RSS

Forrás fakad a pusztában – COVID-19 idején is?

11 ápr
Jelenleg is kapható az Amazonon

Öt évvel ezelőtt – távol Európától – Zambiában, korábbi misszionáriusok által hátrahagyott könyvek közt leltünk rá a Streams in the Desert c. mindennapi áhítatos könyvre.
Ezek a könyvek általában az év minden napjára tartogatnak egy egy bibliai verset, illetve hozzájuk kapcsolódó néhány gondolatot (általában egy oldal terjedelemben). Nagyon értékesek ezek a művek, hiszen naponta segítenek töltekezni Isten Szavából, a Szentírásból.
Nos, nekünk is sokat jelentett ez a könyv ott, elzárva a világtól. S akkor még nem is tudtuk, hogy éppen abban az évben (2014-2015) – miközben mi sok ezer kilométerrel odébb voltunk – magyarul is kiadásra került. Azt sem tudtuk, hogy ez a könyv valamikor az 1800-as években jelent meg először. S egy olyan hölgy szerkesztette, aki az angolul beszélő keresztyén körökben nagy áldást jelentett ezekkel az egy évre összeállított gondolatokkal.

Most, amikor újra távol vagyunk egymástól, a többi magyar embertől – hiszen a „social distancing” távol tart egymástól a koronavírus járvány miatt –, most újra kezembe került a könyv, de most már a magyar fordítása. S éppen a mai napon a gondolatok erről az elzártságról szólnak:

Megjelent 2014-ben az Evangéliumi Kiadónál, Budapesten

„Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban mondjátok el, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek!” (Máté evangéliuma 10. rész 27. vers)

Lehet, hogy egy otthon sötétsége ez, ahol a gyász engedi le az ablakredőnyt, vagy egy magányos, elhagyatott élet sötétsége, ahol bizonyos betegség vágott el minket a világosságtól és az élet tevékenységétől; vagy valamilyen összeszorító szomorúság és kiábrándulás.
Ő
(mármint Isten) ott mondja el nekünk titkait – amelyek nagyszerű és csodálatos, örökkévaló és végelen titkok. Szemünkkel, ami megvakult a földiek sziporkázásától, láttatja a mennyei csillagképeket. Aztán fülünk hirtelen észreveszi még hangjának suttogását is, ami gyakran elhal a Föld hangos kiáltásának zűrzavarában.
Ám ezek a kinyilatkoztatások megfelelő felelősséggel járnak: „Amiket mondok nektek… a háztetőkről hirdessétek!” Nem szabad haboznunk a sötétben vagy a szobába bezárkózottan. Hamarosan felszólítást kapunk, hogy foglaljuk el helyünket az élet zűrzavaraiban és viharaiban. Amikor eljön ez a pillanat, beszélnünk kell, és hirdetnünk kell azt, amit megtanultunk.

(MZ) Még nincs itt az idő, hogy visszatérjünk az élet zűrzavaraiba (mi egészségügyi dolgozók folyamatosan benne vagyunk egyébként), hiszen a kijárási korlátozás érvényben van. Tartsuk be, tartsuk meg, maradjunk otthon! Nem azért, mert #mindmeghalunk, hanem azért, mert szeretteink halhatnak meg (gondolunk az idősebbekre, betegekre), és mert országokat és azok egészségügyi rendszereit harcolja le egy ilyen járvány.
De az online eszközöket használva (ez még Lettie B. Cowman idejében még nem állt rendelkezésre a XIX. században), itt a lehetőség hogy beszéljünk, hirdessünk… (MZ)

Ez új értelmet ad a szenvedésnek, aminek gyakran a legszomorúbb részét a haszontalanság érzete okozza. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt gondoljuk: „Milyen értéktelen vagyok! Mit teszek én olyat, ami hatással van másokra? Mire való lelkem ‘drága kenete’ (János evangéliuma 12. rész 3. vers), amit elpocsékolok?” Ezek a szenvedő ember elkeseredett kiáltásai, de Istennek célja van mindnyájunkkal. A vele való közösség magasabb szintjére emeli gyermekeit, hogy hallják hangját „színről színre…, ahogy az ember a bártjával szokott beszélni.” (Mózes második könyve -Kivonulás- 33. rész 11. vers) aztán elmondja az üzenetet azoknak, akik a hegy lábánál vannak. Vajon elveszett az a negyven nap, amit Mózes a hegyen töltött? Mit mondjunk akkor arról az időről, amit Illés töltött a Hóreb-hegyen és azokról az évekről, amiket Pál töltött Arábiában?
Nincs lerövidített ösvény a hitéletben, mert felkészülés szükséges a szent és győzelmes élethez. Lennie kell időszakoknak, amikor magányosan elmélkedünk, és közösségben vagyunk Istennel! Lelkünknek időt kell szakítania a vele való közösségre a hegyen, és megtapasztalni a csöndes nyugalom völgyét a nagy szikla árnyékában. Északákat kell töltenünk a csillagok alatt, amikor a sötétség mindent betakar a földön, elcsöndesül az emberi élet zaja, és kitágul látásunk a végelen és az örökkévaló kijelentése által. Mindezek abszolút módon lényeges táplálékok, mint az élelem a testünknek.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/11 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Címkék: , , , , , ,

3 responses to “Forrás fakad a pusztában – COVID-19 idején is?

  1. L.Nazo

    2020/04/11 at 11:59

    Fontos, erős gondolatok 🙂

     
  2. Kálóczi Zsuzsa Nagyné

    2020/04/11 at 13:55

    Nagyon jó és elgondolkodtató írás!!!!!!

    A hétköznapok fogságában ezt írta (időpont: 2020. ápr. 11., Szo, 11:29):

    > masza posted: ” Jelenleg is kapható az Amazonon Öt évvel ezelőtt – távol > Európától – Zambiában, korábbi misszionáriusok által hátrahagyott könyvek > közt leltünk rá a Streams in the Desert c. mindennapi áhítatos könyvre. > Ezek a könyvek általában az év minden napjára ta” >

     
  3. Ilonczai Péter

    2020/04/12 at 15:29

    Az az érzés gyötör már éve óta, hogy “ezt így nem mehet tovább”. Ezt nehéz volt pontosan megfogalmazni, hogy mi az konkrétan, ami nem mehet tovább, de mégis, ami biztosan körvonalazható volt, az az, hogy így ennek a világnak nem lehet megfelelni. Valami sérül. Sem a hivatásnak élő heroikus önfeláldozás, sem a rendszer által megtűrt gyenge teljesítmény nem tartható. Ezt az önkizsákmányoló őrületet a vírus egy pillanat alatt megállította. Mint egy acél rúd a fogaskerekek közé dugva – nyekk. Sorra dőlnek ki a csontvázak a szekrényekből, mióta megvolt a nagy nyekk: valójában egyáltalán nem tudtunk meghalni a világnak, minden vasárnap megfogadtuk, de mégse ment. Most sikerült. Gyászoljuk is. Kiderült, hogy szinte alig van egyéni, családi imaélet az egyházi rutin misejárás nélkül – sokan követelték, hogy legyen mise, vírus ide-vagy oda. Hitünk függ a miséktől?
    Igen, most felfakad a forrás a pusztából. A vírus lement a fundamentumokhoz, lekaparja a sok rárakódott sarat, piszkot, és felragyognak az értékek. Fájdalmasan, keservesen, könnyek között születik meg az új életünk. Ilyen a születés és a gyász. Csak most először van a gyász.
    A haszontalanság érzésére nagyon jól rávilágít egy amerikai haematológus professzor friss írása (https://www.ashclinicalnews.org/viewpoints/editors-corner/editors-corner-worlds-end/) a világ végéről. Döbbenetes, hogy az USA-ban percről percre ugyanazt éli meg, mint én hazánkban egy vidéki hematológiai osztályon. Nincs forgalom, hőmérőzés, maszk felvétele, üres szakrendelő, rengeteg papírmunka, nehéz döntések, sok-sok mindenről hirtelen kiderül, hogy nem is volt olyan fontos…
    Most a vírus lemegy az alapokhoz. Elképesztő látni, hogy lineárisan függ össze a Covid 19 halálozás az egy főre jutó kórházi ágyszámmal Európában. Minél alacsonyabb (Olaszország) az ágyszám, annál nagyobb a halálozás (sokszorosan). Németországnak meg sem kottyant a járvány…
    Forrás fakad a pusztában, igen, és ahol víz van – élet van. Újra kell rakni az alapokat. Közösség – igény – ehhez szabott korszerű ellátás -tisztesség- valóság – sorsközösség. És ez érték, ezt eddig nehéz volt bebizonyítani, de most napnál is világosabban kiderült, hogy ez az egyik legnagyobb érték.
    Ha eddig ez nem ment saját erőnkből, majd a vírus megcsinálja…

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt szereti: