RSS

2011/06/15 napi bejegyzések

A végzet katonái – 2 – Rickettsia prowazeki

Kiütéses typhus: Morbus Hungaricus, börtön-láz, hajó-láz, éhinség-láz (typhus exanthematicus). Igen, tévedés a tuberkulózist “morbus hungaricus”-nak nevezni. Eredetileg nem a tbc-t, hanem a typhus exanthematicust nevezték így (“magyar betegség”), ami egyértelműen kiderül Ralph H. Major könyvéből. Igen színes történelmi leírását adja a kórságnak, amit a tetvek terjesztenek.

Most tudtam meg, hogy Franz Schuberttel 32 évesen végzett. Figyelem! Nem a hastifusz, hanem a kiütéses tifusz. Mások is összekeverték már a kettőt: Kiss Ferenc orvosprofesszor az I. Világháború alatt nagy számban ápolt ilyen beteget a katonai kórházban, de megúszta, nem kaptal el. Azt hitte egybként, hogy már átvészelte, pedig gyermekkorában nem ezt, hanem a hastyphust kapta el, amit teljesen más kórokozó terjeszt (S. typhi) Túlélni a világháborút, betegek között. Erről bővebben Lukácsi Vilma ír könyvében.

Steiszky is az exanthematicusban halt meg Muhary egri regényében, az Ex-ben: “A csípések és a kiütések alapján egyértelmű: Steiszkynek megártott a tömlöc. Szövődmény lépett fel: a pince szövődménye, exitus lethalis (halálos kimenetel). A káros effluviumok (kigőzölgések) annyira átjárták a testét, hogy már nem szabadult tőlük. Néhány nap alatt elvitte, oly gyorsan, akár egy tüdőlob. Nem eszik több halat. 5 láb 2 hüvelyk magas, idős férfi teteme. Száz évig élhetett volna, olyan épek voltak belsőségei, de a kiütéses hagymáz minden emberi számítást keresztülhúzott. Meghalt Miklós, meghalt Steiszky. Mindössze egy hét telt el a kettő között.” – megjegyzem: akkoriban, a 18. században nem tudták, hogyan terjed a betegség. Sok fertőző betegségről azt gondolták, hogy a szobák, házak, helyiségek kigőzölgései, kipárolgásai a felelősek a megbetegedésekért.

Ma már ritka fertőzés.

Előző: A végzet katonái 1 > Következő: A végzet katonái 3

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/15 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , ,

Élmény a nemzetköziség

Az ebédnél hosszúra nyúlt a sor. Toporogtunk, beszélgettünk. Előttem egy néger hölgy állt a lányával. Mint kiderült: Trinidad és Tobago az ország neve, ahonnan jöttek. Megmondom az őszintét, nem ugrott be elsőre, hogy hol van. De elmagyarázták: sziget, Venezuelától északra. Nincs külön anyanyelvük, sokan spanyolul, franciául beszélnek, vannak indiaiak, de a közös nyelv az angol. Úgyhogy inkább áttértünk a magyarra, és sebtiben megtanult három szót: “köszönöm, Isten, igen”. A kiejtése meglepően jó. Úgysem tanítottam eddig trinidadit magyarul, most megadatott a lehetőség: 15 percre.

Az asztalok zsúfolásig megteltek, hely már alig akadt. Ilyenkor oda ülünk, ahol felszabadul egy-egy szék. Egy olasz, egy surinamei (nincs messze Trinidad és Tobagotól), meg egy egyiptomi srác asztalához kerültem negyediknek. Az olasz gyorsan bekapta az ennivalót, a néger is igyekezett, de az egyiptomi fiatalemberrel hosszabban beszélgettünk. Misszionáriusként rendszeresen megfordul Dél-Szudánban. Ez az ország néhány hét múlva kiáltja ki a függetlenségét. Ő is izgalommal várja. Arrafelé nagy a nyomor és nincs orvosi ellátás, gyakorlatilag semmi. Nagy az éhség testi és lelki értelemben is. De van aki elmenjen oda és segítsen ezeknek az embereknek.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/15 hüvelyk Strasbourg

 

Címkék: , , , , , ,

Amikor az indiai imádkozik

De nemcsak ő. Imádkoztak franciák (csak annyit értettem: “Mercy, Seigneur!”). Aztán négerek vagy öten. No, abból aztán semmit sem értettem, de lelkesedésük, elkötelezettségük egy pillanat alatt lejött, ahogy hallgattam. Ezért azt mondtam rá: “Ámen!” (úgy legyen) Egyik közülük portugálul kiáltott Istenhez. Ebből értettem egy szót: Obregado! (köszönöm) A spanyolból már két szót is elcsíptem: “Nombre” és “Amen!” Ez előbbi nevet jelent. Csak azért tudom, mert van egy vírus, amit Sin Nombre vagyis “név nélküli, névetelen” vírusnak neveznek (egyébként elég veszélyes).

Ki is ez az indiai? Ahogy felállt a közel ötszáz ember közül és megszólalt, egyből megismertem a hangját. Nem hindu, nem malayalam nyelven szólt, hanem angolul (tisztán, érhetően). Joy Malyakely akcentusa tipikus, hangja is egyedi. Száz közül is megismerném, nem egyszer járt Magyarországon. Keralából (India egyik állama) utazik a világ körül, többször is egy évben, hogy beszéljen a Bibliáról. 71 évesen is lelkes, hűséges, kitartó és sugározza azt, amit neve jelent: öröm (Joy). Ha ilyen emberekkel lenne tele a Föld, más világot élnénk.

[Mindez Strasbourgban történik, még néhány napon keresztül (IBCM5). Joy pedig augusztusban ismét jön Magyarországra, Egerbe is!]

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/15 hüvelyk Strasbourg, Vélemény

 

Címkék: , , , ,