RSS

Vélemény kategória bejegyzései

Tág fogalomkör. Egyszerűen, ha valamivel kapcsolatosan megfogalmazódik bennem valami és méltónak ítélem a közzétételre, akkor az itt megjelenik.

Farkasokkal táncoló… bárányok

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Képzavar? Nem, hanem egy könyv címe. Egy remek, de nehéz könyv, sok érdekességgel, lényeges pontokkal abban a témakörben, amit úgy hívunk: misszió (küldetés).

Amikor valaki egy idegen kultúrába utazik, hogy ott hosszabb időt eltöltsön, sőt, hasznos tagja legyen a társadalomnak, akkor valamilyen szinten be kell illeszkednie. Ebben segít Michael Griffiths könyve, a Lambs dancing with wolves. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki nem turistaként, hanem hosszabb időre utazik külföldre, akár misszió, akár munka vagy tanulás okán.

Részlet a könyv elejéről (fordítás utána):
Many of us enjoy sci-fi adventures where space travellers encounter, and try to understand, alien life forms in other imaginary worlds in differenct time warps from our own. There is comparable, real-life adventure in entering different communities of human beings living in our own time scale in this present real World. We can enjoy the privilege of crossing cultural boundaries, and meeting real fellow human beings, whose culture, ways of thinking and language are entirely different from our own. I have tried to express the excitement of that ’venture into the unknown’ and the enrichment it brings. To remain monocultural in today’s global village is to impoverish oneself, and to leave vast areas of our potential memory banks as cold, draughty, empty vaults. The creator has provided every one of us with the capacity for cross-cultural communication, and to neglect this might be seen as a malfunctioning of our God-given human capability.

While tourists traverse other cultures from the safe distance of glass-bottomed boats, and a few may have the courage to snorkel for two or three weeks, they aren’t touching on the real adventure. The real adventure is to risk learning to live and breath in a new cultural environment. The creator is a God who communicates, and has blessed us his cratures by giving us the capacity to communicate. Indeed, his command that we love all our neighbours as ourselves means we must learn to communicate. And more than that – to enjoy the privilege of building relationships across cultural fences, so that we bond with other human beings of different tribes, tongues and nations. This can be a foretaste of heaven to come.

“Sokan vagyunk olyanok, akik élvezzük azokat a sci-fi kalandleírásokat, amiben űrutazók találkoznak, és próbálják megérteni a miénktől igen különböző időben, más, képzeletbeli világban élő idegen életformákat. Van ehhez hasonló, a valós életben tapasztalható kaland, amikor a jelen, valós világban, a saját időnk szerint élő, de más emberi lények közösségbe lépünk be. Élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy , hogy kulturális határokat lépünk át, és olyan embertársainkkal találkozunk, akiknek kultúrája, gondolkodásmódja és nyelve teljesen különböző a miénktől. Megpróbáltam kifejezni annak izgalmas voltát, hogy milyen az ismeretlenbe való kalandozás és mekkora gazdagságot (nem anyagi) hozhat számunkra. Egykultúrájúnak (monokulturális) maradni a mai globalizálódott világunkban tulajdonképpen saját magunk elsekélyesedése, és óriási kihasználatlan területet hagy elménkben, mint hideg, száraz, üres kripták. A teremtő minden egyesünknek megadta a kultúrák közötti kommunikáció képességét, és ennek figyelmen kívül hagyása olyan, mintha az Isten által adott emberi képesség fogyatékkal funkcionálna.

Miközben turisták más kultúrákba láthatnak bele üveg fenekű csónakok biztonságos távolságán keresztül és néhánynak meglehet a bátorsága, hogy két-három hétre is beleszippantson, valójában nem érik el a valódi kaland mélységét. A valódi kaland éppen azzal kockáztat, hogy az új kulturális környezetben él és lélegzik. A teremtő olyan Isten, ki kommunikál, és megáldott bennünket, mint az Ő teremtményeit a kommunikáció képességével. Valójában, a parancsa, hogy szeressük a mi összes felebarátunkat mint magunkat, azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk kommunikálni. Sőt, több is ennél – élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy a kulturális kerítéseket átívelve kapcsolatokat építhessünk, így kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik különböző törzsekből, nyelvekből és nemzetekből jönnek. Ez valójában a közelgő Menny előzetes megízlelése.”

A könyv taralomjegyzéke, melyből kiderül, hogyan is gondolkodik a szerző:

1. Lambs Learn the Language of the Wolf-pack

2. Lambs Bond with Wolves

3. Lambs Face Culture Shock and Stress

4. Different Breeds of Lamb Inter-relate

5. Lambs Relate to Indigenous Wolves

6. Lambs Learn to Appreciate Wolf Culture

7. Lambs Try to Explain God to Wolves

8. Lambs Bond with Wolves in a New Flock

9. Lambs Relate with their Flock Leaders

10. Lambs Stay Single11. Married Lambs Bond with Others

12. Quality of Life for Isolated Lambs

13. Lambs Bond with their Shepherd

A könyv kapható többek között az Amazonon: https://www.amazon.com/Lambs-Dancing-Wolves-Michael-Griffiths/dp/0825460166

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Bogárkák – kicsiknek és nagyoknak

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek - meg támadnak, ha közéjük lépsz) - saját fotó

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek – meg támadnak, ha közéjük lépsz) – saját fotó

Afrikában rengeteg a rovar (legyünk őszinték, a világon mindenütt). Hangyák milliárdjai vagy trilliárdjai (ha csak egy vonuló army ant sereget nézek, amiben több ezer vagy tízezer van belőlük). Aztán ott vannak a kabócák, amelyek ugyan nem hatalmasak, de a zaj, amit csapnak (akár egy flex-csiszoló), fülsüketítő. A világon mindenütt “muzsikálnak”, de itt (Kalene Hill) különösen hangosak. Szóval, Afrika tele van rovarral, mi mégis hoztunk magunkkal Bogárkákat, vagy hogy pontosabban fogalmazzak “a Bogárkák”-at, egészen pontosan a Bogárkák című könyvet (szegény könyv utazott vagy 12 ezer kilométert!).

Kedves kis rajzok az erdő széléről... a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Kedves kis rajzok az erdő széléről… a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Miért tartottuk ily nagy becsben? Azért mert nagyon jó könyv. Számítógép, internet nem pótolhatja. Íme a mű első néhány sora:

“Bogárka repülni tanul… A napocska már az ég alja felé járt, amikor a szentjánosbogárkák ébredeztek. Anya a konyhában volt és reggelit készített. Apa is fölébredt már, de még kellemes félálomban heverészett az ágyban. Bogárka átmászott az ágyikójából az anyukája ágyába – ott sokkal szebbet lehet álmodni – ügyesen a hátára fordult, levegőbe emelte lábacskáit és elkezdett hintázni: hinta-palinta, hinta-palinta. Hirtelen azonban túl nagyot lendült, hinta-palinta, és Bogárka a földön hevert. Ordított, ahogy a torkán kifért.”

A történeten keresztül egy emberszerű, megszemélyesített, szorgos szentjánosbogár-család életébe látunk bele a bölcsőtől a sírig. A könyv édi-bédi rajzokkal van illusztrálva. Amolyan klasszikus, gyerekeknek szánt képek, aranyos kis házikóval, lámpással a szentjánosbogarak kezében. A gyerekek lelkének nyilván inkább erre van szüksége mint a dzsí-áj-dzsós akció-rajzfilmekre.

Jan Karafiát: Bogárkák - a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

Jan Karafiát: Bogárkák – a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

A szerző – Jan Karafiát – a XIX. század második felében, a XX. század elején élt Csehországban. Ennek megfelelően a könyv először cseh nyelven jelent meg: Broučci címmel az 1870-es években. Majd angolra is lefordították az 1940-es években, most pedig magyarul is megjelent. Bár ez a fordítás 150 évet “késett”, a könyv üzenete, hangulata, értékei ma is aktuálisak. Erre bizonyíték, hogy legkisebb fiunk (aki most 6 éves lesz) nagyon kedveli és szereti. Egy egy fejezet két estére is elég, ha az ember jól osztja be a történetet.

A könyv fülszövegébe még érdemes belepillantani: “Egy elgondolkodtató mese az engedelmességről. Jan Karafiát megragadó története mind gyermekek, mind felnőttek számára egyaránt izgalmas. Isten az engedelmességet tette a megváltás útjává Jézus Krisztus által, aki Atyjának engedelmeskedve vitte végbe az emberek megmentését, mi pedig hitbeli engedelmesség által nyerhetjük el azt. Hogy mi is jelent ez a mi életünkben a bölcsőtől a halálig? Ebben a mesében a szentjánosbogarak életéből kaphat választ erre a kérdésre apraja és nagyja.”

A könyv kapható az internetes webáruházban is: *klikk ide* vagy éppen az Ó utca 16-ban, a kiadónál.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/14 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Szúnyog ellen gyík meg gekkó, denevér ellen kígyó vagy patkány

Gyík a laptoptöltőn, egy a sok közül...

Gyík a laptoptöltőn, egy a sok közül…

Legalábbis ezt beszélik. Sajnos, a Zambézi mentén a száraz évszakban is van szúnyog, van malária. Ezek a vérszívó szörnyetegek pedig a lakásba is bejönnek, ráadásul csőstől! Egyik szomszédunk azt mondja, a gyíkok megeszik a szúnyogokat. Persze több sem kellett a fiainknak, összefogdostak vagy 4-5 darabot pillanatok alatt. Már itt vannak a lakásban, jönnek, mennek. Ők a háziállataink. Talán megeszik a szúnyogokat is. A Biblia is beszél a gyíkokról és milyen igazat beszél:

Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban. (Példabeszédek könyve 30. fejezet, 28. verse) – vannak törvények, amelyek nem változnak, ilyen Isten beszéde is.

Egy másik szomszédunknál a padlásra denevérek költöztek be. Nekik meg azt mondták, hogy a denevérek ellen a kígyók hatásosak vagy éppen a patkányok. Úgyhogy inkább maradtak a denevéreknél! 🙂

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/23 hüvelyk Afrika, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Igen, ez az a bizonyos vírus…

Már annak idején (1994-1995), a mikrobiológia tanulásakor bevésődött az orvostanhallgató agytekervényeibe (már akinek volt affinitása a fertőzésekhez), hogy Isten mentsen meg az ebolától és a marburgtól! Két, magas halálozással járó, vírusos betegség, melyek hátterében áll a két kórokozó az Ebola és a Marburg. Így tanultuk őket, együtt. Ez utóbbit manapság ritkán emlegetik, bár elvétve okoz megbetegedést. Például 1967-ben laboratóriumban, a dolgozók között okozott halálos fertőzéseket. Rokona az Ebola vírus most viszont különösen “népszerű” lett. Már korábban terveztem, hogy írok róla egy bejegyzést, de aztán láttam, hogy a magyar média elég részletesen beszámol a megbetegedésről, kiváló összefoglaló cikkek találhatók a jelentősebb hírportálokon, így meggondoltam magam.

Az apropót viszont most mégis az adja ennek a bejegyzésnek, hogy két misszionárius kapta el a betegséget. Már hazaszállítják (a doktor már megérkezett) őket az Egyesült Államokba, de a munkájukról mégis szeretnék megemlékezni (abban a reményben, hogy felépülve majd visszatérhetnek a szolgálatba – életre szóló védettséggel az immunrendszerükben).

Kent és Amber Brantly (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika)

Kent és Amber Brantly (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika) – Samaritan’s Purse

Kent Brantly doktor két gyermek apja, mégis vállalta, hogy ilyen veszélyes körülmények között szolgál… Isten nevében, hirdetve munkája által is az Örömhírt, az Evangéliumot. A Szamaritánus Erszénye (Samaritan’s Purse) nevű missziós szervezet (melynél Brantly doktor szolgál) szorosan együtt működik a Médecins Sans Frontieres (Orvosok Határok Nélkül – világi orvosmissziós szervezet) mellett a SIM-mel (Soudan Interior Mission), amely szintén egy keresztyén misszió.

Ez utóbbi szervezet működteti többek között a Mukinge Hospitalt Zambiában, ami az ország észak-nyugati régiójában a Chitokoloki-Kalene-Mukinge kórházak háromszögének egyike és itt a kaonde népcsoportot látják el (Chitokolokiban a luvale népet, Kaleneben a lunda népet – ezen kórházakat a CMML működteti a zambiai állammal együttműködve).

David és Nancy Writebol (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika)

David és Nancy Writebol (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika) – SIM

Ennek a SIM-nek munkatársai a Writebol házaspár: David és Nancy. Mivel a feleség szintén az ebolásokat ellátó egyik kórház háttérmunkájában vett részt (Monrovia, Liberia – Nyugat-Afrika), sajnos ő is megkapta a betegséget. Súlyos beteg ő is, de imádkozunk, hogy az Úr mentse meg a halál torkából!

Az országokban (Guinea, Sierra Leone, Libéria, Nigéria stb.) egyébként szigorú szabályok léptek életbe, az Egyesült Államok már nem ajánlja senkinek a beutazást. Mégis számtalan egészségügyi dolgozó vagy más háttérmunkában résztvevő misszionárius dolgozik Nyugat-Afrikában (meg persze a világ többi részén). Isten áldása legyen a szolgálatukon!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/08/02 hüvelyk Afrika, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

15 tonna borzalom

A borzalom extrém mérőszáma: 15 tonna holttest

A borzalom extrém mérőszáma: 15 tonna holttest (forrás – internet)

Azon gondolkodtam, hogy a maláj gép áldozatait miért hűtővagonban szállították Harkovba. Elmerengtem, hogy hát arrafelé nem létezik halottas kocsi? Minek ahhoz a hatalmas vagon, sőt vagonok? Aztán hirtelen tört rám a borzalom, amikor elkezdtem számolgatni. Ha a gyerekek és felnőttek súlyát átlagoljuk, akkor is kb. 50 kg/fő testtömeggel kell számolnunk. Az áldozatok közül több mint 280-at megtaláltak, és talán 16 fő darabjait. Igen, ha beszorozzuk, akkor bizony a borzalom félelmetes, új mérőszámát kapjuk. Több tonnányi holttest!

Most, amikor az első világháború kitörésének 100-dik évfordulóját ünnepeljük évfordulójára szomorúan emlékezünk, nyugodtan utána számolhatunk: kb. 700 millió tonna holttest. Irdatlan mennyiségű halott. Ezek egy része is polgári áldozat volt. Amikor háború tör ki valahol, nem maradnak a harcok polgári áldozatok nélkül. Senki ne ringassa magát abba, hogy majd “dicső csapataink” harcolnak, mi pedig a fotelből nézzük a közvetítést. Ez egyszerűen nem így működik. Ha pedig fokozni szeretnénk, akkor gondoljunk a gyakorlatilag tisztán polgári, zsidó áldozatokra a koncentrációs táborokban, a II. Világháború során. Ki-ki utánaszámolhat. Nem véletlenül működtek folyamatosan a krematóriumok, hiszen ott is tonna százezrekről volt szó. Emberi életek hústömeggé degradálva, elégetve. A borzalom még magasabb foka ebben a mértékegységben.

A rakéta egyszerre, egyetlen pillanatban csapott le (vagy éppen fel, mert úgy tűnik, hogy földről lőtték ki) a repülőre ott, Kelet-Ukrajnában. Az utasoknak talán volt idejük számot vetni életükkel, de biztos vagyok benne, kevesen voltak köztük olyanok, akik erre komolyan felkészültek volna.

Európában és a békés, nyugati világban generációk nőttek fel anélkül, hogy a háború borzalmait átélték volna. A számítógépes, háborús játékok közkedveltek (Call of Duty, Battlefield stb.) a fiatalok körében. De ezek – bár látványban megdöbbentőek – a fotelből szemlélődő szerepbe dédelgetve az embereket, elandalítják a lelkiismeretet és könnyű szórakozást ígérnek. A játékos a halottakat látja a “pályán”, de nem érzi a hullák bűzét a vagonban és nem hallja a hozzátartozók sírását — erre a szimuláció nem terjed ki.

Fiatalok! Gondolkodjatok! Nyissátok ki a szemeteket és döbbenjetek rá: keressétek a békességet! Bármelyik pillanatban néhány tonnányi rakomány néhány kilogramjának részeseivé lehetünk. Imádkozzunk, hogy a békesség legyen újra úrrá azon a vidéken (Kelet-Ukrajnában). De Izrael körül is forrong a világ (ott is van 300 áldozat – 15 tonna!), vagy éppen gondolhatunk a jelenlegi iraki helyzetre, ahol heves harcok dúltak nemrégiben. Isten óvjon a háborútól, legyen az kicsi, nagy, hideg vagy éppen forró, etnikai hátterű vagy gazdasági, teljesen mindegy.

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/07/23 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Bréking nyúz: átlépték a Rubicont?

Újabb maláj gép tűnt el, most egy 777-es boeing. Csak éppen: ezt nem fogják hónapokon keresztül keresni és a pilótája sem gyakorolta az otthoni “flight simulator”-on a lakatlan szigeten való leszállást. Ez nem az a történet.

Azért nem keresik, mert megvan. Darabjaira hullva, kiégve, összetörve, hullákkal a törmelék között. Egyszerűen lelőtték. Így aztán mind a 298 ember, aki a fedélzeten tartózkodott, meghalt. Polgári személyek… talán több mint 20 amerikai is utazott rajta (közben újabb hír: több mint 20 ausztrál, USA-beli csak egy).

Nem hírportál A hétköznapok fogságában, ez az oldal, de mivel internetes napló, blog – gondoltam rögzítem ezt az eseményt.

Ezeket nem vállról indítják

Ezeket nem vállról indítják

Az ukrán-orosz konfliktusról már írtam, amikor a Krím félsziget helyzete kétséges volt (A Krím újra a középpontban). Most újra kénytelen vagyok néhány szóban megjegyezni: ismét átlépték a Rubicont (az első Caesar volt i.e. 49. január 10-én). Amikor katonai szállító gépet lőttek le az oroszbarát szeparatisták, fontos momentum volt, de jelentősége talán kisebb, bár nem elenyésző. Most viszont egy polgári repülőt “szedtek le”. Nem akárkik és nem is akár hogyan.

Az utasszállító Amsterdamból (gondolom a Shipholból) tartott Malájziába, szép kényelmesen, menetrend szerint, méghozzá 10 ezer méter magasan (33 ezer láb), vagyis a tiltott zóna fölött, több száz méterrel a 9600 méteres határ fölé emelkedve. Elvileg nem érhette volna baj.

Mégis… valakik meglőtték, méghozzá föld-levegő rakétával. Talán az orosz szeparatistáknak lehet BUK típusú légvédelmi rakétájuk, amit zsákmányoltak. Ez nem az a rakéta, amit a libanoni határon fog el a Vaskupola Izraelben. Ez 10 kilométer magasan fog el egy repülőt. Ehhez technika kell, méghozzá olyan, ami nem fér el egy ember vállán (lásd vállról indítható – kézi légvédelmi rakéta), azok csak néhány kilométerig visznek.

A kérdés, tényleg az oroszbarát szeparatisták lőtték-e meg a gépet Ukrajna területéről? Reméljük, hogy így van! A “B” és “C” változat rosszabbul hangzana. Imádkozzunk, hogy a konfliktus ne kulminálódjon, hanem elcsendesedjen.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/07/17 hüvelyk Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Szúnyog

Egy szúnyog a nagyvilágból (Cessna 182), a kisebbik fajtából

Egy szúnyog a nagyvilágból (Cessna 182), a kisebbik fajtából

Az utasszállító, sugárhajtású repülőgépek mellett a kis, egymotoros, ún. könnyű repülőgépek vagy más néven sportrepülőgépek szúnyognak tűnnek. Kis, semmi járművek, mégis óriási szolgálatot tesznek, amikor 2-3, esetleg 6-7 utassal a fedélzeten járhatatlan területeket hidalnak át, legyen szó a tajgáról, vagy éppen az afrikai bozótról, mocsárról. Ez utóbbiak különösen az esős évszakban járhatatlanok, de egy füves leszállópályával bármi megoldható. Ugyan a nagyobb, jól karban tartott füves pályákra sugárhajtású (szigorúan kisebb méretű) repülőgép is leszállhat, a könnyű gépek mégis nélkülözhetetlenek egyes régiókban. Egy vagy két motor légcsavarral és igen rövid távon is fel tudnak szállni vagy éppen landolni (pl. így-filmfelvétel). Sőt a kombi gépek (pl. Amphibian) szilárd talajon és vízen is.

Az ilyen szúnyogok utasaira bizonyos szempontból szigorúbb szabályok vonatkoznak. Bár a repülés családiasabb, közvetlenebb, de egyúttal kötöttebb is. Hogyan lehet egy ilyen repülésre felkészülni? Nos, ebben segít a következő írás, amit az interneten találtam és magyarítottam.

Utasítások és javaslatok könnyű repülőgépen (sportrepülő) utazók számára

Nappali repüléskor vigyél magaddal napszemüveget, akkor is, ha felhős vagy ködös napok vannak. Könnyedén emelkedhet a gép valóban fényes napsütésbe.

Nappali repüléskor gondolj arra, hogya fényképezőgép is jól jöhet. Jóval alacsonyabban repülünk, mint az utasszállító repülőgépek, így a látvány is sokkal érdekesebb. Ha igény van rá, akkor egy érdekesebb pont fölött kört is tehetünk.

fejhallgató zajcsökkentővel - aircraft headset

fejhallgató zajcsökkentővel – aircraft headset

Minden bizonnyal fogsz kapni egy zajcsökkentő fejhallgatót (headset) is. Ez jelentősen megnöveli a komfortérzetet – headset nélkül elég zajosak tudnak lenni ezek a kis repülőgépek. A belső kommunikációs rendszer (intercom system) lehetővé teszi, hogy a fedélzeten (kabinban) másokkal is beszélgethess. Ilyenkor meghallhatod a légi irányítás (ATC – air traffic control) üzeneteit, amint velünk vagy más repülőgépekkel beszélgetnek. Ha a légi iránytás hív bennünket, akkor az üzenet a mi repülőgépünk hívójelével kezdődik. Biztosan tudnod kell a hívójelünket és ha erre hasonlító hívást hallasz, akkor abba kell hagyni a beszélgetést, hogy a pilóta odafigyelhessen.

A tengeri betegség ritka – a repülőgép nem döcögősebb, mint egy autó egy tipikus kátyúsabb úton, kivéve, ha az időjárás különösen sok légörvénnyel jár. De még a valóban döcögős ídőjárás sem probléma, ha hozzá vagy szokva – a félelem a döcögős libegéstől rosszabb, mint maga a libegés. Másrészről, ha tudod magadról, hogy könnyen rosszul vagy, akkor ezt tudasd a pilótával mielőtt felszálltok. A tengeri betegség elleni gyógyszerek, mint a Daedalon (dimenhydrinate) vagy Bonine (meclizine) csak akkor hatékonyak, ha kb. egy órával az utazás előtt vesszük be. A TransDerm Scop (scopolamine) tapasz nagyon jó megoldás, de mivel receptköteles, ezért jóval hamarabb kell tervezni a beszerzését. Hasonlóképpen, ha csak egy kicsit is elkezdesz émelyegni a repülés közben, akkor azonnal tudasd a pilótával. Zacskó rendelkezésre áll. Hasonlóképpen, ilyenkor még néhány percnél nem vagyunk messzebb a repülőtértől – le lehet szállni ha szükséges. Nem gond.

Másrészt, egy repülőgép landolása egy kicsit nehézkesebb, mint egy autóval félrehúzódni az út szélére, így figyelj oda: a felszállás előtt kell elmenni vécére és az ilyesmit előtte kell lerendezni. Emlékezz rá, hogy a koffein általában vizelethajtó hatású!

Ha meg vagy fázva, esetleg allergiád van, vagy bármiféle arcüreg váladékozásod, tudasd a pilótával. A magasság változások nyomásváltozással járnak, ami nagyon fájdalmas lehet, ha az arcüreged le van zárva. És újra csak, ha arcüregi fájdalmad kezdődik a repülés közben, tudasd a pilótával, így alacsonyabbra tudunk szállni.

Palackos búvárkodás ne történjen a repülés előtt 24 órán belül!

Kérem, hogy tudatosítsd, a mindenkor első számú repülés-biztonsági eljárást úgy hívják: “maradj a földön”. Járatot lehet törölni vagy megváltoztatni számtalan ok miatt, közte az időjárás, a felszerelés problémái vagy a pilóta fáradtsága stb. Ha úgy is gondolod, hogy egy bizonyos időpontban kell érkezned vagy visszatérned, mindig legyen B terved.

Bátorítalak, hogy nézz ki az ablakon. Ha egy másik repülőgépet látsz a közelben, bizonyosodj meg róla, hogy a pilóta tud róla!

Ha a repülőgép motorja jár, akkor ne menj a közelébe, mert a forgó rotort el lehet nézni. Még akkor se játsz a propellerrel, ha nem üzemel a motor, mert (bizonyos körülmények között) a motort be lehet indítani a propeller kézzel való forgatásával. Legjobb, ha egyszerűen távol maradunk a propellerektől.

Kötelező becsatolnod a biztonsági öveket a felszállás és leszállás közben. De kérlek, maradjon úgy a repülés teljes ideje alatt, ha csak nincs fontos indoka annak, hogy felkelj a helyedről. Ha vállpánt is rendelkezésre áll, akkor kérlek, azt is viseld!

Cessna 172 kabin - műszerfal

Cessna 172 kabin – műszerfal

Az elől ülő utas (“anyós ülésen”) tartózkodjon attól (még akkor is, ha vizsgázott pilóta), hogy a műszerek kezelésében, vagy a rádió használatában “segítsen”, hacsak nincs egyértelmű megállapodás a (parancsnok) első pilótával. Ilyen megegyezés előfordulhat, de biztosnak kell lenni abban, hogy ki miért felelős bármikor is. Ha mégis (véletlenül vagy más ok miatt) átkapcsolsz egy kapcsolót vagy megnyomsz egy gombot, bizonyosodj meg róla, hogy a parancsnok (első) pilóta tud róla.

Kérem, hogy kapcsold ki a mobiltelefonodat felszálláskor, és hagyd is úgy. A repülőgépben nem tesz kárt, de úgysem használható telefonként és csak a mobilhálózatot keveri meg (mert túl gyorsan mozog és túl sok bázisállomás látókörébe kerül egyszerre).

Az eredeti, angol nyelvű szöveg olvasható: http://www.av8n.com/fly/passenger.html —forrás: Internet

http://www.av8n.com/ — köszönet a hasznos tanácsokért

http://www.av8n.com/ — köszönet a hasznos tanácsokért

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/07/16 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A stundisták (ÉGy 8/46)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a III. évfolyam 1. szám cikkeit futottam át, amely 2000. februárjában jelent meg.

Élő Gyülekezetek, az évezred első száma vagyis a III. évfolyam 1. szám (2000)

Élő Gyülekezetek, az évezred első száma vagyis a III. évfolyam 1. szám (2000)

Ahogy a hutteritákról (habánok), mint evangéliumi keresztényekről korábban írtam: az 1700-as évek második felében Oroszországba települtek tovább Európából. A következő évszázad is megmozgatta Oroszországot a bibliaolvasó, bibliatanulmányozó közösségek szempontjából. Érdekes időszak lehetett, amibe jól belevilágít a következő írás:

A cikk bevezetője az Élő Gyülekezetek címoldalán:

Ezek nemesebb lelkűek voltak, … teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat… – írja Lukács az Apostolok cselekedeteiben a béreabeli hívőkről. Hasonlókat mondhatunk el az oroszországi evangéliumi hívők azon csoportjáról, akiket stundistáknak neveztek. Nevüket éppen azokról a bibliaórákról kapták, amelyeken Isten Igéjét olvasták és tanulmányozták. Ahol pedig a mag jó földbe esik, ott, miután felnövekedett, terem sok gyümölcsöt, hatvanannyit, százannyit. A kezdetben kis létszámú csoportok bizonyságtétele messze elhatott, ébredés söpört végig Oroszországon a múlt században, széles rétegeket, szegényeket, gazdagokat megérintve. Erről a mozgalomról szól Bjorlie cikke.

John Bjorlie: A stundisták

A stundista mozgalom 1858-ban kezdődött, amikor hívő német telepesek Odessza városának közelében az orosz nyelvűeknek hirdették Krisztus evangéliumát. A németek a betelepítéskor kerültek a területre, de megtiltották nekik, hogy térítõi munkát végezzenek az orosz Ortodox Egyház hívei között. Némelyek a protestáns németek közül egyszerűen csak pénzügyi okok miatt telepedtek le orosz földön, míg mások az országukban tapasztalt, bibliai meggyõzõdésük miatti elnyomásból láttak szabadulást (hiszen már korábban II. Katalin orosz cárnő a katonai szolgálat alól való felmentést, földet és vallásszabadságot ajánlott fel nekik). Ezek közé tartoztak azok, akik Württembergbõl települtek Besszarábiába.
Ezeknek a német hívőknek a szellemi életében éveken keresztül hanyatlás fedezhető fel, de az 1800-as évek közepén Cherson tartományában egyfajta ébredés észlelhető olyan bibliatanítóknak köszönhetõen, mint amilyen Bonnenkemper (?-1867) is volt. Őt a bázeli misszió eredetileg a Kaukázusba küldte ki, de erről a területről kitiltva egy Odessza melletti német településen folytatta munkáját. Bonnenkemper az aratás idejére távolról ide érkezõ munkásokkal megismertette az evangéliumot, akik hazatérve otthonaikba, szívükben magukkal vitték Isten Igéjét. Így sikerült átlépni a vallási és kulturális elválasztó falakat. A hívők látták, hogy orosz szomszédaik és munkaadóik tulajdonképpen nem is annyira zárkózottak és önteltek.

