RSS

Alexandre Dumas és a celebek – Balsamo I/3

19 jan

A XVIII. században a kíváncsi, pletykákra, méghozzá sztár-pletykákra éhes nép éppen úgy rajongott, vagy utált embereket, mint ma. Ezek az emberek voltak az akkori celebek. Persze aztán ezek a hírességek a hírükkel, politikai hatalmukkal visszaéltek és aztán jött a Francia Forradalom (1789-ben), majd a Francia Köztársaság (1792-ben). A celebek így megváltoztatták a világot és Európát. Ezért veszélyes emberek. Amíg talán nevetünk rajtuk (és nem lesznek oly csodálat tárgya, akik megzavarják az emberek fejét), addig rendben van, de ha egyszer a nép, az istenadta nép megmozdul, nagy vihar kerekedik. Örök tanulság, hogy az imádatra, csodálatra egyedül Isten méltó, aki kezében tart mindenkit és mindent. Ne a celebekben bízzunk, hiszen azok is csak olyanok, mint Madame Dubarry:

XV. Lajos, a nem olyan fényes, mint XIV. Lajos

XV. Lajos, a nem olyan fényes, mint XIV. Lajos

“Míg a grófnénál folyt a készülődés, a bemutatásnak híre futott a városban. Ha mégoly dolog­ta­lan is a párizsi nép, ha mégoly közönyösnek látszik is, nincsen nála pletykásabb a föld kere­kén. Az udvar hírességeit és cselszövényeiket senki sem ismerte olyan jól a tizen­nyolcadik században, mint az utca bámész népe, holott be sem bocsátották a paloták ünnepségeire, s legföljebb csak a hintóajtók kacskaringós cirádáit vagy éjszakában loholó lakájok sejtelmes libériáit láthatta. Akkoriban nem volt szokatlan, ha valamelyik udvari nagyságot Párizs-szerte ismerték; a magyarázat egyszerű: a színházban, a sétányokon az udvar játszotta a főszerepet. És Richelieu úr, az olasz színkörben álló székén, vagy Dubarryné, fényes, fejedelmi fogatán, ugyanúgy alakították szerepüket a nagyközönség előtt, mint akármelyik közkedvelt színész vagy színésznő manapság.
Az emberek sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak az ismert arcok iránt. Egész Párizs ismerte Dubarrynét, aki a gazdag, fiatal és szép nők szenvedélyével mutogatta magát szín­házban, sétautakon, boltokban. No meg aztán ismerték a képmásait, a torzképeit, és ismerték Zamore-t. Ennélfogva, a bemutatás bonyodalmai legalább annyira foglalkoztatták Párizs népét, mint magát az udvart. Eznap megint összecsődült a sokaság a Királyi Palota terén, ámde – már megbocsásson érte a filozófia – nem a Régence Kávéházban sakkozgató Rousseau úrra voltak kíváncsiak, hanem a király kegyencnőjét kívánták látni csodahintóján és csoda­ruhájában, amelyről már széltében-hosszában beszéltek. „Egy vagyonba kerülünk Francia­or­szágnak”, mondta volt találóan Dubarry, és mi sem természetesebb, mint hogy Franciaország, amelyet Párizs képviselt, gyönyörködni akart a színjátékban, melyet oly drágán fizetett meg.” —bizony a politikai színjáték és egyes vezetők rongyrázása ma is igen sokba kerül a népnek.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/19 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: