RSS

Emberek kategória bejegyzései

Emberek között élünk, egymásra hatással vagyunk. Minden ember életében vannak meghatározó személyek, ezekről véleményt alkotunk. Ezek a gondolatok jelennek meg ezekben a bejegyzésekben.

Az első túlélte az utolsót

A jubileumi 50 kwachás, aminek bal oldalán az öt elnök portréja. A legfelső K. K. a jobb alsó pedig M. Sata

A jubileumi 50 kwachás, aminek bal oldalán az öt elnök portréja. A legfelső K. K. a jobb alsó pedig M. Sata

Zambia 50 éves évfordulójáról írtam elébb, most újabb aktualitás jött szembe velem. Az 50 éves jubileumra különleges pénzt nyomtattak. Stílszerűen az 50 kwachásból (ejtsd: kvács, állítólag azt jelenti, hogy hajnal) készült a limitált kiadás. Erre a pénzre rákerült az eddigi összes elnök arcképe Kenneth Kaundától egészen Michael Chilufwa Satáig. Két nappal ezelőtt azonban történt egy gikszer. 2014. október 28-án este-éjjel, meghalt az utolsó elnök Michael Sata. Bocsánat, hogy csak most számolok be róla. Természetesen már tegnap reggel a viziten erről beszélgettünk, de ez a két nap sűrű volt ahhoz, hogy rögtön beszámoljak az eseményről. Szóval, az első elnök, Kenneth Kaunda, aki 1924-ben született, még mindig él, róla nevezték el a nemzetközi repülőteret a fővárosban. Igen, idén 90 éves, vagyis túlélte a legutolsó elnököt, aki 77 éves volt. Sata elnök eltűnt egy időre néhány hete, talán kezelésen volt? Nem tudni.

Ha meghal az államelnök, új helyzet áll fenn. Az egyik korábbi elnöknek a holttestét (állítólag) körbevitték a 10 provinciában, úgyhogy a temetés később volt.

Ilyen esetben az alelnök (vice-president) gyakorolja az elnöki jogokat, ő az acting… interim president. Miért különleges ez? Azért mert ez az interim elnök fehér ember. Úgy hívják, hogy Guy Scott. Itt született Zambiában (akkor Észak Rhodézia), Livingstone városában és Cambridgeben végzett közgazdászként. Ő az, aki elmondhatja (és mondja is) magáról, hogy az első olyan fehérbőrű elnök afrikai országban, akit demokratikusan választottak. 90 napig lesz ő az elnök, közben újra választások lesznek.

Ebből is látszik, hogy Afrika és benne Zambia is a különlegességek országa! 50 éves évforduló, 50 kwachás, 90 éves első elnök, 90 napig demokratikusan választott fehér president.

Reklámok
 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/30 hüvelyk Afrika, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Bréking nyúz: átlépték a Rubicont?

Újabb maláj gép tűnt el, most egy 777-es boeing. Csak éppen: ezt nem fogják hónapokon keresztül keresni és a pilótája sem gyakorolta az otthoni “flight simulator”-on a lakatlan szigeten való leszállást. Ez nem az a történet.

Azért nem keresik, mert megvan. Darabjaira hullva, kiégve, összetörve, hullákkal a törmelék között. Egyszerűen lelőtték. Így aztán mind a 298 ember, aki a fedélzeten tartózkodott, meghalt. Polgári személyek… talán több mint 20 amerikai is utazott rajta (közben újabb hír: több mint 20 ausztrál, USA-beli csak egy).

Nem hírportál A hétköznapok fogságában, ez az oldal, de mivel internetes napló, blog – gondoltam rögzítem ezt az eseményt.