Korabeli festmény egy bibliaóráról

Korabeli festmény egy bibliaóráról

I. Sándor cár uralkodása alatt bizonyos kvéker testvérek az ügyben közeledtek a cárhoz, hogy támogassa a teljes orosz nyelvű Biblia létrejöttét és kiadását. A cár a kérésnek eleget tett és még a Biblia terjesztését is lehetővé tette. Hallva ezt az áttörést Bonnenkemper, Szentpétervárra ment, és orosz nyelvű Újszövetségeket és röpiratokat szerzett. A szelet nem lehet palackba zárni, így az orosz muzsikok között az evangéliumról szóló bizonyságtétel terjedt. Ők pedig rendszeresen tartottak imaórát, illetve „Bibel Stunde”-t, azaz bibliaórát, bibliatanulmányozási alkalmat. Innen kapták elnevezésüket: stunda vagy stundisták.
E. H. Broadbent („Zarándok Gyülekezet” című könyvében) írja: „Az orosz hívők… arra a meggyőződésre jutottak, hogy az újszövetségi minta és tanítás a hívők bemerítkezése. Meggyőződésüket következetesen valóra váltották úgy, hogy a hívők bemerítkezése általánossá lett a hívők között. Azt is megtanulták, hogy a kenyértörés az Úr parancsa, és csak hívők gyakorolhatják. Eszerint is cselekedtek. Körükből eltűnt az Ortodox Egyház papi rendszere is, mert a Szentírásból megismerték a hívők egyetemes papságát, a Szent Szellem vételének titkát, a gyülekezeti szolgálat ajándékait és szabadságát, amit az Úr ajándékoz a gyülekezet kormányzására, a szentek építésére és az evangélium hirdetésére.”
Még a nyítottkörű igehirdetések is egyfajta szabadságot élvezhettek II. Sándor cár idejében. Ezidőtájt két másik mozgalom is elindult: a baptistáké és a paskovistáké. Megállapíthatjuk, hogy mind három mozgalom Isten munkája volt. A baptisták és a stundisták területe a Kaukázus és Oroszország déli része volt. A paskovisták mozgalma Lord Radstocknak a nemesi családok közötti prédikációi során indult el. Õ 1866-ban érkezett Szentpétervárra. A megtértek között volt Vaszilij Alexandrovics Paskov is, Őfelsége Őreinek ezredese; olyan valaki, aki beszélő viszonyban volt a cárral, akinek bányái voltak Oroszország keleti részén, és aki Szentpétervár egyik legfényűzőbb lakhelyét mondhatta magáénak (később a francia nagykövetség helye lett). G. H. Lang mondta: „Lord Radstock és dr. Baedeker szolgálata erőteljesen serkenti a széleskörű stundista mozgalmat a görögkeleti ortodox Oroszországban.” De hogyan „serkentette” a mozgalmat?  Bibliák biztosításával és biblia tanulmányozások tartásával.
Mint mindig, úgy most is az történt, hogy amikor az Isten országáért végzett munka előrehaladt, az ellentámadás is felütötte a fejét. 1877-ben és 1878-ban az  Ortodox Egyház a gyűlölködés  lángját szította. 1881-ben pedig Szentpétervár egyik utcáján egy német nihilista bombája darabokra  tépte II. Sándor cárt, minek hatására, válaszképpen mindazoknak az életútját megnehezítették, akiknek az élete nem illett bele az állami és egyházi önkényuralomba. Ezek közé tartozott Paskov is. Az uralkodó osztályon a zűrzavar vett erőt. Amikor III. Sándor cár hatalomra került, elhallgattatott bizonyos politikai szakadárokat, külföldieket és mindenkit, akinél nem volt meg az orosz Ortodox Egyház helybenhagyása.
1883-ban Frederick Baedeker tanácsadója, Müller György meglátogatta Paskovot. Müller György valószínűleg nem tudhatott arról a megnövekedett üldözésről, amit az ő bibliatanulmányozási alkalmai váltottak ki, melyeket Paskov szállásán tartott. Nem volt tudatában annak, hogy az alkalmak megtartása tiltott. Paskovot figyelmeztették. Még abban az évben Paskov és egy másik kiemelkedő keresztény, Count Korff egy teljesen orosz összeállítású konferenciát szerveztek Szentpéterváron a saját költségükön, ahová háromezer küldött érkezett. A konferencia egyik szünetében a rendőrség beáramlott és letartóztatták a résztvevőket, akiknek legtöbbje alacsony sorsú orosz paraszt volt, majd az otthonaikba küldték őket. A rendőrség munkája annyira hatékony volt, hogy a konferencia szervezői azt se tudták néhány napig, hogy a résztvevők hova mentek.
A gyűlölködés mértéke jól érzékelhető két röpiratnak a címéből, melyeket 1883 után széles körben terjesztettek: „Nincs üdvösség az Ortodox Egyházon kívül” és „Az elátkozott stundisták”, ajánlva a Görögkeleti Egyház érseke által. 1884-ben Paskovot száműzték, vagyonának pedig nagy részét elkobozták. A létszámban gyors mértékben növekvő baptisták, stundisták és paskovisták mozgalmaitól fenyegetve érezve magát az Orosz Szent Ortodox Egyház elhatározta, hogy megegyezik velük. Abban az évben M. Pobjedonoszcsev (A Szent Zsinat megbízottja 1880. és 1905. között) összehívott Moszkvában egy konferenciát, melynek résztvevői Oroszország 41 püspökségének egyházi személyei voltak. A konferencia témája pedig a szekták Birodalomban való terjedésének figyelemmel kísérése volt. Statisztikákból kimutatták, igazolva a megjelenteknek, hogy a 41 egyházmegyéből 28 már csúnyán „megfertőződött”, és a „fertőzés ártalmassága” már túlnőtt azon, amit a klérus felügyelni tud.
„Mit tegyünk – kérdezte a megbízott –, hogy visszanyerjük azokat a buzgó, istenfélő embereket, akik elhagytak, s most megvetnek minket?”
Pobjedonoszcsev válasza tulajdonképpen a konferencia által meghozott határozat: „Államunkra nézve a szekták gyors terjedése nagy veszélyt jelent. Minden szektásnak legyen megtiltva, hogy elhagyja saját faluját…a hit minden ellenszegülője legyen vádlottként bíróság elé állítva, de nem esküdtbíróság által, hanem egyházi bírák által. Legyen megjelölve az útlevelük, hogy ne alkalmazzák őket, szállást se adjanak nekik, hogy így az Oroszországban való létük ellehetetlenüljön. Legyenek olyan keretek közé szorítva, hogy törvényesen ne tudjanak se bérelni, se vásárolni, és ne legyenek valódi vagyontárgyaik. Legyenek a gyermekeik az irányításuk alól kivonva és az ortodox hitre nevelve.”
Pobjedonoszcsev Büntetõ Törvénykönyve jól bizonyítja a témához való hozzáállását:
187§ – Törvénysértés: Az Egyház elhagyása más vallási közösség miatt.
Büntetés: Polgári és személyi jogvesztés. Áttelepítés. Enyhébb ügyekben tizennyolc hónap javítóintézetben.
189§ – Törvénysértés: Prédikálás vagy vallásos iratok írása mások eltévelyítésére.
Büntetés: Első törvénysértés esetén: Bizonyos személyi jogok elvesztése és nyolctól tizenhat hónapig tartó szabadságvesztés.
Második törvénysértés esetén: Harminckettőtől negyvennyolc évig tartó börtönbüntetés.
Harmadik törvénysértés esetén: Száműzetés.
189§ – Törvénysértés: Az eretnekek és szakadárok nézeteinek terjesztése illetve ebben segédkezés.
Büntetés: Száműzetés Szibériába, a Kaukázuson túlra vagy a Birodalom más félreeső területére.
Frederick Baedeker írta: „Igen meg növekedett azoknak a száma, akiket a Kaukázuson túlra száműztek. Leginkább stundisták, molokanok és baptisták vannak közöttük, férfiak és nők, akik Isten Igéje alapján tanítottak, és akik ezért nem fogadják el a papok korlátlan hatalmát, és hogy képeket imádjanak…”
„Így bánik Oroszország a legjobb polgáraival; és ezek az emberek az állhatatosságnak igazi hősei… Bevittek három testvért bilincsekben. Egyikük felismert, és keservesen sírt. Otthonaik, feleségeik, gyermekeik mindannyian Moszkva mellett vannak. Kegyetlen tett! Ők a cár kiszemelt áldozatai!”
1905-ben a cár kiadott egy rendeletet, biztosítva a lelkiismereti, vallás- és gyülekezési szabadságot. Az államvezetés effajta visszássága bizonyítja, hogy az üldöztetések nem törték meg a hívőket. Sőt Pobjedonoszcsev visszavonult, és az Orosz Ortodox Egyház metropolitája kijelentette: „Isten kegyelméből adatott az igaz hit, utasításokon, alázatosságon és jó példákon keresztül; ebből a meg gondolásból az Egyház semmiképpen sem alkalmazhat erőszakot, és nem tartja szükségesnek, hogy a tévelygő gyermekeket akaratuk ellenére megtartsa. Ezért az Ortodox Egyház nem kifogásolja a törvény érvénytelenítését, amely tiltotta az Ortodox Egyházból való kiválást.”

—fordítás az UPLOOK 1999-es számából.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Hadd sírjon az a hegedű…

…már vagy 120 éve!

1914-ben Gáti János tulajdona volt (ennek éppen 100 éve)

1914-ben Gáti János tulajdona volt (ennek éppen 100 éve), most Maszárovics Dániel birtokolja (nem egy Stradivarius, olcsó darab, de jó)

Hogy ki lehetett az a Gáti János? Nem tudtam kideríteni. Minden esetre 1914-ben, éppen száz évvel ezelőtt kapott vagy vett egy hegedűt, amibe tűvel “belegravírozta” a saját tulajdonjogát.

Aztán valahogyan Egerbe került (lehet, hogy mindig is egri volt?) a hangszer és néhány éve Gőz Gyula hangszerész felújította. Új bordázatot is kapott, így kijelentette: a következő száz évre meg van oldva. Valóban jól szól.

Ilyetén formán vettük meg Dániel fiamnak: most már hadd sírjon az a hegedű az ő kezében. Sír is, elég szépen. Nem gondoltam valaha, hogy ennyire megszeretem ennek a hangszernek a hangját. Gyakorlása közben egy egy darabot képes vagyok az előadásában számtalanszor meghallgatni. Mielőtt megkezdte a tanulást (2008 körül), elképzeltem, hogy majd hogy menekülök, amikor már jó ideje nyöszörög a hangszer… de nem így lett. Ennek örülök, nem kifejezetten magam miatt, hanem mert tényleg szépen játszik rajta. Megszerette és most már élvezi a saját játékát is.

Az elmúlt 6 évben sok mindent játszott: még kisfiúként Händelt, aztán nem sokkal később Vivaldit, majd következett egy Mozart darab, aztán Stanley Allegretto graziosoja, majd Boccherini Menüettje (amit Muhary Zalán: Egy tucat esztendő könyvtrailerének elején is bejátszott itt), majd Seitz: G-dúr koncert III. tétele, Haydn: Bika menüett, Huber: F-dúr concertinoja. Mindezeket az egri Farkas Ferenc Zeneiskolában “követte el”, amiért nagy köszönet jár felkészítő tanárának, Szoboszlay Etelka tanárnőnek.
A váltás nem volt könnyű, új iskola (www.grl.hu), új város, és egy új zeneiskolában (F. Chopin Zeneiskola – Gödöllő) bebizonyítani, hogy “nem ma kezdte a szakmát”. De ő is kitartott és Gálné Bagi Márta tanárnő is, akinek hasonlóképpen nagy köszönet jár, hogy egy 5 éve tanuló diákot átvett és továbbképzett. Kihozta belőle Schubert: Impromptuját, idén májusban pedig Dancla nehéz Variációk darabját.
Hasonlóképpen óriási köszönet Lázárné Nagy Andrea tanárnőnek szintén a Chopin Zeneiskolában, aki a zeneiskola gyermek vonószenekarába és az ifjúsági vonószenekarba is bevette Dánielt (életkora miatt mindkettőbe belefért). Gratula mindkét zenekarnak az országos versenyen elért jó helyezésekért (“kiszenekar” gyönyörű repertoárja és a “nagyzenekar” hasonlóan színvonalas előadása).

Szép sorozat! Hajrá Dani, csak így tovább!

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/06/26 hüvelyk Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Rapcsörre készen

RR - nem Riva Rocci, hanem Rapture Ready

RR – nem Riva Rocci (Scipione), hanem Rapture Ready

Vettünk egy pólót tavaly nyáron, ami a kedvencem lett. Több ok miatt lehet szeretni egy ruhadarabot: kényelmes, puha, szép a színe, jó a minősége. De ok lehet az is, ha valami olyan felirat szerepel rajta, ami kedves az embernek. Gyakran látni harmincas, negyveneseket – de még huszasokat is, akik nosztalgiából felveszik az egyetemi, kollégiumi vagy valamilyen sok évvel korábbi rendezvényen kapott, feliratos pólót. Ez a kötődés.

Bár az egészségügyben az “RR” a vérnyomásra utal (Riva-Rocci módszer), az én RR feliratos pólóm egészen más üzenetet hordoz. Ezért is szeretem. Hát mi ez az üzenet?

Arról mindenki tud, hogy Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt megszületett Betlehemben. Az is közismert, hogy 33 évesen keresztre feszítették. Ennek az oka pedig az volt, hogy meghaljon a világ bűneiért, méghozzá ártatlanul.

Arról viszont már kevesebben tudnak… sőt, még kevesebben hiszik, hogy feltámadt, ma is él. Sőt, nemsokára visszajön ide a földre (Földre). Felteheti bárki a kérdést, hogy minek? Nem volt elég egyszer eljönni és meghalni? Miért nem mehet minden rendesen tovább, a keresztények meg örüljenek mindennek, legfőképpen karácsonykor meg húsvétkor.

Az ő ismételt eljövetelének nagyon konkrét és komoly céljai vannak. Többek között: ez a világ egy kicsit el van szállva magától, mindenki osztja az észt, kitermeli és sajnos herdálja is az ásványkincseket, nem ártana majd egy jó nagy rendrakás. De mielőtt ez bekövetkezne, előtte – a Biblia szerint – Jézus Krisztus el fog jönni, azért hogy ebből a Világból kiragadva, elvigye magával az övéit, vagyis azokat a hívő embereket, akik Neki adták az életüket.

Ez a kiragadás, elvitel másnéven az elragadtatás. Az angol nyelvben erre van a rapture (ejtsd: rapcsör) kifejezés, amit a bejegyzés címében is emlegettem. Az angolosak kedvéért egy szótár meghatározása (“A szentek elragadtatása”):
(“Rapture of the Saints. A term often applied to the ‘catching up’ in the clouds of the saints, including both those raised from among the dead, and those who will be alive on the earth at that time, to meet the Lord in the air at His coming, according to 1 Th. iv. 16,17. This preliminary detail in the coming of the Lord is of great interest to the church, which is set to wait for Him.”—Concise Bible Dictionary)

Nem máshol, mint a Tesszalonikai első levél 4. fejezetében olvasunk erről az elragadtatásról. Ott azt mondja Pál apostol, hogy az Úr eljövetelekor, mi, akik élünk, elragadtatunk hozzá – Jézus Krisztushoz -, hogy mindenkor (örökké) vele legyünk. Nagy igéret ez és hatalmas reménység.

Az Újszövetségben található Első Tesszalonikaiakhoz írt levél 4. fejezetének 17. verse. A részlet párhuzamosan mutatja be a görög eredeti és annak angol fordítású szavait. A jobb fölső sarokban szerepel az a bizonyos elragadtatás.

Az Újszövetségben található Első Tesszalonikaiakhoz írt levél 4. fejezetének 17. verse. A részlet párhuzamosan mutatja be a görög eredeti és annak angol fordítású szavait. A jobb fölső sarokban szerepel az a bizonyos elragadtatás.(Forrás: http://biblehub.com/interlinear/

 

Mi is a helyzet akkor ezzel a pólóval?

Nos, ez a póló éppen ezt hivatott üzenni és bátorítani a feliraton keresztül. Jézus Krisztus jön, nemsokára. Bekövetkezik az elragadtatás (rapture), de vajon készen állunk-e erre (ready)? Annak aki nem hisz, annak először is a bizalmát őbelé kell vetnie, megbánni bűneit stb. Aki pedig hisz, annak úgy kell élnie az életét, hogy amikor a “Nagyfőnök” megjelenik, visszajön, akkor örömmel forduljon hozzánk és mi is örömmel várjuk őt. Ezt jelenti az Elragadtatásra Készen – Rapture Ready felirat. Ezért örülök én ennek a pólónak. De a fő kérdés, hogy csak a felirat hirdeti a készenlétet, vagy az életünk valóban ezt mutatja-e?

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/06/01 hüvelyk Biblia, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,