RSS

Zambia címkéhez tartozó bejegyzések

Eclipse of the Crescent Moon

Afrikai dob Afrikában és az Egri Csillagok angol változata... Afrikában

Afrikai dob (valami kígyóbőr) Afrikában és az Egri Csillagok angol változata… Afrikában

Készületlenül, de kiszaladt már ez a bejegyzés. Most hozzáfűzöm azért gondolataimat. Régóta terveztem ezt az írást, ugyanis meg szeretnék emlékezni arról, hogy Gárdonyi műve milyen sok nyelven és milyen sok helyre eljutott már az elmúlt száz év során. Most Afrika egy eldugott részébe is került belőle néhány példány. Az iskola, ahova nagyobb fiaink jártak Zambia észak-nyugati csücskében, ott nagyon komolyan, angol nyelven világirodalmat is tanulniuk kellett. Így aztán arra gondoltam, hogy miért ne kerülhetne oda egy kis magyar irodalom is! Ezért aztán, a Magyarországról csomagban kért-kapott néhány példány Egri csillagokat szétosztottuk (ezúton is köszönet édesanyámnak és feleségem szüleinek). Kaptak belőle a Sakeji School tanárai is. Nemrégiben írtak: olvassák és most már a Rubik kockáról is tudják, hogy hova valósi (abból is került pár extra darab az iskolába, bár abból volt néhány tanárnak már korábban).

Az Eclipse of the Crescent Moon a Wikipedián: https://en.wikipedia.org/wiki/Eclipse_of_the_Crescent_Moon

Oldalt a fotó a könyvről az afrikai missziós állomáson, távol Magyarországtól. Mielőtt elajándékoztuk volna az összes példányt, szerettem volna tudni, mit kapnak, így végig olvastam. Nem tudom, hogy az angol anyanyelvűek számára milyen lehet, de számomra érthető volt (nyilván már ismertem a sztorit magyarul). De belegondoltam, nem lehet könnyű megküzdeniük a sok magyar névvel, legyen az személynév vagy földrajzi név. Bízom benne, hogy azért megbírkóznak vele!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2015/09/21 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , ,

Magyar-lunda nyelvrokonság

…nem létezik és természetes, hogy nincs közvetlen, vagy éppen szoros nyelvrokonság a kettő között, csak annyi, amennyi minden más nyelvben közös lehet. Vannak benne invenciózus fordulatok, néhány kifejezés hasonlóan hangzik. A távolság óriási, nemcsak sok ezer kilométer, de évszázadok és egy tenger, nem is beszélve a Szaharáról és az Egyenlítőről, hiszen Lundaország ma Zambiában, Kongóban és Angolában, darabjaiban létezik csak (írtam róluk itt).

Hadd hozzak azért két példát a hasonlóságra, ami meglepett:

IGEN: Az ‘igen’ és az ‘enga’ (lundául igen) szót hallva, nyilván közelebbinek tűnik, mint például az angol ‘yes’.
NEM: A ‘nem’ és a ‘nehi’ (lundául nem) szintén közelebbi hangzásúnak tűnik, mint például a ‘no’.

Érdekes a másik példa is:

cassava-makamba

Manióka liszt (cassava), ami a lunda emberek (de egész Afrikában) között nagyon népszerű eledel. Ebből készül az nshima. Szóval, amikor ‘kudya’, akkor ezt a makamba-t készítik el és eszik.

Ha megkérdezünk egy lunda embert: Tud-e enni? Akkor így hangzik: Muna kutwesha kudya? Amiben a kudya (kiejtve: kudá – mint az orosz hová). A válasz úgy fog hangzani: ‘Kudya nakudya’. Ebben a kifejezésben a főnévi igenevet vagyis az “enni” igét használják megerősítésként. Szó szerinti fordításban: Enni eszek. Milyen érdekes, hogy bár ritkán, de magyarban is használjuk ezt a megerősítést: – Eszik eleget? – válasz – Hát, enni eszek! (Ugyanígy: inni iszok – lunda: Kunwa na kunwa.)

