RSS

kórház címkéhez tartozó bejegyzések

Igen, ez az a bizonyos vírus…

Már annak idején (1994-1995), a mikrobiológia tanulásakor bevésődött az orvostanhallgató agytekervényeibe (már akinek volt affinitása a fertőzésekhez), hogy Isten mentsen meg az ebolától és a marburgtól! Két, magas halálozással járó, vírusos betegség, melyek hátterében áll a két kórokozó az Ebola és a Marburg. Így tanultuk őket, együtt. Ez utóbbit manapság ritkán emlegetik, bár elvétve okoz megbetegedést. Például 1967-ben laboratóriumban, a dolgozók között okozott halálos fertőzéseket. Rokona az Ebola vírus most viszont különösen “népszerű” lett. Már korábban terveztem, hogy írok róla egy bejegyzést, de aztán láttam, hogy a magyar média elég részletesen beszámol a megbetegedésről, kiváló összefoglaló cikkek találhatók a jelentősebb hírportálokon, így meggondoltam magam.

Az apropót viszont most mégis az adja ennek a bejegyzésnek, hogy két misszionárius kapta el a betegséget. Már hazaszállítják (a doktor már megérkezett) őket az Egyesült Államokba, de a munkájukról mégis szeretnék megemlékezni (abban a reményben, hogy felépülve majd visszatérhetnek a szolgálatba – életre szóló védettséggel az immunrendszerükben).

Kent és Amber Brantly (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika)

Kent és Amber Brantly (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika) – Samaritan’s Purse

Kent Brantly doktor két gyermek apja, mégis vállalta, hogy ilyen veszélyes körülmények között szolgál… Isten nevében, hirdetve munkája által is az Örömhírt, az Evangéliumot. A Szamaritánus Erszénye (Samaritan’s Purse) nevű missziós szervezet (melynél Brantly doktor szolgál) szorosan együtt működik a Médecins Sans Frontieres (Orvosok Határok Nélkül – világi orvosmissziós szervezet) mellett a SIM-mel (Soudan Interior Mission), amely szintén egy keresztyén misszió.

Ez utóbbi szervezet működteti többek között a Mukinge Hospitalt Zambiában, ami az ország észak-nyugati régiójában a Chitokoloki-Kalene-Mukinge kórházak háromszögének egyike és itt a kaonde népcsoportot látják el (Chitokolokiban a luvale népet, Kaleneben a lunda népet – ezen kórházakat a CMML működteti a zambiai állammal együttműködve).

David és Nancy Writebol (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika)

David és Nancy Writebol (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika) – SIM

Ennek a SIM-nek munkatársai a Writebol házaspár: David és Nancy. Mivel a feleség szintén az ebolásokat ellátó egyik kórház háttérmunkájában vett részt (Monrovia, Liberia – Nyugat-Afrika), sajnos ő is megkapta a betegséget. Súlyos beteg ő is, de imádkozunk, hogy az Úr mentse meg a halál torkából!

Az országokban (Guinea, Sierra Leone, Libéria, Nigéria stb.) egyébként szigorú szabályok léptek életbe, az Egyesült Államok már nem ajánlja senkinek a beutazást. Mégis számtalan egészségügyi dolgozó vagy más háttérmunkában résztvevő misszionárius dolgozik Nyugat-Afrikában (meg persze a világ többi részén). Isten áldása legyen a szolgálatukon!

Reklámok
 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/08/02 hüvelyk Afrika, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Masza nem maszai és nem is maszáj

Pedig, mivel legkisebb fiam még most tanulja az “r” betű kimondását (óvodás), ezért ha megkérdezik, hogy hívják, akkor azt válaszolja, hogy “Maszájovics”. Akár így is értelmezhetjük: Maszáj-ovics. Pedig, bevallom semmi rokonság nem köt a maszájokhoz. Mégis írok róluk pár sort, aminek az oka két könyv, melyekben bőven esik szó a maszájokról és mindkét művet szívesen ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

Lóránt Attila könyve Kelet-Afrikáról sok fotóval

Lóránt Attila könyve Kelet-Afrikáról sok fotóval

Egy karácsonykor kaptuk ajándékba rokonoktól a “kelet-afrika TÖBB MINT SZAFARI” c. képes könyvet. Persze, a becsületes címe: “Kelet-Afrika, több mint szafari”, de modern tipográfiai dizájn miatt megengedték, hogy könyvcímben, borítón csupa kisbetű szerepeljen. Ilyen a divat, nemcsak a ruházatban, de a könyv-ruházatban is. Az Alexandra adta ki igen kiváló minőségben. Íme az ajánlás Kincses Károly fotómuzeológustól: “Jirí Hanzelka és Miroslav Zikmund 1947-ben indultak világkörüli útjukra Prágából egy Tátraplán autóval. A két, fényképezőgépekkel is felszerelt mérnök átszelte Afrikát, megörökítették a változó kontinens ezernyi népét, cseppet sem burkoltan sajnálkozva azon, hogy a hagyományos Afrikának vége. Kittenberger Kálmán szintén arról panaszkodik, hogy mennyit változott a fekete kontinens néhány évtized alatt. Ebből számomra két dolog tűnik biztosnak. A világ, s benne Afrika állandóan változik, valamint ennek a folyamatos változásnak mindig vannak nyertesei és vesztesei. A vesztesek mellé azonban mindig odaállt, odaáll és oda fog állni egy-két tiszta szívű ember, hogy megpróbálja menteni a menthetőt. Miként Hanzelka, Zikmund, Kittenberger és Lóránt Attila is.”

Lóránt Attila könyvének 3. fejezete a maszájokról (több fejezet is szól róluk)

Lóránt Attila könyvének 3. fejezete a maszájokról (több fejezet is szól róluk)

Lóránt Attila híres fotós és valóban remek képeket készít. A könyvben azonban nem csak képek szerepelnek, hanem saját élményeit is leírja. A második és harmadik fejezetben is szerepelnek a maszájok (vagy másképpen írva: maszai). Különleges nép, amit a fotók remekül visszaadnak.

A dzsungeldoktor

A másik könyv viszont egy általam régen ismert írónak: Paul Whitenak a könyve. Róla írtam már a Paul White, a dzsungeldoktor c. bejegyzésben három évvel ezelőtt (mikor? igen, így repül az idő). Most újabb könyve jelent meg magyarul, aminek a címe: Maszáj. Így egyszerűen. A fülszöveg alapján kicsit többet megtudunk:

A borítón a maszáj harcos

A borítón a maszáj harcos

“Dr. Paul White, a jól ismert ausztrál író Tanganyikában dolgozott orvos misszionáriusként. Az itt szerzett élmények alapján írt könyveiben az afrikai életet, annak kihívásait, nehézségeit, izgalmait mutatja be, saját tapasztalatait az olvasóhoz közel hozva. A Maszáj c. könyve John Mpaayei maszáj vezető élete alapján készült. Ez a vad, büszke, harcos nép sok helyen még ma is ragaszkodik hagyományos életmódjához, a nomád marhapásztorkodáshoz, a hosszú lándzsát forgató harcosok neveléséhez, ill. babonás hitvilágához. Ez a magával ragadó történet bemutatja életmódjukat, testi szükségleteiket, melyek a dzsungelkórházba vezetik őket, és lelki szükségleteiket, melyek hatására megnyitják szíveiket Isten előtt. Betekintést nyerhetünk a dzsungeldoktor által működtetett kórház mindennapjaiba és az itt élők életében bekövetkező drámai eseményekbe.”

A történetben szó van prosztata műtétről, pneumococcusokról, antibiotikum rezisztenciáról, terepjáróban, folyóban, bozótban és természetesen egy afrikai kórházban. Izgalmas, de közérthető történet, melegen ajánlom mindenkinek a figyelmébe (P. W. Maszáj). Kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/06/13 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Egy gyötrelmes, de tanulságos év

Igen, 2013-ról is elmondhatnánk, hiszen minden évben vannak nehézségek, gyötrelmek, de örömök és áldások is. Most mégsem erről az esztendőről szeretnék írni, hanem a “jó öreg” Robin Cook gyötrelmes évéről. Persze, valamikor a 70-es években történt és azt gondolhatnánk: elrepült fölötte az idő. Azonban van benne néhány tanulságos gondolat, amelyek felidézése talán hasznos a ma embere számára is.

(Robin Cook a híressé vált orvosi krimik előtt, debütáló könyvében első éves orvosként szerzett tapasztalatait egyes szám első személyben – napló szerűen – írta meg A gyötrelem éve c. műben. Ha jól tudom egy tengeralattjárón, katonai szolgálatban volt rá ideje.)

1. A doktor Roso nevű betege nagyon sokat szenvedett, aztán egyszer a rezidens elgondolkodott:
“Beledermedtem. S bár megértettem, mit érez, magamnak sem mertem bevallani, hogy idáig jutott, hiszen láttam már nem egyszer, mi történik azokkal a betegekkel, akik feladják a harcot. Szétesnek, víz alá merülnek. Valami az emberi lélekben képes összetartani a testet még a teljes összeomlás előtt is, de ha a lélek utat enged, s hagyja, hogy a test véghez vigye, amit akar, akkor nincs többé segítség.”
—ezt mi orvosok valóban nagyon sokszor látjuk. Amikor egy beteg feladja, akkor bizony az elkövetkező beavatkozások az esetek egy részében már csak a szenvedést hosszabbítják és rövid időn belül megérkezik a halál. Fontos ezt felismerni, de nem csak az orvosnak, egészségügyi dolgozónak (időnként a nővérkék, akik több időt töltenek a kórtermekben hamarabb meglátják), hanem a beteg hozzátartozójának is.

Robin Cook: A gyötrelem éve

Robin Cook: A gyötrelem éve

2. Bizony az egészségügy igen zárt rendszer. Különleges hivatástudattal működő emberek számtalan munkaórát, stresszes helyzetekben töltenek együtt. A “rendszer” lesz az ember élete:
“S mi kavarogtunk az olvasztótégelyben, egyre inkább magunkba, meg az egyetem és a kórház mesterséges világába zárkóztunk. Az átváltozás észrevehetetlen, szinte öntudatlan volt, ámde maradandó…”
—aki az egészségügybe bekerül, bizony vigyáznia kell a kiégésre és a bezárkózásra! Tanulságos mondatok, nem is idéztem többet, érdemes előtte, utána egy-egy oldalt elolvasni. (1. kiadás 106-108. oldal)

3. Az “átkozott” telefoncsöngés ügyeletben:
“A gyakornoki idejét a 20. század második felében töltő orvosjelölt számára minden idők legnagyobb gazembere Alexander Graham Bell. A lesújtó ítéletre persze nemcsak az az alak szolgált rá, aki feltalálta a telefont, hanem az a szadista is, aki megtervezte hozzá a csöngőt. No meg mindazok a tökfilkók, akik segítettek Bell mesternek ezt a fülsiketítő lármát átörökíteni az utókorra. Ők is mind benne vannak a disznóságban. Vajon hogy működött egy kórház a telefon feltalálása előtt, kérdezgetem magamtól mostanában, miközben úgy érzem, mintha csak ennek a kis fekete műanyag tárgynak a meghosszabbítása lennék. Pontosan olyan riasztó minden ízében, mint a mentőautó, csak sokkal váratlanabb; s ugyan állandóan ott munkál a tudatalattimban, mégis mindig felkészületlenül talál. Sehol a világon nincs még egy hang, amelyik ennyire fel tudná kavarni a nyugalmamat.”
—szerintem minden kezdő orvos ügyeletében csöng a telefon. Magam is így voltam, és elmondhatom, a modern, elektronikus telefonok csöngése semmivel sem kellemesebb. Ennek oka, hogy a stresszes helyzet összekapcsolódik a hanggal. Hozzá kell tennünk, hogy a mobil telefonok nagy áldást jelentenek, hiszen könnyebb a kollégákkal a kapcsolatot felvenni, tartani, de néha kellemetlen, hogy az embert még az ebédlőben vagy a mellékhelyiségben is elérik.

A könyvben számtalan más tanulság is van, amelyeket itt nem részletezek. Ezúton ajánlom a könyvet minden kedves olvasónak. Sőt, orvosoknak, orvostanhallgatóknak kötelezővé is tenném.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/01/14 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Kórház egy narancsfa árnyékában

Narancsfa a Val d'Hebron kórház árnyékában

Narancsfa a Vall d’Hebron kórház árnyékában

Bocsánat! Narancsfa egy kórház árnyékában. Micsoda látvány!

Egy szakmai rendezvényen vehettem részt a barcelonai Vall d’Hebron kórházban 2013. április elején, amit Rafael Esteban szervezett.

Ekkor láttam meg a gyönyörű jelenséget. A magas, tízemeletes tégla burkolású épület előtt, tele gyümölccsel meredezett a narancsfa.

Jó ezeknek a sapnyoloknak… bocsánat, katalánoknak. Kicsit kellemesebb a klíma, mint itt nálunk, a kontinens közepében. Csodálkozom is, hogy fél Európa (úgyértem az északi fele) miért nem költözik melegebb égtájakra?

A rendezvényen egyébként sok más ország orvoskollégáival is személyesen megismerkedhettem. Ezért nagy élmény egyedül, nem csoportban utazni az ilyen szakmai konferenciákra. Az ember nyitottabb szemmel néz körül és társalog más nemzetbeliekkel, mintha magyarokkal “bolyolna” és sustorogna.

Például a dán kolléga mellett ülve rövid összefoglalót hallhattam az országáról: “Az egyik legnagyobb ország vagyunk a földön (Dánia), mert a miénk Grönland… kár, hogy ott mindent hó fed be! Egyébként amikor vikingek voltunk, akkor mindenhová eljutottunk. Most a halászat, és a mezőgazdaság a lényeg, no meg a Bang & Olufsen.” —meglepett vele, nem is gondoltam, hogy a márka dán (minő tudatlanság!). Rákérdezve, hogy miért adják olyan drágán, azt válaszolta, hogy minőségi anyagokat használnak.

Az egyik ebédnél, az asztalnál olaszok ültek, felölelve Itália teljes vertikumát. Hárman, háromfelől: Milánó (észak), Pescara (közép), Bari (dél). Az ukrán kollégák, bár csak ketten voltak, mégis képviselték az ország két részét. Egyikőjük Ungvárról jött, a másik pedig Dnyepropetrovszkból (amit ma már ukránosan “dnyipro…”-nak hívunk, mert az “e” inkább oroszos). Ez utóbbi olyan egymillió körüli lakosával szép nagy város lehet. Jó lenne egyszer arrafelé elutazni… annak idején Patyomkin kavart ott (XVIII. század).

Azt is megtudtam első kézből, hogy a Paella nem más, mint rizses cucc (kaja) serpenyőben. Az arabok hozták be a kifejezést évszázadokkal ezelőtt, ami a serpenyőt jelenti. Ők honosították meg a rizst is azon a vidéken. Meg is szólalt mellettem a norvégiában élő arab (iraki) kolléga: “Az bahrrella, nem jól ejtik ki a spanyolok!” – hozzáteszem, én sem tudtam kiejteni az arab torokhangot.

Érdekes világban élünk, színes az emberiség, változatosak a nációk!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/04/29 hüvelyk Barcelona, Kórház és a szakma, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Svájcer Albert

Albert Schweizer képe bélyegen

Már kisgyermek koromban láttam édesapám bélyeggyűjteményének egyik darabján az arcképét, aztán valamikor a 90-es években a hatvani kórház felvette a nevét: Albert Schweizer. Most olvastam afrikai működésének első néhány évéről szóló visszaemlékezését. Nem térek ki a könyv tartalmára részletesen, mert akit bővebben érdekel, az olvassa el, használtan egészen olcsón kapható (pl. itt). Rövid, velős és érdekes.

De van benne néhány érdekesség (Orvos az őserdőben):

*****

“Megérkezésem előtt egy évvel N’Zeng néger tanító, aki az amerikai missziós iskolában működött, tolmácsnak és ápolónak ajánlkozott az orvos mellé. Megüzentettem neki, hogy mihelyt Lambarenébe érkezem, rögtön beállhat. Mégsem jött el, mert szülőfalujában, amely körül-belül száz kilométerre van ide, valami örökség ügyében egy palavert* kellett elintéznie.

*Palaver a portugál palavra szóból származik és ünnepélyes tárgyalást jelent.”

paláver — hogy ezt pont ebből a könyvből kellett megtudnom! Megnéztem azért a “nagy” szótáramban, vagyis A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában, de nincs benne. A Magyar értelmező kéziszótár is csak annyit mond: 1. Népr Afrikai négerek tanácskozása. 2. tréf Tárgyalás. biz v. gúny Kellemetlen, hosszadalmas vita. Nagy ~ volt? [nk: ang<afr<port]… szóval mégiscsak a portugálból jött!

*****

“A dohány levélalakban kerül forgalomba és bizonyos mértékben helyettesíti az aprópénzt. Körülbelül öt fillér értékű dohánylevélért például két ananászt lehet vásárolni. Minden kisebb szolgálatot dohánylevéllel jutalmaznak. Szörnyen komisz dohány járja errefelé. Hét dohánylevelet egy fej dohánnyá kötnek össze. Ennek körülbelül fél frank az értéke. Így érkezik a dohány Amerikából nagy ládákban Egyenlítői-Afrikába. Utazásra senki sem visz magával pénzt, hogy útközben élelmiszert vásárolhasson az evezősöknek, hanem egy láda dohánylevelet. A csónakon aztán ráül, nehogy a négerek útközben kifosszák az értékes ládát. A csereüzleti dohány sokkal erősebb, mint az, amelyet a fehér emberek szívnak.
A legtöbb nikotinmérgezés nőknél fordul elő.” —érdekes megközelítés.

*****

“Hogy Afrikában megálljuk a helyünket, szellemi munkára van szükségünk. Művelt ember, ha még oly különösen hangzik is, jobban bírja az őserdőben az életet, mint a műveletlen, mert olyan pihenésre van alkalma, amely amaz előtt ismeretlen. Ha elolvasunk egy komoly könyvet, megszűnik az azonosságunk azzal, aki naphosszat felőrlődik abban a küzdelemben, amelyet a bennszülöttek megbízhatatlansága és az állatok tolakodása ellen folytatunk, és ismét emberré leszünk. Jaj annak, aki ily módon nem találja meg ismét önmagát, és nem tud újabb erőt gyűjteni. Tönkremegy a szörnyű afrikai mindennapokon.” —vagyis a hétköznapok fogságában.

*****

Ja, és most tudtam meg, hogy Strasbourgban született. Abban a városban, amiről írtam már korábban itt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/04/09 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Lehet-e…

Lehet-e katonai bakancsban vizitelni? Lehet. Lehet-e sírni egy orvosnak a viziten? Lehet, de csak titokban.
No comment.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/02 hüvelyk Afrika, Emberek, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Mini nyelvlecke

A lunda, a kaonde és a luvale egymáshoz közeli nyelvek.

Ezt John Mondongu magyarázta el. Ő mindhármat érti, a lundát pedig, mint anyanyelvét, beszéli is. Nagyon jól képzett ápoló, szakember ő, aki a HIV pozitív betegek követését végzi a Kalene (ejtsd: kaléjní) Missziós Kórházban. Havonta jönnek a betegek (aki messze lakik, az 2-3 vagy éppen 6 havonta) vizsgálatra és megkapják a gyógyszerüket is. ART – antiretrovirális kezelésben (treatment) részesülnek. Többféle gyógyszert kapnak egyszerre, ami visszafogja az AIDS vírusát.

Visszatérve a lundára. Zambia hivatalos nyelve az angol. Ennek az az oka, hogy nem tudnának kiválasztani egyetlen más általános nyelvet sem. Ugyanis 72 féle létezik ma is az országban. Ez nagyon sok. Annak idején ennyi törzs volt, akik elkülönülve, saját kommunikációt folytattak, saját nyelvükön. Ráadásul itt, Zambia észak-nyugati csücskében az országhatárok nem követték a törzsi nyelvet, a lundát beszélők egy része Angolában, másik része a Kongói Demokratikus Köztársaságban lakik. Országhatár van, de határőrök nincsenek. Az emberek jönnek, mennek. Így lehet az, hogy a kalenei kórházban előfordulnak betegek Angolából és Kongóból is.

Nem könnyű nyelv egyébként. Az viszont jó benne, hogy latin betűkkel írják le és hasonlóan a magyarhoz, úgy ejtik ki, ahogy le van írva, az olvasási szabályok pedig állandóak. Pl. a “j” az zs-nek ejtendő mindenütt, vagy a t betűt követő u-t együtt “tru”-nak mondják, bár az r alig hallható.

Ami yami Zoltan. (ejtsd: amijámi Zoltán) – Zoltánnak hívnak.
Nidi ndotolu. (ejtsd: nidi ndotolu) – Orvos vagyok.
Wunamufi kudihi? (ejtsd: vunamufi kudihi) – Hová valósi vagy?

Ezeket a kifejezéseket már élesben ki is próbáltam, persze szótárral a kezemben és tolmáccsal az oldalamon. Nem könnyű. Annak, aki meg akarja tanulni a lundát, az nem ússza meg, hogy el ne jöjjön ide, a világ végére. Az interneten ugyanis nem talál hozzá semmilyen oktatási anyagot.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/30 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , ,