Nemrégiben istentiszteleten voltunk egy református templomban (Szilvásvárad). A hely gyönyörű, az épület pedig az egri Bazilika kicsinyített, töpörödött mása, csak éppen minden fehérre meszelve. Valamelyik Keglevich építtette katolikus templomnak, aztán vagy ő, vagy valamelyik másik Keglevich összekapott az érsekkel és végül a reformátusoké lett, a falu domináns vallása ez.
A lelkész igazi lelkész, mert lelkes. Jeremiás könyvéből idézett és arról beszélt: időszerű volt az üzenet akkor és időszerű most is, meg kell térni! Egy bibi van abban a templomban, hogy a hatalmas tér miatt visszahangzik. Bizony nagyon kell koncentrálni, hogy érteni lehessen a beszédet. A lelkész azzal hidalta át a problémát, hogy minden mondata után bevárta a visszhangot.
A végén pedig elénekeltük a Himnuszt. Magam is szeretem énekelni, különösen olyan helyen, ahol jól is hangzik, ha sok ember énekli. Ráadásul a hangmagasságból ítélve, a lejjebb szállított változatnak tűnt. Úgyhogy mindenki tudta énekelni. (Még egy link: http://www.oh.gov.hu/letoltesek/letoltes)
De azért elgondolkodtam, hogyan kapcsolódik az istentisztelethez? Mert hát Jeremiás ugyan a bűnökről és a bűnhődésről, a közelgő babiloni veszélyről beszél, megtérésre hívja a népet, DE a Himnusz nem erről szól. Amikor azt énekeljük benne, hogy “megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”, akkor Kölcsey arra gondolt, hogy annyi vihar verte már Magyarországot, hogy eljöhetne a felüdülés. De ennek nincs köze Jeremiás üzenetéhez, amikor arról beszél, hogy az egyes embernek meg kell térnie istentelen, világi életéből. Ezeket a bűnöket nem bűnhődheti meg egy nép az egyes ember helyett. Jézus Krisztus sem csak úgy általában halt meg a bűneinkért, hanem egyenként mindazokért, akik ezt hiszik és elfogadják.
H, mint Hungary
Ha már Himnusz, akkor néhány imázsfilm jutott az eszembe. Mostanában találtam, egészen véletlenül a következőt:
Ez már nem az első rövid video, ami Magyarországot népszerűsíti. Az elsőt Madarász Istvántól láthattuk, Budapest Business Region – World of Potentials címen:
Aztán felkérték egy újabb film készítésére, ami Magyarországról szól:
Itt nézhető egy riport a film készítőivel és Istvánnal:
Madarász István (ifjabb), annak a Madarász Istvánnak a fia, akiről írtam már itt (klikk). Aki Istennel járt és amikor meghalt, az Úr Jézushoz ment…
A hétköznapok fogságában 
Szia Zoili!
Remek a blog és jók a filmek is. Sajnos még a közmédia sem vetíti le ezeket, pedig a Hiradó után nem ártana. Kis önbecsülést, életvágyat kaphatna minden korosztály a hétköznepok drámai és lehangoló képei után. A Híradó, az emberi jellem profán világhoz kapcsolódó gyötrelmeit, munkáit tudósítja, a Madarász István filmek túlmutatnak a személyes sorsokon. A magyarság Istentől kapott kegyelmi ajándékaira hívja fel a figyelmet.
Talán a filmek és a hiradók úgy találnának egymásra mint a Himnusz és Jeremiás. Ha Isten kegyelmében remélünk a tökéletelen, keserű és terhes is tökéletesnek, örömtelinek és áldottnak tűnik. Ez nincs most így, de ha hiszünk benne azzá válik.
Üdv Zoli