Ezeket nem vállról indítják

Ezeket nem vállról indítják

Az ukrán-orosz konfliktusról már írtam, amikor a Krím félsziget helyzete kétséges volt (A Krím újra a középpontban). Most újra kénytelen vagyok néhány szóban megjegyezni: ismét átlépték a Rubicont (az első Caesar volt i.e. 49. január 10-én). Amikor katonai szállító gépet lőttek le az oroszbarát szeparatisták, fontos momentum volt, de jelentősége talán kisebb, bár nem elenyésző. Most viszont egy polgári repülőt “szedtek le”. Nem akárkik és nem is akár hogyan.

Az utasszállító Amsterdamból (gondolom a Shipholból) tartott Malájziába, szép kényelmesen, menetrend szerint, méghozzá 10 ezer méter magasan (33 ezer láb), vagyis a tiltott zóna fölött, több száz méterrel a 9600 méteres határ fölé emelkedve. Elvileg nem érhette volna baj.

Mégis… valakik meglőtték, méghozzá föld-levegő rakétával. Talán az orosz szeparatistáknak lehet BUK típusú légvédelmi rakétájuk, amit zsákmányoltak. Ez nem az a rakéta, amit a libanoni határon fog el a Vaskupola Izraelben. Ez 10 kilométer magasan fog el egy repülőt. Ehhez technika kell, méghozzá olyan, ami nem fér el egy ember vállán (lásd vállról indítható – kézi légvédelmi rakéta), azok csak néhány kilométerig visznek.

A kérdés, tényleg az oroszbarát szeparatisták lőtték-e meg a gépet Ukrajna területéről? Reméljük, hogy így van! A “B” és “C” változat rosszabbul hangzana. Imádkozzunk, hogy a konfliktus ne kulminálódjon, hanem elcsendesedjen.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/07/17 hüvelyk Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Hadd sírjon az a hegedű…

…már vagy 120 éve!

1914-ben Gáti János tulajdona volt (ennek éppen 100 éve)

1914-ben Gáti János tulajdona volt (ennek éppen 100 éve), most Maszárovics Dániel birtokolja (nem egy Stradivarius, olcsó darab, de jó)

Hogy ki lehetett az a Gáti János? Nem tudtam kideríteni. Minden esetre 1914-ben, éppen száz évvel ezelőtt kapott vagy vett egy hegedűt, amibe tűvel “belegravírozta” a saját tulajdonjogát.

Aztán valahogyan Egerbe került (lehet, hogy mindig is egri volt?) a hangszer és néhány éve Gőz Gyula hangszerész felújította. Új bordázatot is kapott, így kijelentette: a következő száz évre meg van oldva. Valóban jól szól.

Ilyetén formán vettük meg Dániel fiamnak: most már hadd sírjon az a hegedű az ő kezében. Sír is, elég szépen. Nem gondoltam valaha, hogy ennyire megszeretem ennek a hangszernek a hangját. Gyakorlása közben egy egy darabot képes vagyok az előadásában számtalanszor meghallgatni. Mielőtt megkezdte a tanulást (2008 körül), elképzeltem, hogy majd hogy menekülök, amikor már jó ideje nyöszörög a hangszer… de nem így lett. Ennek örülök, nem kifejezetten magam miatt, hanem mert tényleg szépen játszik rajta. Megszerette és most már élvezi a saját játékát is.

Az elmúlt 6 évben sok mindent játszott: még kisfiúként Händelt, aztán nem sokkal később Vivaldit, majd következett egy Mozart darab, aztán Stanley Allegretto graziosoja, majd Boccherini Menüettje (amit Muhary Zalán: Egy tucat esztendő könyvtrailerének elején is bejátszott itt), majd Seitz: G-dúr koncert III. tétele, Haydn: Bika menüett, Huber: F-dúr concertinoja. Mindezeket az egri Farkas Ferenc Zeneiskolában “követte el”, amiért nagy köszönet jár felkészítő tanárának, Szoboszlay Etelka tanárnőnek.
A váltás nem volt könnyű, új iskola (www.grl.hu), új város, és egy új zeneiskolában (F. Chopin Zeneiskola – Gödöllő) bebizonyítani, hogy “nem ma kezdte a szakmát”. De ő is kitartott és Gálné Bagi Márta tanárnő is, akinek hasonlóképpen nagy köszönet jár, hogy egy 5 éve tanuló diákot átvett és továbbképzett. Kihozta belőle Schubert: Impromptuját, idén májusban pedig Dancla nehéz Variációk darabját.
Hasonlóképpen óriási köszönet Lázárné Nagy Andrea tanárnőnek szintén a Chopin Zeneiskolában, aki a zeneiskola gyermek vonószenekarába és az ifjúsági vonószenekarba is bevette Dánielt (életkora miatt mindkettőbe belefért). Gratula mindkét zenekarnak az országos versenyen elért jó helyezésekért (“kiszenekar” gyönyörű repertoárja és a “nagyzenekar” hasonlóan színvonalas előadása).

Szép sorozat! Hajrá Dani, csak így tovább!

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/06/26 hüvelyk Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Masza nem maszai és nem is maszáj

Pedig, mivel legkisebb fiam még most tanulja az “r” betű kimondását (óvodás), ezért ha megkérdezik, hogy hívják, akkor azt válaszolja, hogy “Maszájovics”. Akár így is értelmezhetjük: Maszáj-ovics. Pedig, bevallom semmi rokonság nem köt a maszájokhoz. Mégis írok róluk pár sort, aminek az oka két könyv, melyekben bőven esik szó a maszájokról és mindkét művet szívesen ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

Lóránt Attila könyve Kelet-Afrikáról sok fotóval

Lóránt Attila könyve Kelet-Afrikáról sok fotóval

Egy karácsonykor kaptuk ajándékba rokonoktól a “kelet-afrika TÖBB MINT SZAFARI” c. képes könyvet. Persze, a becsületes címe: “Kelet-Afrika, több mint szafari”, de modern tipográfiai dizájn miatt megengedték, hogy könyvcímben, borítón csupa kisbetű szerepeljen. Ilyen a divat, nemcsak a ruházatban, de a könyv-ruházatban is. Az Alexandra adta ki igen kiváló minőségben. Íme az ajánlás Kincses Károly fotómuzeológustól: “Jirí Hanzelka és Miroslav Zikmund 1947-ben indultak világkörüli útjukra Prágából egy Tátraplán autóval. A két, fényképezőgépekkel is felszerelt mérnök átszelte Afrikát, megörökítették a változó kontinens ezernyi népét, cseppet sem burkoltan sajnálkozva azon, hogy a hagyományos Afrikának vége. Kittenberger Kálmán szintén arról panaszkodik, hogy mennyit változott a fekete kontinens néhány évtized alatt. Ebből számomra két dolog tűnik biztosnak. A világ, s benne Afrika állandóan változik, valamint ennek a folyamatos változásnak mindig vannak nyertesei és vesztesei. A vesztesek mellé azonban mindig odaállt, odaáll és oda fog állni egy-két tiszta szívű ember, hogy megpróbálja menteni a menthetőt. Miként Hanzelka, Zikmund, Kittenberger és Lóránt Attila is.”

Lóránt Attila könyvének 3. fejezete a maszájokról (több fejezet is szól róluk)

Lóránt Attila könyvének 3. fejezete a maszájokról (több fejezet is szól róluk)

Lóránt Attila híres fotós és valóban remek képeket készít. A könyvben azonban nem csak képek szerepelnek, hanem saját élményeit is leírja. A második és harmadik fejezetben is szerepelnek a maszájok (vagy másképpen írva: maszai). Különleges nép, amit a fotók remekül visszaadnak.

A dzsungeldoktor

A másik könyv viszont egy általam régen ismert írónak: Paul Whitenak a könyve. Róla írtam már a Paul White, a dzsungeldoktor c. bejegyzésben három évvel ezelőtt (mikor? igen, így repül az idő). Most újabb könyve jelent meg magyarul, aminek a címe: Maszáj. Így egyszerűen. A fülszöveg alapján kicsit többet megtudunk:

A borítón a maszáj harcos

A borítón a maszáj harcos

“Dr. Paul White, a jól ismert ausztrál író Tanganyikában dolgozott orvos misszionáriusként. Az itt szerzett élmények alapján írt könyveiben az afrikai életet, annak kihívásait, nehézségeit, izgalmait mutatja be, saját tapasztalatait az olvasóhoz közel hozva. A Maszáj c. könyve John Mpaayei maszáj vezető élete alapján készült. Ez a vad, büszke, harcos nép sok helyen még ma is ragaszkodik hagyományos életmódjához, a nomád marhapásztorkodáshoz, a hosszú lándzsát forgató harcosok neveléséhez, ill. babonás hitvilágához. Ez a magával ragadó történet bemutatja életmódjukat, testi szükségleteiket, melyek a dzsungelkórházba vezetik őket, és lelki szükségleteiket, melyek hatására megnyitják szíveiket Isten előtt. Betekintést nyerhetünk a dzsungeldoktor által működtetett kórház mindennapjaiba és az itt élők életében bekövetkező drámai eseményekbe.”

A történetben szó van prosztata műtétről, pneumococcusokról, antibiotikum rezisztenciáról, terepjáróban, folyóban, bozótban és természetesen egy afrikai kórházban. Izgalmas, de közérthető történet, melegen ajánlom mindenkinek a figyelmébe (P. W. Maszáj). Kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/06/13 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Emlékezetes orvoskolléga – Szerdahelyi Ferenc

Nem éppen a tegnapi újság cikke került a kezembe, lassan 30 év telt el, amióta az alábbi írás megjelent. Voltam vagy 13-14 éves és éppen az általános iskola sikeres befejezésén igyekeztem. Akkoriban Népújságnak hívták a Heves Megyei Hírlapot, ami ma is nép-újság, hiszen a népnek, a magyar nép heves megyei tagjainak szól, még ha nem is munkásmozgalmi értelemben.

A cikk főszereplője az a főorvos kollégám, aki bizony a heves megyei fertőző beteg ellátás meghatározó alakja volt negyven éven keresztül. 1926-ban született és a lenti riportból kiderül, hogyan került Egerbe. Magam elsős egyetemistaként találkoztam vele, amikor ápolástan gyakorlat igazolására az oktatásért felelő igazgató helyetteshez, vagyis Szerdahelyi főorvoshoz kellett menni. Csak arra emlékszem, hogy a fertőző osztály első emeleti lépcsőházi fordulójába jött ki elém és gyorsan beszélt. Aztán szorosabb lett a kapcsolat, hiszen 1992-től a kórházi fertőzésekkel foglalkozó Nosocomialis Szolgálatot vezette (nyugdíjasként), ahol 1997-től időnként, 2001-től pedig folyamatosan, szorosan működtünk együtt.

 

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Népújság, 1985. december 14. szombat
A gyógyítás és az emberség
A hivatásról dr. Szerdahelyi Ferenccel

Már a címadásnál elnézést kértem gondolatban dr. Szerdahelyi Ferenctől, a megyei kórház fertőző osztályának vezetőjétől, az intézmény általános főigazgató-helyettesétől. Nem illik ugyanis hozzá ez a hangzatos nyitány, sokkal szerényebb annál, hogy ő maga ilyen szófordulatot, mondatfűzést használna. Úgy érzem, hogy azok, akik ismerik, mégis egyetértenek velem abban, hogy ezzel kell indítanom a róla szóló írást: a gyógyítás és az emberség szétválaszthatatlanul összefonódott egyéniségében. Olyannyira, hogy még beszélni is nehezen tud róla. Elképzelhetetlen ugyanis számára másfajta magatartás, természetesnek tekinti azt, ami mások számára szokatlan.

– Harmincöt évvel ezelőtt, 1950-ben szereztem orvosi diplomámat – emlékezik beszélgetőtársunk – Édesapám maga is ezt a hivatást választotta, 1934-ben került ide Egerbe Poroszlóról. Az ő munkáján keresztül szerettem meg a gyógyítást, s még dr. Sziklay Árpád fordított ebbe az irányba, aki a cisztereknél iskolaorvos volt. Ott jártam gimnáziumba, s egyénisége nagy hatást gyakorolt rám. Pályafutásomat a debreceni gyerekklinikán kezdtem. Már szigorló  koromban foglalkoztatott a legkisebbek egészsége, ezért döntöttem így. Debrecenben sok-sok tapasztalatot szereztem: 1951-től klinikai gyakornokként, majd 1954-től tanársegédként tevékenykedtem. Kishíján 12 évet töltöttem itt. Közben három szakképesítést szereztem: 1954-ben gyermekgyógyászatit, 1958-ban röntgent és 1962-ben a fertőző betegségest. Tudományos kutatásokban is részt vállaltam, elsősorban a csecsemőkori sorvadás megelőzésével kapcsolatban. Egerbe 1962-ben jöttem vissza: osztályvezető főorvosnak neveztek ki a Heves Megyei Tanács Kórháza (ma Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet) fertőző betegellátó osztályára.

Azok közé tartozik dr. Szerdahelyi Ferenc, akik a barokk városhoz kötődnek. Már fiatal korában életre szóló élményeket szerzett itt, ezért hűséges a településhez. Talán el sem tudná képzelni az életét máshol: a környezet, a szellemi élet olyan közeget jelent számára, amelyet nem tud nélkülözni. Szívesen emlékszik vissza a forró hangulatú zenei és színházi estékre, nagy tisztelettel és szeretettel emlegeti barátait, de mint túrázó, a Bükk és a Mátra tájait is nagy vonzerőnek tartja. Ezek együtt teszik otthonná számára ezt a vidéket és semmihez sem hasonlítható értékké Egert. Továbbadta ezt a szeretetet gyermekeinek: fia és lánya is orvosként tért vissza a diploma megszerzése után.

– Egy 40 ágyas kis fertőző osztály élére kerültem. Szerencsére 1965-ben 70 ágyassá alakíthattuk át. Megkaptam a segítséget ahhoz, hogy egy valóban eredményes betegellátást szervezhessek meg. Leginkább a tűzoltók munkájához hasonlítanám ezt a területet. A váratlan járványok komoly feladatokat adhatnak. Állandóan készenlétben kell lenni, mert nem csökken a veszély. Valamikor úgy gondoltuk, hogy könnyebb dolgunk lesz, de beigazolódott, hogy rendre újabb és újabb kihívások jelentkeznek. Emlékezetes például az 1974-es recski tífuszjárvány, amikor 83-an estek át ezen a súlyos kóron. Ma már a különböző védőoltások jó megelőzést nyújthatnak, de ha fölszámolunk valamilyen betegséget, jön más. Így például legyőztük a gyermekbénulást, de már itt van a mirigyláz vagy a hepatitisz, a fertőző májgyulladás. Nem is szólva olyan hírhedt kórról, mint az AIDS. Emellett arra is kell gondolni, hogy olykor a már lebírt “ellenség” is felütheti a fejét. Bízom abban, hogy a következő ötéves tervben megvalósítják ennek az osztálynak a rekonstrukcióját is, hogy megfelelő hátterünk legyen ehhez a feladathoz.

Határozottan cselekszik a beteg életéért, egészségéért, csak a célra figyelve Szerdahelyi főorvos. Egyúttal tiszteli még azt is, akivel éppen hadakozik, pöröl igaza védelmében. Talán éppen e jellemvonásaiból adódik, hogy fertőző osztályt vezet: éppen itt kell a leggyorsabban felismerni a kórokozót, és fellépni ellene, minden erővel elejét venni a nagyobb bajnak. Ez egyszerre igényel határozottságot és emberismeretet: meg kell találni adott körülmények között a legeredményesebb és leghumánusabb megoldásokat. Akik ismerik, több történetet is tudnak erről. Beszélik, milyen elszántsággal küzd minden egyes rábízott gyermekért, vagy felnőttért. Arról is híres, hogy milyen körültekintően állapítja meg a diagnózist. Egyszer szamárköhögéssel küldtek hozzá egy gyermeket, de őt gondolkodóba ejtette a különleges eset. Olyan ritka kórt állapított meg, amelyre nemigen van példa. Amikor aztán a kis beteg Svájcba került, a legjobb európai specialistához, az csodálkozva vette kézbe a leletét, meglepődve a magyar kolléga éleslátására.

– A debreceni klinikán szerettem meg az orvostudomány ezen ágát. Úgy érzem, ez áll hozzám legközelebb. Ha fölismerem a kórokozót, s tisztában vagyok a szervezet védekező képességével, akkor gyorsan eredményt tudok elérni. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a beteg gyermekkel és felnőttel foglalkozóknak legyen mindig idejük arra, hogy alaposan kikérdezzék őket és hozzátartozóikat. Az én véleményem szerint is egy jó kórelőzmény-felvétel már fél diagnózis. A modern műszerek sokat nyújtanak, de nem pótolják a gyűjtött tapasztalatokat és az elméleti tudást. Szerintem manapság csak az menjen orvosnak, aki szereti ezt a munkát. Valódi értelmét a sikerélmény adja meg, az anyagiak nem hiszem, hogy bárkit igazából kielégíthetnének. Ezen a pályán az a legnagyobb hála, hogyha az ember idejében tud valamit tenni másokért. Egyébként nagyon nehéz, göröngyös hivatás ez. Sokszor nincs elég ideje az egészségügyben dolgozónak annyit foglalkozni a beteggel, amennyit szeretne, olyan kapcsolatot kialakítani, ami a gyógyításhoz nagyon fontos. Lényegesnek tartom, hogy az orvos nyugodt családi körülmények között dolgozhasson, ezt biztosította számomra harminc év óta segítő, kedves feleségem.

Nemcsak a gyógyítást, de a tudományos munkát, sőt a közéleti tevékenységet is igen fontosnak tartja beszélgetőtársunk. Számos dolgozata jelent meg, nemcsak hazánkban, de külföldön is. Megkapta az Érdemes Orvos címet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, és a Heves Megye Egészségügyéért kitüntetést. A megyei egészségügyi szakszervezet etikai bizottságának elnöke volt. Vezetőségi tagja szakmája egyik legrangosabb szervezetének, a Magyar Infektológiai Társaságnak. Itt emlékéremmel is jutalmazták tevékenységét. Az orvostanhallgatók képzésében is részt vesz, ezért 1983-ban címzetes egyetemi docens lett.

Nem szívesen beszél ezekről az eredményekről: feladatának, sőt kötelességének tartja mindazt, amit elvégez. Nem múlhatott el nyomtalanul ez a sokféle munka: az elismeréseken kívül infarktust is szerzett. Azóta jobban kell vigyáznia magára, de úgy igyekszik megszervezni életét, hogy ne tegye lentebb a mércét.
Ma is a régi, harmincöt éves praxisával a háta mögött példaadóan lelkiismeretes. Úgy mondják: a régi vágású orvosok közé tartozik. Jó lenne az, ha mai kollégái mind többet hasznosíthatnának az ő és kortársai tapasztalataiból, mert tud valami olyasmit, ami valóban emberségessé, egyben hatékonnyá teszi a gyógyítást.

Gábor László

MZ—Szerdahelyi főorvosra, mint egy tanítványaként emlékezem meg. Nagyon sokat tanultam tőle. A fenti cikk nem propaganda, nem egy elfogult, túlzó írás, hanem valódi képet nyújt erről az orvoskollégáról. Emlékét őrizzük. Sajnos 80. életévét nem érte meg, még 2005-ben elhunyt, de akkor, közeledő születésnapján megemlékeztünk róla tudományos ülés keretében (2006. április 13-án). Nagy formátumú rendezvény lett, a Bartakovics Béla Művelődési Ház nagyterme megtelt. Több százan jöttek el, hogy meghallgassák az előadókat.

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Raspored rada

…vagyis: “Munka rend”. Így, nagybetűvel. Hiszen ha az ember dolgozik, az megérdemli a nagybetűt, tegye azt az emberek épülésére vagy éppen Isten dicsőségére. Sajnos, a kifejezést kissé devalválja vagy inkább egyenesen iszonyattá teszi az auswitzi felirat: “A munka szabaddá tesz” („Arbeit macht frei”). Pedig igen is, a munka valóban szabaddá tesz. Különösen akkor, ha az megfelel az adottságainknak, képességeinknek. Ha megérkezik az alkotás közben a “flow“, akkor haladnak a dolgok és szabadnak érezzük magunkat. Különösképpen igaz ez akkor, ha különleges munkát, kiváltságos feladatot végzünk Isten dicsőségére (és egyben az emberek épülésére).

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

Ezért jó olvasni a feliratot: “Munka rend”. Sőt, azon a táblázaton, ami jobb oldalt látható, további két nyelven is felírták a szöveget. Innen a bejegyzés címe: Raspored rada.

Sokan nem is gondolnák, hogy a második világháború közepén Magyarország déli határvidékén, a Délvidéken, milyen aktív keresztyén gyülekezeti élet folyt (a reformátusok, baptisták mellett a testvérgyülekezetekben is). Földrajzi elhelyezkedéséből és az ott jelenlévő nemzetiségek miatt, a helyi közösségek nagy részében több nyelven is folytak a bibliaórák és az istentiszteletek. Bármelyik régió „megirigyelhetné” az ébredést, a lelkesedést és azt az odaadást, amivel akkoriban, ott Isten Igéjét hirdették a közösségekben.

Nem is részletezem, a teljes cikk megtalálható az mktgy.hu-n, annak Élő Gyülekezetek Online blogjának Körkép rovatában: http://mktgy.hu/egyonline/delvidek Érdemes megnézni a neveket: hányféle náció munkálkodott együtt. Öröm volt számomra összerakni a helyszíneket, neveket, dokumentumokat. Biztatás ez mindannyiunk számára: munkára fel!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/02/04 hüvelyk Biblia, Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Három “nagyágyú” gondolatai egy helyen

Kicsit bajban vagyok, amikor Isten embereit, Jézus Krisztus hűséges munkatársait “lenagyágyúzom”. De amikor olyan igehirdetőket ismerek meg, akik Isten országa építésében igen sokat tettek, szolgálataikkal sok ember lelki-szellemi növekedéséhez, épüléséhez járultak hozzá, akkor magam is azt mondom: ezek “nagy kaliberű emberek”. Úgy is mondhatjuk, hogy nagy formátumúak. A mai szóhasználat így jellemzi a többi emberre nagy hatással bíró embertársainkat.

Ilyen emberek írásait sorakoztatja fel, fordítja magyarra és adja közre a Fókuszban az Ige/The Word in Focus c. blog:

A blog címlapjának fejléce

A blog címlapjának fejléce

Az utóbbi néhány hétben a blog három nagy kaliberű, a történelem során keresztyének 100 ezreire (vagy inkább millióira) hatással lévő igehirdető írásait adta közre. A három ember között van két “C. H.” és van két “Mac”. Nos, kik ezek?

mozes5konyvemackintosh1. Charles Henry (C. H.) Mackintosh 1820-ban született és 76 éves koráig szolgálta Isten ügyét. Igen termékeny író volt, számtalan bibliamagyarázata és kommentárja jelent meg. Magyar nyelven talán legismertebb könyvsorozata a Mózes öt könyvéről írt kommentárja. Még valamikor a két világháború között adták ki először, aztán az 1980-as években az Evangéliumi Kiadó újranyomta, majd átdolgozta a GBV segítségével. Ma is kapható és bizony igen mélyen elemzi miről is szól a Biblia első öt könyve (kapható pl. itt is).

Vigyázat ez a Mackintosh, bár úgy hangzik, mint a Mac (az “almás” – Apple) Intosh, de a kettőnek nincs köze egymáshoz tudomásom szerint. A cikk pedig, amit a Fókuszban az Ige közread: Krisztus a fő szempont (elolvasható itt!).

John MacArthur egyik magyarra lefordított könyve

John MacArthur egyik magyarra lefordított könyve

2. Akkor legyen a következő nagy kaliberű ember egy másik Mac, vagyis John Fullerton MacArthur. Egy kaliforniai gyülekezet pásztor-tanítója, kedvelt konferenciai igehirdető. A Wikipediában nagyon tetszik a vallásának a megjelölése: nondenominational Christianity (felekezetektől független kereszténység). Jó ha valaki ilyen széles alapról indul el, mert ez a kellően széles látókörű alap maga Krisztus. A szerzőnek több könyve is megjelent a már fent említett Evangéliumi Kiadónál. Többek között: Harc a kezdetért…(többek között ez is Mózes könyveiről, méghozzá az első háromról szól), Miért csak egyetlen út van, Isten terve gyermekeink nevelésére.

További érdekességek, hogy John MacArthur kommentárjaival készült egy Study Bible is. Ez a fajta biblia olyan, amikor a szöveggel egybekötve, egybetördelve segédanyagok vannak, megjegyzések, kommentárok, térképek, bibliaolvasó kalauzok (említettem már egyet itt: Thompson chain reference).

A Fókuszban az Ige a A keresztény élet: Az önmagunknak való meghalás c. írását adja közre magyar fordításban és eredeti angol nyelven is. Érdemes elolvasni és persze a lényeg: eszerint is kellene élni. Hiszen az Igének ne csak hallagatói legyünk, hanem megtartói is.

Isten ígéreteinek tárháza legújabb kiadása

Isten ígéreteinek tárháza legújabb kiadása

3. Ismét egy C. H., de ő Charles Haddon Spurgeon. Milliókra volt hatással részben igehirdetéseivel, részben könyveivel. Csak az Isten ígéreteinek tárháza c. könyvéből magyar nyelven több mint százezer fogyott el az elmúlt évek során. Baptista prédikátor volt és C. H. Mackintosh kortársa a XIX. században.

Magyar nyelven is több mint egy tucat könyve jelent meg, de felhívom a figyelmet, nem tucatkönyvek. Mind megéri az idő ráfordítását, hogy végigolvassuk. Csak ajánlani tudom (időt sajnos nem tudok adni hozzá). De egy könyvét még azért kiemelném: velőtrázó igazságokat fogalmaz meg kissé szarkasztikus, de mindenképpen ironikus formában az emberi élet örök igazságairól a Szántó János beszédeiben (Egy vidám földműves tanácsai). Annak idején az Élő gyülekezetek folyóiratba át is vettünk egy írást a könyvből: .pdf-ként letölthető a lapszám itt (2001-ben). Nagy élmény ez egész könyvet végigolvasni, kapható a kiadónál: itt.

A Fókuszban az Ige a nem hívő, nem keresztény emberekért mondott imák fontosságát hangsúlyozza Spurgeontól vett cikkében, elolvasható itt.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2014/01/28 hüvelyk Biblia, Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,