Célba segítő impulzusok 2

Hadd közöljek még egy írást (folytatásként) Bayer György könyvéből:

Csak kegyelemből…

Egyszer okos keresztyének, teológusok azon morfondíroztak, hogy vajon egyszerűen megfogalmazva, mi a különbség a keresztyénség és a többi vallás között? Az alkalmon C. S. Lewis is részt vett. Meghallva a folyosói beszélgetést, így szólt: HÁT A KEGYELEM!
Isten kegyelmes, ezért megkegyelmezett nekünk, mert kegyelemre szóló bűnösök vagyunk. Krisztusban is a kegyelem jelent meg. A törvény csak a Krisztushoz, “kegyelemhez vezérlő mester”. Ez az Újszövetség nagy, boldogító üzenete az ószövetségi törvény, Izrael vallása, és minden más vallásos iránnyal szemben, ezek ellenére és ezek felett. Isten kegyelmes. Mégis, mindennek ellenére mindazok után ami történt, ami történik. A krízisbe lenyújtja nekünk szabadító kezét, Krisztus Jézus átszegezett kezekkel hívogat, az Atya jobbján ülve Szentlelke által haza hívogat minden bűnbe csavarodott, elveszett embert. Van esélye az életre az utolsóknak, számkivetetteknek, társadalom peremére szorítottaknak, kisemmizetteknek, üldözötteknek, megerőszakoltaknak, a zsinagógákból (egyházakból) kiszorítottaknak is. Miért? Mert Isten szeret és kegyelmes. Jókedvében van, még tart a kegyelmi idő. Kegyelemből, hit által lehet hazajönni, helyreállni, meggyógyulni, Isten boldog gyermekének lenni (Efézus 2,8-9). Ez az egyház, gyülekezet nagy kincse, üzenete, közege. Kegyelem! Ingyen van. Mindenkinek, most is. Nem értjük, de elfogadjuk. Botrányos, érthetetlen, mégis igaz, boldogítóan nagyszerű kegyelem. Nincs más, ez a legjobb, és érvényes. A kereszténység mai legnagyobb eltévelyedése, tévedése is, ha nem kegyelemből és kegyelmesen. A hamis istenképből csak hamis, boldogtalan vallásosság, eltorzult hit, életforma származhat (Marx: nép ópiuma). Ez persze kihat a személyiségünkre, családi, gyülekezeti, társadalmi életünkre. Törvényt, teljesítményt hirdetünk így, és nem kegyelmet, megbetegszenek körülöttünk emberek (ecclésiogén neurózis), és nem meggyógyulnak. Kinek látod Istent? Hogyan élsz? Hogyan és milyen Krisztusról teszel bizonyságot? Hogy akarod megvenni, kiérdemelni az üdvödet, a bocsánatot, a boldogságodat? Tettekkel, teljesítménnyel, adományaiddal? Lehetetlen. Mint ahogyan lehetetlen az óceánon papírcsónakkal átkelni. Csak kegyelemből van, hit által bocsánat, fényes jövő!

Elég ez neked? “Elég neked az én kegyelmem…” – visszhangozza Pál élete a nagy felismerést. Sola gratia – fogalmazza Luther. Ezt képviseli a protestantizmus a reformáció után? Ez a keresztyénség üzenete, amit közölt a modern és közölni készül a posztmodern embernek? Ha nem, akkor nagyon nagy hibát követ el, és sürgősen reformációra szorul. Mert az egyház folyamatosan reformációra szorul. Én is.