Ezerszeres köszönet Csergő-Herczeg Lászlónak, aki feleségével együtt a magyar népzenének nemcsak művelői, hanem oktatói is. Nem is akár hogyan! Az odaadásuk azzal a különleges képességgel párosul, amit “megszerettetésnek” hívok. Az, hogy egy tizenéves gyermeket rávegyenek arra, hogy időt, energiát nem kímélve, saját undorát legyőzve népi hangszert készítsen, nem mindennapi tanári képességeket rejt. Ági néni (Csergő-Herczegné Kájel Ágnes) brilliáns zenetanár. A Tinódiban (vagyis 9-es iskola, Eger) úgy összekalapálta az alsósokat egy kórusba, hogy csak ámulok-bámulok. A szertelen csöppségek félelmetes fegyelemmel és gyönyörűen énekelnek. De most térjünk rá a fent említett népi hangszerre:
Ági néni mondta el először a fiamnak, hogy a sertés húgyhólyagjából készítik a köcsögdudát, aztán Laci bácsi (a férje) segítette tanácsaival, hogy elkészüljön a mű.
Ehhez persze Dánielnek először a disznóvágáskor (Lemperger János nagypapa) ki kellett guberálnia a belsőségek közül a húgyhólyagot. Megtalálni sem volt könnyű, mert úgy tűnik a szúráskor szegény pára kiürítette a hólyagját (már úgyértem a sertés, nem az aki szúrta). Aztán a zsigereléskor a “malactartóval” (méh) félre lett dobva. De a srác akkor is előtúrta. Aztán felfújta szívószállal, feszítette, szárította, majd ecetben áztatta (alább látható néhány művelet a képen). Volt szaga rendesen, úgyhogy nagyívben kerültük a lábast.
Aztán alapos kimosás után belekötöttük a nádszálat, majd a hógyag-hártyát rákötöttük egy Jóska papától (Maszárovics József) megörökölt köcsögre… Száradás.
És láss csodát, megszólalt az első házilag készített köcsögdudánk. Történelmi pillanat. 🙂
Az alábbi videón látható és hallható a működése. Köcsögdudán játszik a készítő, Dániel.
A hétköznapok fogságában 