RSS

Magyar nyelv és irodalom kategória bejegyzései

A cím önmagáért beszél.

Mátrai monológ

Fülöp Lajos verseskötete

Fülöp Lajos verseskötete

Ez a címe Fülöp Lajos rövid verseskötetének, melyben az elmúlt évtizedek során kiadatlan, mégis velős, tömör lírai gondolatait adja közre. A szerző – megtiszteltetés számomra hogy barátomnak nevezhetem – ars poeticája a kötet hátsó borítóján olvasható: “A versírás számomra önkifejezés, ‘kibeszélés’, gondolataim, érzelmeim, akaratom megnyilvánulása. A versben és műfordításban – ahogy Baudelaire megfogalmazta – a költő ‘kénye-kedvére lehet önmaga és másvalaki’. Nagyobb a szabadsága a nyelvi eszközök és szabályok felhasználása terén is. A líra – hitem szerint – a legszubjektívebb, legvonzóbb és legizgalmasabb műfaj. Gárdonyival szólva: ‘A vers örök, mint minden ami égi!’ (Fülöp Lajos)”

Korábban már írtam a szerző könyveiről, idéztem is részleteket: 80. születésnapjára készült emlékkönyvBugát Pál a nyelvújító. Idén 82 éves és félelmetes életművet tekinthet magának. Az alábbi versek mutatják széles látókörét:

Szülőföldünk (1962)

Látod ezt a fényben fürdő várost?
Körötte kéklő, méla hegykaréj:
déli derűben hosszan álmodó,
de éber, hogyha jön a hűvös éj.

Akik élünk-halunk e hegy tövén,
szülőföldnek becézzük a tája:
esszük kenyerét, kortyoljuk borát,
és itt minket mindig hazavárnak.

Gyöngyös (1963)

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Házai közt kószálok olykor
– már minden követ ismerek –,
hangulatos utcáit járom,
s rám köszönnek az emberek.

Kicsi köz… Itt apám búcsúzott,
anyámra meg a gond szakadt –,
és egy kopott ruhás fiúcska
dédelgette a vágyakat.

Ez gimnázium… Alma Mater…
emberformáló otthonom:
a soha meg nem elégedés
útjára vonzó vonzalom.

Tűnt időben rajzik az emlék,
nyitott-lehullott sok virág…
Vad háború, hányatott évek –,
s hittük, eljön egy jobb világ.

Kéklő hegyek ölelnek körül,
tölgyerdők őrző sátora,
szőlősoros, bortermő lejtők –,
versíró kedvem mámora.

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Lehullik rólam (1966)

Ülök az ablaknál
alkonyatkor…
Sugár suhan,
vöröslő fényözön.
Kezemben könyv,
és szavak lelkével
csöndes, szelíd
világba költözöm.

Röppen a perc,
elillan az óra,
fut az érzés
ritmus-hullámokon.
S olvastomban,
esti nyugalomban,
lehullik rólam
némán a korom.

Tavasz üzen… (2002)
Fiamnak

Tavasz üzen a kék azúrral,
küldi a moccanó rügyet,
elűzi a fáradt felhőket,
s fölöttünk az öröm lebeg.

Barka bomlik, ébred az erdő,
megmozdul az alvó avar.
Rigókoncert zenéje árad,
füttyös, bolondos hangzavar.

Szarvas iramlik vadcsapáson,
őzeket űz a dáridó;
madárraj rebben, róka búvik,
s olvad már a tavalyi hó.

A zsarnok Tél konok hatalmát
megtöri a szelíd Tavasz,
és a szürkület borújába
harsány aranyfényt sugaraz.

Nemcsak saját versek szerepelnek a könyvben, hanem műfordítások is. A nyelvek száma megdöbbentő: fordított angolból, németből, franciából, csehből és oroszból, de latinból és olaszból is. Számomra kedves a Napfivér, holdnővér c. dal, mely Isten dicsőségét hirdeti. Ennek egy változatát ő is elkészítette a latin eredeti felhasználásával.

Assziszi Szent Ferenc: Naphimnusz
In memoriam P. Soós Ányos

Felséges, mindenható és jóságos Úr,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet
– és minden imádás.
Minden egyedül csak a te érdemed,
s méltatlan az ember, hogy kiejtse neved.

Dícsértessél, Uram, és minden teremtményed,
különösen bátyánk, a Nap,
kitől a nappal, a világosság ered,
s aki szépséges, sugárzó és ragyogó:
tehozzád hasonló, Mindenható.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk,
és csillagmilliárdja az égnek,
kiket te alkottál fényesnek és szépnek.

Magasztaljon, Uram, Szél öcsénk,
levegő, felhő, szép és rút idő:
ők az éltetői teremtményeidnek.

Dícsérjen, Uram, Víz húgunk,
aki olyannyira hasznos,
oly értékes, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, téged Tűz bátyánk:
vele világítod meg az éjszakát,
s aki szép, hatalmas, erős és vidám.

Dícsérjen, Uram, Földanya nénénk,
ő nevel és táplál bennünket,
megannyi gyümölcsöt, füveket
és tarka virágokat terem.

Áldjon, Uram, téged minden ember,
ki jóságodért másoknak megbocsát,
aki tűr ínséget, testi és lelki nyavalyát,
és boldog, Felséges, mert tetőled
nyerheti majd el a koronát.

Magasztaljon, Uram, nővérünk, a testi halál,
melyet egyetlen ember sem kerület el.
Akik halálos bűnben távoznak, elkárhoznak, –
de boldogok a követői szent akaratodnak,
a második halál már nem árthat azoknak.

Dícsérjétek hát Uramat és magasztaljátok,
adjatok hálát neki,
és nagy alázattal szolgáljátok!

Megtiszteltetés számomra, hogy e kedves verseket közre adhattam!

 

Címkék: , , , , , ,

Fatal error occured…

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról...

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról…

Vagyis kék halál. Az emberiség kék halála… Ez jutott eszembe, amikor Benyák Zoltán könyvének csúcspontjánál együtt izgultam a “világmegmentő” főszereplővel, a világcsavargó Anton Pallal. (Stílszerűen a könyvet repülőgépen ülve fejeztem be, így az élmény még katarktikusabb volt.)

Az Ars fatalis ugyanis brutális. De ne ijedjen meg senki, nem horror-történetről van szó, az erőszak is csak művészi fokon és a megfelelő helyen (ahova pedig nagyon kellett) üti mellbe az olvasót. A brutális szót itt most a történet magával ragadó voltára és megdöbbentő hatására értem.

Benyák Zoltán már a második kategóriába került be a bejegyzéseim közé: “Történelem” (A háború gyermeke c. könyvével) és “Magyar nyelv és irodalom”. Ez utóbbiba pedig igen vastagon. Évtizedek múlva is emlegetett (általam biztosan) műről van szó. Magasan kiemelkedik mai, ponyvával (…árnyalata) elárasztott könyvpiacunk darabjai között. Újszerű, meseszerű, mégis az emberek érzelmeinek, álmainak valós ábrázolója.

Az üveggolyó az isztambuli bazárban, a krónikus-elmerehabilitációs intézet pincéjében kockázó testvérpár vagy éppen az emlékeket gyűjtő figura a hűtőházban, valahol Szerbiában… nem is sorolom. Olyan karakterek ezek, olyan emberi, de mégis futurisztikus alakok, akik mintha velünk élnének vagy éppen bennünk, a vágyainkat testesítik meg. A pozitív és negatív hősök, vagy éppen ezen figurák motivációjának az utolsó lehetséges percig történő lebegtetése izgalmassá teszi a regényt, sőt, nagyon izgalmassá. Azok pedig, akik a szerző kortársai vagyunk (+-10 év) pontosan értjük azokat az utalásokat, amelyek saját, élő történelmünk főbb momentumaihoz kapcsolódnak.

A könyvet a szerzőnek kijáró igazán nagy tisztelettel ajánlom a kedves olvasó figyelmébe! Nekünk, harmincas, negyvenes, ötveneseknek kötelező olvasmány, alapmű! – Ars fatalis (a moly.hu-n), még akkor is, ha a világnézetét alapvetően nem osztom. Isten nem kockázik! Csak Fekete és Fehér, ebben a mesében.

PS: még valami! Ezt a regényt el tudnám képzelni filmen. Nem lenne könnyű megvalósítani, de magyar lenne és Közép-Európában biztosan sikeres. Igazi művész film kerekedne, a szó pozitív értelmében.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A Sárkánylovagok meséjének vége

A győztes csapat: Nagyné Póczos Réka, Patvaros Bence, Rohacsek Dominik, Maszárovics Zoltán és Vass Roland

A győztes csapat: Nagyné Póczos Réka, Patvaros Bence, Rohacsek Dominik, Maszárovics Zoltán és Vass Roland

Úgy is szokás mondani, hogy itt a vége, fuss el véle. A fiúk Bőnytől egészen Egerig futottak a hírrel nagy örömükben. Néhány héttel ezelőtt beszámoltam ugyanis arról, hogy a Sárkánylovagok nevű csapat nyerte (cikk a HEOL-on) a XVII. Országos Mesevetélkedő megyei döntőjét, eljutva az országos döntőbe. Most pedig arról számolhatok be, hogy azt is megnyerték, vagyis az országosan induló 964 csapat közül (8 megye + Felvidék) ők lettek az elsők. Ki is fáradtak benne. De külön öröm, hogy most, a Gárdonyi évben (150 éve született az öreg), amikor a mesevetélkedő első 12 meséjének éppen Gárdonyi Géza volt a szerzője, egri csapat (a Tinódi Sebestyén Tagiskola) nyerte meg az országos megmérettetést.

Az országos sikerről is beszámolt a heol.hu: link a cikkhez.

Nagy taps a fiúknak és Réka néninek, aki oly kitartóan és profin készítette fel őket!

Íme a győztesek kupája:

Természetesen az ásványvíz csak ráadás. A nagy kupát az iskola kapta, a kicsiből pedig minden csapattag...

Természetesen az ásványvíz csak ráadás. A nagy kupát az iskola kapta, a kicsiből pedig minden csapattag…

Külön öröm, hogy a mesevetélkedő fordulóiban (így az országos döntőn is) ott volt Román Gáborné Maja néni Egerből, aki fontos mozgatórugója sok, a gyermekek számára hasznos rendezvénynek és versenynek. Többek között az Egri Várbaráti Kör Egyesület elnöke is. Köszönet neki ezért!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2013/05/22 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

A Sárkánylovagok meséje…

A csapat...

A csapat…

Bocsánat, nem meséje, hanem meséi. Szám szerint 20 darab. Az évente megrendezésre kerülő mesevetélkedő ugyanis nem mesemondó verseny, hanem a csapatok a tudásukat, ismeretüket teszik próbára. A négy fős csapatok kaptak fordulónként 4 mesét, így most, a megyei döntőben már összesen 20 mesét kellett kívülről fújniuk. Minden részletre rákérdeztek a vetélkedőben. Nem volt apelláta, a legapróbb szereplő, helyszín is lényeges volt. Ráadásul – Gárdonyi Géza évforduló révén (150.) – az első 12 mese a híres író tollából származott.

A megyei döntő most volt ippeg április 13-án, szombaton. Legnagyobb meglepetésemre – de tényleg… – a Sárkánylovagok nevű csapat vitte el a pálmát. Ebben a versenyben már csak egy csapat jutott tovább, ezek pedig ők voltak, (A megyéből több mint százhúsz csapat vágott neki a próbának.) Bőnybe mennek az országos megmérettetésre majd májusban.

A csapat felkészítője Nagyné Póczos Réka tanárnő, aki nemcsak kiváló pedagógus, hanem (bár egy jó pedagógus éppen erre képes) olyan dolgokat is kihoz a gyerekekből, amire még a saját szüleik sem gondolnak. Köszönet neki érte.

A média hírei az eseményről itt a HEOL-on és itt az EKMK (Egri Kultúrális és Művészeti Központ) honlapján.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/04/16 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Gyurgyák nem tartotta magában…

Remek összefoglaló könyv

Remek összefoglaló könyv

Bepillantani a kulisszák mögé, nagy kiváltság bármely művészeti ágban. De az igazán nagy élmény az, ha az ember bekukkant, majd saját maga megpróbálja űzni a “mesterséget”. Mégha kicsiben, mégha szerény lehetőségek között is, de valami újat elkezdeni, valami egészen másba fogni, az furcsa bizsergéssel tölti el az alkotó kedvű hétköznapi figurát. Ja, ha meg sokszor próbálkozunk, akkor egy idő után olyanná válik, mint a lélegzetvétel. Biztatok mindenkit, bátran vágjon bele valami újba!

Ilyen élmény (is) számomra foglalkozni: kiadványszerkesztéssel (ezt fontos szolgálatnak tekintettem), tördeléssel (ezt ma is teszem) vagy éppen könyvírással (ezt olvassák el minél többen!).

Mindezek során ismerkedtem meg Gyurgyák János nevével (cikk az origo.hu-n – interjú). Három könyve meghatározó volt számomra, jelentősen befolyásolta a könyvekről alkotott képemet. Aki ezeket a műveket végigolvassa, más szemmel néz egy folyóiratra vagy könyvre.

A Szerzők és szerkesztők kézikönyve igazi átfogó ismertető (előszó pdf-ként itt) arról, hogyan kell egy szöveget könyv formájában a nagyérdemű elé tárni. Időnként – mondjuk ki – gagyi nyomtatványok jelennek meg, amelyek a legalapvetőbb tipográfiai és könyvészeti szabályokat is áthágják, esztétikai értékük alacsony, a szöveget akár .txt-ként is közreadhatták volna (tán egy e-book olvasóban élvezhetőbb lenne). Tehát ez egy alapmű, amit mindenkinek ajánlok.

Jó bekukkantani a kulisszák mögé

Jó bekukkantani a kulisszák mögé

A könyvkiadás mestersége, bár nem Gyurgyák János írása (hanem Bart Istváné), de hasonló fizimiskával és természetesen az Osiris kiadónál jelent meg (alapította GyJ). Íme a fülszöveg:
“Mi a könyvkiadói siker titka? Tehetség és szimat, valamint a szövetséges véletlen? Avagy az üzemszerű szervezettség, szorgalom és rendszer? Melyikük volt a sikeresebb, az a kis lipcsei kiadó-e, amely 1911-ben nyolcszáz példányban megjelentette egy ismeretlen prágai kishivatalnok, Franz Kafka elbeszéléseit, hogy azután egy-két év múlva tönkre is menjen, és csak a nevét meg a szerzői jogait hagyja maga után örökül, vagy az a nagy amerikai könyvgyár, amelynek révén aztán máig jövedelmező világsiker lett a műből? Bart István, a könyvkiadás elismert tagja, a szakma talán legtapasztaltabb képviselője ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. Régen várt könyvének középpontjában a könyvkiadás eddig titkolt területei állnak: a könyvkiadás mint üzlet és mint befektetés, a könyvkiadás szervezeti kérdései, de mindenekelőtt a könyv és a pénz viszonya.”

Aki kinyitja a "word"-öt, az előbb olvassa el ezt a könyvet

Aki kinyitja a “word”-öt, az előbb olvassa el ezt a könyvet

A harmadik, ebbe a kategóriába tartozó könyv: A tipográfia mestersége számítógéppel (írta Virágvölgyi Péter). Ez a könyv a három közül az, amelyik talán a leghamarabb elavulttá válhat. De mégsem fog megtörténni, mert olyan alapelveket fektet le, ami operációs rendszertől függetlenül, amíg számítógépes szövegszerkesztés lesz, szükség lesz rá (a Commodore Basic-jétől a legújabb Androidig):
“Ez a kis kötet szinte mindenkihez szól, aki szövegek előállításával foglalkozik. (A számítógép jóvoltából minden embernek egy kissé tipográfussá is kell válnia.) E könyvből elsajátíthatóak az alapok – de félreértés ne essék, nem szövegszerkesztő vagy tördelőprogramok leírását tartja kezében a tisztelt olvasó, hanem amit azon kívül tudni kellene mindnyájunknak ahhoz, hogy kulturált tipográfiai formába tudjuk önteni szövegeinket. Ugyanakkor számos olyan ismeretet is szerezhetünk belőle, ami már a tipográfia magasiskolájának nevezhető.”

Szóval, Gyurgyák János nagy kaliberű figurája a könyvkiadás művészetének. Könyvei pedig azt bizonyítják, hogy nem tartja meg tudását magának, másokat is bevezet a kulisszák mögé. Aki erre a területre “téved”, annak mindhárom könyvet jó szívvel ajánlom.

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Bugát Pál a nyelvújító

Ez meg hogy lehet? Hát nem orvos volt? Hát nem róla nevezték el a gyöngyösi kórházat? De igen, ez így van rendjén, mert korának valóban az egyik legnagyobb kaliberű, meghatározó orvosa, orvostanára volt. Gyöngyöshöz több szálon is kötődött, többek között ott született. Rokonai is ott éltek:
“Bugátnak éppen nem volt kedve a vitatkozást folytatni, mert nagyon sok dolga volt. Megunta a vándorló életet, melyben bőséges része volt, felesége hazavágyott, az a hír pedig, hogy itthon, Gyöngyösön két hét alatt 400 ember halt meg kolerában, elkedvetlenítette. Aggódott szüleiért, nénjéért, kinek öt gyermeke volt, hogy ily veszedelmes időben szükséget látnak. Sietett is támogatásukra huszonöt forinttal. Szeptemberben megszűnt végre a kolera, s ő visszatérhetett Pestre, az Orvosi Tár (orvosi, nyelvi folyóirat) szerkesztésére. A folyóirat szerkesztése azonban sok bajjal járt…”

Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból - Fülöp Lajos és Lisztóczky László szerkesztésében

Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból – Fülöp Lajos és Lisztóczky László szerkesztésében

Ezt a részletet egy nagyon érdekes és értékes tanulmányban olvastam, amit egy remek könyvben találtam. Fülöp Lajos nyelvészt, néprajzkutatót, irodalmárt már emlegettem több bejegyzésben is. Tőle kaptam az értékes kötetet, melynek címe: Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból. Szerkesztője: Fülöp Lajos és Lisztóczky László.

Ebben a kötetben található egy rövid megemlékezés Stiller Kálmánról, aki Gyöngyös és a gyöngyösi oktatás meghatározó személyisége volt a múlt század elején. Ő kutatta Bugát Pál életének momentumait és egy igen kiváló dolgozatban összegezte. Ez olvasható a fenti könyvben. Ebből szeretnék néhány érdekes részletet a becses olvasó elé tárni:

“A szépirodalom terén már eredménnyel lehetett felvenni a harcot a magyar nyelv gáncsolóival. Bugát feltette magában, hogy a magyar nyelv használhatóságát az orvosi irodalomban is bebizonyítja. Nagy gondolat volt ez, mert az egyetemen eddig latinul folyt az oktatás… […]
Ilyen előzmények után fogott Bugát tervének keresztülviteléhez. Az egyetemen magyarul kezdett tanítani, s a hazafiság szent érzésére hivatkozva társait is kérte, buzdította, hogy segítsenek a kezdet nehézségeinek legyőzésében. Fiatalos hevének, önérzetes szavainak meglett a hatása. […]
Némely ismert szót, esetleg új jelentéssel felruházva, műszóvá tett, pl.: sérv, bonc, hagymáz, mirigy, senyv, heveny, agy, ideg, higany, lob, lobos, lobláz stb., ragály, tanár. Ez utolsó tulajdonképp Fogarasinak köszönheti születését, amikor azonban még doktort jelentett. Bugát adta neki mai jelentését…
(megdöbbentő, nem is gondoltam volna, hogy ennyi szót köszönhetünk Bugát Pálnak – MZ megjegyz.)
A nyelvújításnak és Bugátnak is egyik fő szókészítő módja a gyökelvonás volt, ami abban állott, hogy látszólag vagy valóban képzett szókból a képzőt elhagyták, s egy gyökszót kaptak. Ez az eljárás külsőleg úgy tűnik fel, mintha a szavakat elmetszenék. Ilyen szavak Bugátnál […] dudor…, foncsor, gyógyszer, gyógyfű, gyógytan, gyógytudomány, gyógyszer, gyógyszertár, gyógyszerész… kór, kórjel, kórtünet, kukucs, kandika… szörp=szirup (a szörpölni-ből)… bonctan, vegytan… tápanyag, tápszer… kórisme… tetszhalál, halottkém, műt, műtét, műtő.
(nehéz felocsúdni, mennyi szavunkat köszönhetjük Bugát Pálnak, még a szörpöt is – MZ megjegyz.)
Képzett szavai közt akadnak a nyelv szabályai szerint alakultak is pl. kélekedik, sebész, mozzanat, ízület, kísérlet, nyomat, nyomatos, fogékony, ennek mintájára hullékony, engedékeny, izzadmány, eredmény… mozgékony… […] hozam… gyurma, elnök, elnökség, tanonc… […]
Összetételei közt szintén vannak jók, pl.: árjegyzék, csillagkép, éggömb, földgömb, hőmérséklet, hőfok, dögvész (azelőtt döghalál)… közélet, légcső… látlelet… visszér, ellenszenv… távcső… delej… górcső… […]
Furcsa eredetű szava a rovar is, melyet ő mindig robarnak írt és mondott. Szerinte a bar állatot jelent, pl.: barom bárány, és így a latin insectum-ot szó szerint lefordítva kapta a rovott bar-t, azaz a robart, mit azonban a közhasználat a szó eredetével és Bugát intelmeivel nem törődve, rovarnak mondott. S éppen ez a körülmény, hogy a szó rosszul van csinálva, hogy már akkor sem értették mit jelent, biztosít neki halhatatlanságot. […]
Végül Bugát szava még a bálna…”

Bugát egyik fordítása (Adolf Hempel magyarul)

Bugát egyik fordítása (Adolf Hempel magyarul)

Még egy érdekesség Bugát Pál életéből:
“De elég lesz már ezekből, minthogy Bugát is megelégelte egy időre a szógyártást! Nagy munkája után pár évi pihenőt tartott. Eközben kitört a szabadságharc, s őt az első felelős kormány Magyarország főorvosának nevezte ki. De rövid ideig tartott e pünkösdi királysága, mert fegyvereink szerencséjének hanyatlásával neki is menekülnie, bujdosnia kellett. E szomorú időszakban szülőföldjét kereste fel, tőle várta, hogy üldözői elől elrejtse. S az el is rejtette. Hét álló hétig az itteni zárda első emeleti gvardianátusában tartózkodott, hogy megvárja, míg a vihar egy kissé kitombolja magát, aztán előjött odújából. Kegyelmet kapott ugyan, de rangjától s egyetemi tanárságától egyszer s mindenkorra megfosztották.
Az elnyomatás unalmas napjaiban a finn nyelv tanulányozására fordította idejét…”

Elég kalandos és színes élete volt!

Akit még érdekel a nyelvújítás a vegytanban (vegytan is Bugát szó), akkor nézze meg és olvassa el erről írt bejegyzésemet: Kirándulás a kémiai elemek világában 1847-ben

 

Címkék: , , , , , , ,

Gárdonyi: A bor – reloaded

Az ülő sorban jobbról a második, fejdíszes fruska a nagymamám (Bankó Erzsébet). Mellette Édes Albin tanító ül. A földön a három ülő közül a jobb szélső suhanc pedig az öccse, Bankó Sándor (hegedűvel a kezében)

Gárdonyi Géza: A bor – Az ülő sorban jobbról a második, fejdíszes fruska a nagymamám (Bankó Erzsébet). Mellette Édes Albin tanító ül. A földön a három ülő közül a jobb szélső srác pedig nagymamám öccse, Bankó Sándor (hegedűvel a kezében)

Gárdonyi Géza 1901-ben írta színműírói munkásságának legjelentősebb darabját, aminek a címe: A bor. A Wikipedia információi szerint a színikritikusok néhány kivételtől eltekintve kedvezőtlenül fogadták, a közönség azonban szerette a darabot. Olyannyira megszerették, hogy még falusi színjátszókörben is játszották.

Ezt első kézből tudom, ugyanis nagymamám emlegette. Ő Galgahévízen született (1917-ben) és élt, majd miután feleségül ment Antók Józsefhez (nagyapámhoz) költözött csak el Máriabesnyőre. Emlékezéseiben gyakran előkerült a jeles alkalom: a falu híres tanítója – Édes Albin – irányításával előadták a színdarabot Galgahévízen. A jobb oldali fotón látható a “rögtönzött” társulat.

Azért jutott eszembe ez a kis megemlékezés, mert most kezdődött a Gárdonyi év: ugyanis az író Gárdonyi Géza (szül. Ziegler Géza) 150 évvel ezelőtt született. Ebből az alkalomból az Adáshiba Színjátszó Csoport  is előadta. Sajnálom, hogy lemaradtam róla: mindkettőről. Szívesen megnéztem volna nagymamámat 1933-ban és az egri színjátszókat is 2013-ban.

A 2013-as előadás plakátja - Adáshiba

A 2013-as előadás plakátja – Adáshiba

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/02/07 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,