Heinrich Bullinger arcképe mellett egy héten többször is elsuhanok, amikor bibliaórára vagy istentiszteletre megyünk a családommal. Bár az egri Kálvin ház balra induló földszinti folyosóján a félhomályban függ a falon ez a dombormű (lásd jobb oldali kép), mégsem lehet nem észrevenni. Hozzáteszem Méliusz Juhász Péter, John Wycliffe és Károli Gáspár is ott függ (azaz, hogy a domborművük, nem ők személyesen). A reformáció fontos és neves alakjai ők.
Szóval, ahogy rápillantottam a domborműre, többször is elgondolkoztam már, vajon van-e köze ennek a Bullingernek, ahhoz a Bullingerhez, akinek a teljes neve Ethelbert William Bullinger és jó háromszáz évvel később élt, mint Johann Heinrich B.
Annál is inkább felmerül a kérdés, mert Heinrich kálvinista reformátor volt svájcban az 1500-as években, Ethelbert pedig szélsőségesen diszpenzacionalista (a fogalmat később megmagyarázom) teológus Angliában a XIX. század második felében (magyarul a Két természet Isten gyermekében c. könyve jelent meg).
Márpedig van köztük összefüggés: “He was a direct descendent of Johann Heinrich Bullinger, a covenant theologian who succeeded Zwingli in Zurich in December of 1531.” (forrás: Mal Couch ed: Dictionary of Premillennial Theology) —olvasom Edelberthről vagyis Heinrich egyenesági leszármazottja volt. Vér szerint rokonok, minden bizonnyal Krisztus felől is hasonlóképpen gondolkodtak keresztényként, de Isten korszakokon, az emberiség történelmén végigvonuló terve felől egészen másként.
Johann Heinrich szövetségi teológiát vallott (Covenant theology), vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy eszerint gondolkodott. Ethelbert viszont ún. korszakos teológiát. Előbbiben a fő hangsúly az Isten és ember között kötött szövetségeken van, utóbbiban pedig Isten tervét és az emberiséggel való foglalkozását korszakokra (diszpenzációkra) osztják.
Johann Heinrichtől nincsen semmilyen könyvem, műveit nem olvastam… még. Ethelberttől viszont megvan a Companion Bible (.pdf-ként, online használható ide kattintva). A végén a függelék 198 bejegyzést tartalmaz, ami 218 oldal, vagyis önmagában is egy könyv. Az angol nyelvű változat megtalálható és szabadon olvasható a http://www.levendwater.org/companion/index_companion.html címen.
Ezúton köszönöm Jim Drydennek, hogy felhajtotta számomra egy angol használtkönyv-kereskedésben és megküldte. Időnként előveszem, de azt is be kell vallanom, hogy az appendix szélsőségesen korszakos gondolkodásával nem értek egyet.
Mit is jelent ez? Isten az emberekkel az emberiség történelme során (amit a Biblia teljes hosszúságában dokumentál) különböző időszakokban különbözőképpen foglalkozott. Most abban a korban élünk, amikor Isten az újszövetségi gyülekezeteken, egyházakon keresztül van jelen a Földön. Úgy gondolom, hogy ez a szakasz (nevezhetjük korszaknak) akkor kezdődött, amikor az újszövetségi gyülekezet elindult vagyis az első Pünkösdkor Isten Szent Szelleme (Szentlélek) jelenlétével elindította, pecséttel látta el az első, jeruzsálemi gyülekezetet. Ethelbert Bullinger viszont azt mondta, hogy ennek a szakasznak is volt két része. Ezt túlzásnak tartom. Igenis feladatunk mindaz a munka, amit az apostolok Jézus Krisztus Urunk megbízásából végeztek. Mi sem “ússzuk meg”, hogy hasonlóképpen éljük újszövetségi hívő életünket.
Mindezek mellett azt is hiszem, amit a Szentírás mond, hogy Jézus Krisztus új szövetségnek alapítója lett: “Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik.” —Zsidókhoz írt levél 9. fejezet 15. vers – Egyszerű fordítás. Miénk a kegyelem, mert Krisztus meghalt. Isten különleges ajándéka ez.
A fenti kérdésekről bővebben L. Nagy Zoltán blogjában, a Credo ut intelligamban és Szabados Ádám Divinity c. blogjában találhatunk olvasnivalót. De ott aztán bőségesen, nem csak ilyen címszavakban, fércmunkaként, mint nálam.
A hétköznapok fogságában 