A lunda nyelvben egyébként sokkal több “rag”-ot használnak, amit nemcsak a szó gyökere után, hanem elé és még közbe is beszúrnak (prefix, inflix, suffix). Ezért aztán extrém hosszú szavak jönnek létre. Rendkívül megnehezítik a szótározást, hiszen a szó elejéről először (lehetőleg a nyelvtan átfogó ismeretében) le kell vágni a prefixeket, aztán kiderül, hogy milyen betűvel is kezdődik a szó.

Egyik kedvenc példám erre a Tumina (Dícsérő énekek) c. keresztény énekeskönyvben van. A “By Christ redeemed” c. angol ének lunda szövegében van a szó: “Nichakenzayi” – ami azt jelenti: Amíg ő eljön… (Jézus Krisztus visszajövetelére utalva). Nos ebben a szóban a tőből is csak három betű marad: …nza… és az ige eredetileg inza, vagyis jönni (kwinza a főnévi igenév). A Ni-cha-k-e- és yi a végén mind módosítanak valamit. Ilyen ez a lunda nyelv.

Másik példa egy jó hosszú szó, ami egy egész mondatot tartalmaz: “nakumukalakelanga”. Nos szedjük szét ezt a jó hosszú szót is: “na-ku-mu-kalakala-nga”, ahol az ige: kalakala, azt jelenti dolgozni, munkálkodni, tenni. Mivel változik, ezért “na-ku-mu – kalakela – nga”. Na – teszem, ku és a végén nga, hogy rendszeresen (örökké, állandóan), meg még a mu, ami talán tárgyasítja (?), vagyis valakinek az akaratát tenni, amihez döntéssel jutottam el. Huh… hát ez jó bonyolult. Ezért inkább megmutatom, honnan vettem a példát:

“Nakumukalakelanga Nzambi”, angol fordítása: “I have made a decision to do God’s will forever.” Magyarul: “Eldöntöttem, Isten akaratát teszem örökké.” Lundában két szó, magyarul öt szó, angolul 10. Ilyenek ezek a nyelvi különbségek. Bár minden ember úgy döntene (és minden nyelven elmondanák), hogy követi Isten akaratát az életében.

De lássuk a példamondatunk forrását! A Kalane Mission Hospitalnak – ahol éppen dolgozok – a nevében is benne van, hogy missziós kórház, ezért időnként a rádióból (akár a műtőben is, ha a munkát nem zavarja) keresztény énekek szólnak. Így hallottam meg egy olyan lunda éneket (aminek a fele angol), ami nagyon sok embernek megtetszett, igazi sláger lett belőle még vagy 7-8 évvel ezelőtt. Utána kérdeztem, hogy mi ez a dal, s kiderült, hogy a címe: Ami mu umi wami (Az én életemben…). Íme a teljes szöveg, ami angolul kezdődik, a refrén lunda:

In that old house once lived an old lady. /Abban az oreg házban élt egy idős asszony./
She told stories about the way life was so hard to cope. /Történeteket mesélt arról, hogy az élet útjával milyen nehéz volt megbírkózni./
At the end of the story /A történet végén…/
I could see tear running from her eyes. /…láthattam, ahogy könny csordult a szeméből./
I could hear her saying: /Hallhattam, ahogy azt mondja:/

Refrén:

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

(Ismétlés)

Now I know I wasn’t there in her old days. /Most tudom, hogy nem lehetek ott idős napjaiban./
But I see myself going through the same road /De látom magam menni ugyanazon az úton/
And I hear myself saying: /És hallom, ahogy magam is mondom:/

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

A dalt megtaláltam a YouTube-on. Íme, meghallgatható. Érdekessége a videónak, hogy abban egy asszony halála is látható. A haláleset körül az emberek gyásza nyilvánvaló. Igen, itt valóban így gyászolnak és siratnak az emberek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/30 hüvelyk Afrika, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Gyűrű

A gyűrű egy szoros szövetségre, a házasságra emlékeztet férfit és nőt. De létezik égi gyűrű is, felhőkből. Ritkán látni ilyet, ezért most gondoltam megosztom ezt a néhány képet. Tudom, hogy egy blog nem képeskönyv, nem is Instagram, de a gyengélkedő internetkapcsolat és a feladatok által szűkre szabott időm miatt, most csak rövid kommentárral adom közre a hét végén (2014. november 15.) készített fotókat.

A Biblia azt mondja a Prédikátor könyve 11. fejezetének 3. és 4. versében: “Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre… Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat.” – Bár mi most a fellegeket nézegetjük, de nem azért, hogy megtántorodjunk, hanem Isten teremtésének csodáit lássuk! Megérkezett az eső is, mert a sűrű felleg megtelt.

A zöld fű láttán senki ne lepődjön meg. Jelenleg – továbbra is – Afrikában lakunk. Itt most a tavasz vége… a nyár közeledik. Bocsánat! Egész évben nyár van, de most a csapadékos évszak, az esős nyár következik. Sőt, viharok képében már néhány hete meg is érkezett. Majd minden nap esik ilyenkor, hetente 2-3-szor pedig komoly trópusi vihar formájában szakad le a csapadék.

A képek Zambia észak-nyugati csücskében, a Sakeji nevű iskola melletti füves repülőgép-leszállópályán készültek (airstrip). Bizony, ahogy tágult a vihargyűrű, szaladnunk kellett, hogy menedéket találjunk.

Az első kép a vihargyűrűt és környezetét mutatja:

Széles panoráma-kép, a szélén a család áll esőkabátban, ámulatban a látványtól.

Széles panoráma-kép, a szélén a család áll esőkabátban, ámulatban a látványtól. (A képre klikkelve teljes felbontás.)

A második képen magát a vihargyűrűt láthatjuk közelebbről:

Félelmetes, mint egy centrifuga dobja. A szél hamar megérkezett, de csak a tágulás után (klikk: nagyfelbontás).

Félelmetes, mint egy centrifuga dobja. A szél hamar megérkezett, de csak a tágulás után (klikk: nagyfelbontás).

A harmadik képen azt látjuk, amikor már a gyűrű elkezdett tágulni és bomlani. Ekkor leszakadt az ég, megjött a szél, majd az eső is villámlás kíséretében. Sajnos kárt is tett néhány elektronikai eszközben az egyik villám.

A táguló és darabjaira szakadó felhőkör. Dániel mutatja a vihar mozgásának irányát. (klikk: nagyfelbontás)

A táguló és darabjaira szakadó felhőkör. Dániel fiam mutatja a vihar mozgásának irányát. (klikk: nagyfelbontás)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/11/17 hüvelyk Afrika, Biblia

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Az első túlélte az utolsót

A jubileumi 50 kwachás, aminek bal oldalán az öt elnök portréja. A legfelső K. K. a jobb alsó pedig M. Sata

A jubileumi 50 kwachás, aminek bal oldalán az öt elnök portréja. A legfelső K. K. a jobb alsó pedig M. Sata

Zambia 50 éves évfordulójáról írtam elébb, most újabb aktualitás jött szembe velem. Az 50 éves jubileumra különleges pénzt nyomtattak. Stílszerűen az 50 kwachásból (ejtsd: kvács, állítólag azt jelenti, hogy hajnal) készült a limitált kiadás. Erre a pénzre rákerült az eddigi összes elnök arcképe Kenneth Kaundától egészen Michael Chilufwa Satáig. Két nappal ezelőtt azonban történt egy gikszer. 2014. október 28-án este-éjjel, meghalt az utolsó elnök Michael Sata. Bocsánat, hogy csak most számolok be róla. Természetesen már tegnap reggel a viziten erről beszélgettünk, de ez a két nap sűrű volt ahhoz, hogy rögtön beszámoljak az eseményről. Szóval, az első elnök, Kenneth Kaunda, aki 1924-ben született, még mindig él, róla nevezték el a nemzetközi repülőteret a fővárosban. Igen, idén 90 éves, vagyis túlélte a legutolsó elnököt, aki 77 éves volt. Sata elnök eltűnt egy időre néhány hete, talán kezelésen volt? Nem tudni.

Ha meghal az államelnök, új helyzet áll fenn. Az egyik korábbi elnöknek a holttestét (állítólag) körbevitték a 10 provinciában, úgyhogy a temetés később volt.

Ilyen esetben az alelnök (vice-president) gyakorolja az elnöki jogokat, ő az acting… interim president. Miért különleges ez? Azért mert ez az interim elnök fehér ember. Úgy hívják, hogy Guy Scott. Itt született Zambiában (akkor Észak Rhodézia), Livingstone városában és Cambridgeben végzett közgazdászként. Ő az, aki elmondhatja (és mondja is) magáról, hogy az első olyan fehérbőrű elnök afrikai országban, akit demokratikusan választottak. 90 napig lesz ő az elnök, közben újra választások lesznek.

Ebből is látszik, hogy Afrika és benne Zambia is a különlegességek országa! 50 éves évforduló, 50 kwachás, 90 éves első elnök, 90 napig demokratikusan választott fehér president.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/30 hüvelyk Afrika, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Nemzeti ünnepek, ha találkoznak…

Zambia lobogója a kalenei kórház előtt, a női osztály irodájából kitekintve

Zambia lobogója a kalenei kórház előtt, a női osztály irodájából kitekintve

Bizony Zambia és Magyarország történelme októberben igen közel kerül egymáshoz. Nem csak azért híres az idei október, mert most volt a 15. házassági évfordulónk, hanem mert Zambia 50 éve lett független. Nekik sikerült, ami 58 éve Magyarországnak nem. Persze merőben más volt a helyzet, angol úriemberekkel volt dolguk, de jóval erősebb gazdasági függéssel. Minden esetre 1964. október 24-e nagy nap volt az ország életében. Ma pedig napra pontosan ennek van az évfordulója. Tegnap pedig, október 23-a lévén a magyarországi forradalmat ünnepeltük. A lassú internet miatt otthoni felvételeket nem láttam, de a négynapos ünnep mindig buli az országnak (csak éppen az akut kórházi osztályok dugulnak be, mert sürgősségi ellátás és felvétel van, hazabocsátás nem nagyon). Itt, Zambiában viszont tényleg “univerzális buli” van (nem balhé), énekelnek az emberek, még a kórházba is behallatszik. A délelőtt kinézve a kórházi ablakon, teherautó platóján vagy 20-25 ember felzsúfolódva énekelt, dobot is vertek a platón. Most, este is hallható a közeli faluból az éneklés.

A Kalene Mission Hospital főépülete a konzultációs helység felől (éppen a kulcsra várakozva)

A Kalene Mission Hospital főépülete a konzultációs helység felől (2014. október)

Persze, itt, Zambiában nincs négy napos ünnep, sőt! Ugyanis a munkahét hétfőtől szombatig tart, mint régen Magyarországon, a “szabad szombat” előtti időben. Félreértés ne essék, itt minden szombat munkanap, nem váltakozva. Így aztán október 24-e elvileg “public holiday” – kivételesen -, de a kórházban nem állhat meg az élet, a vakbélgyulladást a nemzeti ünnepen is meg kell operálni, a betegeket el kell látni. Úgyhogy bármennyire is közel van a magyar és a zambiai nemzet ünnepe, 23-án is elkel a munkáskéz, 24-én sem áll meg a kórház és 25-e is munkanap lesz (nem ám csütörtökre megkapjuk a pénteket is). Itt mindenki nagyon jól tudja és tudomásul veszi. Merjenek az emberek elégedetlenkedni Magyarországon!

Örüljünk együtt az évfordulóknak, nagy események emlékeztetői ezek minden nemzet életében!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/24 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , ,

Nem várta meg a századik évfordulót…

Már régen nem ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját. Jól emlékszem, hogy élveztük annak idején az 1980-as években a márciust, nemcsak a 15-i szünet, hanem a március 21. programok miatt is. Nem kellett tanulni! Ha jól számolom, akkor idén volt a 95. évforduló (1919. március 21. az eredeti dátum). Sajnos az idei március 21-e is bevonul valamilyen szinten a történelembe, legalábbis a járványok történelmébe. Hiszen idén is kitört valami, nem várva meg a magyar munkásmozgalmi történelem híres vagy éppen hírhedt nagy napjának 100. évfordulóját, 2014. március 21-én Guinea Egészségügyi Minisztériuma jelentette az ebola járvány kitörését.

Bár jelenleg magam és családom Afrikában tartózkodom (Zambia), majdnem olyan messze vagyunk az ebolás góctól, mint Magyarország (kb. 4500km), mégis talán könnyebben szembejön itt ennek a vírusnak a lehetősége. Ennek az oka az, hogy az egyik szomszédos országban is kitört egy ebola járvány, aminek nincs összefüggése a nyugat-afrikai esetekkel. A Kongói Demokratikus Köztársaságban (DRC – Democratic Republic of Congo) felkészültebben várták az eseteket. Nem véletlenül, hiszen 1976-ban éppen Zaire (ma DRC) területén írták le először a betegséget és fedezték fel a vírust. A július 26-án kitört járvány pedig már a 7. ebben az országban. Ezek közül az egyik – évekkel ezelőtt – az ország déli részében jelentkezett, ami ide (Zambia észak-nyugati csücskéhez) mindössze kétszáz kilométer.

Ezért aztán a Zambiai egészségügyi kormányzat is készül. Másfél hónappal ezelőtt Lusakában vette elő a témát egy professzor, amikor elmondta, hogy 5 különböző teszt áll rendelkezésre ott, a fővárosban. Néhány nappal ezelőtt pedig a telefonszámmal regisztrált orvosok kaptak a minisztériumból sms-t, hogy ha lázas, véres hasmenéses eset hátterében felmerül az ebola, akkor azonnal jelenteni kell. Itt, Kalene Hillben is előkerült a kérdés, mi van, ha Jimbe (határátkelőhely) felől megjelenne egy beteg? Fejvesztve menekülne mindenki, vagy a hivatásunknak megfelelően folytatnánk-e a munkát? Persze a kérdés nem ilyen éles, hiszen a kongói góc is több mint 1000 km ide, ami Afrikában, szárazföldön óriási távolság. Ennél most Dallasban is könnyebb elkapni az ebolát, mint itt, Afrika szívében.

A CDC, vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

A CDC (Center for Disease Control and Prevention), vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

Még augusztusban azt mondták a szakemberek, hogy az ebola kórházi, vagyis nosocomialis terjedésének esélye minimális az USA kórházaiban (cikk olvasható itt), vagyis “The risk for nosocomial transmission is also low because of high infection control standards in US hospitals.” Ennek ellenére a szeptember 28-án megbetegedett, aztán október 8-án elhunyt ebolás beteg környezetében úgy tűnik, már a második egészségügyi dolgozó kapta el a megbetegedést (Index cikk itt). Be kell vallanunk, ennek az oka mondjuk tényleg nem az USA szigorú szabályainak be nem tartásában keresendő, hanem egyszerűen benézték az esetet akkor, szeptember 26-án. Hiszen amikor az a bizonyos beteg először ment kórházba a láz miatt, akkor szépen hazaküldték és csak 28-án vették komolyan a panaszait, az utazási anamnézisét és különítették el, vagyis két nappal később. Általában egyébként ez okozza a bajt a fejlett egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban: bár a szabályok jók, ha az ember nem gondol egy betegségre az első ellátás szintjén, akkor hiába a szabályok. Emlékezetes számomra, annak idején, amikor a brazil fiatalember jelentkezett az egri kórházban… ő lett az első igazolt H1N1 Magyarországon 2009. májusának végén. Ott sem sokon múlott a dolog, gyakorlatilag a sürgősségin (SBO) dolgozó kiváló kollégában merült fel a lehetőség és indultak el a vizsgálatok. Ezért jó, ha a sürgősségi osztályokon dolgozó szakemberek széleskörű ismeretekkel bírnak.

Visszatérve a fekete kontinensre: Afrika már csak ilyen ország. Számtalan fertőző betegség olvasztótégelye. Hiszen a nyugat-nílusi vírus (WNV – West Nile Virus 1999-2000 tájékán került New Yorkba) is erről a kontinensről került át: sosem felejtem el a továbbképzést Ausztriában, 2002-ben, amin az amerikai professzor elmesélte, hogyan döbbentek rá, hogy mitől szaporodnak az agyvelőgyulladásos esetek (azóta persze Magyarországon is rendszeresen előfordul). Vagy éppen újabban a Chikungunya vírus okozza emberek halálát, szintén az Egyesült Államokban, vagyis távol Afrikától. Nem véletlenül adta a Medscape c. orvosi online szaklap az “Out of Africa, at Our Front Door” (Afrikán kívül, a bejárati ajtónk előtt) címet a késő nyári-őszi szezonban jelentkező vírusfertőzésről szóló cikkének. A vírus először Dél- és Közép-Amerikába került át és onnan hurcolják be az USA-ba. Így aztán az utazóknál láz esetén a malária és a dengue (ejtsd: dengi) mellett most már ennek is fel kell merülnie. Aki pedig Nyugat-Afrikában jár, annál az ebola is kérdéses. Nem véletlenül vezetik be először a Heathrown (London) a szűrést, majd kiterjesztek valószínűleg a Gatwickre is. Egyébként a Lusakai reptéren szeptember elején is hőkamerával nézték a Zambiába belépő utasok testhőmérsékletét… nem akadtunk fel a szűrőn.

A misszionáriusok egyébként, akikről korábban megemlékeztem (Igen, ez az a bizonyos vírus), mindketten meggyógyultak, de sajnos a spanyolok elhunytak és legutóbb Lipcsében az 56 éves ENSZ alkalmazott életét sem sikerült megmenteni. Ennek oka, hogy bár korszerű intenzív ellátással csökkenthető a halálozási arány, de sok múlik azon, időben kap-e kezelést a beteg és alapvetően milyen állapotban van. Gyógyszer sajnos van is, meg nincs is. Mert létezik ugyan nukleozid-analóg, ami egy bizonyos enzimet (S-adenozilhomocisztein hidroláz) gátolva hatékony, de jó lenne 2-3 napon belül megkapnia a betegnek, hogy hasson, meg talán az interferon-béta, hyperimmunglobulin, monoklonális antitest hatékony és még egy-két egyéb gyógyszer kipróbálás alatt van, de ezek nem olyanok, hogy az ember bekapja mint az aszpirint és aztán “kiizzad az éjszaka” és meggyógyul. Az ebola ebben az esetben nem az a bizonyos vírus… mint a nátha.

Nyilván, sokat fog dobni a járvány elleni küzdelemben, ha jól működő vakcina lesz a szakemberek kezében. Az események ekörül is felgyorsultak, hiszen tesztelik az USA-ban, Nagy Britanniában, Gambiában, Maliban és talán Nigériában is (cikk az oltással kapcsolatban). De nem csak a kutatókon és a hatóságokon fog múlni a dolog, hanem azon is, hogy mennyire sikerül meggyőzni az embereket ott, Nyugat-Afrikában az alkalmazásáról. Valószínűsítem, hogy ennél a vírus gyorsabb lesz, így az esetek még jó darabig szaporodni fognak.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/16 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Szúnyog ellen gyík meg gekkó, denevér ellen kígyó vagy patkány

Gyík a laptoptöltőn, egy a sok közül...

Gyík a laptoptöltőn, egy a sok közül…

Legalábbis ezt beszélik. Sajnos, a Zambézi mentén a száraz évszakban is van szúnyog, van malária. Ezek a vérszívó szörnyetegek pedig a lakásba is bejönnek, ráadásul csőstől! Egyik szomszédunk azt mondja, a gyíkok megeszik a szúnyogokat. Persze több sem kellett a fiainknak, összefogdostak vagy 4-5 darabot pillanatok alatt. Már itt vannak a lakásban, jönnek, mennek. Ők a háziállataink. Talán megeszik a szúnyogokat is. A Biblia is beszél a gyíkokról és milyen igazat beszél:

Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban. (Példabeszédek könyve 30. fejezet, 28. verse) – vannak törvények, amelyek nem változnak, ilyen Isten beszéde is.

Egy másik szomszédunknál a padlásra denevérek költöztek be. Nekik meg azt mondták, hogy a denevérek ellen a kígyók hatásosak vagy éppen a patkányok. Úgyhogy inkább maradtak a denevéreknél! 🙂

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/23 hüvelyk Afrika, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Ezek tényleg mérgesek…

Puff adder (Bitis arie

Puff adder (Bitis arietans), amit a beteggel együtt hoztak be (saját fotó)

A mérges kígyók veszélyesek. Nem kérdéses! De azért vannak különbségek. A puffogó vipera (puff adder) marása igen nagy károkat tud okozni, méreganyaga sejtölő hatású. Ezt láttam egy betegnél, akit egy hete harapott meg egy Bitis arietans. Az állat képe jobb oldalt látható, persze már agyonvert állapotban. A beteggel együtt hozták be az elpusztult állatot. Jó nagydarab.

A hölgy hála istennek jól van (tegnap haza is mehetett), de éppen néhány napja egy gyermek jött, a lábán hasonlóan kígyómarás nyoma, de neki alig van tünete… egyelőre. A két esetnél egyértelműen látható, hogy a lábfej fölső részére csapott le a kígyó. De ez logikus is, hiszen a függőleges sípcsonti részhez oldalra kellene fordulni és úgy nekilendülnie. Szóval az embernek a lábfejére kell vigyáznia leginkább, lehetőleg vastag cipővel. A nőbeteg lába egyébként rendkívül megduzzadt, vérömlenyek is kialakultak, a duzzanat haladt a térd felé fájdalmasan, de megállt! Szisztémás, vagyis általános tünete pedig nincs.

Ezzel kapcsolatosan néhány érdekességet hadd osszak meg:

1. Az egyik zambiai orvoskolléga viccesen megjegyezte: “Ha mérges kígyó marna meg, akkor az a neurotoxikus (idegrendszerre ható) legyen!” – attól ugyanis lebénul az ember, gyorsan lélegeztető gépre kerül és eszméletlenül fekszik az intenzíven, nem érzi a fájdalmat. Ellenben ha a haematotoxikus mar (pl. Boomslang vagy Haemachatus haemachatus – varangyfaló köpködő kobra), akkor egyszer csak nem alvad az ember vére és csak vérzik innen onnan. A citotoxicus (puff adder) esetében elhal a végtag és igen fájdalmas. De a végén megjegyezte: “Leginkább egyik se harapjon meg!” Úgyhogy este az elemlámpával nem előre a sötétbe kell világítani, hanem lefelé a lábunk elé!

2. A puff adder (Bitis arietans) a marás után nem tűnik el, hanem ott marad (ezért is verték agyon). A fent említett kisfiú esetében a kígyó eltűnt, reméljük nem lesz nagyobb baj.

3. Black mambát (Dendroaspis) még nem láttam, de nem is akarok… hatalmas dög és kb. 20 km/h a sebessége! Persze rá is jellemző, ami a többire is: nem keresi az embert, akkor támad, ha beszorítják, abajgatják.

Végül hadd írjam le a legfontosabb szabályokat, amire érdemes vigyázni, ha az ember olyan területen jár, ahol mérges kígyók élnek (forrás Oxford Handbook of Tropical Diseases – 2014):

Elkerülni a kígyót!

Ne zavard, ne szorítsd sarokba!

Maradj mozdulatlan!

Megfelelő cipőt viselj!

Éjszaka legyen nálad elemlámpa, amivel a lépteid elé világíts!

Ne gyűjtsünk tűzifát, különösen az avarban, levelek között és magas fűben!

Odúba vagy üregbe nem nyúlunk!

Fára, sziklára nem mászunk!

A sziklákon a párkányok veszélyesek!

Dús növényzetű, iszapos parton nem játszunk, nem úszunk a vízben!

Nem alszunk a szabad ég alatt (legfeljebb zárt sátorban, aminek nem nyitott az alja)!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/09/20 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vándordiploma

A Kalene Mission Hospital irodájában fénymásolunk (madárlátta dokumentumok)

A Kalene Mission Hospital irodájában fénymásolunk (madárlátta dokumentumok)

Nem, nem arra gondolok, amikor egy oklevél emberről emberre, vagy csapatról csapatra vándorol. Nem, a diplomámat nem tudom átruházni senkire sem, mégis azt kell mondjam: vándordiploma. Szegény, nagy utat tett meg és jó néhány kézen keresztül ment. Már Magyarországon el kellett vinni a közjegyzőhöz, hogy hiteles másolat készüljön róla, amiről aztán hiteles fordítás készült, várták a zambiai hatóságok. De ez csak a kezdet volt. Ahhoz, hogy egy diplomát elismerjenek egy másik országban, általában meg is akarják nézni az eredetit. Így aztán a táskámba betéve elhoztam Zambiába. Először is, Lusakában megnézték az orvosok regisztrációs irodájában (HPCZ, Wamulwa Road, Thorn Park – ha valaki erre járna). Onnan el kellett vinni a Zambiai Egyetem Orvoskarának Dékáni Hivatalába (University Teaching Hospital, Nationalist Road – ha valaki keresi, hátul van a G épületrészben), bejelentkezni a honosító vizsgára. A vizsgán három professzor kezén ment keresztül: megnézték az eredetit (meg persze kérdezősködtek is). Aztán biztos ami biztos, még el kellett hozni az ország végébe, ahol készítettünk róla másolatot a kórházvezetés részére is (Kalene Hispital). Úgyhogy kiszámoltam: kb. 12 ezer kilométert utazott az okmány és reméljük megjárja a következő 12 ezer kilométert is, amikor hazatér… a vándordiploma!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/19 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

A minibusz Lusakában nem szép, de praktikus

Évekkel ezelőtt írtam egy bejegyzést A strasbourgi villamos szép címmel. Akkor, ott, 2011-ben dőlt el az IBCM5 konferencián, hogy most, 2014-ben írhatok a lusakai tömegközlekedésről. Mindjárt az elején kijelenthetem: ez egészen más. Zambia fővárosa nagyon sokat fejlődött az elmúlt száz évben (éppen tavaly volt a 100 éves évfordulója az alapításának – még láthatók a plakátok), csak az elmúlt pár évben a lakosainak száma robbanásszerűen emelkedett. Ez egyébként igaz egész Afrikára: jelenleg 1 milliárd ember él a földrészen (a legnagyobb város Nigériában Lagos 20 millió lakossal).

minibus_lusaka

Minibusz Lusakában 2014. szeptemberében (nem mentőautó!)

Szóval a hatalmas város tömegközlekedése igazából megoldatlan. Vannak nagyobbacska buszok is (alig) és persze taxik (sokan). De a kettő közötti átmenetet a nagy számú minibusz jelenti, ami praktikus, rugalmas megoldás.

Talán emlékszik a magyar olvasó, hogy 10 évvel ezelőtt milyenek voltak a magyar mentőautók. Íme a jobb oldali fotó.

Képzeljünk el több száz ilyen járgányt. Benne 4 sorban három személyes ülésekkel. Ezek róják az utat a főbb útvonalakon. Az ablak lehúzva, két fős személyzet: egy a sofőr, egy pedig szedi össze az utasokat, ülteti be őket és aztán szedi be a pénzt a saját kezébe. Bárhol megállnak (bár van néhány tipikus hely: Arcades, Manda Hill, Golden Brige) és itt ott, ha valaki leinti őket, akkor fel is vesznek utasokat. Ha nincs tele a minibusz, akkor nem indul, ha megtelik, ami 15 főt jelent, akkor start. Hogy? 15 fő? Nem, időnként 20 fő. Hogy? Nem négy sor van a buszban 3 üléssel egy sorban? De igen, de csak elől ülnek hárman, a másik három sorban 4-4 ember, jól összepréselődve. Így jön ki a tizenöt.

Amikor először utaztunk vele, akkor különös élményben volt részünk. Már ültek benne 14-en, aztán jól lealkudva az árat, még bepréselődtünk mi is (maszárovicsok) öten, plusz a pénzszedő, utaskerítő. Úgyhogy egész pontosan 20-an ültünk benne, megszámoltam. Különös élmény volt, de igen olcsó. Elképzelhetjük: a taxi kb. 80-100 kwacha erre a 8-10 kilométerre, ez pedig ötünk részére mindössze 15 kwachát tett ki (ez utóbbi kb. 600 forint).

Az alacsony ár a versenynek köszönhető, hiszen több száz ilyen kisbusz verseng az utasok “kegyeiért”. A kerítő ember a lehúzott ablakon át füttyentget a járókelőknek, hogy nem akarnak-e a gyaloglás helyett busszal jönni. Mond egy árat, aztán lehet alkudni is, ha többen akarunk felülni. Út közben pedig néha megáll a benzinkútnál tankolni, az utasok pedig türelmesen várnak, közben bömböl a zene a sofőrnél a rádióban. Ha pedig valaki le akar szállni, csak int a “kerítőnek” a buszban, az pedig a kisbusz plafonján koppant a körmével, jelezve a sofőrnek, hogy “leszálló”.

Ha valaki Lusakában jár, feltétlenül próbálja ki a minibuszt!

Még egy érdekesség, ha már közlekedés: Zambiában az autók 80 százaléka Toyota, 15 százalék egyéb japán autó (Honda, Nissan stb.), és marad 5 százalék vagy még annyi sem a többi márkának.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/15 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,