Már kisgyermek koromban láttam édesapám bélyeggyűjteményének egyik darabján az arcképét, aztán valamikor a 90-es években a hatvani kórház felvette a nevét: Albert Schweizer. Most olvastam afrikai működésének első néhány évéről szóló visszaemlékezését. Nem térek ki a könyv tartalmára részletesen, mert akit bővebben érdekel, az olvassa el, használtan egészen olcsón kapható (pl. itt). Rövid, velős és érdekes.
De van benne néhány érdekesség (Orvos az őserdőben):
*****
“Megérkezésem előtt egy évvel N’Zeng néger tanító, aki az amerikai missziós iskolában működött, tolmácsnak és ápolónak ajánlkozott az orvos mellé. Megüzentettem neki, hogy mihelyt Lambarenébe érkezem, rögtön beállhat. Mégsem jött el, mert szülőfalujában, amely körül-belül száz kilométerre van ide, valami örökség ügyében egy palavert* kellett elintéznie.
*Palaver a portugál palavra szóból származik és ünnepélyes tárgyalást jelent.”
paláver — hogy ezt pont ebből a könyvből kellett megtudnom! Megnéztem azért a “nagy” szótáramban, vagyis A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában, de nincs benne. A Magyar értelmező kéziszótár is csak annyit mond: 1. Népr Afrikai négerek tanácskozása. 2. tréf Tárgyalás. biz v. gúny Kellemetlen, hosszadalmas vita. Nagy ~ volt? [nk: ang<afr<port]… szóval mégiscsak a portugálból jött!
*****
“A dohány levélalakban kerül forgalomba és bizonyos mértékben helyettesíti az aprópénzt. Körülbelül öt fillér értékű dohánylevélért például két ananászt lehet vásárolni. Minden kisebb szolgálatot dohánylevéllel jutalmaznak. Szörnyen komisz dohány járja errefelé. Hét dohánylevelet egy fej dohánnyá kötnek össze. Ennek körülbelül fél frank az értéke. Így érkezik a dohány Amerikából nagy ládákban Egyenlítői-Afrikába. Utazásra senki sem visz magával pénzt, hogy útközben élelmiszert vásárolhasson az evezősöknek, hanem egy láda dohánylevelet. A csónakon aztán ráül, nehogy a négerek útközben kifosszák az értékes ládát. A csereüzleti dohány sokkal erősebb, mint az, amelyet a fehér emberek szívnak.
A legtöbb nikotinmérgezés nőknél fordul elő.” —érdekes megközelítés.
*****
“Hogy Afrikában megálljuk a helyünket, szellemi munkára van szükségünk. Művelt ember, ha még oly különösen hangzik is, jobban bírja az őserdőben az életet, mint a műveletlen, mert olyan pihenésre van alkalma, amely amaz előtt ismeretlen. Ha elolvasunk egy komoly könyvet, megszűnik az azonosságunk azzal, aki naphosszat felőrlődik abban a küzdelemben, amelyet a bennszülöttek megbízhatatlansága és az állatok tolakodása ellen folytatunk, és ismét emberré leszünk. Jaj annak, aki ily módon nem találja meg ismét önmagát, és nem tud újabb erőt gyűjteni. Tönkremegy a szörnyű afrikai mindennapokon.” —vagyis a hétköznapok fogságában.
*****
Ja, és most tudtam meg, hogy Strasbourgban született. Abban a városban, amiről írtam már korábban itt.
A hétköznapok fogságában 