Zambiában (Afirka) van egy város, amit úgy hívnak, hogy Livingstone. A nevét egy 19. századi misszionáriusról kapta, akivel egy nemrégiben kapott könyvben találkoztam. Íme egy részlet:
“Az ismert Afrika-kutatóról és misszionáriusról, David Livingstone-ról azt írják életrajzírói, hogy amikor teljesen az ereje végén járt, fekélyek és belső vérzések gyötörték, segítői már csak hordágyon tudták vinni Ilala (Zambia) mocsaras vidékein keresztül.
Éjszakára a permetező eső ellen kunyhót építettek neki. A bejárat előtt egy fiú őrködött, hogy meghallja, ha Livingstone éjszaka hívja. Amikor a fiú reggel négy órakor megnézte, mi van vele, a misszionárius nem a hordágyon feküdt, hanem előtte térdelt. A fiú tele aggodalommal és félelemmel hívta a többi segítőt, akik végül félénken odalopakodtak a térdelő alakhoz, és azután megrendülten kellett megállapítaniuk, hogy már hideg és merev volt. David Livingstone a térdein fejezte be nagy feladatát szívből szeretett Afrikájában, és imádkozva ment át az örökkévalóságba, mint egykor nagy Mestere – magányosan, de mégsem egyedül…
Néhány héttel korábban, az utolsó születésnapján ezt írta a naplójába: Jézusom, Királyom, Mindenem, újra Neked adom az egész életemet. Fogadd el, és add, tiszteletre méltó Atyám, hogy befejezzem feladatomat, mielőtt ez az év véget ér. Ezt kérem Jézus nevében. Ámen, így legyen.”
A könyvet, amiből idéztem, Wolfgang Bühne írta. Nagyon értékes darab és ajánlom olvasásra mindenkinek. Magyarul az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió adta ki.
A hétköznapok fogságában 