RSS

Régi orvosi könyvek kategória bejegyzései

Szenvedélyes gyűjtőként lépten nyomon akad a kezembe olyan régi orvosi könyv, aminek elfeledett gondolatai méltóak arra, hogy újra felidézzük.

A lélegzetelállító Leonardo

Hasznos, érdekes és szép könyv...

Hasznos, érdekes és szép könyv…

Karácsonyra egy gyönyörű könyvvel lepett meg a feleségem nagynénje és férje (kapható pl. a Librinél). Leonardo da Vinci nevét már mindenki hallotta, ha más nem, a Da Vinci kód c. könyv és film miatt (ami egyébként egy fikciós regény). Ez a reneszánsz fazon (hiszen az 1400-1500-as évek fordulóján élt) gyönyörű festményeket festett. Ez a könyv pedig azt is bemutatja, hogy széleskörű természettudományos munkásságának szép nagy szelete volt az anatómia.

“Lehet egyáltalán újat mondani Leonardo anatómiai tanulmányairól? Immáron két évszázad óta látnak napvilágot adatok és elemzések, ezek számtalan kérdést már tisztáztak. Tudjuk, mikor keletkeztek a vázlatok, kidolgoztuk filológiai szempontjaikat és a rajzok anatómiai tartalmt is ismerjük. Az is kiderült, hogy Leonardo sok természethűnek tetsző rajzán a hagyományos anatómiai fölfogás köszön vissza, és anatómiai vázlatainak egész munkásságával való összefüggéseit is kezdjük átlátni. A legutóbbi kutatások rávilágítottak például Leonardo anatómiai tanulmányinak filozófiai vonatkozásaira és rámutattak ábrázolásmódja újszerűségére is. Vajon mi értelme lehet ezek után egy újabb könyvnek? […]”—teszi fel a kérdést a szerző az előszavában. De meg is adja a választ: “Könyvem Leonardo anatómiával kapcsolatos munkásságának teljes áttekintésébe ágyazottan számos új eredményt nyújt át az olvasónak.”

A könyvben több száz anatómiai rajz és tanulmány látható, gyönyörűen illusztrált. Bárki számára különös élmény ezeket ilyen mennyiségben, ilyen jól dokumentáltan együtt látni, de annak talán még többet jelent, aki az orvosi, élettani, kórélettani hátterét is ismeri.

Most azonban mégis két festményt emelnék ki a könyvből. Mindkettőt korábban is láttam már reprodukcióban.

1. A Sziklás Madonna azért lepett meg, mert a könyv a Louvreban található változatot mutatja, ami szinte pontosan ugyanaz, mint a londoni változat (National Gallery). A két kép együtt látható a Wikipedián: http://en.wikipedia.org/wiki/Virgin_of_the_Rocks. Magam tavaly nyáron a NG-belit láthattam személyesen. Azon kevés képek közé tartozik, amit bizony üveg mögé tettek a kiállítóteremben. Sok Vermeer, Van Dyck, Rubens stb. stb. szabadon áll, akár pár cm-re is megközelíhető, de a Leonardo üveg mögé került. De ami érdekes és most tudtam meg, hogy ezeken a festményeken, a Madonna keze – egyetlen meghajlított csukló az ujjakkal –, komoly előtanulmány után készülhetett el a mester műhelyében. Leonardo félelmetesen precíz és körültekintő volt.

rafaelloXleo

X. Leo, aki legyőzte Bakócz Tamást… (Raffaello festménye)

2. A másik érdekes festmény a könyvben X. Leo pápa képe. Nem Leonardo műve, hanem Raffaelloé. Anatómiailag is érdektelen, de Leonardo élete szempontjából fontos személy portréja ez. Őmiatta kerül Rómába, hiszen ez a pápa nem más, mint Giovanni de Medici. Nagy támogatója volt a család Leonardonak.

Miért érdekes ez számunkra? Nos, az idén Erdő Péter bíboros lett valamilyen szinten esélyes a pápai székre, kereken 500 évvel korábban pedig Bakócz Tamás. Úgy látszik egy évezredben kétszer kerül közel a vatikáni trónhoz magyar ember. Szóval, ha akkor nem ez a Medici lesz a pápa, hanem Bakócz, akkor kérdéses, hogy Leonardo Rómába kerül-e? Végül is lényegtelen, Leonardo rendkívüli művész volt, akár Firenzében, akár Rómában, hiszen szerte a világon ismerik. Bakócz Tamás viszont hazajött, aztán meg kitört a Dózsa féle háború (tudatosan nem nevezem parasztfelkelésnek).

Ezúton ajánlom a könyvet mindenkinek, aki kíváncsi, hogyan alkotott anatómiailag pontos grafikákat, vázlatokat és festményeket Leonardo da Vinci.

Reklámok
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Égélegvizegy és szunnyal

Két nagyon veszélyes vegyület. Nem is tudom átírni, átgépelni a két részletet a régi könyvből, annyira bonyulult. De bárki elolvashatja: alább közlöm az eredeti részleteket az 1847-es vegyészeti könyvből.

Göre Gábor mondta: "a kohol mérög"

Ugyanebben a fejezetben leírja, hogyan lehet az alkoholt 98 százalékosra töményíteni:
“Ha ökör, v. disznó hólyag 0,830 f. s. langgal megtöltve, meleg homok fördő fölött felakasztatik, és néhány napokig csüngni hagyatik, 96-98/100 résznyire erősödik. – A’ viz ugyan is áthat a’ hólyagon, és külső oldalán elpárolog, a’ lang nem nedvessíti meg.”

A szunnyaltól biztosan jól szundít a beteg:

Akkor a szunnyalt nem használták vénás kábítószernek...

Azt hiszem most már értjük, hogy miért veszélyes az égélegvizegy és a szunnyal, mert nem más mint az alkohol és a morfin.

 
 

Címkék: , , , , , ,

Kirándulás a kémiai elemek világába – 1847

Nyelvújítás! Kösd fel a felkötnivalót kedves olvasó, mert visszamegyünk több, mint 150 évet és megnézzük, mi történt a kémiával a nyelvújítást követően.

Kezembe akadt… bocsánat, levettem a polcról egy régi könyvemet. Annak idején az ragadott meg benne az antikváriumban, hogy egy évvel az 1848-as Szabadságharc előtt adták ki, orvosok és gyógyszerészek használatára. Izgalmas kézbevenni, arra gondolva: lehet, hogy olyan egyetemista fogta kézben előttem, aki aztán a következő év márciusában ott vonult Budapesten Táncsics kiszabadításakor. A borítót alább bemutatom.

A borító: Szennert - Elemi vegytan

A borító előtt rövid megjegyzés árválkodik egyedül az oldalon:
“Minden kezdet nehéz, és tökéletlen.”

A szerző, Szennert, a könyvét Stáhly Ignácz orvosdoktornak ajánlotta szép szavakkal: “Nagyságos Stáhly Ignácz urnak, nagyméltóságú m. k. helytartó tanácsos, a vaskorona rend vitéze, böcsészet – orvos és sebész – tudor, Magyar ország főorvosa a m. k. t. egyetemben az orvosi kar elnöke, s az orvos – sebészeti tanulmányok igazgatója, a pesti böcsészeti kar rendes, a m. tudós társaság, s a budapesti orvos egylet tiszteletbeli, a bécsi cs. orvosi társaság levelező taga, s több ns. vármegye táblabírája, stb. stb. A tudományok, s művészet fáradhatatlan előmozdítójának nyelvünk buzgó pártfogójának, betegségben sínlődő, s elhagyatott szegények, s árvák gyámolának, e hon ritka fényének, orvos gyógyszerészi egünk CSILLAGÁNAK határtalan tisztelete jeleül ajánlja a szerző.” – azt hiszem nemsemmi ajánlás. Már már személyi kultusz.

Amiért megosztok néhány gondolatot a könyvel kapcsolatban, az a különleges kifejezések használata. A kémiai reakciók, vegyületek leírásakor nem a latinos neveket használja, hanem a nyelvújítás során bevezetett újításokat.

