RSS

2011/05/18 napi bejegyzések

Zsilinszkij és a mérög*

A tegnapi nap két jeles eseménye! 🙂

Ismét visszatérek a permetezés témájához. Sajnos a réz-kén kombináció nem elég a gombák ellen. Szélesebb spektrumú és hatékonyabb szer kell! Be is vásároltam, kiváló permetszer gombára: Topsin-M. De ha már fújunk, akkor kell bele rovarölő is, hát tettem hozzá Actarát. Ne felejtsük el, tapadó szer is szükséges a keverékhez: Nonit De nem is kellene mindezt leírnom, hiszen bármelyik mezőgazdasági kisboltban elmondják. Hanem, miközben szórtam a fákat, bizony szóródott belőle a hajamra is, hiába a szélcsend és hiába a két méteres permetező szár. Közben gondolkodtam el: nem is rossz. Az ember feje is két dologtól szenvedhet: az egyik a rovar (fejtetű), a másik pedig a gomba (korpa). Így aztán nem is bántam, hogy kaptam egy kis rovarölőt és gombaölőt a fejemre.

De hogy jön ide Zsilinszkij? Ki az a Zsilinszkij egyáltalán? Nos, a középső fiam trombitálni tanul. Kapott a tanárától (Benyó Tibor) egy kottát, ezt a darabot adta elő: торже́ственная песня. Miközben gyakoroltuk az előadást otthon, magam konferáltam be Zozót, hogy szokja a színpadot. Mivel nem tudtam, hogy ki a szerző, gondoltam, mondok egy orosz hangzású nevet: Zsilinszkíj. Mondtam is: “Következő műsorszámunk: Zsilinszkij: Torzsesztvennaja pésznyjá, előadja: Maszárovics Zoltán, előképzős tanuló.” Aztán az iskolában elmeséltük Tibi bácsinak, hogy hogyan gyakoroltunk. No, azt mondja, most már megnézi, ki is a szerző, mert most hirtelen nem emlékszik: kihozta a kottát, és kiderült: Beethoven: Ünnepi dal (az orosz cím ezt jelenti). Úgyhogy meg is jegyezte a tanár úr: “Ez a Zsilinszkij Beethoven!”

*mérög – Göre Gábor bíró nevezi így a mérget: “Másotzor löhet, hogy a kohol mérög de az bor nem mérög…”

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/05/18 hüvelyk Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , , , ,

A “nagy masina”

Kétszáz évvel ezelőtt a “masina” szó mást jelentett mint ma, különösen Egerben. Annak idején Eszterházy püspök (a Károly, akiről a főiskola kapta a nevét) a Rác-kaputól, a Felnémeti-kapun keresztül a mai Darvas utcáig építtette meg. Több mint 200 méter hosszú volt, 3-4m vastag és 4-5 méter magas falat jelentett. A nevét arról a feliratról kapta, amit latinul írtak rá: “Posuerunt me custodem…” Így csak röviden Posueruntnak nevezték, a nép pedig “nagy masinának”. Idézet a Bibliából, az Énekek Éneke c. részből: “Őrizője vagyok… az én kedvesemnek…” Ez a nagy fal őrizte a város az árvizektől. 1780-ra készült el és majdnem 100 évig valóban őrizte is a belvárost. A Nagy Laposon ugyan meggyűlt a víz (ma az Északi Lakótelep van rajta), de a belvárost nem öntötte el. Aztán elhanyagolták, így az 1878. augusztus 31-i áradás áttörte és elöntötte a várost, nagy pusztítást rendezve. Ma is táblák jelzik az akkori vízszinteket a házak falain. Bezzeg a Posuerunt helyét nem jelzi semmi. Kár.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/05/18 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , ,