RSS

malária címkéhez tartozó bejegyzések

Nem várta meg a századik évfordulót…

Már régen nem ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját. Jól emlékszem, hogy élveztük annak idején az 1980-as években a márciust, nemcsak a 15-i szünet, hanem a március 21. programok miatt is. Nem kellett tanulni! Ha jól számolom, akkor idén volt a 95. évforduló (1919. március 21. az eredeti dátum). Sajnos az idei március 21-e is bevonul valamilyen szinten a történelembe, legalábbis a járványok történelmébe. Hiszen idén is kitört valami, nem várva meg a magyar munkásmozgalmi történelem híres vagy éppen hírhedt nagy napjának 100. évfordulóját, 2014. március 21-én Guinea Egészségügyi Minisztériuma jelentette az ebola járvány kitörését.

Bár jelenleg magam és családom Afrikában tartózkodom (Zambia), majdnem olyan messze vagyunk az ebolás góctól, mint Magyarország (kb. 4500km), mégis talán könnyebben szembejön itt ennek a vírusnak a lehetősége. Ennek az oka az, hogy az egyik szomszédos országban is kitört egy ebola járvány, aminek nincs összefüggése a nyugat-afrikai esetekkel. A Kongói Demokratikus Köztársaságban (DRC – Democratic Republic of Congo) felkészültebben várták az eseteket. Nem véletlenül, hiszen 1976-ban éppen Zaire (ma DRC) területén írták le először a betegséget és fedezték fel a vírust. A július 26-án kitört járvány pedig már a 7. ebben az országban. Ezek közül az egyik – évekkel ezelőtt – az ország déli részében jelentkezett, ami ide (Zambia észak-nyugati csücskéhez) mindössze kétszáz kilométer.

Ezért aztán a Zambiai egészségügyi kormányzat is készül. Másfél hónappal ezelőtt Lusakában vette elő a témát egy professzor, amikor elmondta, hogy 5 különböző teszt áll rendelkezésre ott, a fővárosban. Néhány nappal ezelőtt pedig a telefonszámmal regisztrált orvosok kaptak a minisztériumból sms-t, hogy ha lázas, véres hasmenéses eset hátterében felmerül az ebola, akkor azonnal jelenteni kell. Itt, Kalene Hillben is előkerült a kérdés, mi van, ha Jimbe (határátkelőhely) felől megjelenne egy beteg? Fejvesztve menekülne mindenki, vagy a hivatásunknak megfelelően folytatnánk-e a munkát? Persze a kérdés nem ilyen éles, hiszen a kongói góc is több mint 1000 km ide, ami Afrikában, szárazföldön óriási távolság. Ennél most Dallasban is könnyebb elkapni az ebolát, mint itt, Afrika szívében.

A CDC, vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

A CDC (Center for Disease Control and Prevention), vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

Még augusztusban azt mondták a szakemberek, hogy az ebola kórházi, vagyis nosocomialis terjedésének esélye minimális az USA kórházaiban (cikk olvasható itt), vagyis “The risk for nosocomial transmission is also low because of high infection control standards in US hospitals.” Ennek ellenére a szeptember 28-án megbetegedett, aztán október 8-án elhunyt ebolás beteg környezetében úgy tűnik, már a második egészségügyi dolgozó kapta el a megbetegedést (Index cikk itt). Be kell vallanunk, ennek az oka mondjuk tényleg nem az USA szigorú szabályainak be nem tartásában keresendő, hanem egyszerűen benézték az esetet akkor, szeptember 26-án. Hiszen amikor az a bizonyos beteg először ment kórházba a láz miatt, akkor szépen hazaküldték és csak 28-án vették komolyan a panaszait, az utazási anamnézisét és különítették el, vagyis két nappal később. Általában egyébként ez okozza a bajt a fejlett egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban: bár a szabályok jók, ha az ember nem gondol egy betegségre az első ellátás szintjén, akkor hiába a szabályok. Emlékezetes számomra, annak idején, amikor a brazil fiatalember jelentkezett az egri kórházban… ő lett az első igazolt H1N1 Magyarországon 2009. májusának végén. Ott sem sokon múlott a dolog, gyakorlatilag a sürgősségin (SBO) dolgozó kiváló kollégában merült fel a lehetőség és indultak el a vizsgálatok. Ezért jó, ha a sürgősségi osztályokon dolgozó szakemberek széleskörű ismeretekkel bírnak.

Visszatérve a fekete kontinensre: Afrika már csak ilyen ország. Számtalan fertőző betegség olvasztótégelye. Hiszen a nyugat-nílusi vírus (WNV – West Nile Virus 1999-2000 tájékán került New Yorkba) is erről a kontinensről került át: sosem felejtem el a továbbképzést Ausztriában, 2002-ben, amin az amerikai professzor elmesélte, hogyan döbbentek rá, hogy mitől szaporodnak az agyvelőgyulladásos esetek (azóta persze Magyarországon is rendszeresen előfordul). Vagy éppen újabban a Chikungunya vírus okozza emberek halálát, szintén az Egyesült Államokban, vagyis távol Afrikától. Nem véletlenül adta a Medscape c. orvosi online szaklap az “Out of Africa, at Our Front Door” (Afrikán kívül, a bejárati ajtónk előtt) címet a késő nyári-őszi szezonban jelentkező vírusfertőzésről szóló cikkének. A vírus először Dél- és Közép-Amerikába került át és onnan hurcolják be az USA-ba. Így aztán az utazóknál láz esetén a malária és a dengue (ejtsd: dengi) mellett most már ennek is fel kell merülnie. Aki pedig Nyugat-Afrikában jár, annál az ebola is kérdéses. Nem véletlenül vezetik be először a Heathrown (London) a szűrést, majd kiterjesztek valószínűleg a Gatwickre is. Egyébként a Lusakai reptéren szeptember elején is hőkamerával nézték a Zambiába belépő utasok testhőmérsékletét… nem akadtunk fel a szűrőn.

A misszionáriusok egyébként, akikről korábban megemlékeztem (Igen, ez az a bizonyos vírus), mindketten meggyógyultak, de sajnos a spanyolok elhunytak és legutóbb Lipcsében az 56 éves ENSZ alkalmazott életét sem sikerült megmenteni. Ennek oka, hogy bár korszerű intenzív ellátással csökkenthető a halálozási arány, de sok múlik azon, időben kap-e kezelést a beteg és alapvetően milyen állapotban van. Gyógyszer sajnos van is, meg nincs is. Mert létezik ugyan nukleozid-analóg, ami egy bizonyos enzimet (S-adenozilhomocisztein hidroláz) gátolva hatékony, de jó lenne 2-3 napon belül megkapnia a betegnek, hogy hasson, meg talán az interferon-béta, hyperimmunglobulin, monoklonális antitest hatékony és még egy-két egyéb gyógyszer kipróbálás alatt van, de ezek nem olyanok, hogy az ember bekapja mint az aszpirint és aztán “kiizzad az éjszaka” és meggyógyul. Az ebola ebben az esetben nem az a bizonyos vírus… mint a nátha.

Nyilván, sokat fog dobni a járvány elleni küzdelemben, ha jól működő vakcina lesz a szakemberek kezében. Az események ekörül is felgyorsultak, hiszen tesztelik az USA-ban, Nagy Britanniában, Gambiában, Maliban és talán Nigériában is (cikk az oltással kapcsolatban). De nem csak a kutatókon és a hatóságokon fog múlni a dolog, hanem azon is, hogy mennyire sikerül meggyőzni az embereket ott, Nyugat-Afrikában az alkalmazásáról. Valószínűsítem, hogy ennél a vírus gyorsabb lesz, így az esetek még jó darabig szaporodni fognak.

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/16 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Halmozottan hátrányos helyzetű

Az O. R. Tambo (nemzetközi repülőtér, Johannesburg) tranzitjában olyan székek is vannak, aminek magas a támlája, kicsit meg van dőltve és lábtartó is segít az alvásban. Kényelmes. Főleg akkor, ha az ember tudja, hogy órák hosszat kell várni a következő járat indulására. Így tengettem én is a cammogó perceket, órákat, amikor egy alacsony és sovány alak ült le mellém. Nem is ült, azonnal feküdt, mert alig tudott mozogni. Lassan mozdult, szeme beesett, csont és bőr. Lógott rajta a ruha. Megszólított: “Hány óra?” Aztán egy kis idő múlva hozzátette: “Mumbai”. Vagyis: Bombay.

– Micsoda? – kérdeztem.

Mint kiderült:

Indiában él, Kerala államban lakik. Tengerészként dolgozik, éppen sót szállítottak Namíbiából a Dél-afrikai Köztársaság déli részére hajóval. Ekkor ütött be a baj: maláriás lett. Kórházba került, ahol megkapta a gyógyszeres kezelést (pár nap). Öt nap múlva kitették a szűrét. Most Johannesburgon keresztül – átszállással – repül Bobayba, onnan pedig vonattal Délnek, Keralába. Az még egy “szép túra” lesz, de legalább Bombayban vannak rokonai. Ja, és holnap a repülőn kap enni.

– Holnap délben indul a gép. – folytatta a sovány indiai, mutatta a beszálló kártyáját – Mi van, ha addig éhes leszek? – kérdezte.

Rá kellett nézni… el hittem neki az egész történetet. Namíbia, tengerész, malária, India, vaságyastól harminc kiló – ezt a kalandot nem kívánom senkinek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/20 hüvelyk Afrika, Emberek

 

Címkék: , , , , , , ,

Egy kórházi megbeszélés érdekességei

Főnővér: “Ahogyan tavaly, most is ki kell tenni a vödröket és megmondani a hozzátartozóknak, hogy a misszionáriusok házai között a mangófákról lehet szedni gyümölcsöt, szezon van! De figyelni kell, hogy a vödrök nehogy eltűnjenek!” – Alice Turner kiváló főnővér, kézben tartja az egész kórházat. Talán inkább ápolási igazgatónak hívhatnánk.

Főnővér: “Itt a csapadékos évszak, ki kell cserélni a moszkító hálókat az ágyak fölött!” – Csapadékos évszak egyenlő szúnyogok, szúnyogok egyenlő malária!

Főnővér: “Mi újság a CD4 számláló géppel? Megjavították már?” – HIV pozitivitás egy idő után a CD4 pozitív limfociták számának csökkenéséhez vezet, ami aztán az AIDS kiteljesedését okozza, ezért mérni kell. AIDS? Igen, Zambia Észak-Nyugati-Provinciájában az emberek 20%-a HIV pozitív, a kórházba kerülő betegeknek pedig az 1/3-a. A kórház számításai alapján.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2011/12/03 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Paul White, a dzsungeldoktor

Sok-sok éve hallottam először a buyufáról. Ez a növény nem létezik Paul White találta ki egyik legismertebb művének kereteként: “A buyufa alatt” c. könyvében. Gyermekkönyv, de történetei olyan tanulságosak, hogy minden felnőttnek érdemes lenne elolvasnia. Állatmesék az élet nagy kérdéseiről.

De most egy másik művét olvastam: “Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán“. Ez is gyerekkönyv, mégis üdítő. Paul White első szám elsőszemélyben írja, hiszen ő maga dolgozott Afrikában, a Tanganyika tó környékén, orvos-misszionáriusként. Történeteit élményeiből merítette.

Ha már a maláriáról és Albrecht Dürerről írtam korábban (klikk: ide), akkor hadd következzen egy részlet a könyvből ebben a témában:

