Pintér Ilona életének jelentős részét a hűvösvölgyi evangélikus szeretetotthonban töltötte. Fiatalon derült ki róla, hogy sclerosis multiplexben szenved. Elmondhatta: az ember élete hetven vagy legfeljebb nyolcvan esztendő, nagyobb része szenvedés. Harmincegynéhány éves volt, amikor megbetegedett, most jóval hetven fölött költözött el ebből a világból. Gyakorlatilag negyven év betegágy. Negyven év… mintha egész eddigi életemet fekve, alig mozogva töltöttem volna el. Mégis.
Volt ereje gondolni ránk. Volt kitartása naponta imádkozni az egriekért, a keresztény közösségért és családjainkért. Sőt, személyesen értem is. Csak köszönettel tartozhatom annak, aki a betegágyon, a “hosszú” betegágyon is gondolt azokra, akiket csak irigyelnie kellett volna. Örömmel tette, békességben Istennel és betöltve feladatát azon a néhány tucat négyzetméteren, ahová tolókocsiban kitolták. Messzebb akkor jutott, ha szükség esetén kórházba vitték.
Múlt hét szerda reggelén még együtt olvasták a Bibliát szobatársával, imádkoztak. Aztán a délelőtt során elaludt.
Madarász István másfél évtizeddel volt fiatalabb, egy napon költöztek el. István is ment az Úr Jézushoz! Ezek voltak az utolsó szavai is, amit a családnak mondott: “Megyek az Úr Jézushoz.” Ő is több, mint negyven évet szánt a szent szolgálatra. Világi foglalkozásából hat gyermekét nevelte fel, közben pedig hirdette a Biblia üzenetét széltében-hosszában, nagyobb rendezvényeken és négyszemközti beszélgetésekben. Sokat utazott, Egerben is sokszor megfordult. Részesülhettünk jelenléte áldásaiból.
Legutóbb idén márciusban járt nálunk, akkor már tudva diagnózisát, számlálva napjait a földön. Mégis boldogan számolt be arról, hogy a halál torkában is kíséri valaki olyan, aki már legyőzte a halált: a Megváltó, Jézus Krisztus.
Magam egy boldogkőváraljai táborban ismertem meg közelebbről. A szíriai Naámán történetéről beszélt. Fiatalok voltunk együtt, vagy ötvenen, legalább. Akkor ő volt az “öreg”, 46 évével. Több, mint 15 év telt el azóta és semmit sem változott. Akkor sem, amikor a betegség megtámadta. Értett a fiatalok nyelvén… azaz, mindenki nyelvén. Így tolmácsolta a Biblia üzenetét.
Bizonyára nem véletlen, hogy ez a két ember egy napon költözött el e földi világból. Jól mutatja, hogy a betegágytól, az örökmozgó igehirdetőig, Isten mindent és mindenkit fel tud használni az ő ügyének előre vitelében. Szeretettel gondolok mindkettőjükre: Istvánra és Icuka nénire is.
A hétköznapok fogságában 