RSS

Madarász István címkéhez tartozó bejegyzések

H, mint Himnusz – H, mint Hungary

Nemrégiben istentiszteleten voltunk egy református templomban (Szilvásvárad). A hely gyönyörű, az épület pedig az egri Bazilika kicsinyített, töpörödött mása, csak éppen minden fehérre meszelve. Valamelyik Keglevich építtette katolikus templomnak, aztán vagy ő, vagy valamelyik másik Keglevich összekapott az érsekkel és végül a reformátusoké lett, a falu domináns vallása ez.

A lelkész igazi lelkész, mert lelkes. Jeremiás könyvéből idézett és arról beszélt: időszerű volt az üzenet akkor és időszerű most is, meg kell térni! Egy bibi van abban a templomban, hogy a hatalmas tér miatt visszahangzik. Bizony nagyon kell koncentrálni, hogy érteni lehessen a beszédet. A lelkész azzal hidalta át a problémát, hogy minden mondata után bevárta a visszhangot.

A végén pedig elénekeltük a Himnuszt. Magam is szeretem énekelni, különösen olyan helyen, ahol jól is hangzik, ha sok ember énekli. Ráadásul a hangmagasságból ítélve, a lejjebb szállított változatnak tűnt. Úgyhogy mindenki tudta énekelni. (Még egy link: http://www.oh.gov.hu/letoltesek/letoltes)

De azért elgondolkodtam, hogyan kapcsolódik az istentisztelethez? Mert hát Jeremiás ugyan a bűnökről és a bűnhődésről, a közelgő babiloni veszélyről beszél, megtérésre hívja a népet, DE a Himnusz nem erről szól. Amikor azt énekeljük benne, hogy “megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”, akkor Kölcsey arra gondolt, hogy annyi vihar verte már Magyarországot, hogy eljöhetne a felüdülés. De ennek nincs köze Jeremiás üzenetéhez, amikor arról beszél, hogy az egyes embernek meg kell térnie istentelen, világi életéből. Ezeket a bűnöket nem bűnhődheti meg egy nép az egyes ember helyett. Jézus Krisztus sem csak úgy általában halt meg a bűneinkért, hanem egyenként mindazokért, akik ezt hiszik és elfogadják.

H, mint Hungary

Ha már Himnusz, akkor néhány imázsfilm jutott az eszembe. Mostanában találtam, egészen véletlenül a következőt:

Ez már nem az első rövid video, ami Magyarországot népszerűsíti. Az elsőt Madarász Istvántól láthattuk, Budapest Business Region – World of Potentials címen:

Aztán felkérték egy újabb film készítésére, ami Magyarországról szól:

Itt nézhető egy riport a film készítőivel és Istvánnal:

Madarász István (ifjabb), annak a Madarász Istvánnak a fia, akiről írtam már itt (klikk). Aki Istennel járt és amikor meghalt, az Úr Jézushoz ment…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/10/02 hüvelyk Emberek, Filmnézőnapló, Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , ,

Ketten hagytak itt, egyetlen napon

Pintér Ilona életének jelentős részét a hűvösvölgyi evangélikus szeretetotthonban töltötte. Fiatalon derült ki róla, hogy sclerosis multiplexben szenved. Elmondhatta: az ember élete hetven vagy legfeljebb nyolcvan esztendő, nagyobb része szenvedés. Harmincegynéhány éves volt, amikor megbetegedett, most jóval hetven fölött költözött el ebből a világból. Gyakorlatilag negyven év betegágy. Negyven év… mintha egész eddigi életemet fekve, alig mozogva töltöttem volna el. Mégis.

Volt ereje gondolni ránk. Volt kitartása naponta imádkozni az egriekért, a keresztény közösségért és családjainkért. Sőt, személyesen értem is. Csak köszönettel tartozhatom annak, aki a betegágyon, a “hosszú” betegágyon is gondolt azokra, akiket csak irigyelnie kellett volna. Örömmel tette, békességben Istennel és betöltve feladatát azon a néhány tucat négyzetméteren, ahová tolókocsiban kitolták. Messzebb akkor jutott, ha szükség esetén kórházba vitték.

Múlt hét szerda reggelén még együtt olvasták a Bibliát szobatársával, imádkoztak. Aztán a délelőtt során elaludt.

Madarász István másfél évtizeddel volt fiatalabb, egy napon költöztek el. István is ment az Úr Jézushoz! Ezek voltak az utolsó szavai is, amit a családnak mondott: “Megyek az Úr Jézushoz.” Ő is több, mint negyven évet szánt a szent szolgálatra. Világi foglalkozásából hat gyermekét nevelte fel, közben pedig hirdette a Biblia üzenetét széltében-hosszában, nagyobb rendezvényeken és négyszemközti beszélgetésekben. Sokat utazott, Egerben is sokszor megfordult. Részesülhettünk jelenléte áldásaiból.

Legutóbb idén márciusban járt nálunk, akkor már tudva diagnózisát, számlálva napjait a földön. Mégis boldogan számolt be arról, hogy a halál torkában is kíséri valaki olyan, aki már legyőzte a halált: a Megváltó, Jézus Krisztus.

Magam egy boldogkőváraljai táborban ismertem meg közelebbről. A szíriai Naámán történetéről beszélt. Fiatalok voltunk együtt, vagy ötvenen, legalább. Akkor ő volt az “öreg”, 46 évével. Több, mint 15 év telt el azóta és semmit sem változott. Akkor sem, amikor a betegség megtámadta. Értett a fiatalok nyelvén… azaz, mindenki nyelvén. Így tolmácsolta a Biblia üzenetét.

Bizonyára nem véletlen, hogy ez a két ember egy napon költözött el e földi világból. Jól mutatja, hogy a betegágytól, az örökmozgó igehirdetőig, Isten mindent és mindenkit fel tud használni az ő ügyének előre vitelében. Szeretettel gondolok mindkettőjükre: Istvánra és Icuka nénire is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/24 hüvelyk Emberek

 

Címkék: , ,