Nagy Róbert főorvos kollégám ismét alkotott. Vagyis nem most, hanem évekkel ezelőtt: élményeit kötetbe szedte, így született a könyv Szalay Lajos grafikus hétköznapjairól. A naplószerű feljegyzések hosszú ideig az íróasztal fiókjában hevertek, de most felkarolta a Miskolci Galéria és kiadta. Ízelítőként beillesztem a bevezetőt:
“Hivatásomból adódóan már több, mint öt évtizede nap mint nap küzdök a betegek gyógyulásáért. Személyes gondjaikat a munkaidő leteltével sem tudom “otthagyni” a kórházban, s a kikapcsolódást számomra mindig is a zene és a képzőművészet jelentette. Érdekesség, hogy ez utóbbiból mindig a grafika érdekelt jobban, valahogy kifejezőbbnek éreztem a vonallal való alkotást, mely a művész egyéniségét is jobban tükrözi. Számos kiváló grafikussal és alkotásaival ismerkedtem meg életem folyamán, s ennek során meghatározó élményem maradt a Szalay Lajossal, a világhírű grafikusművésszel és feleségével, Juci nénivel való megismerkedés, majd látogatásaim a Szalay házaspárnál a Miskolcra való visszatelepüléstől (1988) Szalay Lajos haláláig (1995. április 1.) eltelt időszak alatt. Ez a kis könyv nem irodalmi alkotás, hanem naplója a Szalay házaspár hétköznapjainak. Szalay Lajos már betegen érkezett haza, sajnos itthon már nem alkotott. Nagyon nehezen mozgott, hűséges társa, Juci néni mindent megtett, hogy életét megkönnyítse, megszépítse, gondos ápolása, odafigyelése nélkül biztos, hogy nem élt volna hét évet a hazajövetel után.
Ritkán találkoztam életemben ilyen szimpatikus házaspárral, akik ennyire összetartoztak egymással testben és lélekben.”
Ez úton is gratulálok Nagy főorvosnak az újabb könyve kapcsán és köszönöm az ajándékba adott példányt.
Korábbi könyveiről írtam már lassan egy hónapja: akit érdekel, klikk ide.
A hétköznapok fogságában 