RSS

január 2012 havi bejegyzések

Orvos az országúton 1.

A magyar kiadás címoldala

Arthur Emanuel Hertzler (1870-1946) a múlt század elején alkotott, mint orvos és mint író. Könyvei ma is kaphatók az amazon-on, angolul. Magyar nyelven leghíresebb írása, az Orvos az országúton c. jelent meg. Eredeti angol címe: The Horse and Buggy Doctor. Már csak antikváriumban kapható: pl. itt a bookline-on. 1938-ban Amerikában, 1941-ben pedig hazánkban adták ki.

Nagyon plasztikusan meséli el, hogy a XIX. század végén, hogyan küzködtek az emberek az USA-ban, Kansas Államban a tuberkulózissal (tbc):

“Hogy milyen pusztítást végzett a tüdőbaj abban az időben s mégis milyen keveset törődtek vele az emberek, arra talán egy kansasi szomszéd család esete a legszebb példa. E család hét gyermeke közül öt év leforgása alatt hat pusztult el tuberkulózisban. Egyik gyerek a másik után betegedett meg s mindegyiket alig egy-két év alatt vitte el a kór. Egyszer apámmal elmentem hozzájuk; valami ételfélét vittünk szegényeknek. Az anya és három gyerek, akik már mind a betegség végső szakaszában vergődtek, egy földes padlójú szobában feküdtek; a szoba-konyhás lakásban tizen laktak és a még egészséges (vagy legalábbis látszólag egészséges) gyerekek kedvükre játszottak a betegszobában.

Az anya bátyja, aki szintén velük lakott, tanító volt a mi iskolánkban. Szinte még ma is a fülemben cseng tipikus “hektikás” köhögése. Naphosszat köhögött és bizony nem szégyelte magát még a tanteremben is a padlóra köpködni. Jól emlékszem, egyszer megfogta a vállamat és jól megrázott, mert nem tudtam megfelelni arra a nagy kérdésre, hogy mennyi hétszer nyolc – közben pedig a megerőltetéstől beleköhögött az arcomba. Még a leheletére is emlékszem, amint megcsapta az arcom… Ma már tudom, hogy nyilván kaverna volt a tüdejében, vagyis egy üreg, amit a tuberkulózis-bacillusok vájtak és ebbe más bacillusok is betelepedtek s ott úgynevezett vegyes fertőzést okoztak – annak volt olyan rettenetes kipárolgása. Szegény még a tanév vége előtt meghalt tüdővérzésben; szerencse, hogy legalább ez a katasztrófa nem az iskolában következett be.”

Elég gusztustalan helyzet, de akkoriban az emberek ehhez hozzá voltak szokva.

 

Címkék: , , , , ,

Müzík non-sztáp


Kraftwerk - Music non-stop

Furcsán nézünk a mai fiatalokra. Újra és újra feltesszük a kérdést: “Hogy lehet ilyen zenét szeretni? Hogy lehet ilyen primitív, bézik (basic) szintű, talán a pentaton hangsort elérő förmedvényeket hallgatni?”

Közben meg mi is ugyanezt csináltuk annak idején. Sőt! Egy Mizu-mizu-nak legalább mondanivalója van – verbálisan -, bár nem sok. De a nyolcvanas évek egyik általunk kedvelt slágerének, a Musique Non-Stop-nak leginkább semmi (ja de, a mondanivalója az, hogy “boing boom tchak”; gondolom, most már mindenki érti). Meghallgatható itt.

Kraftwerk befutott. Ezekkel a primitív gépdallamokkal, gépakkordokkal: útjára indították a technot és a szintipopot. Ki hitte volna, hogy ekkora sikerük lesz, és még mindig játszák a fesztiválokon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/30 hüvelyk Zene

 

Címkék: , , , ,

Kár értük

Best, az északír futballzseni

George Bestről azt mondják, hogy a XX. század legnagyobb focistája volt. Épp a napokban akadt a kezembe a Magyar Nemzet egyik múltévi száma (eltüzelni készültem), ahol megláttam a fotóját. A cikk nagyon megható, és nagyon szomorú. Leírja, hogy mi történt a Manchester híres játékosával. A cikk itt olvasható. De az Index is megemlékezett róla a temetésekor, 2005-ben.

Tavaly ősszel Egerben járt az egyik szomszédja: Thomas Jennings, Belfastból (Észak-Írország). Az egri belvárosi testvérgyülekezetbe (honlap itt) jött, igét hirdetett.

Még akkor megígérte a két nagyobbik fiunknak, hogy küld egy-egy George Bestes pólót. Meg is érkezett mindkettő. Az egyik kapusra való és narancssárga színű, a másik pedig mi más lehetne, mint egy 7-es számú Manchester United mez. Természetesen gyermek méretben, rajta a sztár kézírása filctollal. A póló a George Best Foundation (Alapítvány) feliratát viseli.

