RSS

2011/06/08 napi bejegyzések

Száz vers – a Szerb féle 3

Szerb Antal versgyűjteményében a VIII. fejezet az ÉJSZAKÁKRÓL szól. Van benne néhány igen érdekes vers. Ritmusával, szókincsével rátapint a lényegre.

Eduard Mörike: Éjfél

Megjött az éj, s merengve áll
a hegynek támaszkodva már,
s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele.

S hetykén duruzsolnak, — a hold kiragyog,
anyjuknak, az éjnek, a friss patakok
a napról,
az elpihenő mai napról.

Egy ős gyerekdalt döngicsél,
a víz, de únja már az éj,
a csengő égi kék, az vonzza őt,
azt kedveli, az illanó időt.

S álmos patakok puha medreiken
tovább duruzsolnak azért szeliden
a napról,
az elpihenő mai napról.

(Ford. Radnóti Miklós)

Radnóti kiváló versfaragó és műfordító volt. Ez utóbbit már a Lackfi féle Száz versben is tapasztaltam. Igazi tehetség, zseni, egyszerűen. Néha azonban a zseni határos az elmebeteggel. Ezt a tételt pedig Traklnál konstatáltam. Verse lenyűgöző, mégis van benne valami hátborzongató.

Georg Trakl: Esti dal

Estente, ha sötét ösvényeken bolyongunk,
megjelennek előttünk sápadt alakjaink.

Ha szomjazunk,
iszunk a tó fehér vizéből,
édességéből szomorú gyermekkorunknak.

Holtan nyugoszunk mi a bodzabokor tövében,
elnézzük a szürke sirályokat.

Tavaszi felhők szállnak a sötét város fölé,
mely a szerzetesek nemesebb korába hallgat.

Mikor keskeny kezed kezembe fogtam,
halkan felnyitottad kerek szemed.
Régen volt ez.

De ha a szívben sötét zene kisért,
te megjelensz fehéren barátod őszi mezőin.

(Ford. Komlós Aladár)

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/08 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Célba segítő impulzusok 2

Hadd közöljek még egy írást (folytatásként) Bayer György könyvéből:

Csak kegyelemből…

Egyszer okos keresztyének, teológusok azon morfondíroztak, hogy vajon egyszerűen megfogalmazva, mi a különbség a keresztyénség és a többi vallás között? Az alkalmon C. S. Lewis is részt vett. Meghallva a folyosói beszélgetést, így szólt: HÁT A KEGYELEM!
Isten kegyelmes, ezért megkegyelmezett nekünk, mert kegyelemre szóló bűnösök vagyunk. Krisztusban is a kegyelem jelent meg. A törvény csak a Krisztushoz, “kegyelemhez vezérlő mester”. Ez az Újszövetség nagy, boldogító üzenete az ószövetségi törvény, Izrael vallása, és minden más vallásos iránnyal szemben, ezek ellenére és ezek felett. Isten kegyelmes. Mégis, mindennek ellenére mindazok után ami történt, ami történik. A krízisbe lenyújtja nekünk szabadító kezét, Krisztus Jézus átszegezett kezekkel hívogat, az Atya jobbján ülve Szentlelke által haza hívogat minden bűnbe csavarodott, elveszett embert. Van esélye az életre az utolsóknak, számkivetetteknek, társadalom peremére szorítottaknak, kisemmizetteknek, üldözötteknek, megerőszakoltaknak, a zsinagógákból (egyházakból) kiszorítottaknak is. Miért? Mert Isten szeret és kegyelmes. Jókedvében van, még tart a kegyelmi idő. Kegyelemből, hit által lehet hazajönni, helyreállni, meggyógyulni, Isten boldog gyermekének lenni (Efézus 2,8-9). Ez az egyház, gyülekezet nagy kincse, üzenete, közege. Kegyelem! Ingyen van. Mindenkinek, most is. Nem értjük, de elfogadjuk. Botrányos, érthetetlen, mégis igaz, boldogítóan nagyszerű kegyelem. Nincs más, ez a legjobb, és érvényes. A kereszténység mai legnagyobb eltévelyedése, tévedése is, ha nem kegyelemből és kegyelmesen. A hamis istenképből csak hamis, boldogtalan vallásosság, eltorzult hit, életforma származhat (Marx: nép ópiuma). Ez persze kihat a személyiségünkre, családi, gyülekezeti, társadalmi életünkre. Törvényt, teljesítményt hirdetünk így, és nem kegyelmet, megbetegszenek körülöttünk emberek (ecclésiogén neurózis), és nem meggyógyulnak. Kinek látod Istent? Hogyan élsz? Hogyan és milyen Krisztusról teszel bizonyságot? Hogy akarod megvenni, kiérdemelni az üdvödet, a bocsánatot, a boldogságodat? Tettekkel, teljesítménnyel, adományaiddal? Lehetetlen. Mint ahogyan lehetetlen az óceánon papírcsónakkal átkelni. Csak kegyelemből van, hit által bocsánat, fényes jövő!

Elég ez neked? “Elég neked az én kegyelmem…” – visszhangozza Pál élete a nagy felismerést. Sola gratia – fogalmazza Luther. Ezt képviseli a protestantizmus a reformáció után? Ez a keresztyénség üzenete, amit közölt a modern és közölni készül a posztmodern embernek? Ha nem, akkor nagyon nagy hibát követ el, és sürgősen reformációra szorul. Mert az egyház folyamatosan reformációra szorul. Én is.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/08 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , ,

Célba segítő impulzusok 1

A Baráti Missziós Alapítványnak Jánoshalmán van egy vendégháza. A Vetés és Aratás, valamint az Evangéliumi Kiadó munkatársi találkozóján jártunk ott, évekkel ezelőtt. Akkor ismertem meg Bayer Györgyöt, a misszió vezetőjét. Hűséges munkatárs, állhatatos, kitartó szolgája Krisztusnak. Gondolatait, írásait, fordításait Célba segítő impulzusok címmel jelentette meg. Nem esszégyűjtemény, nem novelláskötet, nem is verseskötet, de van benne ezekből mind. Egyveleg, amiben változatosan fókuszál a keresztény, hívő ember életének fontos kérdéseire. Hadd közöljem itt most egy írását:

Hit

“Ha az emberek nem hisznek Istenben, akkor nem az történik, hogy nem hisznek, hanem az, hogy mindenfélében hisznek.” (Gilbert Keith Chesterton)
A barátom szokta mondani, hogy a macska a tetőn egy fölöttünk álló (magasabb) lény, de nem érdemes benne hinni. Mindenki hisz, hiszen hit nélkül nem élhet az ember. Hiszünk és bízunk mindenfélében, naponta folyamatosan. Hisszük, hogy amit megeszünk, megiszunk nem lesz halálos számunkra. Hittel ülünk fel a kerékpárra (ha felülünk), szállunk buszra, vonatra, repülőre, remélve, hogy megbízhatunk benne és célba juttat. Néha persze hitetlenkedő hittel tesszük, de tesszük. Tehát ilyen értelemben nincs is hitetlen ember. Bizalomról van szó. A probléma és az ember tragédiája abban áll, hogy képes mindenfélében hinni, bízni, de nem a teremtő és megváltó Istenben, aki a Bibliában, a történelemben, valamint a Fiában kijelentette magát. Aki az örök létező, szent, szerető, igazságos Úr, és Krisztusban Atyánk. Az ördögök is hiszik, hogy van Isten, és rettegnek tőle, mert nem hisznek benne. Nem elég tehát hinni létezését, hanem vele való szoros kapcsolatot, életformát jelent a hit. Ilyen volt Ábrahám hite. Isten megmondta neki, hogy induljon, és elindult. Áldozza fel egyetlen fiát, akit nagyon szeretett, és készen lett volna rá. Jézus hitt az Atyában és tette, amit mond, teljes bizalommal, engedelmességgel. Te hiszel? Mit jelent ez az életedben? Vallásos vagy, vagy hiszel is? A kettő nem ugyanaz. Minden hívő vallásos, de nem minden vallásos hívő. A fenti idézet szerint, a hívó nem akármiben hisz, hanem a nem-akárkiben, Krisztusban. Ez a hit kell nekünk, és gyermekeinknek, társainknak, a modern embernek is. Tragikus látni, amikor minden zöldséget elhisz az ember, de az igazságot elkerüli, visszautasítja. Aktuális a hit. Aktuális a bizonyságtételed. Aktuális, hogy katasztrófák és krízisek ellenére a maradandót, a legfontosabbat, Őt keressük, hozzá ragaszkodjunk és bemutassuk a vele való élő kapcsolat boldogító, fényesítő voltát. Ezt a hitet táplálják-e istentiszteleteink, az elmondott prédikációk? Engedjük-e, hogy ezt munkálják a próbák életünkben? Ezt tisztítsák életünkben a manipulátorok, a bennünket körülvevő nem mindig pozitív emberek is? Ha Jézus visszajön, ezt a belénk táplált hitet fogja keresni. Vajon talál-e majd ilyen boldogító, üdvözítő hitet bennem, benned, mely elég lesz az üdvbe való bemenetelre is?

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/08 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , ,