RSS

könyv címkéhez tartozó bejegyzések

Hutteriták, avagy habánok egy regényben

Kolóniákban élnek, de nem ilyan szigorúan, mint az amishok

Kolóniákban élnek, de nem olyan szigorúan, mint az amishok

A habánokról vagyis a hutteritákról már több bejegyzésben írtam: bemutattam a szlovákiai habán házakat fotókon (Habansky), emlegettem kerámiáikat az egri céhemlékekről szóló írásomban, sőt, a történetüket kimerítően taglaló Katona Imre könyvet is javasoltam elolvasásra (Haushaben…). Sőt, a szesztilalommal kapcsolatosan is eszembe jutottak annak idején (Szesztilalom és az evangéliumi keresztények).

(Amiért most újra elővettem a kérdést, az azért van, mert egy nagyon színvonalasnak ígérkező filmsorozatot mutatnak be a televízióban. A National Geographic Chanel a műsorára tűzte Hutteriták – élet egy vallási kolóniában címmel azt a dokumentum sorozatot, amiben a ma élő habánok (hutteriták) életét tekinthetjük meg.)

UPDATE: Az első adásban a NaGeoTV, szomorú, de nem egy korrekt vallási közösségnek állítja be a kolóniát, hanem furcsa társaságnak. Holott a hutteriták nagy része hitéhez hűségesen és szelíden él. A filmben hitükről alig van szó, a Szentírásról való tanításukat nem emlegetik. Ezért sokkal inkább ajánlom Colin Low filmjét 1964-ből (klikkelhető link), ami fekete fehér, nem olyan pörgős, de közelebb áll a valósághoz (és persze angol nyelvű).

Egy regény a habánokról... vagyis hutteritákról...

Könyv a habánok szereplésével (XVIII. század)

Hasonló képpen: kihasználva az alkalmat, felhívom a figyelmet arra, hogy bár a történelemkönyvek foglalkoznak a habánokkal vagyis hutteritákkal, ismereteim szerint mindössze egyetlen történelmi regényben szerepelnek, ráadásul a cselekmény fontos szereplőiként. Muhary Zalán: Egy tucat esztendő c. regényét ajánlottam már egy bejegyzésben (Amputáció vs. amputáció), most azt emelném ki, hogy a történetben – bár titokzatos csoportnak tűnnek – belelátunk a habánok életébe, méghozzá az egri habánok életébe, akik felől a történészek vitatkoznak, hogy a városban valóban éltek-e (kritika a Könyvmolyz-on).

A könyv videó-ajánlója itt: Egy tucat esztendő – tréler.

A könyvből egyébként kiderül, hogy akkoriban a habánok, illetve a hozzájuk hasonló csoportok jelentették az evangéliumi keresztyéneket, vagyis a nagy, történelmi egyházaktól függetlenül, sokszor elszeparálva, sokszor üldözötten, szektásoknak tartva élték meg hitüket.

A fenti YouTube link:

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/14 hüvelyk Olvasónapló, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

Sanyikám, ez erős volt…

Ne lepődjön meg senki, természetesen semmilyen Sándorról sincs szó. A címbeli mondat mindössze egy benyögés volt a középiskolában. Czuczor László barátommal, akkori osztálytársammal sokat nevettünk azon, hogy a felnőttek, miután felhörpintik a pálinkát, hörögnek egyet és megjegyzik: “Sanyikám, ez erős volt.” A velőtrázó felelések, dolgozatok után – természetesen – mi sem hagyhattuk ki a benyögést.

Molnár Tamás igen nehéz könyve

Molnár Tamás igen nehéz könyve

Körülbelül így éreztem magam miközben Molnár Tamás: A pogány kísértés c. könyvét olvastam. A professzor feje káptalan. Valóban egy egész kanonoki kar, néhány püspök, a kis- és nagyprépost, valamint egy-két teológiai tanár szürke állománya rejtőzhet a koponyájában. Ismeretei széleskörűek, átlátja a történelmet, a filozófiát. Évszázadokat átívelő írások tömkelegét ismeri és idézi. De sajnos nekem, egyszerű orvosnak “erős volt”, mint Sanyiéknak a pálinka. Bonyolult gondolatvezetése, a temérdek idézet nem hozta át a mondandót. Sőt, itt ott, hívő keresztyénként – magamban és nyilvánosan – vitatkoztam is vele. Olyankor a három soros, bonyolult mondatot felolvastam a felségemnek: “Na, ezzel nem értek egyet!” Volt, hogy azt mondtam, amit a Légy jó mindhalálig Pósalaky bácsija: “Ugorgyunk!” (filmen: link itt)

Mégis kinek ajánlom a könyvet? Azoknak, akik a teológiával, filozófiával behatóan foglalkoznak. Ezúton köszönöm Hadobás Zoltán barátomnak a kölcsönzést, és hogy gondolt rám, de sajnos beletört a bicskám. Nem voltam kellőképpen felkészülve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/12/12 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

Mit molyolsz?

Egy időben – vagy 20 éve – szüleimmel mi is felkaptuk a kérdést: Mit molyolsz? Ma már mindenki tudja, a kérdés arra vonatkozik, hogy valaki szöszmötöl, apróságokkal eltölti az időt, nem halad a munkájával, nem történik semmi, pedig kéne.

De nem erről szeretnék írni, hanem egy másik kifejezésről, a könyvmolyról. Ugye, mindannyian tudjuk, hogy azokat az embereket hívják így, akik sokat olvasnak. Lehet pozitív is a jelentése, de sokszor negatív jelzőként használják, szembe állítva azzal, hogy ki lehetne menni a levegőre, játszani, hancúrozni.

Holott mindkettőre szükség van. A mozgásra is és egy kis könyvmolyságra is. Ne csak akkor olvasson a gyerek, amikor beteg.

Könyves játszótér

Innen kapta nevét a magyar internet egyik legnagyobb könyvadatbázisa, a moly.hu. Fontosnak tartottam megjegyezni és megemlékezni arról, hogyha valamely könyvnek, szerzőnek, könyvborítónak szeretnénk utánanézni, akkor erre kiválóan alkalmas.

A google sokszor elvész a részletekben, vagy éppen a kereskedelmileg fontos, finanszírozott site-okat helyezi előtérbe – mert azok profibban vannak megírva, cimkézve -, ezért a keresés lassan megy, nehezebben találjuk meg azt, amit keresünk. Ilyen szempontból a speciális, külön, erre a célra szakosodott adatbázisok alkalmasabbak. Szóval, ha könyvet keresünk, akkor remek hely a moly.hu.

 

Címkék: , , , , ,

Zafón és a WizzAir

Ők tehetnek róla! Már több, mint két hete nem született blogbejegyzés, ez nekik köszönhető: Zafónnak és a WizzAir-nek. Július 6-án ugyanis a repülőgép madárral ütközött… Persze, nem a miénk (LTN-BUD W6 2206), hanem egy másik, Olaszországban. Közben egy újabb gép is lerobbant. Szóval nem tudták küldeni a menetrend szerinti járatot. Ezért…

Mindez persze akkor derült ki, amikor 11 óra körül kiértem a London Lutonra. Megláttam a kijelzőket: 14:25 helyett 22:20-kor indul a gép. Biztos ami biztos, később módosították 23:00-ra, majd 23:30-ra. Ez utóbbit tartották. Ennyit még nem ültem repülőgépen, még tavaly decemberben sem. 9 órás késés, 12 órás ücsörgés a terminálban. Mit tehet az ember? Szétnéz. Könyvet árusítanak, drágát és olcsót is. Megtaláltam: olcsó és érdekes.

Zafón: A szél árnyéka

Carlos Ruiz Zafón: The Shadow of the Wind

Bercelonában játszódik, évekkel a polgárháborút követően indul, majd egészen az 1950-es évek végéig tart. Természetesen a visszautalások és flashbackkek korábbra nyúlnak vissza. A főhős egy elfeledett könyvet bányász elő, s miközben a halottnak hitt író nyomába ered, a kalandokon keresztül saját életének dontő lépései látja viszont. Többet nem árulok el.

Miért ajánlom a könyvet? Tényleg izgalmas és nehéz letenni. A történet követhető, ugyanakkor fordulatos. Sokszereplős, színes. Vannak benne tipikus karakterek és kiszámíthatatlan jellemek. Ezért különösen izgalmas. Mindezeken keresztül belelátunk az akkori barcelonai életbe, Franco rémuralmába. Találunk benne kisembert és nagyembert, kis embereket és nagy embereket. Penélope, Jorge Aldaya, Tomás Aguilera, Daniel, Julián Carax, Fermín, Fumero, Fortuny, Clara, Don Barcelo, Nuria Monfort, Miquel Moliner és még sokan mások

Miért nehéz? Azért, mert a nyelvezete rendkívül választékos (ez az angol fordítás, amit olvastam), ami lassítja az olvasási sebességet az ismeretlen szavak, kifejezések miatt.

Ötszáz oldal tömény történelem, jellem- és korrajz és izgalmas krimi egyben. Így aztán az elmúlt két hét elcsípett olvasási idejében apránként haladtam. Ezért késett két hetet ez a “következő” bejegyzés.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/20 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

A sebészprofesszor regényt írt

A sebészprofesszor által írt történelmi regény

Amikor először megláttam a reklámját valamelyik internetes könyváruházban, akkor elcsodálkoztam. Azonnal beugrott, hogy Flautner Lajos volt az intézetvezető professzor az I. Sebészeti Klinikán (Semmelweis Egyetem) akkor, amikor medikusként oda jártam gyakorlatokra. Azóta a sebészkollégák is emlegették a professzort, megjegyezve, hogy milyen elbűvölően szép felesége van. Magam sosem láttam. De a könyv bevezetőjében utalás van rá.

A könyv címe azért keltette fel érdeklődésemet, mert Édesanyám, gödöllői születésűként nagy rajongója a Sisinek, vagyis a körülötte kialakult kultusznak. A kastélyban (Grassalkovich) gyakran megfordult a királyné, több, mint 120 évvel ezelőtt. Mivel a magyarok patrónusa volt az Osztrák-Magyar Monarchiában, ezért hazánkban mindenki ismeri.

Gondoltam meglepem a könyvvel Édesanyámat, közeledő születésnapja alkalmából. De előtte el kell olvasnom! Ez egy aranyszabály: ne ajándékozz könyvet másnak anélkül, hogy ne olvasnád el! Nagyot koppanhatsz, ha az ajándékkönyv gyenge, vagy éppen az ajándékozott gondokodásával teljesen ellentétes. El kell olvasni és kész.

A könyv rövid. A fejezetek kronologikusan, ezért logikusan követik Erzsébet életét, de egy egy momentumnál: pl. az Andrássy Gyulával való kapcsolatánál a fejezet végén néhány mondatban előre ugrik és néhány évet összefoglal. Ez kicsit zavaró. Nehéz kritikát megfogalmazni, mert könnyen mondhatja bárki: csináljam utána.

Inkább úgy mondnám, hogy amiért nekem nem tetszett, az a következő: elnézést a kifejezésért, de az jött le a könyvből, hogy Sisi, Ferenc József szeretete és rajongása ellenére nekiindult cédáskodni. Jól körvonalazódik, hogy a császárnét nemi ösztöne elég meredek helyzetekbe viszi bele, amiket az író részletesen ecsetel, néhol pornográf, de többnyire Románába illő érzéki momentumokkal (bár Románát nem olvastam soha, mégis ez ugrott be).

Minden esetre meglepő és kétségkívül értékelendő, hogy valaki a sebészeti szakma csúcsát elérve, nyugdíjazását követően nem a múlt dicsőségből él, hanem valami egészen másba, történelmi regény írásába fogott. Ehhez gratulálok és várom a következő könyvet. De ezt a mostanit inkább nem adom oda Édesanyámnak, kipróbálom előbb valamelyik másik művet (itt egy lista) a Sisiről szóló regények közül.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/05/13 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , ,

Amit minden egrinek el kell olvasnia…

Egri csillagok (mai kiadás)

Van néhány ilyen könyv. Természetesen az Egri csillagok a nambör van. Akár többször is el lehet olvasni. Vagy inkább úgy fogalmaznék: ha lehet, akkor többször is olvassuk el! Ravasz figura volt ez a Gárdonyi, nagyon tudott írni (még titkosírással is). De nemcsak író, hanem történész, sőt természettudós is volt egyben (ahogy arról beszámoltam korábban, a Mai csodák… c. bejegyzésekben).

Most viszont egy másik könyvet szeretnék ajánlani. Eredetileg egy interaktív film készült a történetről. Azt nem láttam még, talán arra is sor kerül, de a könyvet megvettem.

A regény fordulatos, izgalmas. A helyszínek pedig ismerősek. Jó olvasni Egerről úgy, hogy az olvasás közben a valós képek kerülnek elénk. S bár nem más a Jumurdzsák gyűrűje, mint egy történelmi sci-fi, közben mégis elbűvölő az eseményekkel és a helyszínekkel.

alexandra.hu

Elsőre fenntartásokkal fogadtam a megjelenését, mégis levett a lábamról. Annak idején azt gondoltam, hogy az Egri csillagok népszerűségét kihasználva szeretnének valami “gagyit” ránklőcsölni. Sok híres művel eljátszották már ugyanezt.

Ez a könyv azonban jól mutatja, hogy az írója jól utánanézett mindennek. A helyszinek hű leírása, a Gárdonyi Géza életéből vett részletek és a könyv kifogástalan helyesírása, szedése első osztályú. Összesen találtam benne vagy két-három elgépelést és egyetlen helyen csuklott meg az író, amikor a főszereplő egy mondat erejéig magázza Juli édesapját, holott már tegeződő viszonyban voltak. De ez csak apróság.

Ajánlom mindenkinek, egrieknek és nem egrieknek egyaránt. Aranyos történet. Gyorsan olvasható, nem kell seprűnyéllel lenyomni az olvasó torkán.

Egrieknek kötelezővé tenném még Mikszáth Különös házasság c. regényét (a Magyar Elektronikus Könyvtárból letölthető – itt), meg néhány egyéb helyi írást, de ezekről majd egyszer, egy későbbi bejegyzésben beszámolok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/02/22 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , ,

Célba segítő impulzusok 2

Hadd közöljek még egy írást (folytatásként) Bayer György könyvéből:

Csak kegyelemből…

Egyszer okos keresztyének, teológusok azon morfondíroztak, hogy vajon egyszerűen megfogalmazva, mi a különbség a keresztyénség és a többi vallás között? Az alkalmon C. S. Lewis is részt vett. Meghallva a folyosói beszélgetést, így szólt: HÁT A KEGYELEM!
Isten kegyelmes, ezért megkegyelmezett nekünk, mert kegyelemre szóló bűnösök vagyunk. Krisztusban is a kegyelem jelent meg. A törvény csak a Krisztushoz, “kegyelemhez vezérlő mester”. Ez az Újszövetség nagy, boldogító üzenete az ószövetségi törvény, Izrael vallása, és minden más vallásos iránnyal szemben, ezek ellenére és ezek felett. Isten kegyelmes. Mégis, mindennek ellenére mindazok után ami történt, ami történik. A krízisbe lenyújtja nekünk szabadító kezét, Krisztus Jézus átszegezett kezekkel hívogat, az Atya jobbján ülve Szentlelke által haza hívogat minden bűnbe csavarodott, elveszett embert. Van esélye az életre az utolsóknak, számkivetetteknek, társadalom peremére szorítottaknak, kisemmizetteknek, üldözötteknek, megerőszakoltaknak, a zsinagógákból (egyházakból) kiszorítottaknak is. Miért? Mert Isten szeret és kegyelmes. Jókedvében van, még tart a kegyelmi idő. Kegyelemből, hit által lehet hazajönni, helyreállni, meggyógyulni, Isten boldog gyermekének lenni (Efézus 2,8-9). Ez az egyház, gyülekezet nagy kincse, üzenete, közege. Kegyelem! Ingyen van. Mindenkinek, most is. Nem értjük, de elfogadjuk. Botrányos, érthetetlen, mégis igaz, boldogítóan nagyszerű kegyelem. Nincs más, ez a legjobb, és érvényes. A kereszténység mai legnagyobb eltévelyedése, tévedése is, ha nem kegyelemből és kegyelmesen. A hamis istenképből csak hamis, boldogtalan vallásosság, eltorzult hit, életforma származhat (Marx: nép ópiuma). Ez persze kihat a személyiségünkre, családi, gyülekezeti, társadalmi életünkre. Törvényt, teljesítményt hirdetünk így, és nem kegyelmet, megbetegszenek körülöttünk emberek (ecclésiogén neurózis), és nem meggyógyulnak. Kinek látod Istent? Hogyan élsz? Hogyan és milyen Krisztusról teszel bizonyságot? Hogy akarod megvenni, kiérdemelni az üdvödet, a bocsánatot, a boldogságodat? Tettekkel, teljesítménnyel, adományaiddal? Lehetetlen. Mint ahogyan lehetetlen az óceánon papírcsónakkal átkelni. Csak kegyelemből van, hit által bocsánat, fényes jövő!

Elég ez neked? “Elég neked az én kegyelmem…” – visszhangozza Pál élete a nagy felismerést. Sola gratia – fogalmazza Luther. Ezt képviseli a protestantizmus a reformáció után? Ez a keresztyénség üzenete, amit közölt a modern és közölni készül a posztmodern embernek? Ha nem, akkor nagyon nagy hibát követ el, és sürgősen reformációra szorul. Mert az egyház folyamatosan reformációra szorul. Én is.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/08 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , ,