RSS

hétköznapok címkéhez tartozó bejegyzések

Adásszünet…

Annak idején, amikor hétfőnként nem volt adás, remek alkalom volt arra, hogy a családok leüljenek és valami közös programot csináljanak a hét első munkanapjának estéjére. Ma is időnként szükség van ilyen adásszünetekre. Így most számomra is fontos, hogy a blog megpihenjen. Két és fél év ebben a rohanó világban nagy idő. A bejegyzések folyama most megáll. Ennek az oka nem a hétköznapok fogsága, hanem inkább szabadsága. A talonban maradt bejegyzésekre (“Irígylik a bajuszomat…”, “Hétköznapi tárgyak”, “Atkinson, de nem a Rowan, hanem a James”, “Török vagy magyar vagy angol”, “Szövetség, tetvéri szövetség”, “Szőlősardó – Szőlősvégardó”, “Nemtelen nemesek”, “Könyvtár a kézben”, “Önkiszolgáló szalvéta adagolás”) talán egyszer sor kerül, de most, 2013-ra bezár a bazár. Ezúton is köszönöm a kedves olvasónak, hogy időt szentelt írásaim elolvasására, akár rendszeresen figyelte a bejegyzéseket, akár a Google vezette el erre az oldalra. Így már most áldott ünnepeket kívánok Ádventtől Karácsonyig és az Új Esztendőig. Viszontlátásra – talán – jövőre.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/11/23 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

Svájcer Albert

Albert Schweizer képe bélyegen

Már kisgyermek koromban láttam édesapám bélyeggyűjteményének egyik darabján az arcképét, aztán valamikor a 90-es években a hatvani kórház felvette a nevét: Albert Schweizer. Most olvastam afrikai működésének első néhány évéről szóló visszaemlékezését. Nem térek ki a könyv tartalmára részletesen, mert akit bővebben érdekel, az olvassa el, használtan egészen olcsón kapható (pl. itt). Rövid, velős és érdekes.

De van benne néhány érdekesség (Orvos az őserdőben):

*****

“Megérkezésem előtt egy évvel N’Zeng néger tanító, aki az amerikai missziós iskolában működött, tolmácsnak és ápolónak ajánlkozott az orvos mellé. Megüzentettem neki, hogy mihelyt Lambarenébe érkezem, rögtön beállhat. Mégsem jött el, mert szülőfalujában, amely körül-belül száz kilométerre van ide, valami örökség ügyében egy palavert* kellett elintéznie.

*Palaver a portugál palavra szóból származik és ünnepélyes tárgyalást jelent.”

paláver — hogy ezt pont ebből a könyvből kellett megtudnom! Megnéztem azért a “nagy” szótáramban, vagyis A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában, de nincs benne. A Magyar értelmező kéziszótár is csak annyit mond: 1. Népr Afrikai négerek tanácskozása. 2. tréf Tárgyalás. biz v. gúny Kellemetlen, hosszadalmas vita. Nagy ~ volt? [nk: ang<afr<port]… szóval mégiscsak a portugálból jött!

*****

“A dohány levélalakban kerül forgalomba és bizonyos mértékben helyettesíti az aprópénzt. Körülbelül öt fillér értékű dohánylevélért például két ananászt lehet vásárolni. Minden kisebb szolgálatot dohánylevéllel jutalmaznak. Szörnyen komisz dohány járja errefelé. Hét dohánylevelet egy fej dohánnyá kötnek össze. Ennek körülbelül fél frank az értéke. Így érkezik a dohány Amerikából nagy ládákban Egyenlítői-Afrikába. Utazásra senki sem visz magával pénzt, hogy útközben élelmiszert vásárolhasson az evezősöknek, hanem egy láda dohánylevelet. A csónakon aztán ráül, nehogy a négerek útközben kifosszák az értékes ládát. A csereüzleti dohány sokkal erősebb, mint az, amelyet a fehér emberek szívnak.
A legtöbb nikotinmérgezés nőknél fordul elő.” —érdekes megközelítés.

*****

“Hogy Afrikában megálljuk a helyünket, szellemi munkára van szükségünk. Művelt ember, ha még oly különösen hangzik is, jobban bírja az őserdőben az életet, mint a műveletlen, mert olyan pihenésre van alkalma, amely amaz előtt ismeretlen. Ha elolvasunk egy komoly könyvet, megszűnik az azonosságunk azzal, aki naphosszat felőrlődik abban a küzdelemben, amelyet a bennszülöttek megbízhatatlansága és az állatok tolakodása ellen folytatunk, és ismét emberré leszünk. Jaj annak, aki ily módon nem találja meg ismét önmagát, és nem tud újabb erőt gyűjteni. Tönkremegy a szörnyű afrikai mindennapokon.” —vagyis a hétköznapok fogságában.

*****

Ja, és most tudtam meg, hogy Strasbourgban született. Abban a városban, amiről írtam már korábban itt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/04/09 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Szabad Kőmíjes Kelemen

Ő lehet, hogy szabad volt, amikor építették “magos Gyivó vaaraat“, de a feleségét rabul ejtette az építkezés. Több volt az neki, mint a hétköznapok fogsága. Szó szerint “meg volt kötve a keze”, cémentbe (cément=cement bükkszéki tájszólásban). Bár akkor még nem volt cement, hanem más hasonló kötőanyagot alkalmaztak. A ballada szomorú:

Kőmives Kelemen mikor hazamene,
Az ő kicsiny fia elejébe jöve:
– Apám, édesapám, mondja meg igazán,
Hogy hol van s merre ment az én édesanyám!
– Ne sírj, fiam, ne sírj, hazajő estére.
Ha estére nem jő, hazajő reggelre…
– Istenem, istenem, reggel is eljöve,
Az én édesanyám még haza nem jöve!
– Menj el, fiam, menj el magas Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba van rakva…

A bal oldalon a Szabadkőművesek egyik jelképe?

A történetben az a legfájóbb, hogy az egész egy súlyosan babonás eseményt mond el. A Bibliában, a Szentírásban egyértelmű tiltást olvasunk az emberáldozatokról. Isten nemhogy elutasítja, sőt, haragszik érte, mert nem más, mint gyilkosság. Szegény Kőmives gyerek, milyen szomorú lehetett. Hacsak nem kitalált az egész történet. Ebben reménykedem.

Ez a babonás kőművesség arról jutott eszembe, hogy a kezembe akadt egy dollár. Azon pedig azt olvassuk: “In God we trust”, ami azt jelenti, hogy “Istenben bízunk”.

Néhány hónappal ezelőtt olvastam H. Paul Jeffers könyvét, aminek címe: Az amerikai szabadkőművesek. Az Egyesült Államok történetét vizsgálja abból a szempontból, hogy hol és mikor tűntek fel a szabadkőművesek (freemasons).

Részlet a fülszövegből: “A szabadkőművesség George Washingtontól Dan Brown legújabb regényéig, Az elveszett jelképig sok alkalommal és meglepő módon befolyásolta az Egyesült Államok történelmét és gondolkozását. / Amerikában él a világ hatmillió szabadkőművesének csaknem fele, nem csoda, hogy az országra minden más államnál erősebben hatott a szervezet. Ez a könyv, mely megkísérli felderíteni azt az erőt, melyet a szabadkőművesség az USA-ban képvisel, betekintést nyújt a mozgalom amerikai történetébe a gyarmati időszaktól egészen máig, felfedve érdekes és sokszor félelmetes történelmét. […] A könyv régi anekdoták és elemzések segítségével különíti el a kőművességet körülvevő mítoszokat a tényektől, egyedülálló módon mutatva be az amerikai szabadkőművesség múltját, jelenét és jövőjét.”

(A könyvet a Gabo kiadó adta ki. Kiadnak ők mindent… például ezt is, meg A király beszéde könyv alakban.)

A könyvből kiderül, hogy miközben az amerikai dolláron Istenre hivatkoznak, akkor valamiféle ismeretlen istent emlegetnek, a szabadkőművesek furcsa istenét, nem pedig a Biblia Istenét, sajnos. S bár az evangéliumi kereszténység erős az Egyesült Államokban, mégsem ez a meghatározó erő.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/21 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , ,

Legyőznek-e a hétköznapok?

Ezt kérdezi egy dal. Van annak már vagy négy éve is, hogy a Dorcas Alapítvány kuratóriumának tagjaként Debrecenben megismerkedtem a nyíregyházi Zink Norberttel és a feleségével. Norbitól kaptam néhány keresztény CD-t, többek között az Ámen nevű együttes egyik albumát. Kicsit furcsa zene, amolyan játékos, modern, a mai fiatalok stílusában szól. A fiúkkal gyakran hallgattuk a Rájöttem, hogy te voltál a télapó, Tékozló fiú c. dalokat és ezt is, aminek a címe: Mi leszel ha felnőtt leszel? Rengeteg divatos és szleng kifejezést sorol fel, ami által mintegy korrajzot is felvázol. De a refrén mindig a nagy kérdéshez tér vissza.

Mivel a dal egész konkrétan kapcsolódik a blog címéhez és témájához, ezért gondoltam közreadom:

Mondd, mi leszel ha felnőtt leszel,
Hogy ne tévedj az erdőben el?
Mondd leszel elég bátor, hogy higgy,
A gyerekkori álmodban is?
És lesz-e benned szív, hogy szeress,
Ha nem tudod, hogy sírj vagy nevess?
Akkor ég-e még ez a fény szemedben?

Mondd, mi leszel, ha felnőtt leszel,
Hogy ne tévedj az erdőben el?
Legyőznek-e a hétköznapok,
Vagy a fényből benned még több ragyog?
És tudod-e majd érezni még
Az elesettek vérző szívét,
Ha nem csak félig élsz? Akkor tied az egész!

A hapsi, az ürge, a csávó, a krapek,
A mandró, az ipse, a szivar, a gyerek,
A manus, az öcsi, a pasas, a szaki,
A haver, a hapi, a fazon, a muki,
A bróker, a joker, a sóher, a jófej,
A seftes, a peches, a nyertes, a kóser,

A fej és a tag és az arc és az agy,
Mindez nem te vagy!

A nem piskóta, a penge, a süti,
A frankó, a kajak, a húzós, a tuti,
A kvázi, az uszkve, a sac per kábé,
A seperc, a sipirc, a fundakávé,
A rocker, a popper, a rapper, a nepper,
A dealer, a spieler, a black és a decker.
Te nem vagy az és nem is leszel,
Amit a világ kieszel!

Mondd, mi leszel, ha felnőtt leszel…

A stexes, a lóvés, a vastag, a suskás,
A ruppós, a zsozsós, az öcsi a Puskás,
A DJ Bobó, a Dr Bubó,
A Hobó, a Dobó, a kékfényes Szabó,
A Defoe, az UFO, a trafó, az IFA,
A kofa, a köfa, az ÁFA, a FIFA,

A fej és a tag és az arc és az agy.
Mindez nem te vagy!

Az Ali, a Pelé, a Lenin, a Lennon,
A Louis de Funes, az Alain a Delon,
A Dodó, a Bubu, a Pepe, a Csucsu,
A Pötyi, a Csöpi, a Bubi, a Cucu,
Az ABS és a BBS, de a legjobb majd a végén lesz.
Mert nem te vagy az és nem is leszel,
Amit a világ kieszel.

Mondd, mi leszel, ha felnőtt leszel…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/24 hüvelyk Vélemény, Zene

 

Címkék: , , ,

A hétköznapok fogságában

A napokban két dalszövegben is felfedeztem, hogy másokat is foglalkoztatnak a hétköznapok, nemcsak engem. Demjén Ferenc (Rózsi) Mindig ugyanúgy c. dalában énekli:

“Ha a hold feljön az égre / Még egy napnak vége,
A vén folyó is újra / Ezüstre cseréli minden aranyát.

Lassan sétálok a parton, / Fejemet lehajtom,
Álmodom a csendet, / Nem hallom a város tompa moraját.

Elfeledem majd, hogy zajos a világ, / Elfeledem majd, a hétköznapok búját, bánatát.

Ha a hold fenn van az égen / Elfeledem majd, hogy elfáradtam régen,
Holnap újra indul minden ugyanúgy, / Mindig ugyanúgy…

Elfeledem majd, hogy zajos a világ, / Elfeledem majd, a hétköznapok búját, bánatát.

Ha a hold fenn van az égen, / Elfeledem majd, hogy elfáradtam régen,
Holnap újra indul indul minden ugyanúgy / Mindig ugyanúgy…

Elfeledem majd, hogy zajos a világ, / Elfeledem majd, a hétköznapok búját, bánatát.”

A másik pedig Soproni János dala, a Szerettem volna nagyra törni című:

“Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat.
De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.

Ormok helyett a földön járni, / apró csatákat vívni meg,
a sorsom ez, nem zúgolódom, / ti se szánjatok, emberek.

Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat.
De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.

Apró csavarnak is kell lenni, / hogy jól menjen a gépezet.
Parányi jel, mégis szükséges: / némely betűn az ékezet.

Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat.
De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.”

Soproni Jánosnak van egy másik dala is, ami pedig a magányról szól: Sokszor úgy érzem, össze roskadok. No, hát ennyit a hétköznapokról, miközben meghallgatjuk a dalokat a hétköznapokról.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/19 hüvelyk Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , , ,