RSS

szeptember 2011 havi bejegyzések

Politikai korrupció – 1

Ha már Mikszáth, ha már XIX. század vége, ha már országgyűlés, akkor politikai korrupció. Éppen most olvasom ugyanis Cieger András: Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán c. könyvét. Nagyon jó, nagyon érdekes, de nagyon vékony és ahhoz képest nagyon drága. A témát viszont jól körüljárja. Olyanokat ír, amiről a történelem könyvek bizony nem nyilatkoznak, sőt, egyenesen hallgatnak, azt pedig jó mélyen.

Egy idézet a könyvből, ami nem Cieger gondolata, hanem ő is csak idézi Hunfalvytól (Hunfalvy János földrajztudós – nem Hunvald!), aki 1881-ben vetette papírra:
“Teljes függetlenség, önálló hadsereg, presonalis unio s több efféle elvont jelszavak a nép tömegére nagy hatást ugyan nem gyakorolnak, ha más kecsegtető és kézzelfoghatóbb ígéretekkel nem járnak karöltve. Sokkal hatásosabbak az ilyenek: földosztás, adóleszállítás vagy az adónak teljes eltörlése, a közmunka és katonakötelezettség megszüntetése, víg és kényelmes élet, minden fáradság és munka nélkül, stb. Ahol ilyen kilátásokkal kecsegtetik a választókat, ott ezek pénz és bor nélkül is megrészegednek, ha pedig még ez is hozzájárul, amint csakugyan legtöbb esetben hozzájárult, ott a ‘lelkesedés’ határtalan, ott vállaikon hordják körül diadalittasan a megválasztott képviselőt!”

Mennyire igaz ez bármely demokratikus rendszerben működő államra. Évszázados tanulság, érdemes megfogadni. Bár manapság “lobbi”-nak nevezik, az angol szót magyarítva: lobbizik. Ami nem mást, mint nyomásgyakorlást, előny kijárását jelenti.

A könyv egyébként nem olvasmányos, inkább egy történelem doktori disszertáció vagy egyetemi szakdolgozat formátumú és szerkesztésű. Sok értékes és dokumentumokkal is alátámasztott adatot ismertet. Többek között beszél arról az Andrássy Manóról és ügyéről, aki Jókai: Fekete gyémántok főhősének (Berend Iván) mintájául szolgált. Felvidék: 1870 körül.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/09/30 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , ,

Időgép – sci-fi Mikszáthtól

Micsoda? Mikszáth Kálmán tudományos-fantasztikusban is utazott? Nem, hiszen ez a műfaj akkoriban nem is igazán létezett. Úgy látszik azonban, mégis foglalkoztatta az időgép kérdése. Persze ő ezt nem így nevezte. Körmönfontabban fogalmazott: feltámadtak a szigetvári hősök egy angyali trombita szavára, vagy 350 évvel később..

Évekkel ezelőtt olvastam Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász c. könyvét. Ami egyébként letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból (MEK) itt (klikk). Nekem az Osiris – Milleniumi Könyvtár 1999 változat van meg, még nászajándékba kaptunk egy 11 kötetes sorozatot, annak a része.

Az osiris-es fülszöveg a következőt írja:

“Mikszáth Kálmán 1898-ban írta az Új Zrínyiászt, a közélet és a parlament fergeteges szatíráját. A tévedéből – és írói szeszélyből – feltámasztott szigetvári hősök, Zrínyi Miklós és vitézei múlt század végi kalandjai: az igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagságok kiosztása, a közgyűlések, a parlamenti interpellációk, a jogi csűrések és csavarások mintha jelenünkről szólnának.”

Nyilván sokan olvasták már a művet, de javaslom újraolvasni, nagyon tanulságos. Egyetlen rövid gondolatot had idézzek belőle, ami a sajtóval foglalkozik, méghozzá a “bulvár” sajtóval, ami akkor még nevesítve nem volt ugyan, de bizonyára működött:

“A nevezetes esemény minden mozzanata reprodukáltatott a lapokban. Ezek a papír-orgazdák szeretik a vért. Nagy farizeusok. Ha meglátják a vért, lármáznak, szörnyűlködnek, közé keverik könnyeiket és tintájukat, de szeretik, kimondhatatlanul szeretik a vért – a másokét.”

Még egy megjegyzés:
Az Osiris Kiadó, véleményem szerint, egyike a legjobb minőséget produkáló kiadóknak: Osiris. A vezetője az a Gyurgyák János, aki több remekbe szabott könyvet is írt a könyvkiadásról, szerkesztésről. A “Szerkesztők és szerzők kézikönyve” alapmű a kiadással, szerkesztéssel foglalkozók számára, de bárkinek ajánlható, aki írott médiával foglalkozik.

 

Időkép – időgép

Ekkora szünetet már régen tartottam. Bocsánatot is kérek a kedves olvasótól. De vannak időszakok, amikor az embernek oly bokros teendői akadnak, hogy a hétköznapok tényleg hétköznapokká válnak és felülkerekednek.

A minap – a hétköznapokban – locsolni kellett. Nagy az aszály… bocsánat, inkább úgy fogalmaznék, hogy aszály van, mert az önmagában is nagy, az elhúzódó szárazságot jelenti. Az ember a kannával a kezében nézi az eget, várja az esőt! Lesz-e?

Már arra is ráfanyalodtam, hogy megnézzem az időjárás jelentést. Hova máshova fordulnék ilyen témában, mint az idokep.hu-hoz. Az előrejelzés megvan: nem lesz nagyobb eső egyelőre, locsolni kell, nincs mit tenni.

De, a honlapon más információt is találtam. A hírekbe olvasva, azonnal meglepett a cikk címe:

Fénynél gyorsabb neutrínók

A cikket olvasva felelevenedtek bennem korábbi olvasmányaim. Ugyanis nem is olyan régen: néhány évvel ezelőtt újra olvastam Stephen Hawking Az idő rövid története c. könyvét. Ez a tudós az, aki amyotrophias lateralsclerosisban szenved, tolókocsiban él és számítógépes beszédgenerátorral kommunikál a környezetével, miközben intellektusa intakt (érintetlen, ép). A könyve úgy tűnik: alapmű. Nem fizikusoknak íródott, a földi halandó is beleláthat a kvantum-fizikába, persze csak annyira, amennyire alapképzettsége engedi. Izgalmas könyv. Javaslom mindenkinek a könyvespolcára. Hasonlóképpen a Stephen Hawking, Roger Penrose: A tér és az idő természete című művet. Ez már nehezebb olvasmány, de meg lehet vele próbálkozni.

Ezekben a könyvekben egyértelműen amellett foglalnak állást, hogy nem létezik időutazás és természtesen Einsteinnel együtt vallják, hogy a fénysebességet nem lehet átlépni. Ha ez bekövetkezik, akkor az nem időutazás, hanem egy újabb dimenzióba történő átlépés. Hát, izgalmas kérdés.

Csak éppen azt felejtik el, hogy van Valaki, aki mindezek fölött, minden ilyen ugrásra, akár az időben is képes. Ne hagyjuk ki a számításunkból!

Egyébként ajánlom mind a fenti cikket az időképről, mind pedig a Hawking könyveket.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2011/09/27 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Égélegvizegy és szunnyal

Két nagyon veszélyes vegyület. Nem is tudom átírni, átgépelni a két részletet a régi könyvből, annyira bonyulult. De bárki elolvashatja: alább közlöm az eredeti részleteket az 1847-es vegyészeti könyvből.

Göre Gábor mondta: "a kohol mérög"

Ugyanebben a fejezetben leírja, hogyan lehet az alkoholt 98 százalékosra töményíteni:
“Ha ökör, v. disznó hólyag 0,830 f. s. langgal megtöltve, meleg homok fördő fölött felakasztatik, és néhány napokig csüngni hagyatik, 96-98/100 résznyire erősödik. – A’ viz ugyan is áthat a’ hólyagon, és külső oldalán elpárolog, a’ lang nem nedvessíti meg.”

A szunnyaltól biztosan jól szundít a beteg:

Akkor a szunnyalt nem használták vénás kábítószernek...

Azt hiszem most már értjük, hogy miért veszélyes az égélegvizegy és a szunnyal, mert nem más mint az alkohol és a morfin.

 
 

Címkék: , , , , , ,

Kirándulás a kémiai elemek világába – 1847

Nyelvújítás! Kösd fel a felkötnivalót kedves olvasó, mert visszamegyünk több, mint 150 évet és megnézzük, mi történt a kémiával a nyelvújítást követően.

Kezembe akadt… bocsánat, levettem a polcról egy régi könyvemet. Annak idején az ragadott meg benne az antikváriumban, hogy egy évvel az 1848-as Szabadságharc előtt adták ki, orvosok és gyógyszerészek használatára. Izgalmas kézbevenni, arra gondolva: lehet, hogy olyan egyetemista fogta kézben előttem, aki aztán a következő év márciusában ott vonult Budapesten Táncsics kiszabadításakor. A borítót alább bemutatom.

A borító: Szennert - Elemi vegytan

A borító előtt rövid megjegyzés árválkodik egyedül az oldalon:
“Minden kezdet nehéz, és tökéletlen.”

A szerző, Szennert, a könyvét Stáhly Ignácz orvosdoktornak ajánlotta szép szavakkal: “Nagyságos Stáhly Ignácz urnak, nagyméltóságú m. k. helytartó tanácsos, a vaskorona rend vitéze, böcsészet – orvos és sebész – tudor, Magyar ország főorvosa a m. k. t. egyetemben az orvosi kar elnöke, s az orvos – sebészeti tanulmányok igazgatója, a pesti böcsészeti kar rendes, a m. tudós társaság, s a budapesti orvos egylet tiszteletbeli, a bécsi cs. orvosi társaság levelező taga, s több ns. vármegye táblabírája, stb. stb. A tudományok, s művészet fáradhatatlan előmozdítójának nyelvünk buzgó pártfogójának, betegségben sínlődő, s elhagyatott szegények, s árvák gyámolának, e hon ritka fényének, orvos gyógyszerészi egünk CSILLAGÁNAK határtalan tisztelete jeleül ajánlja a szerző.” – azt hiszem nemsemmi ajánlás. Már már személyi kultusz.

Amiért megosztok néhány gondolatot a könyvel kapcsolatban, az a különleges kifejezések használata. A kémiai reakciók, vegyületek leírásakor nem a latinos neveket használja, hanem a nyelvújítás során bevezetett újításokat.

Alább közlöm a periódusos rendszer akkor ismert elemeinek a listáját. Az oszlopban első a ma használatos nevet mutatja, azták következik a – néha egyenesen röhejes – nyelvújított kifejezés, majd az elem jele. A végén pedig némelyikhez megjegyzést is fűztem:

Hidrogén – köneny – H

Lítium – lavany – Li

Berillium – édeny – Be – Dzsóny Steinbeck: Édenytől keletre

Bór – bórany – B

Szén – széneny – C – Mivel fűtesz a télen? – Szénennyel.

Nitrogén – légeny – N

Oxigén – éleny – O – “A vizbül veszi ki a zélenyt…” – mondta volna Szalacsi Sándor 1847-ben

Fluor – folany – F – Ez a fogkrém folanyozott. – mondták volna a reklámban 1847-ben, ha lett volna akkor fogkrém meg reklám.

Nátrium – szikeny – Na

Magnézium – kesreny – Mg

Alumínium – timany – Al – milyen logikus – timföld!

Szilícium – kovany – Si – “Kovany völgy, a számítógépek hazája.” – mondták volna, ha lett volna akkor számítógép, meg Szilícium völgy.

Foszfor – vilany – P – Végül is: a foszforos gyufa tényleg “villany” egy nagyot. Meg a foszfor foszforeszkál, azaz a vilany villanyeszkál egy kicsit.

Kén – kéneny – S

Klór – halvany – Cl – A gáznak tényleg “halvany” sárga színe van.

Kálium – hamany – K – “Adjunk egy “hamanyos” infúziót a betegnek!” – mondhatta volna a doktor 1847-ben. De nem mondta, mert akkor még nem volt infúzió.

Kalcium – mészeny – Ca

Titán – kemeny – Ti – “Ez egy ifjú kemeny!” – mondhatták az ifjú titánra 1847-ben… vagy mégsem?

Vanádium – szineny – V

Króm – fösteny – Cr – Ezek szerint az autószerelők “kro-va” készletét 1847-ben “föst-sziny” készletnek nevezték volna, ha lett volna autó, meg autószerelő, no meg króm-vanádium kulcskészlet.

Mangán – cseleny – Mn

Vas – vasany – Fe

Kobalt – kékleny – Co – “Azok a gyönyörű kékleny-kék szemek!”

Nikkel – álany – Ni

Réz – rézany – Cu – “Azt a rézanyfán fütyülő rézanyangyalát.” – mondhatták volna 1847-ben, de akkor még nem mondták. A szólás mondás későbbi keletű.. ezek szerint.

Cink – horgany – Zn – Tényleg! A horganyzott lemezek és esővíz csatornák! Szóval ezért hívjuk így. (Ez itt a megvilágosodás helye.)

Arzén – mireny – As – Mennyivel szebben hangzik: “Egy kis mirenyt adagolt az ételébe.”

Szelén – reteny – Se

Bróm – büzeny – Br – bromosz – görögül: bűz, ezért jogos a büzeny kifejezés!

Stroncium – apirany – Sr – A fürdőzőket megtámadta “apirannya”. Természetesen 1847-ben.

Ittrium – pikeny – Y

Cirkónium – jácany – Zr – A kicsi gyermek még nem tudott helyesen beszélni (Szörny Rt. – rajzfilm), ezért csak ennyit skandált: Jásszani, jásszani! – de mondhatta volna: Jácany, jácany!

Molibdén – olany – Mo

Ródium – rózsany – Rh – Tényleg rózsa színű? Nem, ezüstfehér, de azért: “Az ékszereket gyakorta be szokták vonni egy vékony ródium réteggel, hogy azok még gyönyörűbb, világosabb fehér színt kapjanak.”

Palládium – itélany – Pd

Ezüst – ezüstany – Ag

Kadmium – kadany – Cd

Ón – ónany – Sn

Antimon – dárdany – Sb – Micsoda? Valami dárdát készítettek belőle?

Tellúr – irany – Te

Jód – iblany – I

Bárium – sulyany – Ba

Lantán – latany – La

Cérium – cereny – Ce

Terbium – terbeny – Tb

Erbium – erbeny – Er

Tantál – imeny – Ta

Wolfrám – seleny – W – A seleny izzók kora már lejárt, jönnek a kompakt fénycsövek és LED-ek.

Ozmium – szagany – Os

Irídium – neheny – Ir

Platina – éreny – Pt – “Ez az éreny-gyűjtemény többet ér, mint az az érem-gyűjtemény.”

Arany – arany – Au – Végre egy név stimmel.

Higany – higany – Hg – No meg ez a másik is!

Ólom – ólmany – Pb – De ez már nem.

Bizmut – keneny – Bi

Tórium – tereny – Th

Urán – sárgany – U – “A csernobili atomreaktorban a sárgany komoly problémát okozott.” – mondhatták volna 1847-ben, ha lett volna atomreaktor, merthogy az nem volt, de Czernobly már létezett.

Ha fentieket valaki nem hinné el, akkor alább bemutatok néhány részletet a könyvből:

A konyhasó

Részlet a könyv elején található indexből

 

Címkék: , , , , , ,

Azok a vénák – folytatás

Már korábban beszámoltam arról, hogy a kollégák közül többen is foglalkoznak írással, ami nem merül ki egy blog vezetésében, hanem novellák, szösszenetek, sőt regények is születnek.

Egy újabbat hadd közöljek most itt:

Csirmaz Lívia: Nyegle Elek

„Szende doktornőnek ez a napja is úgy kezdődött mint eddig bármikor: végigtapogatta, nyomkodta, hallgatta azt az 50 beteget, akik a várakozás hosszú óráiban kellőképpen elrémisztették, kioktatták egymást, vagy éppen jól összevesztek a bekerülés sorrendjét illetően. Kinyújtóztatta elgémberedett derekát.

– Egy kicsit lazítok, míg az asszisztensnő ebédel. – gondolta, és épp a cipőjét készült levenni, mikor erélyes kopogtatás hallatszott.

„Ki a fene lehet az?” – gondolta, mert ilyen csúnyát ki nem ejtett volna a száján, ez elképzelhetetlen volt. Valaki ugyan hallani vélte, hogy egyszer azt mondotta a doktornő, hogy „A kakas csípje meg!”, de ez valószínűleg rágalom.

Az ajtóban egy magas, nagydarab fiatalember állt.

…”

A teljes írás olvasható: itt (klikk)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/09/16 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Vélemény

 

Címkék: , , , ,

Ismét régi könyv akadt a kezembe

No, azért az túlzás, hogy csak úgy a kezembe akadt. El kellett menni, megkerestetni és megkérni, hogy megnézhessem. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban történt a dolog.

Markhot bejegyzése az Avicenna műben

Már korábban tudtam róla, hogy az egyetlen olyan könyv, amiben Markhot Ferenc doktor – kórházunk névadója – tulajdonosi bejegyzése szerepel: egy Avicenna mű. Egész pontosan Avicenna orvosi kánonja, ami mérföldkő volt az orvostudomány fejlődésében, természetesen ezer esztendővel ezelőtt. Avicenna a 10. század második felében élt, foglalkozott filozófiával, teológiával – iszlám módon, mert arab volt – és orvostudománnyal. Ez utóbbival rendkívül behatóan, amit műve is mutat. A Canon Medicinae-t még vagy 700 éven keresztül használták az orvosok, általában latin fordításban, kisebb-nagyobb formátumú kötetként.

Ami Egerben fellelhető, az is több mint 400 éves, egész pontosan 416. Ugyanis ez a velencei kiadás 1595-ből származik, Markhot bejegyzése pedig 1782-es. Vagyis amikor ő megszerezte, már akkor 200 éves volt a nyomat, az eredeti mű meg több mint 700. Olyan lépték ez, amit nehéz ma felfognunk, amikor az orvosi könyvek 5-10 év alatt elavulnak a tudomány gyors fejlődésének következtében.

Visszatérve a műre: sajnos, csak a második kötet van meg (Tomus secundus) Egerben. Ennek a végén található az Index, ami mind a két kötetre vonatkozik.

Miközben lapozgattam, futkosott a hátamon a hideg, több ok miatt is. Egyik, hogy azt a könyvet lapozhattam, amit Markhot több mint kétszáz éve. Próbáltam belegondolni, milyen lehetett, akkor, itt, a barokk Egerben. A másik, hogy miközben a mű terjedelmét áttekintettem, elképedtem, hogy hogyan lehet egy 400.000 szóból álló műhöz számítógép nélkül indexet készíteni. Ráadásul rendkívül részletes, csak az index közel 100 oldal, apró betűkkel, foliáns méretben. Megcsinálták, latinul és precízen.

Hogyan hivatkoznak a mű egyes részeire? Megjelölik az oldalt, az oldalon a hasábot (a vagy b) és fentről lefelé tíz soronkét a két hasább között meg van jelölve a sor (10, 20, 30 stb). Így az index által megjelölt hely pontosan beazonosítható a műben.

De nem szaporítom a szót tovább, inkább néhány képet tennék ide. Az első a címlap, amiről leolvasható, mi is tulajdonképpen a mű:

Avicenna kánonja - 1595 - címlap

Hát nem gyönyörű? Még az iniciálékat is szépen kidolgozták. Például ez a fejezet, alább, a lázról szól, melynek helye: második kötet – tomus secundus, negyedik könyv – liber quartus, FAN primus, Tractatus primus (első traktátus), első fejezet – capitus primus:

A lázról (febris) szóló szakasz bevezetője - definíció

Egy másik gyönyörű, régi orvosi könyvről már írtam itt (klikk).

 
 

Címkék: , , , , , ,

Hawthorne: A vámház – 2

Az előző bejegyzésben leírtam Hawthorne helyzetét és A vámház c. írásának hátterét. Íme a következő idézet, ami politikai elmozdításáról szól és nagyon szemléletesen mutatja be, hogyan cserélik a vezető kormányhivatali, állami vállalatok vezetőit, miután másik párt kerül hatalomra:

“Felügyelőségem harmadik esztendejében nevezetes esemény történt: Taylor tábornok került az elnöki székbe. Nem figyelhetjük meg valakin jól a hivatali élet hatásait, amíg nem láttuk, hogy viselkedik az illető az ellenpárt hatalomra jutásának pillanatában. Helyzete a lehető legkínosabb és legfélszegebb. Jó nemigen érheti, bár talán éppen az bizonyul ránézve a legjobbnak, amitől a leginkább félt. Viszont érzékeny és önérzetes ember nehezen tud beletörődni, hogy érdekeiről kizárólag olyanok döntsenek, akik nem értik, és nem is szeretik. Miután csak két lehetőség van: vagy megbánthatják, vagy lekötelezhetik, ilyen körülmények között inkább az előbbit választja.

Még furcsább, ha az ember rendületlen nyugalommal nézte végig az egész küzdelmet, a győzők vérszomjas előretörését, és akkor tudja meg, hogy ő maga is az áldozatok között van. Az ember legrútabb tulajdonsága talán az, hogy kegyetlenkedik csak azért, mert alkalma nyílik rá, mert van, akinek árthat. Tapasztaltam ezt olyanoknál is, akik semmivel sem voltak rosszabbak a többinél. Sokszor gondoltam, hogy ha a lenyakazást szó szerint és nemcsak átvitt értelemben használnák a hivatalnoki kar megújításánál, a győztes párt tagjai boldogan rohannának ránk, bárddal a kezükben, sőt hálásan megköszönnék az Úristennek, hogy ezt megérhették.

Én azt hiszem – nyugodtan mondhatom ezt, mert igazán érdeklődéssel és elfogulatlanul néztem végig a győzelmeket és vereségeket -, azt hiszem, hogy a mi pártunk nem volt olyan kegyetlen és bosszúálló, amikor hatalomra került, mint a whigek. Demokrata, ha hivatalt vállalt, azért tette, mert szüksége volt rá, vagy mert hosszú évek politikai harcainak gyakorlata ezt kívánta, és amíg ez meg nem változik, gyengeség és gyávaság volna, ha az ember ez alól kivonná magát. Nagylelkűvé tette őket, hogy sokáig uralkodtak. Alkalomadtán kíméletesek is tudtak lenni, és ha lecsaptak egy fejre, megélesítették a bárdot, de élét ritkán mártották a gonoszság mérgébe. Azzal se vádolhatta őket senki, hogy valaha aljas módon megrugdosták a lehullott fejet.

Szóval, bár a lehető legkínosabb helyzetbe kerültem, mégis örömmel üdvözöltem magamat a legyőzőttek között. A világért se szerettem volna a győztes párthoz tartozni. Addig sose voltam valami lelkes pártember, de most, a megpróbáltatás és veszedelem óráján, hirtelen ráeszméltem, milyen szoros szálak fűznek a demokratákhoz. Sőt titokban egy kicsit restelltem is, hogy a saját helyzetemet biztosabbnak hittem, mint demokratapárti testvéreimét. De hát senki se lát az orránál tovább a jövőbe. Bizony úgy esett, hogy éppen az én becses fejem hullott le elsőnek.

Nem a legkellemesebb pillanat az ember életében, amikor lenyakazzák, ez kétségtelen. De minden bajnak van jó oldala is, legyen bár mégolyan súlyos. Csak az áldozat igyekezetén múlik, hogy a bajból, ami rászakad, haszna és ne kára legyen.

[…]

(Saját magáról…) Most aztán, hogy a mártírkoszorú fejére került, vagy jobban mondva, fejét se hagyták meg, hogy azt viselje, ez a probléma végképpen megoldódott. És mivel sohasem volt hősies természetű, még örült is, hogy pártjával, amellyel együtt haladt, bukott el, és nem kell magányosan túlélnie a többieket. Különben is elég nehéz dolog olyan esetben, ha az ember négy évet kihúzott az ellenséges kormányzat kegyelméből, a következő fordulat alkalmával megint újra biztosítani állását, és barátaitól kegyelmet kérni, ami kétszeresen megalázó.

A sajtó is magáévá tette ügyemet. Egy vagy két héten át végigvonultam az újságok hasábjain lenyakazott állapotban, komoran és kísértetiesen, mint ahogy sírba kívánkozó politikai halotthoz illik. De ez becses személyemre csak átvitt értelemben vonatkozik. A valóságban ezalatt fejem meg biztosabban nyugodott a vállamon, mint addig, és titokban az a kellemes meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy minden így van jól, ahogy van, bevásároltam tintát, tollat, papirost, és kinyitottam régóta elhagyott dolgozóasztalomat, hogy megint írónak csapjak fel.”

Úgy tűnik Hawthorne jól dolgozta fel az eseményeket. Bár így tenne mindenki: elmozdítása jót szült, megtalálta helyét, újra az íráshoz fogott, amit nagyon jól csinál, valljuk be. Ne felejtsük, mindannyian lehetünk egyszer politikai áldozatok, még akkor is, ha a politikával nem foglalkozunk. Komoly tapasztalat politikai áldozatnak lenni!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/09/09 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , ,

Hawthorne: A vámház – 1

Nathaniel Hawthorne: Derűvölgy románcáról már beszámoltam itt (klikk). Most kezembe akadt egy másik rövid írása, ami tulajdonképpen előkészítése a skarlátbetűről szóló művének. Nem terveztem, hogy elolvasom, de mivel a kezembe akadt, az első pár oldal után úgy gondoltam, mégis elolvasom.

A vámház c. 60 oldalnyi korrajz arról a pár évről beszél, amikor Hawthorne szüneteltetve írói tevékenységét, “állami” alkalmazottként egy vámházban volt vezető. Politikailag helyezték oda (demokrata), amit ő be is vall, majd politikailag mozdították el. Mivel ezt a helyzetet teljesen őszintén ecseteli, olyan ma is érvényes igazságokat világít meg, ami hasznos és tanulságos.

Hadd idézzek belőle néhány gondolatot, ami tisztviselőségével függ össze:

“Mindamellett nem valami kellemes állapot, ha az ember úgy érzi, hogy szellemi képességei napról napra fogynak, észrevétlenül elpárolognak, mint az éter. És minduntalan szeretné megállapítani, mennyi maradt még belőlük. Ami magát a tényt illeti, hát nemigen kételkedhettem benne. És ha kartársaimon vizsgáltam a közhivatal-viselés léleknemesítő hatását, az eredmény akkor sem volt kedvezőbb. Erről talán lesz módom még többet is mondani más alkalommal.

Itt csak annyit, hogy ha valaki sokáig űzte ezt a foglalkozást, aligha lehet nagyon dicséretre vagy tiszteletre méltó személy, méghozzá több okból; az egyik ok az a hűbéresi viszony, amelynek állását köszönheti, a másik meg éppen a munkájának a természete, mert ha becsületesnek tekintem is – annak akarom tekinteni -, az ilyen munkát végző ember nem vesz részt az emberiség közös erőfeszítésében.

Azt hiszem, minden hivatalviselt emberen megfigyelhető, hogy ha túlságosan sokáig támaszkodott a Köztársaság hatalmas karjára, a maga lábán nemigen tud már megállni. Saját ereje fokról fokra elhagyja, kisebb vagy nagyobb mértékben, aszerint, hogy milyen erős volt eredetileg. Ha vele született energiája rendkívül sok volt, és a hivatali élet bűvös idegrombolása nem túlságosan hosszú ideig hat reá, esetleg kipótolhatja még az erőveszteséget. Az elbocsátott tisztviselő, akit egyszerűen sorsára bíznak, hogy most már küzdjön a küszködő világban, az államhatalom barátságtalan rúgásának köszönheti, hogy módjában áll visszaszerezni régi formáját, és az lehet újra, aki volt. De ez aránylag ritka eset. A legtöbben elég sokáig ülnek bent ahhoz, hogy belsőleg megrokkanjanak, és ha aztán kiteszik őket, lankadt inakkal, rogyadozó térddel támolyognak tovább az élet ösvényén.

Az ilyen ember maga is jól tudja, hogy tehetetlen, hogy ruganyossága, acélos ereje odavan. Nem is csoda, hogy kétségbeesett vágyakozással tekinget széjjel, és egyetlen reménysége az, hogy találkozik még valakivel, aki gondoskodik róla életfogytiglan. Rögeszméje lesz valósággal, hogy előbb-utóbb visszakerül még a hivatalába; ez a remény nem hagyja el soha, bajai közepette szakadatlanul ezzel áltatja magát, ebben él utolsó pillanatáig, sőt talán azután is, mint ahogy a kolerás kihűlt teste tovább rángatózik még egy darabig.

Pedig ez a rögeszme magában is elég, hogy minden tervét és próbálkozását haszontalanná és erőtlenné tegye. Mért vesződjék, mért erőlködjék, mért próbáljon kivergődni a sárból, amikor ez olyan fárasztó dolog, és a hatalmas Uncle Sam előbb-utóbb úgyis karon fogja, és megint rátámaszkodhatik. Ostobaság lenne itt megélhetést keresni, vagy elmenni aranyásónak Kaliforniába, amikor nemsokára megint boldogan élhet, és minden elsején zsebre vághatja Uncle Sam csillogó aranyait.

Szomorú, de érdekes dolog megfigyelni, milyen gyorsan megfertőzi a hivatal levegője a szerencsétleneket: elég, ha egyet szippantanak belőle. “Sam bácsi” aranya – zokon ne vegye a derék öregúr – bizonyos tekintetben hasonló a Sátán aranyához. Aki hozzányúl, jól vigyázzon, különben nagyon ráfizethet. Ha lelke talán nem is, de sok jó tulajdonsága könnyen rámehet az üzletre – keménység, erő, igazságszeretet és önbizalom, szóval mindaz, ami egy férfi egyéniségének súlyt és jelentőséget ad.

[…]

Ha így töltöm a hivatal undorító egyhangúságában a napokat még néhány évtizeden át, mi egyéb lehet belőlem? Az én napjaim egyetlen fénypontja is az ebéd lesz, és a többi időt árnyékban szunyókálva töltöm, mint a vén kutya.”

A következő bejegyzésben a kormányváltással, politikai szélirányváltással kapcsolatos gondolatait idézem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/09/08 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , ,

10 év 181 anekdótában

Vicces könyv – ezt a címet adtuk neki. Már közel tíz éve írjuk a gyerekek azon mondásait, amelyek mosolyt fakasztanak, mert őszinték, aranyosak és sokszor talán bizarrnak tűnnek. Harminc oldalon 181 aranyköpést gyűjtöttünk össze a feleségemmel, amit természetesen nem adok közre teljes terjedelmében, hiszen családunk intim szférájához tartozik. De egy tucat példát, érdekességként, idézek, annál is inkább, mert buzdítok ezzel minden szülőt: érdemes felírogatni az ilyesmit. Tíz év után olyan ez mint egy fényképalbum: helyzeteket, hangulatot hoznak vissza abból a korból, amikor a gyermekeink még csöppek.

Keresztény családban:

Az egyik karácsonykor Apa kérdezte:
– Miért született jászolban Jézus?
– Mert akkor még nem volt kórház. – vágta rá a legnagyobb fiú.

Ugyanekkor kérdezte Apa:
– Mit hoztak a napkeleti bölcsek?
Mire a legnagyobb fiú:
– Aloét, tömjént és MILKÁT.

Valamelyik év januárjában:
– Imádkozzunk, hogy a farsangot az Úr arrébb tegye!

Ugyanabban az évben:
– Anya, én csak annyira szeretem a pénzt, amennyi autót kaptam, de Istent annyira szeretem, ahány csillag van az égen!

Messze van a születésnap?
– Apa, miért nem imádkozunk azért, hogy legyen hamarabb a szülinapom?

A legnagyobb fiú súgva Apának:
– Apa! Az óvó néni nem olyan mint Isten!
Apa:
– Miért?
A válasz:
– Neki nincs akkora hatalma mint Istennek.

Az “evangélista”:
– Mingyárt beszélek az öcsémmel, hogy szeresse Istent, mert különben adok neki egy taslit!

Anya a szülés felől érdeklődik:
– Tudod-e, hogy kerültetek a hasamba?
A válasz:
– Úgy, hogy Isten beleteremtett.

Egyéb kategória:

Apának eltört a szemüvege, mire a legnagyobb fiú teljes komolysággal és őszinteséggel megszólalt:
– Nem baj, addig hordhatod a búvárszemüveget!

Egy reggel Anya rászólt a középső fiúra:
– Csend legyen, a szomszédok még alszanak!
Mire a kérdés:
– Miért? Nem tudnak felébredni?

A középső fiú egyszer megkérdezte:
– Hány óra van?
Apa válaszolt:
– Nyolc óra lesz tíz perc múlva.
A következő kérdés logikus:
– És akkor MOST hány óra van?

A középső fiú őszintén:
– Anya, olyan jó, hogy kiszültél minket, különben nem lennénk.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2011/09/03 hüvelyk Emberek

 

Címkék: ,