RSS

november 2011 havi bejegyzések

Mini nyelvlecke

A lunda, a kaonde és a luvale egymáshoz közeli nyelvek.

Ezt John Mondongu magyarázta el. Ő mindhármat érti, a lundát pedig, mint anyanyelvét, beszéli is. Nagyon jól képzett ápoló, szakember ő, aki a HIV pozitív betegek követését végzi a Kalene (ejtsd: kaléjní) Missziós Kórházban. Havonta jönnek a betegek (aki messze lakik, az 2-3 vagy éppen 6 havonta) vizsgálatra és megkapják a gyógyszerüket is. ART – antiretrovirális kezelésben (treatment) részesülnek. Többféle gyógyszert kapnak egyszerre, ami visszafogja az AIDS vírusát.

Visszatérve a lundára. Zambia hivatalos nyelve az angol. Ennek az az oka, hogy nem tudnának kiválasztani egyetlen más általános nyelvet sem. Ugyanis 72 féle létezik ma is az országban. Ez nagyon sok. Annak idején ennyi törzs volt, akik elkülönülve, saját kommunikációt folytattak, saját nyelvükön. Ráadásul itt, Zambia észak-nyugati csücskében az országhatárok nem követték a törzsi nyelvet, a lundát beszélők egy része Angolában, másik része a Kongói Demokratikus Köztársaságban lakik. Országhatár van, de határőrök nincsenek. Az emberek jönnek, mennek. Így lehet az, hogy a kalenei kórházban előfordulnak betegek Angolából és Kongóból is.

Nem könnyű nyelv egyébként. Az viszont jó benne, hogy latin betűkkel írják le és hasonlóan a magyarhoz, úgy ejtik ki, ahogy le van írva, az olvasási szabályok pedig állandóak. Pl. a “j” az zs-nek ejtendő mindenütt, vagy a t betűt követő u-t együtt “tru”-nak mondják, bár az r alig hallható.

Ami yami Zoltan. (ejtsd: amijámi Zoltán) – Zoltánnak hívnak.
Nidi ndotolu. (ejtsd: nidi ndotolu) – Orvos vagyok.
Wunamufi kudihi? (ejtsd: vunamufi kudihi) – Hová valósi vagy?

Ezeket a kifejezéseket már élesben ki is próbáltam, persze szótárral a kezemben és tolmáccsal az oldalamon. Nem könnyű. Annak, aki meg akarja tanulni a lundát, az nem ússza meg, hogy el ne jöjjön ide, a világ végére. Az interneten ugyanis nem talál hozzá semmilyen oktatási anyagot.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/30 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , ,

A burzsuj és a félburzsuj esete

A tömegközlekedésben többféle szinten is lehet utazni, mint arról beszámoltam A burzsuj c. írásban néhány hónappal ezelőtt. Most további szinteket véltem felfedezni a korábban már megismertek mellett, nem csak első és másodosztály létezik:

A srác angolul beszél, csontos arca van és tarra van nyírva a feje, vastag a szemüvege – tényleg divat még ez, vagy már divat újra? Ő olyan helyre ült, ahol mellette még három szék szabad. Van ilyen formáció, mert az Airbus 330-200-ban az ablakoknál van két-két ülés, középen pedig egymás mellett négy (így lehet az egész repülőn 300 utasférőhely). Ő oda kapott jegyet a négyesre én meg ide, a kettesre.

Leszállt az éjszaka… bocsánat, az már leszállt Kairóban – nem a tünetetésekre gondolok, hanem tényleg lement a nap. Az ilyen nagytávolságú, éjszakai járatokon még azért zajlik az élet, majd másfél órát a felszállást követően, mielőtt az utazó közönség nyugovóra tér. Hozták a vacsorát – volt aki megvárta, volt aki már szundikált, de aztán lekapcsolták a villanyokat.

A tar srác jobbra, átellenben, ahogy említettem, 4 székre ült egyszerre. Nem is ült, hanem kibontotta a takarót (amit minden ülésre tettek, párnával együtt), keresztbe feküdt, a fejére húzta és aludt. A burzsuj. Mintha hálókocsiban, akarom mondani hálófülkés repülőn ülne, ez igen.

Nekem csak félburzsuj hely jutott, véletlenül nem ült mellettem senki, így felhajtva a két szék közötti karfát átlós formációt véve próbáltam aludni. Ment is meg nem is. Aztán oldalra dőltem, a fényképező táskára feltettem a lábam, és így is aludtam valamicskét. Nem volt könnyű. De mégis: én voltam a félburzsuj, mert van, aki mellett nem maradt üres hely, és az csak hátra hajthatta a támlát úgy kellett aludnia. Még nehezebb.

Ilyen ez az éjszakai transz-afrikai járat. De a kiszolgálás első osztályú még a másodosztályon (economy) is. A Business Class-ra nem láttam be, arról jobb, ha nem is írok. Jól el vannak különítve, nehogy irígykedjen a plebs. Ők állítólag fel is tehetik a lábukat… 🙂

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/29 hüvelyk Emberek

 

Címkék: , , , , , ,

Lejöttem a térképről

Kedves Olvasó! Ezúton tájékoztatlak, hogy a hétköznapok fogságából most egy másfajta “fogságba” kerültem, ahol az internet hozzáférés meglehetősen korlátozott, így a bejegyzések ritkulni fognak. Bocsáttassék ez meg nekem, igérem majd pótlom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/29 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: ,

Avicenna újratöltve (reloaded)

Egy szeptemberi bejegyzésben beszámoltam róla, hogy ismét régi könyv akadt a kezembe. Nem más volt az, mint Avicenna, vagy teljes nevén Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína, arab orvostudós könyve. Éppen 1000 esztendővel ezelőtt élt a Közel-Keleten, Perzsiában és akkor írta meg az orvostudományt szinte teljes egészében átfogó művét, a Kánont (lat. Canon Medicinae, ang. Canon of Medicine). Természetesen nem az eredeti arab szöveget olvasgattam, abból nem is maradt fenn (csak fél évszázaddal későbbi másolatok), hanem egy 1595-ös latin nyelvű fordítást vehettem a kezembe, amit a Főegyházmegyei Könyvtárban bocsátottak rendelkezésemre.

(Egyébként, régi latin fordítás (XIV. század) 35 ezer dollárért, XVI. századi fordítás pedig 10-20 ezer dollárért kapható. Csöppet drága, nem? Hát, inkább csak lapozgattam a könyvtárban.)

A Kánon angol nyelvű fordítása (1999)

Azon gondolkoztam, hogy bár használjuk az orvosi latin nyelvet a kórházban, ezért hellyel-közzel érthető is a 400 évvel ezelőtti latin kiadás, mégsem az igazi. Ahhoz, hogy jobban megismerjük, jó lenne valami közelebbi nyelven beleolvasni. Mint megtudtam, oroszra mind az 5 kötetét lefordították, de megvásárolni nem lehet, meg az orosz nyelvtudásom (ha van is még valamennyi) szerényebb, mint a latin.

Ugyanakkor megtaláltam az angol fordítást. Annyiban sántít a dolog, hogy csak az első két kötetet készítették el, sőt, a jelenleg hozzáférhető, megvásárolható példány csak az első kötet. Nem baj. Igenis bele akarok olvasni, hogy mit írtak ezer esztendővel ezelőtt az arab orvoskollégák!

Így találtam rá az 1999-es kiadású Avicenna fordításra. A címe mi más lehetne: The Canon of Medicine. Hol máshol lehetne megvásárolni, mint az amazon-on. Ráadásul egy ismerősöm éppen az Egyesült Államokba utazott, így az árát odaadva, el is hozta Magyarországra. Ezúton is köszönet érte.

Egy könyvsorozat részeként jelent meg: Great Books of The Islamic World. Igen, az arab világ elmúlt tízegynéhány évszázada során nagyszerű (great) művek születtek.

A fordítók listája és a kiadó a belső címlapon olvasható (lásd jobbra), az Ex libris pecsétet már magam tettem bele, de a sorszámát nem kapta még meg.

Igen tartalmas mű. Csak ez az első kötet 2341 paragrafust tartalmaz és átfogó képet ad az orvostudományról. Példaként hadd említsek egyet-kettőt:

Az orvostudomány definíciója: ma is aktuális

A fenti meghatározás ma is megállja a helyét. Avicenna tökéletesen megragadta a lényeget, látszik, hogy nagy tapasztalata van.

A műve olyan monumentális, hogy ennyi tapasztalatot ötven év alatt sem lehet megszerezni, felfedezni és rendszerezni. Ezért úgy gondolom, hogy sokat olvashatott és tulajdonképpen néhány évszázad orvostudományát szintetizálta akkor, valamikor az ezredfordulón. A művéből érződik továbbá, hogy a görög orvostudomány eredményei is eljutottak hozzá. Valószínűleg Nagy Sándor vihette el Keletre, persze több mint ezer évvel előtte. Ott aztán az “öreg” (Avicenna) megőrizte, konzerválta, kiegészítette, hogy aztán a 13-14. századtól kezdődően visszatérjen a tudás Európába. De ez már messze vezetne…

Egy másik példa a vizelet kérdése: 1233-1388 paragrafusokban részletesen beszél a színéről, szagáról, állagáról és a vizsgálatáról is. Bár nem voltak kezében olyan vizelet-kémiai módszerek mint ma, mégis nagyon frappáns és helytálló következtetéseket von le.

Az anatómiai rész nagyon pontos leírását adja a szerveknek és szöveteknek. Nyilván nem egy színes anatómiai atlasz, de még mindig jobb és pontosabb, mint egy kézzel írott jegyzet a múlt századból (írtam róla itt: Anatómia jegyzet).

Végül hadd jegyezzem meg, hogy Avicenna külön fejezetet szentel az öregedésnek az első kötetben, és a szépségnek, orvosi-kozmetikának a IV. kötet 4. részében:

“Volume IV, Part Four: Beauty culture. Leanness and obesity. Hair, nails and skin. Treatment of offensive odors and discolorations including leukoderma. Pediculosis. Pitting from small pox, etc.”

Az utolsó pár sor azért érdekes, mert mi már nem ismerjük a himlőt, a variola vera-t (írtam róla a Végzet katonái – 4 c. bejegyzésben), de akkoriban az emberek nagy része himlőhelyes lett, mert a kiütések hegesedéssel gyógyultak. Ezzel is foglalkozik Avicenna.

Széles látókörű egy kolléga! Könyve rá a bizonyíték.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/26 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,

Ni!

A lovagok, akik azt mondják: “Ni!” elborult elméjű, mégis rettenetes katonák, akik a szerencsétlen földi halandóból kicsikarják az utolsó rekettyését is. Náluk már csak a nyúl félelmetesebb, akin túl… van a megoldás. Hol? A nyúlon túl! De a megpróbáltatások között a Fekete Lovaggal vívott küzdelem a legmegrendítőbb, ő nem mondja, hogy “Ni!”

A fekete lovag, levágott karral

Igen, a Gyalog galopp c. filmből vett jelenetek ezek, miként a HVG, vagyis a Heti Világgazdaság (annak idején ezen a néven indult a hetilap) legújabb borítóját is megihlette a film. Vagyis inkább a jelenlegi gazdasági helyzet juttatta eszükbe az “alapfilmet”.

A korosztályomból kevés ember az, akinek nem jelentenek semmit a fenti kifejezések, de nem biztos, hogy mindenkinek azonnal beugrik a jelenet, a legújabb HVG-t látva. Ezért elmagyarázom.

Artur Király szembe találja magát a Fekete Lovaggal, aki őrzi az utat és nem akarja továbbengedni. Küzdelemre kerül sor. A harc során a Király levágja a Lovag mindkét karját, aztán mind két lábát. Közben a Lovag továbbra is küzd, eszeveszetten, észre sem veszi, hogy a küzdelemre lassan képtelenné válik. Aztán amikor már se lába, se keze, akkor felkiált:

“Jó, kiegyezek döntetlenben!”

A lap szerkesztői ezzel a jelenettel illusztrálják a magyar kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küzdelmét. A jelenetben a Fekete Lovag a Kormány, Artur Király pedig az IMF. Tovább nem magyarázom, az elmúlt hetek híradása erről szólt. Hogyan tovább Magyarország gazdasága?

A jelenet megnézhető itt: klikk-indavideo.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/25 hüvelyk Filmnézőnapló, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

Annak idején jót nevettem volna…

Madarász Tamás (Miskolc) barátomat több, mint 20 éve ismerem. Annak idején abban a Tóalmási táborban ismertem meg, amiről már meséltem a nyáron itt: 20 év múlva az ifjú vándor megpihen.

Ha akkor valaki azt mondta volna, hogy Madarász Tamás és Maszárovics Zoltán 20 év múlva ugyanazon a trombitás találkozón fog zenélni, akkor egyszerűen kinevettem volna. Micsoda badarságokat beszél! Álmodozás.

Csodák márpedig vannak.

Na persze, nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy akár én, akár Tamás megtanult trombitálni. Az elmúlt két évtized nem volt elég rá, meg persze egyikünk sem forszírozta túlságosan. Belefújni talán bele tudnánk, de ez korántsem elég, hogy eljussunk egy igazi trombitás találkozóra.

A történet azzal kezdődött, hogy a fiamat meghallgatni mentem el Mezőkövesdre, a XIX. Észak Magyarországi Trombitás Találkozóra. Az 1990-es évek eleje óta szervezik a zeneiskolai trombita tanárok ezt az összejövetelt, ami rendkívül színvonalas. Az idei szervezésében Benyó Tibornak (Tibi bácsi) volt nagy szerepe, aki az Egri Farkas Ferenc zeneiskolában tanít. Mit tanít? Természetesen trombitát. Ő vitte el a fiamat és hívott engem is a találkozóra.

Úgyhogy a fenti utópisztikusnak tűnő mondat helyesen így hangzik:

“Ifj. Madarász Tamás és Ifj. Maszárovics Zoltán ugyanazon a trombitás találkozón zenélt a mai napon.”

Miközben ugyanis a fellépők névsorát nézegettem, akkor láttam meg – majd hallgattam meg – Tamás barátom Tamás nevű fiát, aki negyedéves trombita szakos zeneiskolásként vett részt. Zozó fiam pedig elsősként. Úgyhogy együtt zenélt a Tamás és a Zoltán.

Ebből is látszik: Isten útjai kifürkészhetetlenek! (“Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” Római levél 11. rész 33. vers)

Igaza van Ihász Gábornak, amikor azt énekli a Múlnak a gyermekévek c. dalában: …álomvilág, de azt gyermekünk álmodja tovább.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/25 hüvelyk Emberek, Zene

 

Címkék: , , , , , , ,

Kalandos kommenista

Számomra mindig rejtély volt Jugoszlávia. Halvány emlékeimben élnek a nagy hajók Rijekában (Fiume) és a narancssárga játék-markoló, amit 4-5 éves koromban vásároltak a szüleim, amikor ott jártunk (1970-es évek vége). Aztán filmszakadás és jött a balkáni háború. Komolyan el kell gondolkodnunk, hogy hogyan történhetett. Ahhoz, hogy megfejtsük, ismernünk kell Tito életét. Bár túl sok időt nem fektettem bele, ezért elég volt a Wikipedián elolvasni, hogy mit írnak:

Josip Broz Tito-ról (a névre klikkelve jutsz el a wiki oldalra)

Egy biztos: nagyon kalandos volt az élete. Nem egyszer hajszálon múlt, hogy otthagyja a fogát. Megúszta a sztálini tisztogatást – nem lehetett könnyű kicselezni az öreg Ioszeb Dzsugasvili-t (ő is József volt).

Ugyanazt látjuk, mint az 1950-es évek többi nagy kommenista vezetőjénél: még az 1910-es, 1920-as évek  felfordulásában fiatalon kemény kommunista elkötelezettséggel bírtak, a háború utáni vákuumban pedig az élre törtek.

Egy dolog nagyon megragadott az életéből: “Titónak 1948 után a magyarok lojalitására volt szüksége az ellentétes szovjet blokk határán, továbbá a sajátos titóista, minden nemzetet és nemzetiséget kordában tartó, politikában szerepe volt a vajdasági magyarságnak is. 1970 után Vajdaságban hivatalos lett a magyar nyelv, magyar nyelvű újságok indulhattak, az általános- és középiskolai oktatás részben magyar nyelven folyt. Később országszerte kötelező olvasmány lett Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk és Ottlik Géza Iskola a határon című regénye. Vajdaságban az utcai feliratoktól kezdve a hivatalos dokumentumokig mindennek magyar nyelven is olvashatónak kellett lennie. A hadseregben nemzetiségre való tekintet nélkül bárki lehetett tiszt, így még magyarok is voltak közöttük.” —forrás: wikipedia

A Pál utcai fiúkat természetesen ismertem. Legutóbb legidősebb fiam nagy lelkesedéssel olvasta, nemcsak azért, mert kötelező olvasmány. Az Ottlik Géza mű viszont számomra ismeretlen volt. Most megszereztem, ami nem más volt, minthogy megtaláltam édesanyám egyik könyvespolcán, teljesen véletlenül. Így nálam pihen, várja, hogy kinyissam. Akkor majd beszámolok róla.

Komolyan érdekel, hogy Tito miért döntött amellett, hogy kötelezővé teszi Jugoszláviában. Hátha kiderül a műből.

Update: épp most láttam az index.hu-n egy cikket, az örökösök marakodnak a Kalandos Kommenista hagyatékán: http://index.hu/kulfold/2011/11/24/tito_luxusautoin_is_osztozkodnak_az_orokosok/

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/24 hüvelyk Emberek, Történelem

 

Címkék: , , ,