RSS

kereszténység címkéhez tartozó bejegyzések

Zsidóság és keresztyénség – kimerítő és részletes

Zsidóság és keresztyénség - a könyv borítója

Kovács Géza bácsit lassan húsz éve, hogy hallottam. Akkor a debreceni baptisták között szolgált, mi pedig egyetemistaként a Keresztyén Orvostanhallgatók Konferenciájára hívtuk meg. A szervezők közt volt Zsoldos Enikő Debrecenből (ma ha jól tudom pszichiáter), Kiséry Péter Budapestről (háziorvos), Erdélyi Dániel a feleségével Falus Ágival szintén Budapestről és még sokan mások. Berekfürdőn tartottuk az aktuális találkozót, ott beszélt, az akkor nyugdíj felé közeledő baptista lelkész. Most nyolcvan fölött jár, egészen biztosan. Ez könyvéből is kiderül, amiben saját személyes élményeire is hivatkozik.

Emellett a könyv minden tekintetben kimerítő és részletes, és a legnagyobb előnye, hogy átfogó. Végre olyan címek is egy könyvben találhatók, mint: Áldások Izrael ítéletes korszakában, A Holocaust borzalmai, Isten mérlegén, Néhány elfogult filoszemita álláspont, Izrael jövője a próféciákban vagy éppen A Messiás-hívő zsidók teológiai szemlélete. Gondolom, ez a néhány cím jól illusztrálja az író és a könyv széles látókörét.

Persze neki kell ülni rendesen, mert adatokban is bővelkedik, de megéri. Jó szívvel ajánlom mindenkinek én is!

A könyvben található ajánlást egyébként Lengyel Péter, a Menóra Messiáshívő Közösség tagja írta a könyv elejére. Ezt idézem most:

“A zsidóság és keresztyénség kétezer éves viszonyáról a mai időkben nemhogy beszélni, de írni még nehezebb. A körülöttünk lévő világban az élet nagyon nagy kihívásokat állít minden ember elé, ráadásul rendkívül felerősödött az antiszemitizmus, antijúdaizmus, a rasszizmus, ami mérhetetlen károkat okoz az emberi kapcsolatokban. A zsidóság és keresztyénség párbeszéde az elmúlt évezredekben sohasem volt feszültségmentes. Kovács Géza baptista lelkipásztor a transzformátor szerepét vállalta magára könyve megírásakor. E nagy terjedelmű műben Izrael és a zsidóság sajátságos isteni kiválasztottságát a választott nép történelmén, harcain, örömein, buktatóin, szenvedésein, feszültségekkel teli jelenén keresztül a pozitív jövőjét is bemutatja az Ó- és Újszövetség könyvei alapján. Keresztyén baptista lelkészként vállalja az egyéni hangot, és néhány fejezetben a neuralgikus kérdésekre a válaszadást is. Bár számos kérdésben más véleményen vagyunk, de abban, hogy a zsidóságnak és a keresztyénségnek egy asztalhoz kellene leülni – egyetértünk. Kell hozzá egymás felé való nyitottság, megbocsátás a múlt sebein túllépve, azonos gyökerek megtalálásával a közös jövőt építeni. Ebben segíthet e könyv is. Kovács Géza hídépítésre vállalkozott s egy utazásra invitál. Könyvében útjelzőket rak le, ahol a két fél elindulhat egy új párbeszéd felé.”

A könyv a Menedék Alapítvány és az Evangéliumi Kiadó közös gondozásában jelent meg.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/27 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , ,

Hír-adás-technika

Hogyan terjednek a hírek? Évszázadokon keresztül az emberek papírra írt levelekben kommunikáltak. Nagy távolsá­gok áthidalására alkalmazták. Lassan, ritkán fordult a posta. De mi van, ha gyakran talál­kozunk egymással, mondjuk egy helyi keresztény gyülekezetben, szükségünk van egyáltalán írásos kommunikációra? Igen! Csoportok, mint például egy nagyobb helyi közösség számára is fontos, hogy a hírek minél biztosabban célba jussanak.

