RSS

Evangéliumi Kiadó címkéhez tartozó bejegyzések

Bogárkák – kicsiknek és nagyoknak

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek - meg támadnak, ha közéjük lépsz) - saját fotó

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek – meg támadnak, ha közéjük lépsz) – saját fotó

Afrikában rengeteg a rovar (legyünk őszinték, a világon mindenütt). Hangyák milliárdjai vagy trilliárdjai (ha csak egy vonuló army ant sereget nézek, amiben több ezer vagy tízezer van belőlük). Aztán ott vannak a kabócák, amelyek ugyan nem hatalmasak, de a zaj, amit csapnak (akár egy flex-csiszoló), fülsüketítő. A világon mindenütt “muzsikálnak”, de itt (Kalene Hill) különösen hangosak. Szóval, Afrika tele van rovarral, mi mégis hoztunk magunkkal Bogárkákat, vagy hogy pontosabban fogalmazzak “a Bogárkák”-at, egészen pontosan a Bogárkák című könyvet (szegény könyv utazott vagy 12 ezer kilométert!).

Kedves kis rajzok az erdő széléről... a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Kedves kis rajzok az erdő széléről… a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Miért tartottuk ily nagy becsben? Azért mert nagyon jó könyv. Számítógép, internet nem pótolhatja. Íme a mű első néhány sora:

“Bogárka repülni tanul… A napocska már az ég alja felé járt, amikor a szentjánosbogárkák ébredeztek. Anya a konyhában volt és reggelit készített. Apa is fölébredt már, de még kellemes félálomban heverészett az ágyban. Bogárka átmászott az ágyikójából az anyukája ágyába – ott sokkal szebbet lehet álmodni – ügyesen a hátára fordult, levegőbe emelte lábacskáit és elkezdett hintázni: hinta-palinta, hinta-palinta. Hirtelen azonban túl nagyot lendült, hinta-palinta, és Bogárka a földön hevert. Ordított, ahogy a torkán kifért.”

A történeten keresztül egy emberszerű, megszemélyesített, szorgos szentjánosbogár-család életébe látunk bele a bölcsőtől a sírig. A könyv édi-bédi rajzokkal van illusztrálva. Amolyan klasszikus, gyerekeknek szánt képek, aranyos kis házikóval, lámpással a szentjánosbogarak kezében. A gyerekek lelkének nyilván inkább erre van szüksége mint a dzsí-áj-dzsós akció-rajzfilmekre.

Jan Karafiát: Bogárkák - a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

Jan Karafiát: Bogárkák – a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

A szerző – Jan Karafiát – a XIX. század második felében, a XX. század elején élt Csehországban. Ennek megfelelően a könyv először cseh nyelven jelent meg: Broučci címmel az 1870-es években. Majd angolra is lefordították az 1940-es években, most pedig magyarul is megjelent. Bár ez a fordítás 150 évet “késett”, a könyv üzenete, hangulata, értékei ma is aktuálisak. Erre bizonyíték, hogy legkisebb fiunk (aki most 6 éves lesz) nagyon kedveli és szereti. Egy egy fejezet két estére is elég, ha az ember jól osztja be a történetet.

A könyv fülszövegébe még érdemes belepillantani: “Egy elgondolkodtató mese az engedelmességről. Jan Karafiát megragadó története mind gyermekek, mind felnőttek számára egyaránt izgalmas. Isten az engedelmességet tette a megváltás útjává Jézus Krisztus által, aki Atyjának engedelmeskedve vitte végbe az emberek megmentését, mi pedig hitbeli engedelmesség által nyerhetjük el azt. Hogy mi is jelent ez a mi életünkben a bölcsőtől a halálig? Ebben a mesében a szentjánosbogarak életéből kaphat választ erre a kérdésre apraja és nagyja.”

A könyv kapható az internetes webáruházban is: *klikk ide* vagy éppen az Ó utca 16-ban, a kiadónál.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/14 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Paul White: Műtétek a dzsungelben

Ha az ember egy jó könyvet olvas, pláne, ha friss kiadás, akkor mihamarabb igyekszik megosztani a róla szóló információkat. Így jártam most Paul White könyvével.

Paul White magyarul megjelent 4. könyve: Műtétek a dzsungelben

Paul White magyarul megjelent 4. könyve: Műtétek a dzsungelben

A dzsungeldoktor a mai Tanzánia területén dolgozott néhány évtizeddel ezelőtt. Élményeit könyvekbe foglalva tárta az érdeklődők elé, ausztrál misszionáriusként természetesen angol nyelven. Ha jól tudom, több, mint 15 könyve jelent meg, melyben orvosi eseteket, a hétköznapok forgatagát, nehézségeit, küzdelmeit és örömeit mutatja be.

Magyarországon az Evangéliumi Kiadó kezdte meg a híres szerző könyveinek magyar nyelvű kiadását. Már több évtizede jelent meg A buyufa alatt c. mű, ami nem az orvos élményeit, hanem afrikai állatok életre keltésével, megszemélyesítésével játszadozva az élet nagy igazságait (köztük a keresztény igazságokat is) mutatja be. Említettem három éve a “Paul White, a dzsungeldoktor” c. bejegyzésben, ahol második magyarul megjelent könyvéből idéztem: Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán.

Harmadik magyarul megjelent könyve elég friss, hiszen néhány hónapja jelent meg. Címe: Maszáj. Szenteltem is neki nemrégiben egy bejegyzést Masza nem maszai és nem is maszáj címmel.

Ehhez nagyon hasonló, kissé talán tagoltabb, önálló rövid történeteket tartalmaz a 4. könyv. Ízelítőképpen néhány gondolatot szeretnék megosztani belőle, idézek a könyvből, aztán hozzáfűzöm:

— Alapítványi ágyak (8. oldal)

“- Milyen nagyok itt a költségek egy főre?
– Csak 10 pennyt számítunk naponta, Jonatán. Ezeknek az ágyaknak a legnagyobb részét ugyanis honfitársaim fizetik. Kedves, meghalt hozzátartozóik emlékére alapítanak egy-egy helyet a kórházunkban. Valóban, nem lehetne méltóbban emléket állítani kedves halottunknak, mintha egy élőt segítünk.
– Mennyit fizetnek a barátaid?
– Tíz angol fontot évente, Jonatán, gyakran még többet is, máskülönben nem is lenne valódi áldozat.
– Ezzel három gyermeknek is megmenthetitek az életét!
– Három gyermeknek? Még egy tucatnak is!”

Elgondolkodtató. Bár a 10 angol font ma már kevés, illetve kevesebb pénznek számít, de maga az aktus fantasztikus. Manapság, ha megnézünk egy temetőt, akkor szinte szarkofágokat látunk. Emberek kuporgatják a pénzüket, hogy egy nagy márvány kő lehessen a sírhelyükön. Bizony tényleg szebb lenne, ha ilyen pénzeket az emberek életek megmentésére szánnának.

— Különleges műtét (39. oldal – vigyázat spoileres!)

“Csütörtök délután mindig átnéztük a műtő összes felszerelését, a műszereket letörölgettük spiritusszal, megolajoztunk minden mozgatható részt. Daudi éppen az ércsipeszeket akasztgatta a maguk helyére.
– Holnap délután használni fogjuk ezeket, Daudi – mondtam. – Operálni fogok, de ez egyszer egy fehér embert.
Daudi meghökkent.
– Kit, Buana (uram)?
Nyugodtam mutattam meg neki a térdem fölött lassan növekvő daganatot.”

Bizony az önoperáció nem könnyű. Még egy infúziót beköt magának az ember, még egy injekciót bead, ha nagyon muszáj. De azért operálni nem lehet egyszerű dolog. Nyilván itt egy kis beavatkozásról van szó, de akkor is. Minden elismerésem a doktoré!

— Extrapulmonalis tuberculosis

“- Röntgen felvétel nélkül nem tudom megállapítani, hogy vajon ez a nyomorult tuberkulózis a mirigyeken kívül nem fertőzte-e meg a tüdőt is.” —Magyarországon vadászunk a tüdő vagy más néven pulmonalis tbc-re. Erre van a szűrővizsgálat. A tüdőn kívüli tbc, az un. extrapulmonalis tuberculosis igen ritka. Nem így van ez a trópusokkal, különösen Afrikával. Magam is láttam ilyet 2011-ben Zambiában. Ilyen esetről számol be a könyv is.

— Visszatérő láz (107. oldal)

“Életemben először örültem ezeknek a spirális alakú parazitáknak, melyeket a juhok tetvei terjesztenek. Most értettük meg azokat a tüneteket, amelyek könnyen a legrosszabbat is jelenthették volna.
Amikor a műtő felé mentünk, Daudi megkérdezte:
– Buana (uram), miért nem találtuk meg előbb ezeket a visszatérő láz bacilusokat, melyeket a “duduk” (bogár, tetű) terjesztenek?
– Sokszor egyáltalán nem lehet őket meglátni, Daudi. Valószínűleg már korábban hordta azokat, a nehéz műtét azután annyira legyöngítette a szervezetét, hogy így könnyebben ki tudtak fejlődni benne.”

A visszatérő láz kegyetlen betegség ott, ahol antibiotikumot adni nem tudunk. Ezért van az, hogy a Pallas lexikonban még azt írták a két világháború között, hogy “Nem létezik oly eljárás vagy szer, melynek segélyével a fertőzést, ha lehetőségének kitesszük magunkat vagy ennek megtörténte után a tünetek kifejlődését megakadályozhatjuk. Számos szer lett megkisértve, hogy a lázmentes szakban adagolva talán sikerülne a további rohamokat megakadályozni, de eredménytelenül. A kezelés tisztán tüneti.” Ami persze már nem igaz, mert antibiotikummal gyógyítható, ahogyan Paul White könyvében is szerepel. A Pallas még úgy hívja: spirochaete Obermeieri, de ma már Borrelia recurrentis a böcsületes neve és minden orvosi könyvben korrekt leírás van róla, még a wikipedián is (itt). Amit pedig Daudi, a dzsungeldoktor segédje “dudu” néven emleget, azok a bogarak lehetnek vagy éppen tetvek, amelyek terjesztik a betegséget. Milyen jó, hogy ma Magyarországon már nem divat ez a fertőző betegség. Ja, és nem keverendő össze a visszatérő láz (febris recurrens) sem a váltólázzal (malária), sem pedig a negyednapos lázzal (Bartonella quintana – Wolhyniai láz).

Paul White könyve a weben kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/07/20 hüvelyk Afrika, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Masza nem maszai és nem is maszáj

Pedig, mivel legkisebb fiam még most tanulja az “r” betű kimondását (óvodás), ezért ha megkérdezik, hogy hívják, akkor azt válaszolja, hogy “Maszájovics”. Akár így is értelmezhetjük: Maszáj-ovics. Pedig, bevallom semmi rokonság nem köt a maszájokhoz. Mégis írok róluk pár sort, aminek az oka két könyv, melyekben bőven esik szó a maszájokról és mindkét művet szívesen ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

Lóránt Attila könyve Kelet-Afrikáról sok fotóval

Lóránt Attila könyve Kelet-Afrikáról sok fotóval

Egy karácsonykor kaptuk ajándékba rokonoktól a “kelet-afrika TÖBB MINT SZAFARI” c. képes könyvet. Persze, a becsületes címe: “Kelet-Afrika, több mint szafari”, de modern tipográfiai dizájn miatt megengedték, hogy könyvcímben, borítón csupa kisbetű szerepeljen. Ilyen a divat, nemcsak a ruházatban, de a könyv-ruházatban is. Az Alexandra adta ki igen kiváló minőségben. Íme az ajánlás Kincses Károly fotómuzeológustól: “Jirí Hanzelka és Miroslav Zikmund 1947-ben indultak világkörüli útjukra Prágából egy Tátraplán autóval. A két, fényképezőgépekkel is felszerelt mérnök átszelte Afrikát, megörökítették a változó kontinens ezernyi népét, cseppet sem burkoltan sajnálkozva azon, hogy a hagyományos Afrikának vége. Kittenberger Kálmán szintén arról panaszkodik, hogy mennyit változott a fekete kontinens néhány évtized alatt. Ebből számomra két dolog tűnik biztosnak. A világ, s benne Afrika állandóan változik, valamint ennek a folyamatos változásnak mindig vannak nyertesei és vesztesei. A vesztesek mellé azonban mindig odaállt, odaáll és oda fog állni egy-két tiszta szívű ember, hogy megpróbálja menteni a menthetőt. Miként Hanzelka, Zikmund, Kittenberger és Lóránt Attila is.”

Lóránt Attila könyvének 3. fejezete a maszájokról (több fejezet is szól róluk)

Lóránt Attila könyvének 3. fejezete a maszájokról (több fejezet is szól róluk)

Lóránt Attila híres fotós és valóban remek képeket készít. A könyvben azonban nem csak képek szerepelnek, hanem saját élményeit is leírja. A második és harmadik fejezetben is szerepelnek a maszájok (vagy másképpen írva: maszai). Különleges nép, amit a fotók remekül visszaadnak.

A dzsungeldoktor

A másik könyv viszont egy általam régen ismert írónak: Paul Whitenak a könyve. Róla írtam már a Paul White, a dzsungeldoktor c. bejegyzésben három évvel ezelőtt (mikor? igen, így repül az idő). Most újabb könyve jelent meg magyarul, aminek a címe: Maszáj. Így egyszerűen. A fülszöveg alapján kicsit többet megtudunk:

A borítón a maszáj harcos

A borítón a maszáj harcos

“Dr. Paul White, a jól ismert ausztrál író Tanganyikában dolgozott orvos misszionáriusként. Az itt szerzett élmények alapján írt könyveiben az afrikai életet, annak kihívásait, nehézségeit, izgalmait mutatja be, saját tapasztalatait az olvasóhoz közel hozva. A Maszáj c. könyve John Mpaayei maszáj vezető élete alapján készült. Ez a vad, büszke, harcos nép sok helyen még ma is ragaszkodik hagyományos életmódjához, a nomád marhapásztorkodáshoz, a hosszú lándzsát forgató harcosok neveléséhez, ill. babonás hitvilágához. Ez a magával ragadó történet bemutatja életmódjukat, testi szükségleteiket, melyek a dzsungelkórházba vezetik őket, és lelki szükségleteiket, melyek hatására megnyitják szíveiket Isten előtt. Betekintést nyerhetünk a dzsungeldoktor által működtetett kórház mindennapjaiba és az itt élők életében bekövetkező drámai eseményekbe.”

A történetben szó van prosztata műtétről, pneumococcusokról, antibiotikum rezisztenciáról, terepjáróban, folyóban, bozótban és természetesen egy afrikai kórházban. Izgalmas, de közérthető történet, melegen ajánlom mindenkinek a figyelmébe (P. W. Maszáj). Kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/06/13 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Leonardo da Vinci és Kiss Ferenc — a két anatómus

Leonardot emlegettem már egy korábbi bejegyzésben az alapján a könyv alapján, ami anatómiai ismereteit összegzi és értékeli. Most újra szembe jött velem az “öreg”.

A "renci-bonci" egy régi kiadása

A “renci-bonci” egy régi kiadása

Az orvosegyetem megkezdésekor anatómiából volt néhány nagyon fontos tankönyv (1990-es évek eleje), amiből kettőt becéztünk is: az egyik volt a “funkci-anci”, vagyis a Funkcionális anatómia (Szentágothai János), a másik pedig a “renci-bonci”, vagyis a Rendszeres bonctan (Kiss Ferenc). Természtesen fontos volt a Tájananatómia tankönyv is (Tömböl Teréz), a szuperpluszt viszont a Kiss-Szentágothai: Anatómia atlasz jelentette. Hiába kaptuk meg tankönyvként a Vajda féle Anatómia atlaszt (óriási munka lehetett a preparátumokat elkészíteni), mégiscsak az ismerősöktől, antikváriumokból felhajtott Kiss-Szentágothai biztosították a legjobb tanulási lehetőséget. (Csendben jegyzem meg, hogy a Sobotta természetesen már kapható volt, de csillagászati árakon.)

Szóval ez a Kiss Ferenc orvosprofesszor amellett, hogy az ország leghíresebb és legmeghatározóbb anatómusa volt Szentágothai János előtt (aki egyébként Kiss Ferenc professzor barátjának Schimert Gusztávnak volt a fia – aztán a Schimertből Szentágothai lett), a Budapesti Keresztyén Testvérgyülekezetnek volt a vezetője, rendszeren hirdetett igét. Az életéről megjelent könyvben erről részletesen olvashatunk, címe Élő kövek és Lukácsi Vilma írta. Ezen könyv előkészítése kapcsán összegyűjtött újságcikkek, dokumentumok egy része került hozzám, amit nemrégiben végiglapoztam. Közben pedig találtam néhány dolgot…

Kiss Ferenc 1952-ben kapta meg a Kossuth-díjat kutatásaiért és feltételezem, ebből az apropóból az Élet és Tudományba is írt egy cikket. Ez amolyan ismeretterjesztő, történelmi cikk, méghozzá Leonardo da Vinci munkásságáról. Érdekes és tanulságos, íme a cikk:

Élet és tudomány 1952

Élet és tudomány 1952

Leonardo da Vinci az úttörő természetbúvár és anatómus

Leonardót sokan ismerik. mint nagy művészt, de kevesebben ismerik, mint úttörő természetbúvárt. Ha anatómiai kutatásai és rajzai a maga idejében ugyanúgy nyilvánosságra kerültek volna, akárcsak festményei vagy rajzai, nehezen válaszolhatnók meg a kérdést, hogy vajjon mi volt benne a nagyobb: a művész-e vagy a természettudós?

Leonardo az elmúló középkor és a születő újkor határmezsgyéjén állott, vagyis: az elmúló hűbéri társadalom és a születő polgári társadalom között. A XV. század derekán, 1452-ben született és a XVI. században, 1519-ben halt meg. Életében hatalmas események rendítették meg az úgynevezett sötét középkor pilléreit, melynek legfőbb hatalmassága a pápaság volt. A hajózás új világrészeket fedezett fel, a könyvnyomtatás hatalmas léptekkel haladt előre. A való élet és igazság új tényeit hozták sokan felszínre s ebben a forrongó, átalakuló világban élt Leonardo is. Nemcsak nagy alkotásai és zsenialitása miatt kell Leonardót ma minden eddiginél behatóbban tanulmányoznunk. Fel kell őt ma idéznünk azért is, hogy nagy átalakulásunk idejében példát és tanulságot merítsünk személyiségéből és a alkotásaiból.
A nagy erkölcsi reformátor, Savonarola előtt a művészek úgyszólván a puszta külső vonásokat festették a belső, egyéni jellem kifejlesztése nélkül. Savonarola dörgedelmes erkölcsi prédikációi után a belső ember jellemvonásai is kifejezésre jutottak a művészetben.

„Akik jobban védték a holtakat, mint az élőket“

Leonardo éles szemével meglátta és fölvetette korának művészi és tudományos problémáit. Valósággal belefeküdt azokba és, mint egyik életrajzírója mondja, „a problémákat ő adta vissza megoldva kortársainak”.
Anatómiai vázlataiban, rajzaiban, festményeiben lélektani tanulmányok vannak s nemcsak a »külső embert«, de a »belső embert« is megjelenítette műveiben. A formák báját az érzelmek kifejezésével a görögök formai szépséget az akarat, érzelem és indulat művészi megragadásával párosította.
Az Élet és Tudomány olvasói előtt, itt és most Leonardót elsősorban mint természetbúvárt, közelebbről mint az anatómia lánglelkű úttörőjét kívánom bemutatni. Leonardo előtt emberi tetemet rendszeresen senki sem boncolt, mert ezt szentségtörésnek tartotta a papság korlátai közé szorított középkori felfogás. Leonardo ostorozta a hivatalos felfogás képviselőit, akik »könnyebben beleegyeztek az ember megölésébe, semmint az emberi holttest szakszerű tanulmányozásába«. Élesen gúnyolta azokat, »akik jobban védik a holtakat, mint az élőket«. Áttörve minden akadályt és félretolva minden előítéletet, több mint 30 emberi tetemet boncolt! Mégpedig csaknem olyan rendszerességgel, mint azt ma végezzük!

Szakítás a középkori egyházi skolasztikával

Hogyan állott az emberi anatómia Leonardoig?
Az anatómiát Mundinus rövid könyvecskéjéből tanították, mely főleg állati viszonyokra vonatkozott. A hitvány kis skolasztikus fércműben egyetlen ábra sem volt. Ahelyett, hogy újabb boncolásokkal és vizsgálatokkal fejlesztették volna az orvostudományt, évszázadokon keresztül csakis ismételgették, mondhatnók kérődzték a régiek állításait. Legfeljebb meséket és csodákkal határos történeteket ragasztgattak a kötelező skolasztikai leckéhez.
A »régiek tudományá«-ban való vakhit, a tudományellenes fanatizmus úgyszólván teljesen megkötötte a haladást. Leonardo ezt a tudományellenes csődtömeget bátran félretolta útjából. Rendszeresen, sok tekintetben a mai színvonalat is elérő szakszerűséggel boncolt embert és állatokat. Preparátumairól természethű ábrákat is készített.
Az anatómiai szöveg szakszerű ábrákkal való illusztrálásának is Leonardo az atyja!
Ábrái és jegyzetet alapján arra kell következtetnünk, hogy ő már balzsamozta is a tetemet az erekbe való befecskendezés útján.
Noha rajzai nem ölelik fel a teljes anatómiát s az ábrákhoz fűzött megjegyzései is rövidek, bár mindezek halálát követően csak kétszáz év múlva kerültek ismét napvilágra, mégis igen nagy hatással voltak azok mind az e kori szakemberekre, mind az irodalomra.
Mostani, hasonlóan korszakváltó időnkben különösen azok az alapelvek fontosak, melyeket Leonardo természettudományi kutatásaiban erőteljesen hangoztatott és gyakorolt. Ilytartalmú jegyzeteit az 1700-as évek derekán az angol királyi levéltárban fedezték föl a kutatók. Hogyan kerültek oda, milyen körülményes úton-módon, nehéz lenne elmondani s mellékkérdés is. Ami számunkra fontos: feljegyzéseinek hatalmas tömege mellett »halászták ki« anatómiai rajzait és jegyzeteit is. Az anatómiai tárgykörű rajzokat és följegyzéseket az angol, francia és német szakemberek csak töredékesen kezdték közölni mindaddig, amíg Th. Sabacsnikov orosz anatómus meg nem ismerkedett ezekkel a jegyzetekkel és rajzokkal. Sabacsnikov dolgozta fel először alaposan Leonardo anatómiai úttörésének eredeti forrásait s ő ismertette először részletesen Leonardót, az anatómust, 1898-ban. Sabacsnikov ismertetése után aztán már egyre több anatómus különösen Holl gráci professzor közölt részletes tanulmányokat Leonardo anatómiai rajzairól.

A táj- és funkcionális anatómia

Melyek azok a fontos, ma is érvényes alapelvek, melyeket Leonardo képviselt?
Hangoztatta, hogy a boncolásnál rétegről-rétegre kell haladni és egy-egy terület — például a tenyér vagy a talp — összes képleteit (izmait, ereit és idegeit) egymáshoz való viszonyukban, vagyis tájanatómiailag kell szemlélni.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az anatómiai elemeket — izmokat, idegeket stb. — mindig működésükkel kapcsolatban kell vizsgálni. Ezt az irányzatot ma funkcionális anatómiának nevezzük.
Följegyzéseiben olvassuk, hogy az anatómia élettan nélkül nem tudomány hanem csak száraz mesterség. De viszont, szerinte, az élettannak sem szabad elhanyagolni az anatómiai alapokat. Egy modern kutató ezt így fejezte ki: »Járjon elől az anatómia kövesse az élettan, de ha mégis az élettan szalad előre, azt ne tegye az anatómia nélkül!«
Leonardo összehasonlító és funkcionális anatómiai tanulmányaival oly magas szemléletre hágott, hogy azt méltán mondhatjuk a mai biológiai szemlélet alapvetésének is. Ami ma, kivált a szovjet biológia és orvostudomány hatására oly fontossá vált — az átfogó, egységes, vagyis szintetikus szemlélet, — volt Leonardo végcélja.
A természettudomány minden ágát ennek az egységes szemléletnek az érdekében művelte. Minden részletkutatással a természetet a maga egészében akarta megvilágítani. Tette ezt azzal a meggyőződéssel, hogy a természet és benne egy-egy szervezet szétbonthatatlan nagy egységet képez.

Az előítélettől mentes kutatásért

Leonardo azt tanította, hogy csakis az észlelésen alapuló és minden előítélettől mentes kutatási módszer nevezhető tudományosnak. Ki mondhatja, hogy ez a tétel nem helytálló ma is a maga teljességében? Azt hozzáfűzte, hogy az észleleteket helyesen kell értelmezni, mert utóbbi nélkül az észlelés csak élettelen tudás marad. Mindnyájan tudjuk, hogy a dolgok helyes megítélése nem mindig könnyű, mert Leonardo szavaival élve: »nincs semmi, ami csalárdabbul megcsalhat bennünket, mint a saját ítéletünk, ha az helytelen«.
»Azok — írja máshol Leoardo —, akik beleszeretnek a gyakorlati életbe tudomány nélkül, olyan hajósokhoz hasonlítanak, akik kormányrúd és iránytű nélkül akarnak, hajózni, és ezek sohasem biztosak, hogy hova jutnak. A gyakorlati életnek mindig helyes teóriákra kell támaszkodnia!«
Íme ilyen világos és előítéletektől mentes gondolkodás útján Leonardo évszázadokkal megelőzte kortársait. Lerakta a mai természetvizsgálat és szemlélet alapjait. Leonardo több volt mint reformátor: forradalmár úttörõje lett az anatómiának és a természettudományi gondolkodásnak!
Nem csoda hogy Leonardónak eme bátor és messzelátó szemléletet kortársai közül halála után senki sem merte képviselni. Ennek tulajdonitható, hogy noha művészeti alkotásaival már életében hatalmas hírnévre tett szert, természettudományi és anatómiai munkásságát még mintegy 200 évre sikerült elrejteni.

Mit ad Leonardo a mai tudománynak és művészetnek?

