogfájós beteg is gyakran adódik.

De mit keres a képen az ultrahang-zselé? Nos, az afrikai kórházakban kevés az eszköz, így az ultrahang-készülék is. Ha pedig egyetlen egy van, akkor az általában a szülészeti részen található. Ha máshol szükség van rá, akkor oda át kell vinni. Van, hogy a zselés tubus ottmarad az állomáshelyen. Ilyenkor, hogy ne kelljen csak ezért újra szaladozni, jó, ha van az orvosi táskában egy kis tubus (viszonylag ritkán van rá ilyen formában szükség, de megelőzi a bosszúságot).

A vérnyomás mérő a táskában opcionális. Ugyanis az osztályokon általában alapfelszereltség a vérnyomásmérő. Ráadásul a vérnyomást az ápolók, nővérkék mérik, az orvosnál fölösleges. De tartaléknak érdemes egyet otthon tartani.

Kisebb sebészeti beavatkozásokhoz szükséges eszközök. Az osztályokon elvégezhető a varratszedés, kisebb suturázás vagy éppen tályogmegnyitás. Persze, ha van lehetőség, akkor érdemes ezeket is kisebb műtőben megcsinálni, ha van ilyen lehetőség.

Kisebb sebészeti beavatkozásokhoz szükséges eszközök. Az osztályokon elvégezhető a varratszedés, kisebb suturázás vagy éppen tályogmegnyitás. Persze, ha van lehetőség, akkor érdemes ezeket is kisebb műtőben megcsinálni, ha van ilyen lehetőség.

Minimális sebészetet művelni nem kell félnetek, jó lesz… Sőt, nemcsak, hogy nem kell félni, hanem nagyon is szükséges. Ahogy fentebb említettem, a világnak több pontján is (pl. Afrika távoli vidékei) nagy az orvoshiány. Itt nem válik olyan élesen szét a sebészet és a belgyógyászat. Minden orvosnak mindennel kell foglalkoznia bizonyos szinten. Ez elképzelhetetlen a nyugati világban, ahol szakvizsga vagy éppen specialisták felügyelete nélkül meg van kötve az ember keze. De ahol nagy a hiány, ott nem kerülhető el a sebészet alapvető gyakorlása. Ennek része az, hogy egy tályogot meg kell tudni nyitni és be kell tudni drenálni (csövezni). Sokszor varratot szedni (műtét után) az osztályokon kell. De van, hogy metszett sebet gyorsabb pár öltéssel egy kezelőben megoldani, mint arra külön helységben, kisműtőben nekikészülődni. Természetesen az aszepszis szabályai mindenütt betartandók. Ehhez elengedhetetlenek a steril eszközök. Varróanyagból a rendelkezésre álló lehetőségek közül érdemes párat beválogatni a táskába. Nagy vérzésnél irány a műtő, de kisebb sebek vékony – 3-0-s fonalakkal – elláthatók. Steril kesztyűnek, szikepengének, köténynek, steril géznek lennie kell a táskában.

Időnként nem csak vénába kell kanült behelyezni, hanem van, hogy csontba adunk infúziót, de mellkast és szívburkot is csapolni szükségeltetik.

Időnként nem csak vénába kell kanült behelyezni, hanem van, hogy csontba adunk infúziót, de mellkast és szívburkot is csapolni szükségeltetik.

A has csapolása, különösen nagyobb mennyiségű folyadék esetén viszonylag egyszerű. Egy nagyobb vénás kanül, egy fordított infúziós szerelék és ragtapaszok segítségével könnyedén megoldható (sőt diagnosztikai célból egy 10ml fecskendő és egy zöld tű elég). A szívburok csapolásához már szükséges a háromirányban kapcsolható csap és nagyobb (60ml) fecskendő is. A mellkas csapolása ugyanígy, sok esetben egy nagy kanül (narancssárga – 14G) segítségével elvégezhető. Természetesen mindennek steril körülmények között és eszközökkel kell történnie.

A vénabiztosítás fekvőbeteg ellátási körülmények között alapvető, de ha sikertelen, akkor szükség lehet csontvelőbe adott infúzióra (intraossealis). Különösen extrém módon kiszáradt csecsemők esetén sürgősséggel szükség lehet rá. Ilyenkor használhatunk speciális tűt, ha van. De ha nincs, akkor a vastagabb lumbálpunkciós tűk is alkalmasak (hiszen a belsejében a beszúráskor mandrin van és ugyanúgy csatlakoztatható hozzá háromállású csap, infúzió is). Ha már a spinál-tűkről van szó, akkor érdemes megjegyezni, hogy a fekete (22G) és ennél vékonyabb tűk általában a műtét előtt szükségeltetnek (ott kell belőle bőven lennie), de agyhártyagyulladás gyanúja esetén praktikusabb a sárga (20G) használata, a fentebb említett intraossealis esetben pedig a fehér (19G) vagy éppen a rózsaszín (20G), ez utóbbiak osztályon használandók, így jó, ha van a táskában.

Néhány jegyzet, emlékeztető és pár gyógyszer jó ha rendelkezésre áll.

Néhány jegyzet, emlékeztető és pár gyógyszer jó ha rendelkezésre áll.

A baloldali következő képen láthatóak egyéb hasznos dolgok. A jegyzetfüzetet nem kell magyarázni: kicsi, zsebbe való. A rózsaszín borítós noteszbe viszont a betegek altatásához alapvető gyógyszerek, eszközök adatai, a beállítási paraméterek, gyógyszermellékhatások, adagok szerepelnek. Persze, ezek egy része megtalálható a BNF-ben, vagyis a British National Formulary-ban (a brit gyógyszerkönyv), de jobb, ha az ember a gyakran használatos dolgokat kigyűjti magának. Sőt, Afrika fejlődő országaiban az is fontos, hogy az adott kórházban ismerjük a hozzáférhető gyógyszereket. Ezt egy harmadik kis noteszban magam is megtettem. Így ha az ember szeretne adni valamilyen szert, azonnal leellenőrizheti, hogy meg van-e a kórházban. Nyilván, ha nincs, akkor fel sem írjuk, el sem rendeljük. További hasznos eszköz a piros toll vagy filctoll. Ha egy betegen, mondjuk egy tályog miatt metszést ejtünk, akkor a helyzetet érdemes a beteg kártyájára leskiccelni. Ebben segít a két szín, például pirossal jelölhetjük az elváltozást. Foghúzáshoz hasznos a lidocain+adrenalin keverék (nem részletezem), egy kis fiziológiás, steril sóoldat és egy ampulla ketamine (altatáshoz) is jó, ha van a táskában. Kisebb, egyéb intravénás gyógyszert védelemből fémdobozkába raktam, nehogy összetörjenek a táskában.

Swab (fertőtlenítő kendő), vacutainer harang, torniquette (érszorító) és injekciós tűk

Swab (fertőtlenítő kendő), vacutainer harang, torniquette (érszorító) és injekciós tűk

Vérvételi eszközök. Nem sokat ragozom: bőrfertőtlenítő, harang a vacutainer-rendszerhez, tourniquet a kar szorításához, hogy kidüllendjen a véna. Néha szárnyas tűt használunk, pici babán pedig akár a befőttes gumi is jól használható szorításhoz (rövid időre), vagy éppen gumikesztyű darabja.

Nyilván bárkiben felmerülhet, miért nincs ophthalmoscop (szemtükör) a szemfenék vizsgálathoz, illetve vércukormérő. Nos, ezek a vizsgálóban és a betegellátó osztályokon kéznél voltak. De ha nem lettek volna, akkor ezeknek is a táska tartalmának részét képezték volna. Úgyhogy mindenkinek ajánlom a beszerzését.

Nos, a hosszú listának itt vége. Remélem hasznos lesz a bejegyzés annak, aki orvosként készül Afrika távoli vidékére. A listából talán hiányzik ez és az. Ha valakinak további javaslatai vannak, akkor hozzászólásként kiegészítheti. Megköszönöm. Sok sikert és áldott gyógyulást kívánok az olvasó kezei közé!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/09/06 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Magyar-lunda nyelvrokonság

…nem létezik és természetes, hogy nincs közvetlen, vagy éppen szoros nyelvrokonság a kettő között, csak annyi, amennyi minden más nyelvben közös lehet. Vannak benne invenciózus fordulatok, néhány kifejezés hasonlóan hangzik. A távolság óriási, nemcsak sok ezer kilométer, de évszázadok és egy tenger, nem is beszélve a Szaharáról és az Egyenlítőről, hiszen Lundaország ma Zambiában, Kongóban és Angolában, darabjaiban létezik csak (írtam róluk itt).

Hadd hozzak azért két példát a hasonlóságra, ami meglepett:

IGEN: Az ‘igen’ és az ‘enga’ (lundául igen) szót hallva, nyilván közelebbinek tűnik, mint például az angol ‘yes’.
NEM: A ‘nem’ és a ‘nehi’ (lundául nem) szintén közelebbi hangzásúnak tűnik, mint például a ‘no’.

Érdekes a másik példa is:

cassava-makamba

Manióka liszt (cassava), ami a lunda emberek (de egész Afrikában) között nagyon népszerű eledel. Ebből készül az nshima. Szóval, amikor ‘kudya’, akkor ezt a makamba-t készítik el és eszik.

Ha megkérdezünk egy lunda embert: Tud-e enni? Akkor így hangzik: Muna kutwesha kudya? Amiben a kudya (kiejtve: kudá – mint az orosz hová). A válasz úgy fog hangzani: ‘Kudya nakudya’. Ebben a kifejezésben a főnévi igenevet vagyis az “enni” igét használják megerősítésként. Szó szerinti fordításban: Enni eszek. Milyen érdekes, hogy bár ritkán, de magyarban is használjuk ezt a megerősítést: – Eszik eleget? – válasz – Hát, enni eszek! (Ugyanígy: inni iszok – lunda: Kunwa na kunwa.)

A lunda nyelvben egyébként sokkal több “rag”-ot használnak, amit nemcsak a szó gyökere után, hanem elé és még közbe is beszúrnak (prefix, inflix, suffix). Ezért aztán extrém hosszú szavak jönnek létre. Rendkívül megnehezítik a szótározást, hiszen a szó elejéről először (lehetőleg a nyelvtan átfogó ismeretében) le kell vágni a prefixeket, aztán kiderül, hogy milyen betűvel is kezdődik a szó.

Egyik kedvenc példám erre a Tumina (Dícsérő énekek) c. keresztény énekeskönyvben van. A “By Christ redeemed” c. angol ének lunda szövegében van a szó: “Nichakenzayi” – ami azt jelenti: Amíg ő eljön… (Jézus Krisztus visszajövetelére utalva). Nos ebben a szóban a tőből is csak három betű marad: …nza… és az ige eredetileg inza, vagyis jönni (kwinza a főnévi igenév). A Ni-cha-k-e- és yi a végén mind módosítanak valamit. Ilyen ez a lunda nyelv.

Másik példa egy jó hosszú szó, ami egy egész mondatot tartalmaz: “nakumukalakelanga”. Nos szedjük szét ezt a jó hosszú szót is: “na-ku-mu-kalakala-nga”, ahol az ige: kalakala, azt jelenti dolgozni, munkálkodni, tenni. Mivel változik, ezért “na-ku-mu – kalakela – nga”. Na – teszem, ku és a végén nga, hogy rendszeresen (örökké, állandóan), meg még a mu, ami talán tárgyasítja (?), vagyis valakinek az akaratát tenni, amihez döntéssel jutottam el. Huh… hát ez jó bonyolult. Ezért inkább megmutatom, honnan vettem a példát:

“Nakumukalakelanga Nzambi”, angol fordítása: “I have made a decision to do God’s will forever.” Magyarul: “Eldöntöttem, Isten akaratát teszem örökké.” Lundában két szó, magyarul öt szó, angolul 10. Ilyenek ezek a nyelvi különbségek. Bár minden ember úgy döntene (és minden nyelven elmondanák), hogy követi Isten akaratát az életében.

De lássuk a példamondatunk forrását! A Kalane Mission Hospitalnak – ahol éppen dolgozok – a nevében is benne van, hogy missziós kórház, ezért időnként a rádióból (akár a műtőben is, ha a munkát nem zavarja) keresztény énekek szólnak. Így hallottam meg egy olyan lunda éneket (aminek a fele angol), ami nagyon sok embernek megtetszett, igazi sláger lett belőle még vagy 7-8 évvel ezelőtt. Utána kérdeztem, hogy mi ez a dal, s kiderült, hogy a címe: Ami mu umi wami (Az én életemben…). Íme a teljes szöveg, ami angolul kezdődik, a refrén lunda:

In that old house once lived an old lady. /Abban az oreg házban élt egy idős asszony./
She told stories about the way life was so hard to cope. /Történeteket mesélt arról, hogy az élet útjával milyen nehéz volt megbírkózni./
At the end of the story /A történet végén…/
I could see tear running from her eyes. /…láthattam, ahogy könny csordult a szeméből./
I could hear her saying: /Hallhattam, ahogy azt mondja:/

Refrén:

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

(Ismétlés)

Now I know I wasn’t there in her old days. /Most tudom, hogy nem lehetek ott idős napjaiban./
But I see myself going through the same road /De látom magam menni ugyanazon az úton/
And I hear myself saying: /És hallom, ahogy magam is mondom:/

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

A dalt megtaláltam a YouTube-on. Íme, meghallgatható. Érdekessége a videónak, hogy abban egy asszony halála is látható. A haláleset körül az emberek gyásza nyilvánvaló. Igen, itt valóban így gyászolnak és siratnak az emberek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/30 hüvelyk Afrika, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Bogárkák – kicsiknek és nagyoknak

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek - meg támadnak, ha közéjük lépsz) - saját fotó

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek – meg támadnak, ha közéjük lépsz) – saját fotó

Afrikában rengeteg a rovar (legyünk őszinték, a világon mindenütt). Hangyák milliárdjai vagy trilliárdjai (ha csak egy vonuló army ant sereget nézek, amiben több ezer vagy tízezer van belőlük). Aztán ott vannak a kabócák, amelyek ugyan nem hatalmasak, de a zaj, amit csapnak (akár egy flex-csiszoló), fülsüketítő. A világon mindenütt “muzsikálnak”, de itt (Kalene Hill) különösen hangosak. Szóval, Afrika tele van rovarral, mi mégis hoztunk magunkkal Bogárkákat, vagy hogy pontosabban fogalmazzak “a Bogárkák”-at, egészen pontosan a Bogárkák című könyvet (szegény könyv utazott vagy 12 ezer kilométert!).

Kedves kis rajzok az erdő széléről... a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Kedves kis rajzok az erdő széléről… a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Miért tartottuk ily nagy becsben? Azért mert nagyon jó könyv. Számítógép, internet nem pótolhatja. Íme a mű első néhány sora:

“Bogárka repülni tanul… A napocska már az ég alja felé járt, amikor a szentjánosbogárkák ébredeztek. Anya a konyhában volt és reggelit készített. Apa is fölébredt már, de még kellemes félálomban heverészett az ágyban. Bogárka átmászott az ágyikójából az anyukája ágyába – ott sokkal szebbet lehet álmodni – ügyesen a hátára fordult, levegőbe emelte lábacskáit és elkezdett hintázni: hinta-palinta, hinta-palinta. Hirtelen azonban túl nagyot lendült, hinta-palinta, és Bogárka a földön hevert. Ordított, ahogy a torkán kifért.”

A történeten keresztül egy emberszerű, megszemélyesített, szorgos szentjánosbogár-család életébe látunk bele a bölcsőtől a sírig. A könyv édi-bédi rajzokkal van illusztrálva. Amolyan klasszikus, gyerekeknek szánt képek, aranyos kis házikóval, lámpással a szentjánosbogarak kezében. A gyerekek lelkének nyilván inkább erre van szüksége mint a dzsí-áj-dzsós akció-rajzfilmekre.

Jan Karafiát: Bogárkák - a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

Jan Karafiát: Bogárkák – a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

A szerző – Jan Karafiát – a XIX. század második felében, a XX. század elején élt Csehországban. Ennek megfelelően a könyv először cseh nyelven jelent meg: Broučci címmel az 1870-es években. Majd angolra is lefordították az 1940-es években, most pedig magyarul is megjelent. Bár ez a fordítás 150 évet “késett”, a könyv üzenete, hangulata, értékei ma is aktuálisak. Erre bizonyíték, hogy legkisebb fiunk (aki most 6 éves lesz) nagyon kedveli és szereti. Egy egy fejezet két estére is elég, ha az ember jól osztja be a történetet.

A könyv fülszövegébe még érdemes belepillantani: “Egy elgondolkodtató mese az engedelmességről. Jan Karafiát megragadó története mind gyermekek, mind felnőttek számára egyaránt izgalmas. Isten az engedelmességet tette a megváltás útjává Jézus Krisztus által, aki Atyjának engedelmeskedve vitte végbe az emberek megmentését, mi pedig hitbeli engedelmesség által nyerhetjük el azt. Hogy mi is jelent ez a mi életünkben a bölcsőtől a halálig? Ebben a mesében a szentjánosbogarak életéből kaphat választ erre a kérdésre apraja és nagyja.”

A könyv kapható az internetes webáruházban is: *klikk ide* vagy éppen az Ó utca 16-ban, a kiadónál.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/14 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Kutyaharapást szőrivel, kígyómarást…

Black mamba feje, jól felismerhető a mintázat (saját felv.)

Black mamba feje, jól felismerhető a mintázat (saját felv.)

Bár a tavalyi év vége felé írtam egy bejegyzést, amiben a kígyómarással foglalkoztam, de a krónikus időhiány nem engedte, hogy folytassam a gondolatokat. De nem is baj, mert az elmúlt néhány hónapban újabb tapasztalatokat és információkat szereztem. Itt, Afrika déli részén nem okoz olyan nagy “népegészségügyi problémát” a kígyómarás, mint mondjuk Ázsia déli részén. Itt kevesebb a mérges kígyó faj és például nincs Echis carinatus. De van puff adder (Bitis arietans) és természetesen black mamba (Dendroaspis polylepis) is. Most, a csapadékos évszakban kb. heti rendszerességgel érkezik beteg, aki körül nagy az ijedtség ilyenkor. Sajnos, az esetek kis részében lehet beazonosítani az állatot. Ennek egyik oka, hogy szürkületkor nem nagyon látják, másrészt – meglepő – a helybéliek nem ismerik jól a környezetükben élő kígyófajokat. Szinte mindenre azt mondják: köpködő kobra. Pedig ennél gyakoribbak egyéb fajok. Saját házunk körül az elmúlt fél évben két mambával találkoztunk, hála Istennek fiatal példányok voltak.

Kövek a megmart végtagra ragasztva, népi gyógyászat (saját felv.)

Kövek a megmart végtagra ragasztva, népi gyógyászat (saját felv.)

Nemcsak mi orvosok, hanem a népi gyógyászat is megpróbálja megmenteni a kígyómart embereket. Több esetben láttam, hogy a marás fölötti lábfejrészre a környéken található kövek közül ragasztanak darabokat. Néha ez olyan nagyon tapad, hogy nem is egyszerű leszedni. Egyéb hiedelmek is tartják magukat, mint például: ha megmar a kígyó a folyó (jelen esetben a Zambézi) egyik partján, akkor ugyanazon a parton lévő kórházba kell menni, különben meghalsz. Ugyanilyen hiedelem az, hogy ha egyszer túléled egy python marását, akkor többet semmilyen más kígyó sem fog megmarni.

Angol nyelvű vezérfonal kígyómarás ellátásához Afrika déli részén (forrás: antivenom leaflet)

Angol nyelvű vezérfonal kígyómarás ellátásához Afrika déli részén (forrás: antivenom leaflet)

Pedig orvosi ellátással elég jó eredményeket lehet elérni. Ehhez jó, ha az ember előtt van egy vezérfonal. Gondoltam megosztom azt a táblázatot, amit a Dél-Afrikai Köztársaságban gyártott ellenméreghez adnak. Jól összefoglalja a vidéken előforduló lehetséges mérgeket, mérgeskígyó fajokat. Jobbra a brossurában található táblázat eredeti változata (vektorgrafikus formátumra átalakítva).

Fontos momentum, hogy az elején nem kell azonnal nekirontani az ellenméreggel a beteg szervezetének, hiszen sok esetben – főleg a sejtméreg (cytotoxicus) változatnál enélkül is helyre jön a beteg. Személyes tapasztalatom is ezt mutatja. Képes az egész végtag megduzzadni, nagy fájdalmat okoz, de amputációra nagyon ritkán kerül sor. Amennyiben pedig légzési elégtelenség jelentkezik a bénulások miatt (mamba esetén – neurotoxicus), akkor igyekezni kell lélegeztetéssel átvészelni azt az időszakot, amíg hat az ellenméreg vagy egyébként is szűnik a hatása. Persze ehhez intubálni kell a beteget és fújni. Nagyon fontos megjegyezni, hogy bár a beteg olyan stádiumba is kerülhet, amikor mint egy darab fa, “élettelenül” fekszik, de ha lélegeztetve van, akkor simán átvészelheti és felébredhet a “tetszhalálból”.

Természetesen a nemzetközi irodalom angol nyelven található meg, de ha a magyar utazónak könnyebbséget okoz (márpedig miért ne okozna), a táblázat magyar nyelvű változatát is alább közzé teszem.

A vezérfonal magyar átirata (forrás: antivenom leaflet)

A vezérfonal magyar átirata (forrás: antivenom leaflet)

Antivenom - polyvalens, vagyis többféle kígyómarás esetén is alkalmazható (alkalmazandó)

Antivenom – polyvalens, vagyis többféle kígyómarás esetén is alkalmazható (alkalmazandó)

Befejezésként bemutatom még a képeket az ellenméregről, ami éppen rendelkezésre állt egy tegnapi esetnél.

Jó kis lista!

Jó kis lista!

Rajta a kígyók felsorolásával: Bitis gabonica, Bitis arietans (puff adder – puffogó vipera), Bitis nasicornis, Dendroaspis jamesonii, Dendroaspis polylepis (black mamba), Dendroaspis angusticeps, Echis carinatus (Ázsia kedvéért), Naja nivea, Naja nigricollis (feketenyakú), Naja annulifera, Naja melanoleuca – no, ezek a naják, vagyis a kobrák. Nincs köztük a Naja haje – az egyiptomi kobra, mert az Délen nem él. Ugyanakkor rajta van az Echis carinatus (?), mert a gyártmány indiai, bár Afrika számára gyártják.

 

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2015/02/28 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,