“…kapcsok és kötelékek által…” Kiből az egész test, a kapcsok és kötelékek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. (Kolossé levél 2. fejezet 19. verse)

Pál apostol nagy hangsúlyt helyez a hívők közötti kommunikációra. A gyülekezet alapvető tulajdonsága az összetartás, ehhez kommunikációra van szükség, kicsiben és nagyban. Jézus Krisztus azt várja, hogy az övéi egy hullámhosszon legyenek. A Krisztus Testében a kapcsok és kötelékek ezt szolgálják. Ha egy kegyelmi ajándék a közösségen belül nem a hívők szorosabb kapcsolatát szolgálja, akkor elvétettük a célt.

A téma mindenképpen elgondolkodtató, mint ahogyan efelől közel egy éve Biatorbágyon, egy konferencián elmélkedtünk szeminárium keretében. A teljes cikk a mellékelt dokumentumban olvasható: klikk ide a letöltéshez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/03 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

A dilemma

[Jó, ha az ember néha elmélázik az újonnan hozott törvények fölött. Különösen akkor, ha az közvetlenül érinti az életét. Így gondolkodtam el röviden az Alkotmányról (itt). Most újabb törvényt tárgyal az országgyűlés a jövő héten. Hát, elolvastam.]

Egyház vagy egyesület, egyház vagy mozgalom? Jézus Krisztus útnak indította egyházát már vagy kétezer éve, úgy is mondhatjuk, hogy megalapította a kereszténységet. De ma hogyan működjön? Új egyházügyi törvény érkezik. Ez meghatározza a jövőt, legalábbis a magyarországi kereszténység számára.

Egy biztos: a törvény jó. Sok új és értékes gondolatot tettek bele, ha elfogadják: törvényerőre emelkedik. Hadd szemezgessek belőle néhányat:

6. §
(1) E törvény alkalmazásában vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, mely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartás követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.
—Ezzel a definícióval megpróbálják kizárni az üzleti érdekből létrejött, névleges, ún. biznisz-egyházakat. Sőt, egyértelműen megmondják a hit irányát: természet fölötti.

8. §
(1) Magyarországon az állam és az egyház különváltan működik.
(2) Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházzal.
—Nem könnyű az egyensúlyt megtalálni. Szabad-e az államnak segíteni a gyülekezeteknek vagy a gyülekezeteknek az államot adminisztratív módon? Biztosan döntő lesz az “apróbetűs rész”, a rendeletek, amik kapcslódni fognak, a szerződések, megállapodások az egyes egyházakkal.

10. §
(1) Magyarországon az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem működtethet és nem hozhat létre.
—Az állam elkötelezi magát, hogy nem lesz Állami Egyházügyi Hivatal, mint annak idején az átkosban. Sokat meséltek az öregek azokról az időkről. Nem lehetett könnyű.

12. §
(2) Az egyházi intézmény világnézeti szempontból elkötelezett, így a felvételnél és a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésénél, fenntartásánál és megszüntetésénél a sajátos identitás megőrzéséhez szükséges feltételek határozhatók meg.
—Ha valaki egyházi intézménynél akar dolgozni, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy a felvételnél világnézetét figyelmbe veszik. Ez így van rendjén. Ha már valamit ők hoztak létre és működtetnek, hadd mondják meg, hogy kivel akarnak együttdolgozni. Nyilván olyannal, aki hasonló világnézetet vall.

19. §
(1) Az egyház külön jogszabályban meghatározott nyilvántartásba bejegyzett adatai nyilvánosak.
—Hadd tudja mindenki, milyen egyházak vannak az országban és mit csinálnak. Nem szabad ennek titkosnak lennie.

Az előterjesztés végén vannak magyarázatok is, ezek közül egy:

Részletes indoklás 26. §-hoz: Amennyiben valamely egyházi személy nem egyháztag számára végez szolgáltatást és akár közvetlen, akár közvetett módon a tevékenysége egyházával kapcsolatba hozható, köteles az adott egyház nevét a szolgáltatás felajánlása előtt jól látható módon feltüntetni. A törvényi rendelkezésnek fogyasztóvédelmi célja is van: a szolgáltatást igénybevevő számára egyértelműen beazonosítható legyen, ha az igénybevett szolgáltatás valamely egyház tevékenységéhez kötődik. Ez a szolgáltatás igénybe vevőjének lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát is biztosítja.

