Végtére is: az ny betűt ny-nek írják, ez rendes tőlük. Nem úgy, mint a spanyolok, akik az n betűt használják erre a célra, a tetején azzal a kis hullámmal (ñ). Szóval, végre egy nyelv, amiben az ipszilont arra használják, amire mi. Egyébként a katalán nyelv a spanyolhoz hasonlít leginkább, természetesen. Mégis más, és erre büszkék. A városban majdnem mindent két nyelven írnak ki (katalánul és spanyolul).
Itt a tenger, amit ki is használnak. Ma reggel, a konferencia előtt elugrottam a piacra (L3 metró, Liceu megálló, a La Rambla sétálóutcáról nyílik). Irdatlan mennyiségű tengeri herkentyű és ismeretlen gyümölcs. Persze, lehet kapni epret, cseresznyét, almát is, ami olcsóbb mint otthon, de mindenféle mediterrán és trópusi ínyencség is van. Olyan korán jöttem, hogy még csak most pakoltak ki. Zsákokban érkezik a jég, jégkása, amit a pultra öntenek, elgereblyézik, aztán a tetejére kerül a sok hal, meg rák. Ez utóbbiak egy része annyira friss, hogy még mozog. A hatalmas lábaikkal kalimpálnak a jégágyon. Hűvös reggelre ébrednek, úgy tűnik.
Ellentétben velünk, emberekkel. Az időjárás ugyanis ismét kiváló. Nem is meleg, nem is hideg, a nap pedig gyönyörűen süt. A La Rambla végén, a kikötőnél áll Kolombusz Kristóf szobra hatvan méter magas oszlopon, onnan figyeli most is a tengert a kissé párás levegőben. Jönnek a hajók és hozzák a halat, meg a gyümölcsöt.
Néhány katalán kifejezés még zárásképpen: próxima extació (következő megálló), llagostes (homár), parrillades (grill), mariscades (tenger gyümölcsei), arrós negre (fekete rizs), fideuas (tökfejek), gambes (garnélarák), fritades (kubai hamburgerek?), paella (serpenyő), suquet (katalán halászlé)
A hétköznapok fogságában 