Az utána jövő évszázad nem ismerte Leonardo tudományos eredményeit. Mintegy negyedszázaddal halála után Vesaliusnak teljesen újra kellett fölépiteni a tudományos anatómiát. Leonardo anatómiai adatai és tudományos alapelvei azonban annál inkább megtermékenyitették a későbbi kutatásokat. Sőt még mai kutató munkáinkra is termékenyitőleg hatnak. Ez indokolja ama határtalan megbecsülést és kıemelést, amellyel Leonardónak most, születése után 500 évvel ismét hódolunk. A fiatal kutatók példát vehetnek Leonardo bátorságáról, elfogulatlan ítélőképességéről, munkamódszeréről. Helyes irányítást nyerhetnek tőle mai tudományos munkáikban is.
Végül — de nem utolsó sorban — még egy kérdést tisztáz Leonardo példája. Korunkban a képzőművészek — szobrászok, festők, grafikusok — nagy előszeretettel tanulmányozzák az emberi és állati anatómiát. Egyesek ellentmondóan azt állítják, hogy ennek az úgynevezett művészeti anatómiának alig van értelme. Mert hiszen a klasszikus antik kor, valamint a középkor művészei nem ismerték az anatómiát és mégis nagyokat, tökéletesen szép műveket alkottak.
A kérdésben nagyon is perdöntő Leonardo példája!
Senki nem egyesítette olyannyira egy személyben a művészi képességet és az anatómiai ismereteket, mint Leonardo.
Hogyan kerültek be Leonardo művészi alkotásaiba alapvető anatómiai ismeretei?

A képzőművészet és anatómia

Leonardo művészi alkotásaiban nem primitiven utánozta anatómiai preparátumait és rajzait, hanem utóbbiak legbensőbb értelmét használta fel alakjai testének arányaiban és különösen mozgásaiban.
Művészi alkotóképesség nélkül, kizárólag csak anatómiai tanulmányok útján ugyan még senki sem válik művésszé. De az is kétségtelen, hogy Leonardo példája szerint a művészi zseni csak nyer és megtermékenyül a helyesen használt anatómiai ismeretek által.
A modern biológia nagy mestere: Pavlov tanítása szerint mozgás nincs szerkezet nélkül, és működés nincs megfelelő organikus szervezet nélkül! Miként az orvos működésében nem hanyagolhatja el az emberi test normális és kóros változásainak gondos vizsgálatát, épúgy az igazi ábrázoló művész sem engedhet meg magának büntetlenül olyan ábrázolási formákat, amelyeknek nem az anatómia képezi az alapját.
eletestudomany2Leonardo minden zsenialitásának és művészi tökélyének titka és lényege, hogy a legszigorúbban ragaszkodott a test külsejének s belsejének anatómiai viszonyaihoz. Mint művész még az orvostudomány és általános embertan számára is úttörő anatómiai kutatásokat végzett. Az anatómiai ábrázolást technikája örökbecsű.

Kiss Ferenc
Kossuth-díjas orvosprofesszor
Élet és tudomány 1952. május (VII. évf. 19. szám)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/07/04 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Egy könyvet olvastunk a miniszterelnök-helyettessel…

… még az 1990-es évek elején. Akkor jutottam ugyanis hitre, felnőtt fejjel, hiszen szüleim nem voltak krisztus-hívők, vallásos nevelésben sem részesültem (ami persze nem jelenti azt, hogy ne neveltek volna különös szeretettel és odaadással – örök hálám nekik ezért). Az egri Keresztyén Testvérgyülekezetbe kezdtem el járni, ahol akkora szeretettel fogadott a közösség, hogy jelenleg is oda tartozom. Ne értsük félre, nem papíron – nincs is tagnyilvántartás – hanem szívvel-lélekkel vagyok tagja.

A Magyarországi Keresztyén Testvérgyülekezeteknek (MKTGY) pedig van egy kiadója, amit úgy hívnak, hogy Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió. Ennél a kiadónál jelent meg 1991-ben Lothar Gassmann: New age c. könyve. Én is vettem belőle, mert akkoriban a nagy ébredés során (sok keresztény közösség alakult), a rendszerváltozás viharával együtt az okkultizmus és a New Age mozgalom is megjelent hazánkban. Jó volt, hogy az ember ebből a könyvből gyorsan tájékozódhat és felhívja a figyelmünket a veszélyre.

Az 1991-es kiadás borítója - Primo -Evangéliumi Kiadó

Az 1991-es kiadás borítója – Primo -Evangéliumi Kiadó

A könyvre már csak homályosan emlékeztem, de Gassmann neve és a borító még élt emlékeimben. Most elővettem a könyvespolcomról… (ezért jó, ha egy könyv gerincén jól olvasható a cím és a szerző).

Miért vettem elő?