—Jogos. Ha valaki mondjuk ételosztáson enni kap, hadd tudja, kitől kapta, milyen indíttatásból. Nem lehet megcsinálni azt, hogy ellátom, aztán majd egyszer csak, amikor lekötelezettnek érzi magát, akkor jön rá, hogy beszervezték valamibe. Igenis, ha valamit nyújt egy egyház, szerepeljen azonnal: kik és miért csinálják.

Végül pedig a törvény egy sarkalatos pontja:

3. §
A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi, vallási neveléséről, vallásos oktatásáról döntsön és arról megfelelően gondoskodjék.

Személy szerint nem jogává tenném a szülőnek, hogy vallásos neveléséről döntsön vagy gondoskodjon, hanem kötelezővé. Igenis, felnőtt emberek vagyunk, el kellett döntenünk, hogy mit választunk, milyen világnézettel éljük le az életünket. Biztosan aszerint éljük, ami a legjobb nekünk! Nos, akarjuk ezt a jót a gyermekeinknek! Kötelességünk átadni nekik a jót. Kinek mi a jó? Ha valaki azt mondja: “Majd eldönti ő, ha felnő, hogy mit választ.” Ez csak mellébeszélés: arról árulkodik, hogy aki mondja bizonytalan és gőze nincs, hogy jól döntött-e (legyenez ateizmus vagy teizmus).

Kíváncsian várom, hogy módosítják-e a törvényjavaslatot. És ha igen, akkor mivel?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/17 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , ,

Célba segítő impulzusok 2

Hadd közöljek még egy írást (folytatásként) Bayer György könyvéből:

Csak kegyelemből…

Egyszer okos keresztyének, teológusok azon morfondíroztak, hogy vajon egyszerűen megfogalmazva, mi a különbség a keresztyénség és a többi vallás között? Az alkalmon C. S. Lewis is részt vett. Meghallva a folyosói beszélgetést, így szólt: HÁT A KEGYELEM!
Isten kegyelmes, ezért megkegyelmezett nekünk, mert kegyelemre szóló bűnösök vagyunk. Krisztusban is a kegyelem jelent meg. A törvény csak a Krisztushoz, “kegyelemhez vezérlő mester”. Ez az Újszövetség nagy, boldogító üzenete az ószövetségi törvény, Izrael vallása, és minden más vallásos iránnyal szemben, ezek ellenére és ezek felett. Isten kegyelmes. Mégis, mindennek ellenére mindazok után ami történt, ami történik. A krízisbe lenyújtja nekünk szabadító kezét, Krisztus Jézus átszegezett kezekkel hívogat, az Atya jobbján ülve Szentlelke által haza hívogat minden bűnbe csavarodott, elveszett embert. Van esélye az életre az utolsóknak, számkivetetteknek, társadalom peremére szorítottaknak, kisemmizetteknek, üldözötteknek, megerőszakoltaknak, a zsinagógákból (egyházakból) kiszorítottaknak is. Miért? Mert Isten szeret és kegyelmes. Jókedvében van, még tart a kegyelmi idő. Kegyelemből, hit által lehet hazajönni, helyreállni, meggyógyulni, Isten boldog gyermekének lenni (Efézus 2,8-9). Ez az egyház, gyülekezet nagy kincse, üzenete, közege. Kegyelem! Ingyen van. Mindenkinek, most is. Nem értjük, de elfogadjuk. Botrányos, érthetetlen, mégis igaz, boldogítóan nagyszerű kegyelem. Nincs más, ez a legjobb, és érvényes. A kereszténység mai legnagyobb eltévelyedése, tévedése is, ha nem kegyelemből és kegyelmesen. A hamis istenképből csak hamis, boldogtalan vallásosság, eltorzult hit, életforma származhat (Marx: nép ópiuma). Ez persze kihat a személyiségünkre, családi, gyülekezeti, társadalmi életünkre. Törvényt, teljesítményt hirdetünk így, és nem kegyelmet, megbetegszenek körülöttünk emberek (ecclésiogén neurózis), és nem meggyógyulnak. Kinek látod Istent? Hogyan élsz? Hogyan és milyen Krisztusról teszel bizonyságot? Hogy akarod megvenni, kiérdemelni az üdvödet, a bocsánatot, a boldogságodat? Tettekkel, teljesítménnyel, adományaiddal? Lehetetlen. Mint ahogyan lehetetlen az óceánon papírcsónakkal átkelni. Csak kegyelemből van, hit által bocsánat, fényes jövő!

Elég ez neked? “Elég neked az én kegyelmem…” – visszhangozza Pál élete a nagy felismerést. Sola gratia – fogalmazza Luther. Ezt képviseli a protestantizmus a reformáció után? Ez a keresztyénség üzenete, amit közölt a modern és közölni készül a posztmodern embernek? Ha nem, akkor nagyon nagy hibát követ el, és sürgősen reformációra szorul. Mert az egyház folyamatosan reformációra szorul. Én is.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/08 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , ,

Célba segítő impulzusok 1

A Baráti Missziós Alapítványnak Jánoshalmán van egy vendégháza. A Vetés és Aratás, valamint az Evangéliumi Kiadó munkatársi találkozóján jártunk ott, évekkel ezelőtt. Akkor ismertem meg Bayer Györgyöt, a misszió vezetőjét. Hűséges munkatárs, állhatatos, kitartó szolgája Krisztusnak. Gondolatait, írásait, fordításait Célba segítő impulzusok címmel jelentette meg. Nem esszégyűjtemény, nem novelláskötet, nem is verseskötet, de van benne ezekből mind. Egyveleg, amiben változatosan fókuszál a keresztény, hívő ember életének fontos kérdéseire. Hadd közöljem itt most egy írását:

Hit

“Ha az emberek nem hisznek Istenben, akkor nem az történik, hogy nem hisznek, hanem az, hogy mindenfélében hisznek.” (Gilbert Keith Chesterton)
A barátom szokta mondani, hogy a macska a tetőn egy fölöttünk álló (magasabb) lény, de nem érdemes benne hinni. Mindenki hisz, hiszen hit nélkül nem élhet az ember. Hiszünk és bízunk mindenfélében, naponta folyamatosan. Hisszük, hogy amit megeszünk, megiszunk nem lesz halálos számunkra. Hittel ülünk fel a kerékpárra (ha felülünk), szállunk buszra, vonatra, repülőre, remélve, hogy megbízhatunk benne és célba juttat. Néha persze hitetlenkedő hittel tesszük, de tesszük. Tehát ilyen értelemben nincs is hitetlen ember. Bizalomról van szó. A probléma és az ember tragédiája abban áll, hogy képes mindenfélében hinni, bízni, de nem a teremtő és megváltó Istenben, aki a Bibliában, a történelemben, valamint a Fiában kijelentette magát. Aki az örök létező, szent, szerető, igazságos Úr, és Krisztusban Atyánk. Az ördögök is hiszik, hogy van Isten, és rettegnek tőle, mert nem hisznek benne. Nem elég tehát hinni létezését, hanem vele való szoros kapcsolatot, életformát jelent a hit. Ilyen volt Ábrahám hite. Isten megmondta neki, hogy induljon, és elindult. Áldozza fel egyetlen fiát, akit nagyon szeretett, és készen lett volna rá. Jézus hitt az Atyában és tette, amit mond, teljes bizalommal, engedelmességgel. Te hiszel? Mit jelent ez az életedben? Vallásos vagy, vagy hiszel is? A kettő nem ugyanaz. Minden hívő vallásos, de nem minden vallásos hívő. A fenti idézet szerint, a hívó nem akármiben hisz, hanem a nem-akárkiben, Krisztusban. Ez a hit kell nekünk, és gyermekeinknek, társainknak, a modern embernek is. Tragikus látni, amikor minden zöldséget elhisz az ember, de az igazságot elkerüli, visszautasítja. Aktuális a hit. Aktuális a bizonyságtételed. Aktuális, hogy katasztrófák és krízisek ellenére a maradandót, a legfontosabbat, Őt keressük, hozzá ragaszkodjunk és bemutassuk a vele való élő kapcsolat boldogító, fényesítő voltát. Ezt a hitet táplálják-e istentiszteleteink, az elmondott prédikációk? Engedjük-e, hogy ezt munkálják a próbák életünkben? Ezt tisztítsák életünkben a manipulátorok, a bennünket körülvevő nem mindig pozitív emberek is? Ha Jézus visszajön, ezt a belénk táplált hitet fogja keresni. Vajon talál-e majd ilyen boldogító, üdvözítő hitet bennem, benned, mely elég lesz az üdvbe való bemenetelre is?

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/08 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , ,