RSS

január 2013 havi bejegyzések

Bullinger, de melyik

Bullinger Henrik, nem az a bizonyos…

Heinrich Bullinger arcképe mellett egy héten többször is elsuhanok, amikor bibliaórára vagy istentiszteletre megyünk a családommal. Bár az egri Kálvin ház balra induló földszinti folyosóján a félhomályban függ a falon ez a dombormű (lásd jobb oldali kép), mégsem lehet nem észrevenni. Hozzáteszem Méliusz Juhász Péter, John Wycliffe és Károli Gáspár is ott függ (azaz, hogy a domborművük, nem ők személyesen). A reformáció fontos és neves alakjai ők.

Szóval, ahogy rápillantottam a domborműre, többször is elgondolkoztam már, vajon van-e köze ennek a Bullingernek, ahhoz a Bullingerhez, akinek a teljes neve Ethelbert William Bullinger és jó háromszáz évvel később élt, mint Johann Heinrich B.

Annál is inkább felmerül a kérdés, mert Heinrich kálvinista reformátor volt svájcban az 1500-as években, Ethelbert pedig szélsőségesen diszpenzacionalista (a fogalmat később megmagyarázom) teológus Angliában a XIX. század második felében (magyarul a Két természet Isten gyermekében c. könyve jelent meg).

A szótár, ami komoly egyháztörténeti könyv (ezúton köszönöm Vohmann Péternek, akitől évekkel ezelőtt kaptam)

A szótár, ami komoly egyháztörténeti könyv (ezúton köszönöm Vohmann Péternek, akitől évekkel ezelőtt kaptam)

Márpedig van köztük összefüggés: “He was a direct descendent of Johann Heinrich Bullinger, a covenant theologian who succeeded Zwingli in Zurich in December of 1531.” (forrás: Mal Couch ed: Dictionary of Premillennial Theology) —olvasom Edelberthről vagyis Heinrich egyenesági leszármazottja volt. Vér szerint rokonok, minden bizonnyal Krisztus felől is hasonlóképpen gondolkodtak keresztényként, de Isten korszakokon, az emberiség történelmén végigvonuló terve felől egészen másként.

Johann Heinrich szövetségi teológiát vallott (Covenant theology), vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy eszerint gondolkodott. Ethelbert viszont ún. korszakos teológiát. Előbbiben a fő hangsúly az Isten és ember között kötött szövetségeken van, utóbbiban pedig Isten tervét és az emberiséggel való foglalkozását korszakokra (diszpenzációkra) osztják.

Johann Heinrichtől nincsen semmilyen könyvem, műveit nem olvastam… még. Ethelberttől viszont megvan a Companion Bible (.pdf-ként, online használható ide kattintva). A végén a függelék 198 bejegyzést tartalmaz, ami 218 oldal, vagyis önmagában is egy könyv. Az angol nyelvű változat megtalálható és szabadon olvasható a http://www.levendwater.org/companion/index_companion.html címen.

Ezúton köszönöm Jim Drydennek, hogy felhajtotta számomra egy angol használtkönyv-kereskedésben és megküldte. Időnként előveszem, de azt is be kell vallanom, hogy az appendix szélsőségesen korszakos gondolkodásával nem értek egyet.

Mit is jelent ez? Isten az emberekkel az emberiség történelme során (amit a Biblia teljes hosszúságában dokumentál) különböző időszakokban különbözőképpen foglalkozott. Most abban a korban élünk, amikor Isten az újszövetségi gyülekezeteken, egyházakon keresztül van jelen a Földön. Úgy gondolom, hogy ez a szakasz (nevezhetjük korszaknak) akkor kezdődött, amikor az újszövetségi gyülekezet elindult vagyis az első Pünkösdkor Isten Szent Szelleme (Szentlélek) jelenlétével elindította, pecséttel látta el az első, jeruzsálemi gyülekezetet. Ethelbert Bullinger viszont azt mondta, hogy ennek a szakasznak is volt két része. Ezt túlzásnak tartom. Igenis feladatunk mindaz a munka, amit az apostolok Jézus Krisztus Urunk megbízásából végeztek. Mi sem “ússzuk meg”, hogy hasonlóképpen éljük újszövetségi hívő életünket.

Mindezek mellett azt is hiszem, amit a Szentírás mond, hogy Jézus Krisztus új szövetségnek alapítója lett: “Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik.” —Zsidókhoz írt levél 9. fejezet 15. vers – Egyszerű fordítás. Miénk a kegyelem, mert Krisztus meghalt. Isten különleges ajándéka ez.

A fenti kérdésekről bővebben L. Nagy Zoltán blogjában, a Credo ut intelligamban és Szabados Ádám Divinity c. blogjában találhatunk olvasnivalót. De ott aztán bőségesen, nem csak ilyen címszavakban, fércmunkaként, mint nálam.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/29 hüvelyk Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Belleville randevú – Balsamo I/5

“A fiatalember szíve nagyot dobbant, ha csak rá gondolt is, hogy Párizsban lesz, és nem is nagyon leplezte izgalmát, amikor a vanves-i dombról megpillantotta a Sainte-Genevieve-et, az Invalidusok kupoláját, a Miasszonyunk templomát és a házaknak azt a végtelen óceánját, amelynek kóbor hullámai úgy csapkodják a Montmartre, Belleville és Ménilmontant magaslatát, mintha jönne a dagály.”
—a Montmartre még néhány festményről, régebbről ismerős volt számomra, de a Belleville nevet korábban mindössze egy rajzfilmben láttam, aminek címe: Belleville randevú (http://www.imdb.com/title/tt0286244/). Ráadásul ez a Belleville nem is az a Belleville. Hogy is van ez akkor?

Champion és Bruno

Champion és Bruno a Bellville randevú c. filmben

A Belleville randevú c. filmben a bringás srác, aki indul a nagy… nagy kerékpárversenyen, maffiózók kezébe kerül… s anélkül, hogy elárulnám a történetet, utalok arra, hogy az Egyesült államok egyik Belleville nevű helyére kerül. Ilyen nevű városka vagy városrész egyébként van Illinois, New Jersey, Michigan, Wisconsin nevű államokban is. Innen a film címe.

Úgyhogy a biciklis rajzfilm Bellville-je Amerikában van, a Joseph Balsamóban Dumas által emlegetett Belleville viszont Párizsban.

Egy biztos, a Dumas regényt nem ajánlom olvasásra (csak Dumas fanoknak), de a Belleville randevú c. rajzfilmet mindenkinek javaslom egyszeri megnézésre. Felhívom a figyelmet, hogy a fenti kép alapján bárki azt gondolhatja, hogy ez egy gyerekfilm. Nem az. Felnőtteknek készült, komolyan elgondolkodtató. Egy kicsit szürrealista is, de többet nem árulok el!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/27 hüvelyk Filmnézőnapló, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Köcsögduda-szó

Ezerszeres köszönet Csergő-Herczeg Lászlónak, aki feleségével együtt a magyar népzenének nemcsak művelői, hanem oktatói is. Nem is akár hogyan! Az odaadásuk azzal a különleges képességgel párosul, amit “megszerettetésnek” hívok. Az, hogy egy tizenéves gyermeket rávegyenek arra, hogy időt, energiát nem kímélve, saját undorát legyőzve népi hangszert készítsen, nem mindennapi tanári képességeket rejt. Ági néni (Csergő-Herczegné Kájel Ágnes) brilliáns zenetanár. A Tinódiban (vagyis 9-es iskola, Eger) úgy összekalapálta az alsósokat egy kórusba, hogy csak ámulok-bámulok. A szertelen csöppségek félelmetes fegyelemmel és gyönyörűen énekelnek. De most térjünk rá a fent említett népi hangszerre:

Ági néni mondta el először a fiamnak, hogy a sertés húgyhólyagjából készítik a köcsögdudát, aztán Laci bácsi (a férje) segítette tanácsaival, hogy elkészüljön a mű.

Ehhez persze Dánielnek először a disznóvágáskor (Lemperger János nagypapa) ki kellett guberálnia a belsőségek közül a húgyhólyagot. Megtalálni sem volt könnyű, mert úgy tűnik a szúráskor szegény pára kiürítette a hólyagját (már úgyértem a sertés, nem az aki szúrta). Aztán a zsigereléskor a “malactartóval” (méh) félre lett dobva. De a srác akkor is előtúrta. Aztán felfújta szívószállal, feszítette, szárította, majd ecetben áztatta (alább látható néhány művelet a képen). Volt szaga rendesen, úgyhogy nagyívben kerültük a lábast.
Aztán alapos kimosás után belekötöttük a nádszálat, majd a hógyag-hártyát rákötöttük egy Jóska papától (Maszárovics József) megörökölt köcsögre… Száradás.

Balra fent: ecetben ázik a húgyhójag, majd öblítés, aztán kiterítve, és végül felfeszítve a köcsögre. A nádszálat bele kellett kötni felhúzás után. A nagy kép pedig a száradás utáni állapotot mutatja.

Balra fent: ecetben ázik a húgyhólyag, majd öblítés, aztán kiterítve, és végül felfeszítve a köcsögre. A nádszálat bele kellett kötni felhúzás előtt. A nagy kép pedig a száradás utáni állapotot mutatja.

És láss csodát, megszólalt az első házilag készített köcsögdudánk. Történelmi pillanat. 🙂
Az alábbi videón látható és hallható a működése. Köcsögdudán játszik a készítő, Dániel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/24 hüvelyk Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Egy tucat “C”

Fliedner professzor előadása alapján

Fliedner professzor előadása alapján

Mennyi? Egy tucat, vagyis 12, ami úgy jön össze, hogy kétszer 6 (2×6). Olyan 12 c-betű ez, ami nagyon fontos üzenetet hordoz az orvostudománnyal, orvoslással kapcsolatosan. Nézzük meg az elsőt, vagyis a 4C – concept +2C:

C – Competence – vagyis kompetencia – egy orvosnak alapvető, hogy figyelembe vegye, meddig terjed a tudása, jogosultsága, mit szabad megtennie és mikor kell azt mondania, hogy eddig terjed a tudásom, jogköröm.
C – Creativity – vagyis kreativitás – az orvosnak fontos nemcsak feltalálnia magát a nehéz esetek kapcsán, hanem sokszor van szükség arra, hogy kreatívan, a tudásához, képességeihez mérten alkosson.
C – Continuity – vagyis folytonosság – amikor egy orvos évek óta gondoz betegeket, amikor egy közösség – város, megye, kórház, kollégák – számít rá, akkor ha egyszer csak eltűnik, akkor bizony olyan űrt hagyhat maga mögött, ami bajt okozhat.
C – Confidence – bizalom – nagyon fontos az orvos-beteg bizalom, enélkül nincs orvoslás…

Eddig a 4C, aztán a +2:

C – Club – vagyis klub – az orvosok, egészségügyi dolgozók a kórházban nem kaszínózhatnak, de a klub vagyis egy cél érdekében működő, egymás felé fokozott bizalommal bíró közösségnek lenniük is kell. Enélkül nem megy.
C – Cooperation – vagyis együttműködés – a fentiekből egyértelműen következik: a gyógyítás csapatmunka, orvos az asszisztensnő, ápolónő, beteghordó stb. nélkül nem tud eredményes munkát végezni.

Akkor mi a másik 6C (az egy tucatnak a másik fele)? Nem más, mint az orvoslás alapvető értékeinek, erényeinek a sora. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy: Core values of medicine.

C – Confidencebizalom
C – Confidentialitymagabiztosság
C – Competencerátermettség
C – Contractszerződés
C – Commitmentelkötelezettség
C – Community responsibilityfelelősség a közösség felé

Talán az első három, sőt még az “elkötelezettség” is érthető, de mi lehet a szerződés és az utolsó pont?
szerződés – Az orvos nemcsak jogilag, de gyakorlatilag és lelkileg is szerződésben áll a beteggel. A társadalmon belül vannak íratlan és írott szabályai is a gyógyításnak. Ennek része, hogy a beteg azért jön a rendelőbe, mert szeretne meggyógyulni, az orvos pedig a “szerződés” értelmében a betegért mindent meg is tesz. Sajnos ezt a szerződést sokszor a betegek maguk rúgják fel, amikor nem hallgatnak az orvosra. De ez egy külön téma.
felelősség – A “felelősség a közösség felé” pedig magában foglalja azt is, hogy bár képes az orvostudomány az igen drága szervtraszplantációra vagy nagyon költséges, különleges gyógyszeres kezelésre, bizony egy-egy országnak meg kell válogatnia, hogy melyik beavatkozásra mennyi pénzt áldoz. Előfordulhat ugyanis, hogy egyetlen vagy néhány beteg életének pár hetes, hónapos meghosszabbítása olyan költséges, ami megroggyanthatja az ellátórendszer vagy egy kórház kötségvetését, ezáltal veszélyeztetve a betegellátást. Így aztán minden orvos köteles valamilyen szinten a közösség érdekeit is figyelembe venni, amikor kezébe veszi a tollat és rendelkezik.

Kedves Orvoskollégák! Kérném ennek értelmében gyakorolni a hivatásunkat!

Ezúton mondok köszönetet Theodor M. Fliednernek (Professor Theodor MFliedner, Altrektor der Universität Ulm und Leiter des Arbeitsbereichs Strahlenmedizinische Forschung der Medizinischen Fakultät), aki ezt az üzenetet átadta néhány évvel ezelőtt Ulmban egy kurzuson.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/22 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Az éneklő farkasok és a dinnye – Balsamo I/4

“…A maga portáján a király az úr, ez igaz; de odahaza én parancsolok; s vajon ki tilthatja meg, hogy ma este ezt nem mondjam a kocsisomnak: ‘Chanteloup-ba!’, ahelyett hogy azt mondanám: ‘Versailles-ba!'”? —mondja Grammont hercegné.

A nagyon finom kantalup dinnye

A nagyon finom kantalup dinnye

De vajon hol lehet ez a Chanteloup, vagyis amiről a sárgadinnyét elnevezték? Vagyis a kantalup dinnye, a meloni cantalupi?

Valójában az eredete nem francia, hanem olasz. Nem a francia városról nevezték el a sárgadinnye ezen speciális fajtáját, ami 2011-ben súlyos listeria járvány okozott az Egyesült Államokban (írtam róla itt), hanem egy olasz kisvárosról. Ráadásul több ilyen elnevezésű hely is van. A név eredetére pedig egyes források aztmondják, hogy a cantare (énekelni) és lupo-lupus (farkas) szóból ered. De mások ezt vitatják.

“Cantalupo” (“song of the wolf” or “howl of the wolf” or literally “singing wolf”) and it seems that these place names are due to an elevated presence of wolves at the time of their naming (probably because wolves could be heard howling, but this etymology is actually disputed nowadays)

Amikor beleharapunk a sárgadinnyébe (majd nyáron, mert most még nagyon drága), akkor jusson eszünkbe a farkas, az éneklés, Alexandre Dumas és persze a Listeria monocytogenes.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Chuck Swindoll és a Mai Ige

Charles Rozell Swindoll 1934-ben született, tehát elmúlt 78 éves. Mégis mindenki csak egyszerűen Chucknak nevezi, vagyis a becenevén hivatkozik rá. Így emlegeti – igen sokszor – a Mai Ige c. folyóirat is, hadd idézzek belőle:

A Mai Ige - mindennapi áhítatok folyóirata

A Mai Ige – mindennapi áhítatok folyóirata

“Chuck Swindoll mondta: ‘Szeretjük úgy elképzelni magunkat, mintha a magányos farkasok különös fajába tartoznánk. A valóság azonban az, hogy nem szeretünk másnak látszani, nehogy kiközösítsenek, fanatikusnak bélyegezzenek és elutasítsanak. Ezért aztán alkalmazkodunk. Láthatod, mennyire igyekszik egy gyermek, hogy elnyerje a felnőttek tetszését; a serdülő, hogy igazodjon a kortárs csoporthoz; és ott a felnőtt, aki majd belerokkan, csak lépést tarthasson a szomszédokkal.’ – Különbözni csak azért, hogy mások legyünk, mint a többiek, valószínűleg semmit sem ér, sőt igazából ellenkező hatást vált ki. Isten azt várja tőlünk, hogy hajlandóak legyünk gyökeres változásra. ‘Az Isten irgalmára kérlek tahát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával’ (Római levél 12,1-2)” —egészíti ki a Mai Ige írója és szerkesztője C. Swindoll szavait, illetve idézi a Biblia néhány igen fontos sorát. (A teljes cikk elolvasható ide kattintva.)

Swindoll a szolgálatát Dwight Pentecost mellett kezdte, később a Dallas Theological Seminary igazgatója lett. Amerika szerte az Insight for Living c. rádióműsorai miatt ismerték meg az emberek. Jelenleg is hallgatható a www.insight.org címen. Temérdek könyvet írt, de magyarul még egyet sem láttam. Mindenesetre a Mai Ige alapján komoly igehirdető, gondolkodó, jó lenne egy könyvét elolvasni… ha lehet, magyarul. Talán egyszer ráharap valamelyik kiadó (KIA, Harmat, Evangéliumi Kiadó?).

Ezúton ajánlom mindenkinek: először is a Biblia olvasását, de hasznos napi olvasásra a Mai Ige. Ha pedig valaki ismeri az angol nyelvet, sőt érti is, akkor az Insight for Living-et.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/20 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Alexandre Dumas és a celebek – Balsamo I/3

A XVIII. században a kíváncsi, pletykákra, méghozzá sztár-pletykákra éhes nép éppen úgy rajongott, vagy utált embereket, mint ma. Ezek az emberek voltak az akkori celebek. Persze aztán ezek a hírességek a hírükkel, politikai hatalmukkal visszaéltek és aztán jött a Francia Forradalom (1789-ben), majd a Francia Köztársaság (1792-ben). A celebek így megváltoztatták a világot és Európát. Ezért veszélyes emberek. Amíg talán nevetünk rajtuk (és nem lesznek oly csodálat tárgya, akik megzavarják az emberek fejét), addig rendben van, de ha egyszer a nép, az istenadta nép megmozdul, nagy vihar kerekedik. Örök tanulság, hogy az imádatra, csodálatra egyedül Isten méltó, aki kezében tart mindenkit és mindent. Ne a celebekben bízzunk, hiszen azok is csak olyanok, mint Madame Dubarry:

XV. Lajos, a nem olyan fényes, mint XIV. Lajos

XV. Lajos, a nem olyan fényes, mint XIV. Lajos

“Míg a grófnénál folyt a készülődés, a bemutatásnak híre futott a városban. Ha mégoly dolog­ta­lan is a párizsi nép, ha mégoly közönyösnek látszik is, nincsen nála pletykásabb a föld kere­kén. Az udvar hírességeit és cselszövényeiket senki sem ismerte olyan jól a tizen­nyolcadik században, mint az utca bámész népe, holott be sem bocsátották a paloták ünnepségeire, s legföljebb csak a hintóajtók kacskaringós cirádáit vagy éjszakában loholó lakájok sejtelmes libériáit láthatta. Akkoriban nem volt szokatlan, ha valamelyik udvari nagyságot Párizs-szerte ismerték; a magyarázat egyszerű: a színházban, a sétányokon az udvar játszotta a főszerepet. És Richelieu úr, az olasz színkörben álló székén, vagy Dubarryné, fényes, fejedelmi fogatán, ugyanúgy alakították szerepüket a nagyközönség előtt, mint akármelyik közkedvelt színész vagy színésznő manapság.
Az emberek sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak az ismert arcok iránt. Egész Párizs ismerte Dubarrynét, aki a gazdag, fiatal és szép nők szenvedélyével mutogatta magát szín­házban, sétautakon, boltokban. No meg aztán ismerték a képmásait, a torzképeit, és ismerték Zamore-t. Ennélfogva, a bemutatás bonyodalmai legalább annyira foglalkoztatták Párizs népét, mint magát az udvart. Eznap megint összecsődült a sokaság a Királyi Palota terén, ámde – már megbocsásson érte a filozófia – nem a Régence Kávéházban sakkozgató Rousseau úrra voltak kíváncsiak, hanem a király kegyencnőjét kívánták látni csodahintóján és csoda­ruhájában, amelyről már széltében-hosszában beszéltek. „Egy vagyonba kerülünk Francia­or­szágnak”, mondta volt találóan Dubarry, és mi sem természetesebb, mint hogy Franciaország, amelyet Párizs képviselt, gyönyörködni akart a színjátékban, melyet oly drágán fizetett meg.” —bizony a politikai színjáték és egyes vezetők rongyrázása ma is igen sokba kerül a népnek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/19 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,