RSS

Strasbourg kategória bejegyzései

Az IBCM5, 2011. júniusi konferenciával kapcsolatos bejegyzések.

A strasbourgi villamos szép

Modern. Intelligensen bemondják a megállókat és a célállomást, zene kíséretében (prochaine station=következő állomás), de van, hogy gyerekhang jelenti be, ami kifejezetten aranyos. A villamos sínek olyan formán hálózzák be a várost, mintha metró vonalak lennének.

A Ciarus szállótól az A és az E vonal is közel van, pár száz méter gyalog. Az útirány Illkirch Lixenbuhl. Ezek a franciák minden u helyett ü-t mondanak (a katalánok jobbak voltak). A strasbourgi megállók nevében ismerős nevek vannak: Ancienne Synagogue Les HallesHomme de Fer, Langstross Grand’ Rue, Porte de l’Hôpital (végre helyesen használom az “ô” betűt, talán emlékszünk, hogy tizenéve még a számítógépek karakterkészlete a magyar ő helyett ezt dobta be mindig), Etoile Bourse (itt van egy postahivatal), Schluthfeld, Krimmeri Stade de la Mainau, Lycée Couffignal és végül Emile Mathis, az a megálló, ahol az IBCM5 helyszínéhez le kell szállni.

Reggel tömeg van. Ezért, azon gondolkoztam, hogyan szólítom meg az embereket, hogyan kérek bocsánatot, ha le kell furakodnom a villamosról. Aztán egy hölgy a lábamra lépett véletlenül és azt mondta: “Pardon!” Hát ezt nehéz lett volna kitalálni magamtól :). Egyébként ez a Mathis, akiről a megállót elnevezték, nem azonos a Matisse-al. Autókereskedő, a másik meg híres festő. Nem véletlen: a környék tele van autókereskedésekkel. Az öreg Mathis kezdte a munkát, mostanra autószalonok tucatja található itt. Kell is az autó fiatalnak, idősnek, de úgy látszik inkább az idősnek. Nem olvastam statisztikát, de borítékolom, hogy Strasbourg lakossága elöregedőben van. Abből következtetek erre, hogy a villamosvonalon, ahol járunk: 5 gyógyszertár van, és egyetlen játékbolt nincs. Sőt, van egy pláza szerű az Ancienne Synagogue Les Halles megállónál: két szinten számtalan üzlet, de játékbolt egy szál se. Úgy látszik a strasbourgi öregeknek nem kell játék.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/16 hüvelyk Strasbourg

 

Címkék: , , , ,

Élmény a nemzetköziség

Az ebédnél hosszúra nyúlt a sor. Toporogtunk, beszélgettünk. Előttem egy néger hölgy állt a lányával. Mint kiderült: Trinidad és Tobago az ország neve, ahonnan jöttek. Megmondom az őszintét, nem ugrott be elsőre, hogy hol van. De elmagyarázták: sziget, Venezuelától északra. Nincs külön anyanyelvük, sokan spanyolul, franciául beszélnek, vannak indiaiak, de a közös nyelv az angol. Úgyhogy inkább áttértünk a magyarra, és sebtiben megtanult három szót: “köszönöm, Isten, igen”. A kiejtése meglepően jó. Úgysem tanítottam eddig trinidadit magyarul, most megadatott a lehetőség: 15 percre.

Az asztalok zsúfolásig megteltek, hely már alig akadt. Ilyenkor oda ülünk, ahol felszabadul egy-egy szék. Egy olasz, egy surinamei (nincs messze Trinidad és Tobagotól), meg egy egyiptomi srác asztalához kerültem negyediknek. Az olasz gyorsan bekapta az ennivalót, a néger is igyekezett, de az egyiptomi fiatalemberrel hosszabban beszélgettünk. Misszionáriusként rendszeresen megfordul Dél-Szudánban. Ez az ország néhány hét múlva kiáltja ki a függetlenségét. Ő is izgalommal várja. Arrafelé nagy a nyomor és nincs orvosi ellátás, gyakorlatilag semmi. Nagy az éhség testi és lelki értelemben is. De van aki elmenjen oda és segítsen ezeknek az embereknek.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/15 hüvelyk Strasbourg

 

Címkék: , , , , , ,

Amikor az indiai imádkozik

De nemcsak ő. Imádkoztak franciák (csak annyit értettem: “Mercy, Seigneur!”). Aztán négerek vagy öten. No, abból aztán semmit sem értettem, de lelkesedésük, elkötelezettségük egy pillanat alatt lejött, ahogy hallgattam. Ezért azt mondtam rá: “Ámen!” (úgy legyen) Egyik közülük portugálul kiáltott Istenhez. Ebből értettem egy szót: Obregado! (köszönöm) A spanyolból már két szót is elcsíptem: “Nombre” és “Amen!” Ez előbbi nevet jelent. Csak azért tudom, mert van egy vírus, amit Sin Nombre vagyis “név nélküli, névetelen” vírusnak neveznek (egyébként elég veszélyes).

Ki is ez az indiai? Ahogy felállt a közel ötszáz ember közül és megszólalt, egyből megismertem a hangját. Nem hindu, nem malayalam nyelven szólt, hanem angolul (tisztán, érhetően). Joy Malyakely akcentusa tipikus, hangja is egyedi. Száz közül is megismerném, nem egyszer járt Magyarországon. Keralából (India egyik állama) utazik a világ körül, többször is egy évben, hogy beszéljen a Bibliáról. 71 évesen is lelkes, hűséges, kitartó és sugározza azt, amit neve jelent: öröm (Joy). Ha ilyen emberekkel lenne tele a Föld, más világot élnénk.

[Mindez Strasbourgban történik, még néhány napon keresztül (IBCM5). Joy pedig augusztusban ismét jön Magyarországra, Egerbe is!]

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/15 hüvelyk Strasbourg, Vélemény

 

Címkék: , , , ,