“Simba a kórház kapuja előtt egy majomkenyérfa árnyékában ült. A szeme csukva volt és a foga vacogott. Odamentem hozzá és a vállára tettem a kezemet. A bőre szinte sütött.
– Simba! – Felugrott.
– Bwana (Uram)… – hol.. – ah…!
– Hiszen te beteg vagy, öreg barátom! – mondtam. – Jobb lesz, ha most mindjárt átjössz a kórházba, adok neked gyógyszert.
– Nem aludtam semmit az éjszaka. Tudod, úgy kopog, kopog a fejemben. A szívem is olyan szomorú. Látod, minden munkám teljesen hiábavaló. Ó, pedig mennyire igyekeztem, hogy hasznossá tegyem magam, de…
Kezébe temette az arcát és felnyögött, az egész testét rázta a láz. Karon fogtam és felvezettem a kórházba. Az iskola felé pillatntott és rekedt hangon mondta:
– Bwana, csődöt mondott az Istennek való szolgálatom… És most már hogy bizonyítsam be Perisinek, hogy méltó vagyok hozzá? Ó, Bwana, jobb lett volna, ha sohasem mentetted volna meg az életemet itt a kórházban!
– Figyelj ide, barátom! Sohasem tudunk jó döntéseket hozni, amíg betegek és haragosak vagyunk. Most ágyba veled! Vedd be ezt a gyógyszert, aludj néhány órát, egyél, és majd utána beszélünk ezekről a dolgokról.
Mellette álltam, amíg néhány gyapjútakaróval jól betakarták Simbát, miután ezt megelőzően kinint fecskendeztem erős, izmos combjába.
– Ejj! – kiabált Simba, miután kihúztam a tűt. – Ó, Bwana, hiszen ez a tű olyan, mint egy tőr!
– Ez bizony tőr! – feleltem – És a csúcsűn van a gyógyszer, a méreg a malárialégy csípése ellen, ami ezt a lázat okozza. Látod, a baktériumok most menekülnek a gyógyszer elől, de ő utánuk fut és utoléri őket, s megöli olyan biztosan, mint mikor te kígyóra vadászol a botoddal.
Most Daudi jött be és két aszpirin tablettát és vizet hozott Simbának. A tablettákat Simba nyelvére helyezte és ő engedelmesen lenyelte. Utána valóságos oroszlánordítást hallatott:
– Ó, Bwana, ez aztán a gyógyszer! Hogy elveszi a fájdalmakat a fejemből is, az izmaiból is! Ó! – és jólesően elnyújtózkodott. – A kórház az a hely, ahol az ember minden fájdalmára enyhülést talál! De jaj, úgy fázom!
Daudi a hóna alá dugta a hőméről és gondosan fogta. Aztán kivette és leolvasta.
– Negyven fok!
Lerázta a higanyt és ekkor megkérdezte Simba:
– Bwana, mit mond az üvegszög?
– Micsoda?
Daudi nevetett:
– Bwana, Simba szeretné tudni, hogy milyen magas láza van? Az üvegszög alatt a hőméről érti!
– Igen? – nevettem – Az üvegszög a következőt mondja: Körülbelül három napig ágyban kell maradnod, a azután már majd jobban fogod érezni magad.” 

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/28 hüvelyk Afrika, Olvasónapló

 

Címkék: , , , ,

A végzet katonái – 5 – Plasmodium malariae etc.

Végül részlet Ralph H. Major: A végzet katonái c. könyvének A sötétben járó betegség c. fejezetéből:

“De a malária nem maradt meg csupán Rómában. A római utak mentén hamarosan elterjedt egész Európában és századokon keresztül szörnyű rendet vágott emberéletben. Egyik ország sem menekedett meg tőle és nem volt tekintettel nemre és korra. Királyok, püspökök, tábornokok és nemes hölgyek éppenúgy áldozatul estek neki, mint egyszerű parasztok. Mint mondottuk, hamar elterjedt Itáliában, onnét átkerült Németországba, Franciaországba, Németalföldre és Angliába is. Más lázas betegségek is pusztítottak a századok során mindezen országokban: kiütéses tífusz, hastífusz, vérhas, és ha a történelemben azt olvassuk, hogy valamelyik király, államférfi vagy tábornok lázban szenvedett vagy halt meg, gyakran nem tudunk biztos diagnózist mondani a valódi megbetegedésre. Mindazonáltal számos olyan eset maradt ránk, ahol kétségtelenül malária sujtott egy-egy híres embert. Közöttük volt korának, sőt minden koroknak egyik legnagyobb művésze: Albrecht Dürer.
Albrecht Dürer egyike azon kevés művészeknek, akik legalább annyira híresek rajzai és karcai, mint festményeik révén. Ismert metszetei, mint “A lovag és a halál“, “Melankólia“, “Szt. Jeromos szobájában”, “Az Apokalipszis négy lovasa” legalább annyi reprodukcióban forognak közkézen, mint akármelyik mester festményei. Egy kiváló műkritikus azt írja róluk: “A legnagyobb művészszellem megnyilatkozásai ezek, aki valaha is használta ezt a kifejezési formát”.
Dürer az ecsettel is nagymester volt. Velencében meglátogatta a nagy Bellinit, akinek nagy bámulója volt. Bellinit annyira megragadta az az ügyesség, amellyel Dürer hajat tudott festeni, hogy kért egyet a német művésztől azokból a különleges ecsetekből, amellyel hajat szokott festeni. Dürer odaadta neki ecsetét, amit használni szokott. “De hiszen ez egész közönséges ecset,” mondta Bellini, “tényleg evvel az ecsettel fested azt a csodálatos hajat?” Dürer mosolyogva vette az ecsetet és a meglepett Bellini előtt festett egy-két hajtanulmányt, a maga utánozhatatlan módján. Velencében a megbecsülés és tisztelet minden jelével elhalmozták, nagy tisztességet és vagyont ajánlottak neki, ha otthagyja régebbi otthonát és Itáliába költözik; de minden csábítás ellenére Dürer visszatért nürnbergi otthonába, bár megjegyezte, fél tőle, hogy az északi tél szigora bizonnyal ismét meg fogja borzongatni a meleg Dél után.
Visszatért Nürnbergbe és tovább festett és metszett a maga felülmúlhatatlan modorában. 1520-ban Németalföldre ment, hogy jelen legyen az ifjú V. Károly császár koronázásán; Antwerpenben, Brugesben és Ghentben is nagy tisztelettel fogadták. Vázlatkönyvét magával vitte és tele is rajzolta tervezett festményeinek skicceivel; ezeket Nürnbergbe való visszatérte után akarta véghezvinni. Két festményét el is készítette: “Szt. János és Szt. Péter” az egyik, “Szt. Pál és Szt. Márk” a másik, együtt “A négy apostol” néven ismeretesek. Most a müncheni pinakotékában vannak, s általános vélemény szerint a német művészet legnagyobb remekei közé tartoznak. Többi vázlatai azonban tömbjében maradtak.
A németalföldi csatornák közt lázat kapott, s ettől nem birt többé megszabadulni. Betegségének diagnózisa nem kétséges. Egy vázlatrajz, amit önmagáról küldött orvosának, magát Dürert ábrázolja, amint testének baloldalára mutat, ahol a megduzzadt lép látható; a rajz fölött pedig saját kézírásával az áll, hogy a fájdalom ott fészkel, ahová az ujja mutat. Nyolc éven keresztül szenvedett a hidegrázástól és a láztól és semmi gyógymód nem segített. Arca csonttá soványodott, válla meghajolt, arcszíne szürke lett és úgy lefogyott, hogy hosszú haját, nagy büszkeségét, le kellett vágatnia. Művészi munkáját nem tudta folytatni. A halál után vágyódott, mint a szenvedéseitől való megváltás után. Halála hirtelenül következett be 1528-ban és Dürer megtért apáihoz. Malária volt halálának oka, de a betegség többet is elvett tőle életénél – elragadta tőle művészi álmainak beteljesülését. Alkotó korszakának legcsúcsán sujtotta a kór, s ha tovább élhetett és dolgozhatott volna, ez bizonyára nem maradt volna hatás nélkül a művészet történetére. Albrecht Dürer orvosai nem tudtak a betegség ellen semmit sem tenni – abban a korban egyik orvos sem. Száz évvel később az Újvilág ajándékozta meg a malária gyógyszerével a világot – sőt nem csupán gyógyszerével, hanem kigyógyításával is.”
—Kevesen tudják, hogy Dürer ugyan német festő volt, de Magyarországról származott:: “Ősei a Gyula melletti Ajtósról származtak, a falu nevét mint nemesi előnevet használták („ajtós” németül Türer). Id. Albrecht Dürer 1455. március 11-én, 28 évesen érkezett Nürnbergbe. 1467-ben házasságot kötött Barbara Holperrel, 18 gyermekük született, de csak 3 fiuk érte meg a felnőttkort. Ifj. Albrecht harmadik gyermekként 1471. május 21-énlátta meg a napvilágot. Apjához és anyai nagyapjához hasonlóan ő is kitanulta az ötvösmesterséget, tanítómestere édesapja volt. Ebben szerzett jártassága egész életére kihatott.” (Wikipedia)

Képeit végignézve, tényleg hatalmas életmű áll mögötte, és még mi várhatott volna rá, ha nem jön a kór. Orvostörténetileg nagyon érdekes. Ha feljebb nem klikkeltél kedves olvasóm a “vázlatrajz”-ra (a pirossal kiemelt szavak klikkelhetők), akkor klikkelj: ide. Tényleg mutatja Dürer a lépét.

Ezzel vége a sorozatnak, amiben Ralph H. Major könyvét dolgoztam fel. Az előző részhez klikk ide.

 

Címkék: , , , ,