A miniszterelnök-helyettes (Semjén Zsolt) 1992-es dolgozatában helyesen, forrásmegjelöléssel hivatkozik Lothar Gassmannra: “A szociológia dolgozat további nyolc-kilenc oldala Lothar Gassmann New Age: Jön az egységes világvallás című tanulmányából való átvétel. Gassmann kötete szerepel az irodalomjegyzékben, emellett Semjén többször is pontos forrásmegjelöléssel idéz a német szerzőtől.” – írja a hvg.hu (forrás: hvg cikk).

Vagyis… 1991-ben Semjén Zsolt és én is ugyanazt a könyvet olvastuk! Ő valószínűleg németül, én meg magyarul. Úgy látszik ez a New Age kérdés nem csak engem, hanem a teológia és szociológia hallgatókat is komolyan izgatta akkoriban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/12/11 hüvelyk Olvasónapló, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Ajánlott olvasmány – sőt, kötelező

Wolfgang Bühne: Jézus imaélete (Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)

Zambiában (Afirka) van egy város, amit úgy hívnak, hogy Livingstone. A nevét egy 19. századi misszionáriusról kapta, akivel egy nemrégiben kapott könyvben találkoztam. Íme egy részlet:

“Az ismert Afrika-kutatóról és misszionáriusról, David Livingstone-ról azt írják életrajzírói, hogy amikor teljesen az ereje végén járt, fekélyek és belső vérzések gyötörték, segítői már csak hordágyon tudták vinni Ilala (Zambia) mocsaras vidékein keresztül.
Éjszakára a permetező eső ellen kunyhót építettek neki. A bejárat előtt egy fiú őrködött, hogy meghallja, ha Livingstone éjszaka hívja. Amikor a fiú reggel négy órakor megnézte, mi van vele, a misszionárius nem a hordágyon feküdt, hanem előtte térdelt. A fiú tele aggodalommal és félelemmel hívta a többi segítőt, akik végül félénken odalopakodtak a térdelő alakhoz, és azután megrendülten kellett megállapítaniuk, hogy már hideg és merev volt. David Livingstone a térdein fejezte be nagy feladatát szívből szeretett Afrikájában, és imádkozva ment át az örökkévalóságba, mint egykor nagy Mestere – magányosan, de mégsem egyedül…
Néhány héttel korábban, az utolsó születésnapján ezt írta a naplójába: Jézusom, Királyom, Mindenem, újra Neked adom az egész életemet. Fogadd el, és add, tiszteletre méltó Atyám, hogy befejezzem feladatomat, mielőtt ez az év véget ér. Ezt kérem Jézus nevében. Ámen, így legyen.”

A könyvet, amiből idéztem, Wolfgang Bühne írta. Nagyon értékes darab és ajánlom olvasásra mindenkinek. Magyarul az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió adta ki.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/11/14 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

Trilógia

Az 1986-os kiadás (még a kommenizmus alatt)

Az egyik szomszédom nagy sci-fi rajongó volt. Bocsánat, még most is az, bár már nem a szomszédom. Annak idején járt nekik a Galaktika folyóirat és számtalan könyvük volt a műfajban. Emlékszem, egyszer egy Nemere István művet el is olvastam a “könyvtárukból”.

Magam sem gondoltam volna, hogy majd egyszer újra kezembe veszek egy Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent regényt. Mégis bekövetkezett.

Ennek az oka, hogy C. S Lewis művei nagyon érdekeltek, jó volt a reputációja. Tudtam, hogy komoly keresztény irodalmat is alkotott. Megismertem a Narnia sorozatát, benne elolvastam – természetesen – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. történetet (valamikor régen az Evangéliumi Kiadó, később egy katolikus kiadó, majd a Harmat adta ki – borítók itt a moly.hu-n).

Aztán elkezdett érdekelni a háromkötetes trilógia: A csendes bolygó, Perelandra, A rettentő erő. Ekkor tudtam meg, hogy az első könyv még a kommenizmus alatt, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent. Így egy antikváriumból olcsón beszereztem. Igazi kuriózum. Arról nem is beszélve, hogy a történet egyik fontos üzenete az evangélium, mégha árnyaltan és burkolt formában is. A Megváltás és annak szükségessége, elkerülhetetlensége ott lebeg a sorok között.

Egyébként az egész trilógiát ajánlom elolvasásra. Nem mondom, hogy még egyszer előveszem – ezért vásárlás helyett a könyvtár sem rossz opció -, de nem szabadott volna kihagyni az életemből. Aki pedig kedveli a tudományos-fantasztikus írásokat, azoknak a polcáról nem hiányozhat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/11/08 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,