Alább közlöm a periódusos rendszer akkor ismert elemeinek a listáját. Az oszlopban első a ma használatos nevet mutatja, azták következik a – néha egyenesen röhejes – nyelvújított kifejezés, majd az elem jele. A végén pedig némelyikhez megjegyzést is fűztem:

Hidrogén – köneny – H

Lítium – lavany – Li

Berillium – édeny – Be – Dzsóny Steinbeck: Édenytől keletre

Bór – bórany – B

Szén – széneny – C – Mivel fűtesz a télen? – Szénennyel.

Nitrogén – légeny – N

Oxigén – éleny – O – “A vizbül veszi ki a zélenyt…” – mondta volna Szalacsi Sándor 1847-ben

Fluor – folany – F – Ez a fogkrém folanyozott. – mondták volna a reklámban 1847-ben, ha lett volna akkor fogkrém meg reklám.

Nátrium – szikeny – Na

Magnézium – kesreny – Mg

Alumínium – timany – Al – milyen logikus – timföld!

Szilícium – kovany – Si – “Kovany völgy, a számítógépek hazája.” – mondták volna, ha lett volna akkor számítógép, meg Szilícium völgy.

Foszfor – vilany – P – Végül is: a foszforos gyufa tényleg “villany” egy nagyot. Meg a foszfor foszforeszkál, azaz a vilany villanyeszkál egy kicsit.

Kén – kéneny – S

Klór – halvany – Cl – A gáznak tényleg “halvany” sárga színe van.

Kálium – hamany – K – “Adjunk egy “hamanyos” infúziót a betegnek!” – mondhatta volna a doktor 1847-ben. De nem mondta, mert akkor még nem volt infúzió.

Kalcium – mészeny – Ca

Titán – kemeny – Ti – “Ez egy ifjú kemeny!” – mondhatták az ifjú titánra 1847-ben… vagy mégsem?

Vanádium – szineny – V

Króm – fösteny – Cr – Ezek szerint az autószerelők “kro-va” készletét 1847-ben “föst-sziny” készletnek nevezték volna, ha lett volna autó, meg autószerelő, no meg króm-vanádium kulcskészlet.

Mangán – cseleny – Mn

Vas – vasany – Fe

Kobalt – kékleny – Co – “Azok a gyönyörű kékleny-kék szemek!”

Nikkel – álany – Ni

Réz – rézany – Cu – “Azt a rézanyfán fütyülő rézanyangyalát.” – mondhatták volna 1847-ben, de akkor még nem mondták. A szólás mondás későbbi keletű.. ezek szerint.

Cink – horgany – Zn – Tényleg! A horganyzott lemezek és esővíz csatornák! Szóval ezért hívjuk így. (Ez itt a megvilágosodás helye.)

Arzén – mireny – As – Mennyivel szebben hangzik: “Egy kis mirenyt adagolt az ételébe.”

Szelén – reteny – Se

Bróm – büzeny – Br – bromosz – görögül: bűz, ezért jogos a büzeny kifejezés!

Stroncium – apirany – Sr – A fürdőzőket megtámadta “apirannya”. Természetesen 1847-ben.

Ittrium – pikeny – Y

Cirkónium – jácany – Zr – A kicsi gyermek még nem tudott helyesen beszélni (Szörny Rt. – rajzfilm), ezért csak ennyit skandált: Jásszani, jásszani! – de mondhatta volna: Jácany, jácany!

Molibdén – olany – Mo

Ródium – rózsany – Rh – Tényleg rózsa színű? Nem, ezüstfehér, de azért: “Az ékszereket gyakorta be szokták vonni egy vékony ródium réteggel, hogy azok még gyönyörűbb, világosabb fehér színt kapjanak.”

Palládium – itélany – Pd

Ezüst – ezüstany – Ag

Kadmium – kadany – Cd

Ón – ónany – Sn

Antimon – dárdany – Sb – Micsoda? Valami dárdát készítettek belőle?

Tellúr – irany – Te

Jód – iblany – I

Bárium – sulyany – Ba

Lantán – latany – La

Cérium – cereny – Ce

Terbium – terbeny – Tb

Erbium – erbeny – Er

Tantál – imeny – Ta

Wolfrám – seleny – W – A seleny izzók kora már lejárt, jönnek a kompakt fénycsövek és LED-ek.

Ozmium – szagany – Os

Irídium – neheny – Ir

Platina – éreny – Pt – “Ez az éreny-gyűjtemény többet ér, mint az az érem-gyűjtemény.”

Arany – arany – Au – Végre egy név stimmel.

Higany – higany – Hg – No meg ez a másik is!

Ólom – ólmany – Pb – De ez már nem.

Bizmut – keneny – Bi

Tórium – tereny – Th

Urán – sárgany – U – “A csernobili atomreaktorban a sárgany komoly problémát okozott.” – mondhatták volna 1847-ben, ha lett volna atomreaktor, merthogy az nem volt, de Czernobly már létezett.

Ha fentieket valaki nem hinné el, akkor alább bemutatok néhány részletet a könyvből:

A konyhasó

Részlet a könyv elején található indexből

 

Címkék: , , , , , ,

Ismét régi könyv akadt a kezembe

No, azért az túlzás, hogy csak úgy a kezembe akadt. El kellett menni, megkerestetni és megkérni, hogy megnézhessem. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban történt a dolog.

Markhot bejegyzése az Avicenna műben

Már korábban tudtam róla, hogy az egyetlen olyan könyv, amiben Markhot Ferenc doktor – kórházunk névadója – tulajdonosi bejegyzése szerepel: egy Avicenna mű. Egész pontosan Avicenna orvosi kánonja, ami mérföldkő volt az orvostudomány fejlődésében, természetesen ezer esztendővel ezelőtt. Avicenna a 10. század második felében élt, foglalkozott filozófiával, teológiával – iszlám módon, mert arab volt – és orvostudománnyal. Ez utóbbival rendkívül behatóan, amit műve is mutat. A Canon Medicinae-t még vagy 700 éven keresztül használták az orvosok, általában latin fordításban, kisebb-nagyobb formátumú kötetként.

Ami Egerben fellelhető, az is több mint 400 éves, egész pontosan 416. Ugyanis ez a velencei kiadás 1595-ből származik, Markhot bejegyzése pedig 1782-es. Vagyis amikor ő megszerezte, már akkor 200 éves volt a nyomat, az eredeti mű meg több mint 700. Olyan lépték ez, amit nehéz ma felfognunk, amikor az orvosi könyvek 5-10 év alatt elavulnak a tudomány gyors fejlődésének következtében.

Visszatérve a műre: sajnos, csak a második kötet van meg (Tomus secundus) Egerben. Ennek a végén található az Index, ami mind a két kötetre vonatkozik.

Miközben lapozgattam, futkosott a hátamon a hideg, több ok miatt is. Egyik, hogy azt a könyvet lapozhattam, amit Markhot több mint kétszáz éve. Próbáltam belegondolni, milyen lehetett, akkor, itt, a barokk Egerben. A másik, hogy miközben a mű terjedelmét áttekintettem, elképedtem, hogy hogyan lehet egy 400.000 szóból álló műhöz számítógép nélkül indexet készíteni. Ráadásul rendkívül részletes, csak az index közel 100 oldal, apró betűkkel, foliáns méretben. Megcsinálták, latinul és precízen.

Hogyan hivatkoznak a mű egyes részeire? Megjelölik az oldalt, az oldalon a hasábot (a vagy b) és fentről lefelé tíz soronkét a két hasább között meg van jelölve a sor (10, 20, 30 stb). Így az index által megjelölt hely pontosan beazonosítható a műben.

De nem szaporítom a szót tovább, inkább néhány képet tennék ide. Az első a címlap, amiről leolvasható, mi is tulajdonképpen a mű:

Avicenna kánonja - 1595 - címlap

Hát nem gyönyörű? Még az iniciálékat is szépen kidolgozták. Például ez a fejezet, alább, a lázról szól, melynek helye: második kötet – tomus secundus, negyedik könyv – liber quartus, FAN primus, Tractatus primus (első traktátus), első fejezet – capitus primus:

A lázról (febris) szóló szakasz bevezetője - definíció

Egy másik gyönyörű, régi orvosi könyvről már írtam itt (klikk).

 
 

Címkék: , , , , , ,

Semmelweis betegsége

Július 1. Az egészségügyi dolgozóknak munkaszüneti nap, mert 193 éve ezen a napon született Semmelweis Ignác Fülöp. Számomra is személyes példakép. Élete fordulatos, arról már több könyvet is olvastam. Néhány hónappal ezelőtt azonban olyan kötet került a kezembe, ami a haláláról szól. Sőt, arról: mi történt vele a halála után. Igen, exhumálták és egy újabb kórboncolást hajtottak végre az 1960-as években. A még nyerhető szövetekből szövettani vizsgálatra metszeteket, vagyis a csontokból csiszolatokat készítettek, majd mikroszkóppal vizsgálták. Természetesen könyv született belőle, nagy nevek írták: Haranghy László, Nyírő Gyula, Regöly-Mérei Gyula és Hüttl Tivadar. A címe: Semmelweis betegsége. A szerzők az adatok egybevetése és a kórboncolás alapján az elmebeli rendellenességek háttereként a vérmérgezést állapítják meg, a szifiliszes eredetet kizártnak tartják.

A vita pár év múlva lángolt fel. Benedek István, a híres orvostörténész ellenpólussá vált. Váltig ragaszkodott a paralysis progressiva diagnózisához. Erről 1967-es könyvében be is számolt. A wikipedia is arról emlékezik meg, hogy 2000-ben lezajlott egy vizsgálat, ami egyértelművé tette Semmelweisnél a syphilis diagnózisát. Ez utóbbiról nem sikerült adatot találnom. De Benedek 1980-as Semmelweis monográfiája igen részletesen tárgyalja a kérdést. Mindent egybevetve meggyőz arról, hogy bizony a háttérben mégiscsak paralysis progressiva húzódott. A halálát vérmérgezés (szepszis) okozta, de a megelőző néhány év tüneteiért a treponema volt a felelős, amit valószínűleg a beteg asszonyok vizsgálata során kaphatott el. Ismét egy kórokozó, ami felelős egy fiatal orvos-tudós haláláért. Bár a késői fényképeken Semmelweis legalább hatvan évesnek néz ki, pedig nem volt csak 46.

Ralph H. Major is külön fejezetet szentel a syphilisnek A végzet katonáiban. A fejezet címe: A legeslegrosszabb betegség.

VIII. Károly nem volt a nagy francia királyok közül való, mégis uralkodásának eseményei mélyebb, tragikusabb és nagyobb kihatású befolyást gyakoroltak a történelemre, mint akármelyik más uralkodóé. Sok király szabadította a háború ragályát Európára, de az ilyen ragályokat a maga idejében mindig béke követte. VIII. Károly olyan ragályt szabadított Európára, amely több mint négyszáz esztendeje dúl, minden béke és fegyverszünet nélkül.
VIII. Károly gyönge és határozatlan uralkodó volt, tele romantikus képzelettel és nagy álmokkal. Huszonnégyéves korában Nagy Sándor és Caesar képzelőtehetségéhez méltó terveket kovácsolt. Az a vágy fűtötte, hogy a régi bizánci uralkodók trónjára üljön; ezért elhatározta, hogy megrohanja Itáliát, elfoglalja a nápolyi királyságot, átmegy Törökországba, elragadja Konstantinápolyt a szultántól és Kelet császárává koronáztatja magát. Egy teljes évet szentelt a készülődéseknek, s óriási hadjáratához egész Európában toborzott katonákat – franciákat, németeket, svájciakat, magyarokat, lengyeleket, protugálokat, s végül, de nem utolsó sorban spanyolokat. 1494 december havában indult útnak ez a soknyelvű hadsereg Károllyal az élén Itália felé. A következő év májusában diadalmenetben vonult vonult be Nápolyba. Az olaszok semmi ellenállást nem tanusítottak, s a nápolyi király, akitől népe elpártolt, s kinek hadseregét szétbomlasztotta a belviszály és árulás, elmenekült Károly közeledtére. A hoszonnégyéves fiatalember nagy pompa és ragyogás közt vonult be a városba, ahol “Nápoly, Szicilia, és Jeruzsálem királyává” koronázták. A hadsereget is nagy örömujjongás közepette fogadták, s a szívesség minden jelével elhalmozták. Nápoly kellemes város volt, zamatos borokkal és szép lányokkal; a hadsereg örömest ütött szállást benne, s naphosszat mulatta magát, ahogy egy XV. századbeli hadsereg szokta. Örömeiknek azonban hirtelen vége szakadt. Nápoly elfoglalásának hírére a megriadt pápa, a német császár, a spanyol király s a velencei doge szövetséget kötöttek Károly ellen és sereggel indultak ellene, hogy kiűzzék a városból. A francia király rögtön elvetette a konstantinápolyi koronázás nagyhatalmi vágyálmát, serege élére állott és árkon-bokron át sietve visszavonult. Három évvel később, mikor egy újabb itáliai hadjáratot tervelt ki, a botcsinálta Kelet császára életét vesztette.
Így fejeződött be annak az embernek kalandos pályafutása, aki Bizánc trónjára akart fölhágni. Mindössze pár héten át tartotta kezében Nápolyt. A hadtörténet szempontjából ez a megszállás csekély jelentőségű mozzanat, de az emberiség története szempontjából a nagyobb katasztrófák közé tartozik. Míg a hadsereg Nápolyban időzött, egy új betegség, a szifilisz ütötte föl fejét a katonák között, és hamar elterjedt a városi lakosság közt is. A franciák nápolyi betegségnek nevezték, a nápolyiak viszont francia betegségnek keresztelték, mert azt állították, hogy a franciák hurcolták be. A világ a nápolyi magyarázatot fogadta el, s a raály francia betegség néven lett ismeretes; a műveltebbek, akik latinul írtak és beszéltek, morbus gallicus-nak nevezeték el.”

Azóta is hányan kiáltanak fel: “A francba!” – no, ez a szifiliszre és a fenti nápolyi történetre utal.

 

Címkék: , , , , , , ,

A végzet katonái – 5 – Plasmodium malariae etc.

Végül részlet Ralph H. Major: A végzet katonái c. könyvének A sötétben járó betegség c. fejezetéből:

“De a malária nem maradt meg csupán Rómában. A római utak mentén hamarosan elterjedt egész Európában és századokon keresztül szörnyű rendet vágott emberéletben. Egyik ország sem menekedett meg tőle és nem volt tekintettel nemre és korra. Királyok, püspökök, tábornokok és nemes hölgyek éppenúgy áldozatul estek neki, mint egyszerű parasztok. Mint mondottuk, hamar elterjedt Itáliában, onnét átkerült Németországba, Franciaországba, Németalföldre és Angliába is. Más lázas betegségek is pusztítottak a századok során mindezen országokban: kiütéses tífusz, hastífusz, vérhas, és ha a történelemben azt olvassuk, hogy valamelyik király, államférfi vagy tábornok lázban szenvedett vagy halt meg, gyakran nem tudunk biztos diagnózist mondani a valódi megbetegedésre. Mindazonáltal számos olyan eset maradt ránk, ahol kétségtelenül malária sujtott egy-egy híres embert. Közöttük volt korának, sőt minden koroknak egyik legnagyobb művésze: Albrecht Dürer.
Albrecht Dürer egyike azon kevés művészeknek, akik legalább annyira híresek rajzai és karcai, mint festményeik révén. Ismert metszetei, mint “A lovag és a halál“, “Melankólia“, “Szt. Jeromos szobájában”, “Az Apokalipszis négy lovasa” legalább annyi reprodukcióban forognak közkézen, mint akármelyik mester festményei. Egy kiváló műkritikus azt írja róluk: “A legnagyobb művészszellem megnyilatkozásai ezek, aki valaha is használta ezt a kifejezési formát”.
Dürer az ecsettel is nagymester volt. Velencében meglátogatta a nagy Bellinit, akinek nagy bámulója volt. Bellinit annyira megragadta az az ügyesség, amellyel Dürer hajat tudott festeni, hogy kért egyet a német művésztől azokból a különleges ecsetekből, amellyel hajat szokott festeni. Dürer odaadta neki ecsetét, amit használni szokott. “De hiszen ez egész közönséges ecset,” mondta Bellini, “tényleg evvel az ecsettel fested azt a csodálatos hajat?” Dürer mosolyogva vette az ecsetet és a meglepett Bellini előtt festett egy-két hajtanulmányt, a maga utánozhatatlan módján. Velencében a megbecsülés és tisztelet minden jelével elhalmozták, nagy tisztességet és vagyont ajánlottak neki, ha otthagyja régebbi otthonát és Itáliába költözik; de minden csábítás ellenére Dürer visszatért nürnbergi otthonába, bár megjegyezte, fél tőle, hogy az északi tél szigora bizonnyal ismét meg fogja borzongatni a meleg Dél után.
Visszatért Nürnbergbe és tovább festett és metszett a maga felülmúlhatatlan modorában. 1520-ban Németalföldre ment, hogy jelen legyen az ifjú V. Károly császár koronázásán; Antwerpenben, Brugesben és Ghentben is nagy tisztelettel fogadták. Vázlatkönyvét magával vitte és tele is rajzolta tervezett festményeinek skicceivel; ezeket Nürnbergbe való visszatérte után akarta véghezvinni. Két festményét el is készítette: “Szt. János és Szt. Péter” az egyik, “Szt. Pál és Szt. Márk” a másik, együtt “A négy apostol” néven ismeretesek. Most a müncheni pinakotékában vannak, s általános vélemény szerint a német művészet legnagyobb remekei közé tartoznak. Többi vázlatai azonban tömbjében maradtak.
A németalföldi csatornák közt lázat kapott, s ettől nem birt többé megszabadulni. Betegségének diagnózisa nem kétséges. Egy vázlatrajz, amit önmagáról küldött orvosának, magát Dürert ábrázolja, amint testének baloldalára mutat, ahol a megduzzadt lép látható; a rajz fölött pedig saját kézírásával az áll, hogy a fájdalom ott fészkel, ahová az ujja mutat. Nyolc éven keresztül szenvedett a hidegrázástól és a láztól és semmi gyógymód nem segített. Arca csonttá soványodott, válla meghajolt, arcszíne szürke lett és úgy lefogyott, hogy hosszú haját, nagy büszkeségét, le kellett vágatnia. Művészi munkáját nem tudta folytatni. A halál után vágyódott, mint a szenvedéseitől való megváltás után. Halála hirtelenül következett be 1528-ban és Dürer megtért apáihoz. Malária volt halálának oka, de a betegség többet is elvett tőle életénél – elragadta tőle művészi álmainak beteljesülését. Alkotó korszakának legcsúcsán sujtotta a kór, s ha tovább élhetett és dolgozhatott volna, ez bizonyára nem maradt volna hatás nélkül a művészet történetére. Albrecht Dürer orvosai nem tudtak a betegség ellen semmit sem tenni – abban a korban egyik orvos sem. Száz évvel később az Újvilág ajándékozta meg a malária gyógyszerével a világot – sőt nem csupán gyógyszerével, hanem kigyógyításával is.”
—Kevesen tudják, hogy Dürer ugyan német festő volt, de Magyarországról származott:: “Ősei a Gyula melletti Ajtósról származtak, a falu nevét mint nemesi előnevet használták („ajtós” németül Türer). Id. Albrecht Dürer 1455. március 11-én, 28 évesen érkezett Nürnbergbe. 1467-ben házasságot kötött Barbara Holperrel, 18 gyermekük született, de csak 3 fiuk érte meg a felnőttkort. Ifj. Albrecht harmadik gyermekként 1471. május 21-énlátta meg a napvilágot. Apjához és anyai nagyapjához hasonlóan ő is kitanulta az ötvösmesterséget, tanítómestere édesapja volt. Ebben szerzett jártassága egész életére kihatott.” (Wikipedia)

Képeit végignézve, tényleg hatalmas életmű áll mögötte, és még mi várhatott volna rá, ha nem jön a kór. Orvostörténetileg nagyon érdekes. Ha feljebb nem klikkeltél kedves olvasóm a “vázlatrajz”-ra (a pirossal kiemelt szavak klikkelhetők), akkor klikkelj: ide. Tényleg mutatja Dürer a lépét.

Ezzel vége a sorozatnak, amiben Ralph H. Major könyvét dolgoztam fel. Az előző részhez klikk ide.

 

Címkék: , , , ,

Most már tényleg: Kongó

Thanhoffer: Kongó

Az orvos, Thanhoffer Lajos fogta magát és elment Afrikába. Ez a Thanhoffer Lajos azonban nem azonos a XIX-XX. század fordulóján élt azonos nevű anatómussal. A Kongó c. könyv írója 1939-ben járt Afrikában, az anatómus pedig 1909-ben meghalt.

Szóval, fogta magát, Antwerpenen keresztül irány Kongó. Nem ám repülővel (100 évvel ezelőtt vagyunk), hanem hajóval. Feljegyzéseket készített, amit olvasmányos formában adott közre. A könyv elbűvölő, belevilágít az akkori Afrika életébe egy orvos szemével. Egy sztorit hadd idézzek belőle ízelítőként:

“Odaérkeztünk a szánalmas hotelhez.
– Boy! … Boooy! Leta Whyski mbili baridi – ordítja a barátom.
– Mit mondott? – kérdem.
– Azt mondtam, hozzon két whyskit. Leta az hozzál, mbili az kettő, baridi az hideg…
Jön a boy és tálcán két pohár whyskit hoz. Amint megkóstolom, érzem, hogy nem szódavízzel készült, hanem rendes kútvízzel. A whyskiért amúgy sem rajongok nagyon, de ha már inni kell, akkor jobban szeretem hozzá a szódát.
Odaintem a boyt.
– Soda… – integetek – leta soda… – mondom az új ismeretemmel.
A boy nem érti.
– Az ördögbe is, itt nem ismerik a szódavizet? – kérdem a barátomtól…
Harsogva kacagni kezd.
– Bwana Muganga anataka mayi ya pffffff – mondja a boynak, aki erre azonnal eltűnik és szódás whyskivel tér vissza.
– Hát ezt hogyan csinálta?
– Mondtam, hogy hozzon szódavizet.
– Hogy hívják a szódavizet?
– Mayi ya pffffff… – fújja és egy csomó izzadtságot permetez az arcomba.
– Mayi ya pffffff?
– Igen. Mayi az annyit jelent, hogy víz. Már most a szóda is víz, de olyan víz, ami, ha az üvegének dugóját kinyitják, sziszegő, fújó hangot ad. Tehát a szóda mayi ya pfffff…”

Térkép

De nem csak az ócska hotel teraszán iszogatott, hanem belevetette magát a dzsungelbe is. Könyvében térképet közöl:

Tábori körülmények között gyógyít. Illusztrációként fényképeket is tett könyvébe. Egyiken éppen gerinccsapolást, lumbalpunctiot hajt végre. Úgy, hogy közben a gyermeket egy hordó tetejére ülteti fel.

Lumbalpunctio (gerinccsapolás) - fotó Thanhoffer könyvéből

Erről egyből beugrott a 2000-es gennyes agyhártyagyulladás járvány (a katonák között több mint hetven eset fordult elő). Itt is volt Eger környékén néhány eset, hozzájöttek a gyanús esetek, hamar megtelt az akkori fertőző osztály néhány kórterme. Így aztán egyszer az egyik gyermeket (mivel a kiságyban nem lehet gerincet csapolni), az éjjeli szekrényre ültettük ki, olyan pózban, mint Thanhoffer Kongóban. Sikerült a csapolás, igazolódott a gennyes agyhártyagyulladás, megkapta a gyógyszereket és szépen meggyógyult. Számomra emlékezetes, ha nem is Afrikában történt.

A könyvet ajánlom mindenkinek: antikváriumokban vagy a vaterán fellelhető 2-3 ezer forint körüli áron, de van, hogy olcsóbban.

Még annyit erről a fiatalabb Thanhoffer Lajosról, hogy ő lett a budapesti Sziklakórházban berendezett Oltóanyag Termelő üzem igazgatója. Ezt egy 1945-ös filmhíradóból tudhatjuk meg: klikk ide. Egyéb információm arról, hogy mi lett vele, nincsen.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/23 hüvelyk Olvasónapló, Régi orvosi könyvek

 

Címkék: , , , ,