Azért hozták létre, hogy a fiatal tehetségeket támogassák és felhívják a figyelmet arra, amire élete végén maga a világhírű játékos is utalt egy fotóval. Lefényképeztette magát, amint a halálos ágyán fekszik. Ekkor már túl volt pár évvel a májátültetésen, de sajnos erre az új szervére sem vigyázott. A fotója mellé azt íratta: “Ne halj meg úgy mint én!”

Sajnos az alkohol tönkretette. Nagy kár, hogy a szesz így pusztít.

Kezdő írók kézikönyve (benne a Katedrális)

A napokban gondoltam egy másik zsenire, aki szintén ivott: Raymond Carver. A Kezdő írók kézikönyve hívta rá föl a figyelmem (a Kezdő írók kézikönyvére meg a sógorom, Lemperger Róbert). Ez tulajdonképpen egy tankönyv, ami arról szól, hogyan lehet novellát, kisregényt, regényt írni. Kulissza titkokat árul el és nemcsak íróknak jó, hanem olvasók számára is igalmas. A könyv végén megtalálható Raymond Carver: Katedrális c. novellája, ami jól bemutatja az író tehetségét. Nagyon megindító és nagyhatású írás, csak ajánlani tudom.

Sajnos, feltűnik az írásban a pohár, ami a novella főszereplőjére hatással van. Az író életére is hatással volt: ötven évesen, 1988-ban elhunyt. Győzött az alkohol. Kár érte.

Ha belegondolunk, hány gólt lőhetett volna még George Best és hány novellát, verset írhatott volna még Raymond Carver! De nem így lett.

Éppen a fentiek miatt gondolkodtam el egy másik írón: Erich Maria Remarque. Az ő életrajzában nem olvasok arról, hogy ivott volna. 72 évig élt és több remekművet is hagyott az utókorra. Magam mindössze két könyvét olvastam. Az első volt a Nyugaton a helyzet változatlan (lehet kapni: itt, de a könyvtárból egyszeri olvasásra kikölcsönözni olcsóbb: itt). Jó sztori, a könyv rövid, a történet megdöbbentő: az első világháború szörnyűségeit mutatja be.

A másik könyve pedig: A diadalív árnyékában. Ez az ami elgondolkodtatott. A főszereplő, Ravic, a sebész, meg a barátnője, de a legtöbb mellékszereplő is, lépten nyomon iszik. Jó pár liter tiszta szeszre kijönne a végeredmény, ha összeszámolnánk, hány üveg calvadost isznak meg a regényben. Kár érte… mármint a történetért. Nem kellett volna bele annyi szesz. Kevesebb üveggel is elhittem volna, hogy miken mentek keresztül a szereplők a II. világháború előtti Párizsban.

Ezt a könyvet is ajánlom… egyszeri olvasásra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/29 hüvelyk Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Szeretnék szántani

Janikovszky Éva: Égigérő fű

Vannak alapfilmek. Olyan alkotások ezek, amelyeket az adott korosztályból – jelen esetben a hetvenes évek első felében születettek – mindenki ismer. Ezek közé tartozik gyermekkorunk nagyszerű műve az Égig érő fű. 1979-ben készült, azaz 32 éve. Nem most volt.

A napokban kaptam kölcsön Szabó Zoltán kollégámtól (akit emlegettem már itt). Kb. egykorúak vagyunk, így az ő számára is ugyanolyan alapfilm, mint nekem. De mi van a gyerekeinkkel? Náluk is vannak már alapfilmek: pl. Madagascar, Kung-fu panda, Shrek stb. Emlékezni fognak rá, amíg élnek.

Ez a kölcsönkapott dvd viszont alkalmat adott egy huszárvágásra. Családi moziként közösen néztük meg a filmet, nagyokat kacagtunk. Innen kezdve a számukra is alapfilm lett belőle. Az örökzöld mondások: “Csak az a szép zöld gyep!” stb. bennük is megfogantak.

Különösen nagy sikert aratott családunkban az a jelenet, amiben Misunak az ágy alatt rádiót kell utánoznia. Mit csinál? Énekel: “Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani…”

Jó pofa Kamilla kisasszony, a szenes ember, a szúrósszemű parkőr utód, Harsányi mint rendőr, Gyabronka József, mint ifjú házas stb. stb.

Janikovszky Éva író és Palásthy György rendező nagyot alkotott.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2012/01/26 hüvelyk Filmnézőnapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Mese, mese, meskete

Forma 1-es autó és trabant a tréleren (trailer)

A mesében minden lehetséges. A gyerekek mindenre képesek. Az álmaikban bármi megtörténhet. Ihász Gábort már emlegettem (itt): …van mégis csillagfényű álom világ, de azt gyermekünk álmodja tovább.

Ennek az álomnak a terméke a képen látható kombináció. Egy olyan tréler, amin a Forma 1-es autók között egy kék trabant (“tabi” – ahogy a töpörtyűk mondják) áll. A nagy családban a “kék tabinak” kultusza van a kis gyerekek között, ami annak köszönhető, hogy feleségem egyik unokatestvére (Bauman Péter) nagyon pöpec gépet hajt. Kétütemű kasztni, megerősített futóművek és négyütemű bikaerős volkswagen motor. Azzal aztán lehet csapatni…

Ja, akkor nemcsak a gyerkeknek vannak megvalósult álmaik!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/24 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , ,

Ejnye-bejnye

Ember a hajtóműben

Megritkultak a bejegyzések. Számíttassék be néhány dolog: diótörés… még maradt dió. Favágás… még maradt fa. Metszés, ami pedig még csak most kezdődik. Ja, és a legfontosabb, hogy igen súlyos könyvek várnak elolvasásra. Amint itt az ideje, arról is beszámolok majd.

Most csak egy érdekesség. December folyamán kaptam le a mellékelt fotón a helytelenkedő repülőtéri dolgozót. Természetesen idejében kiszállt, nem akart potyautas lenni. Inkább csak amiatt aggódtam, nehogy ottfelejtsen valamit, ami a felszálláskor bajt csinálhat. Nem csinált bajt, különben most nem írnám ezt a bejegyzést.

A repülőtér nevét nem árulom el (megsúgom, hogy nem a Liszt Feri Hegy), hadd legyen ez találós kérdés. Aki tudja a választ, az írja meg. A nyertesek között nem sorsolok ki semmit, maximum egy “gratulálok” lesz a fődíj.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2012/01/23 hüvelyk Afrika, Emberek

 

Címkék: , , , , ,

Victor és a sebészek

Viktor Ügó még az orvostörténelembe is beleártotta magát. Nyilvánvalóan utánanézett, hogy ki volt a XVIII. század legmenőbb és az orvosképzés legbefolyásosabb alakja. Így választhatta ki Herman Boerhaave-t, aki viszont nem sebész volt, hanem botanikus-orvos. Alapvető műve: Institutiones medicae. Ráadásul már 1738-ban meghalt Leydenben. Így a megjegyzés kissé félreérthető:

“Gauvain így folytatta:
– Véres esztendő lesz ez a kilencvenhármas év.
– Fiam, ügyelj minden tettedre – kiáltott föl Cimourdain. – Szörnyű nehéz feladatot vállaltunk. Ne vádaskodj azok ellen, akik nem felelősek a dolgokért, mert mióta az orvos bűne a betegség? Igaz, ezt a nagy esztendőt a könyörtelenség jellemzi. Miért? Azért, mert ez a nagy forradalmi esztendő. Ez az esztendő testesíti meg a forradalmat. A forradalomnak egy ellenfele van: a régi világ. Ez ellen könyörtelen harcot kell vívnia. A seborvosnak is ellenfele a fekély, amit könyörtelenül ki kell irtania. A forradalom elpusztítja a királyságot a király személyében, az arisztokráciát a nemesek személyében, a despotizmust a királyi katonában, a babonát a pap személyében, a barbár igazságtalanságot a bíró személyében, egyszóval minden zsarnokságot azokban, akik a zsarnokságot képviselik. A műtét borzalmas, de a forradalom biztos kézzel hajtja végre. Ami pedig azt a sok egészséges emberhúst illeti, amit e céljának föláldoz, kérdezd csak meg Boerhaavét, mit gondol róla? Melyik daganatot lehet vérveszteség nélkül kivágni? Melyik az a tűzvész, melynek oltása közben nem ég el valami? Ezek a félelmes szükségszerűségek a siker feltételei. A sebész a mészároshoz hasonlít; az orvos a hóhérra emlékeztet. A forradalom a végzetes föladatnak szenteli magát. Megcsonkítja a beteg testet, de megmenti az életét. Ugyan! Talán bizony kegyelmet kérsz a fertőző kórnak? Azt akarjátok, hogy irgalmas legyen az ártó mérgekhez? Nem hallgat rátok. Jól megmarkolta a múlt torkát, nem ereszti el, amíg nem végzett vele. Jó mélyen belevág a civilizáció testébe, ebből fog kikelni az emberi nem egészsége. Kétségtelen, megszenveditek. De meddig tart a szenvedés? Amíg a műtét. Utána élni fogtok. A forradalom amputálja a világot. Innen ez a nagy vérömlés: kilencvenhárom.
– A sebészet megfontolt – jegyezte meg Gauvain -, de az emberek, akiket én látok, őrjöngenek.
– A forradalomnak – felelte Cimourdain – elszánt emberekre van szüksége. A remegő kezű segédeket elkergeti magától. Csak a kérlelhetetlen munkatársukban van bizalma. Danton félelmetes, Robespierre hajthatatlan, Saint-Just megingathatatlan, Marat könyörtelen. Ügyelj rájuk, Gauvain. Ezek a nevek nélkülözhetetlenek. Ezek az emberek hadseregeket érnek. Ezek fogják Európát rettegésben tartani.
– De talán a jövendőt is – mondta Gauvain.”

Így Szimurden (Cimourdain) vagy tévedett: elfelejtette, hogy Boerhaave régen meghalt, vagy pedig átvitt értelemben gondolta: “Kérdezd meg Boerhaave-t, úgyértem olvasd el a könyveit, ami ránkmaradt!”

Victor Hugo-t már nem kérdezhetjük meg, hogyan értette. Talán ha elolvasnánk az eredeti franciát… de olyat én nem tudok, úgyhogy titok marad számomra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/19 hüvelyk Nincs kategorizálva

 

Victor és Ezékiel

Viktor Ügó széles látókörére utal a regénye, az 1793. Tényleg. Még Ezékiel prófétát is emlegeti, ami a Bibliában van. Róla írtam az egyik júliusi bejegyzésben: Ezékiel első néhány fejezete. Ott egy színes .pdf anyagot is elhelyeztem annak idején. Érdemes belenézni, mert van benne egy fantáziarajz arról a bizonyos szekérről, amire Victor Hugo hivatkozik.

Az alábbi leírás a francia Konventet mutatja be (2. rész, 3. könyv: A konvent), nagyon plasztikus, ugyanakkor részletes:

“A falak mentén egyenes, bő redőjű, a zöld alapszínnél sötétebb zöld koszorúkkal mintázott posztófüggönyök hullottak alá, amelyek a karzat párkányától egész a padlóig beborították a tanácsterem falait. A posztókárpit fölött a fal színe ridegen csupasz fehér volt. Ebbe a falba minden párkányzat vagy virágdísz nélkül két emeletsorban vágódtak be a karzatok. Alul a négyszögletű, felül a kerekded alakú nagy erkélyek, mert még Vitruvius építészeti elvei uralkodtak: a bolthajtásos íveket mindig a gerendás benyílók fölé kellett emelni. Tíz-tíz tribünje volt az ülésteremnek a terem két hosszabbik oldalán, és a két végén két-két hatalmas páholy: összesen huszonnégy. Ezekben tolongott a hallgatók tömege.
Az alsóbb tribünök látogatói elözönlöttek minden talpalatnyi helyet, és a karzat minden öblét megszállottak. A felsőbb karzatokon vasrúd korlát futott körül, úgy könyökmagasságban, avégből, hogy a nézőket a lépcsőkről föláramló tömegek ki ne szoríthassák a karzatról az ülésterembe.
Egyszer mégis megtörtént, hogy egy ember lezuhant a karzatról, és félig-meddig Massieu beauvais-i püspök nyakába esett. Nem ütötte agyon magát, s így szólt: „No lám, mégiscsak lehet valami hasznát venni egy püspöknek.”
A Konvent terme általában kétezer személy befogadására volt berendezve, de a felkelés napjaiban háromezer is beszorult.
A Konvent naponta két ülést tartott, egyet délelőtt, egyet az esti órákban.
Az elnök karosszékének kerek volt a háta, és aranyos szögekkel verték ki.
Asztala négy szárnyas szörnyfigurára támaszkodott, amelyek egyetlen lábon ültek. Mintha az Apokalipszisből szalajtották volna ide őket, hogy tanúi legyenek a forradalomnak. Mintha azért fogták volna ki őket Ezékiel szekeréből, hogy Sanson taligáját húzzák.
Az elnök asztalán nagy csengő állott, amely kisebbfajta harangnak is beillett volna, továbbá hatalmas réz tintatartó, és egy nagy, pergamenbe kötött könyv, amely az ülések jegyzőköny­veit tartalmazta.
Néha egy-egy levágott fejből erre az asztalra csurrant a vér, ahogy a pika végén odanyújtották.
A szónoki emelvényre kilenc lépcsőfok vezetett. Ez a lépcső olyan magas, meredek és kényelmetlen volt, hogy Gensonné egyszer megbotlott rajta, amikor az emelvényre igyekezett. – A lépcső olyan, mint amelyik a vérpadra visz! – mondta. – Jól teszed, ha megtanulod rajta a járást – kiáltotta oda Carrier. Azokon a helyeken, ahol a fal túlságosan üresnek és mezítelennek látszott, például a terem sarkaiban, az építész díszítésül vesszőnyalábokat applikált; a fejszék éle kifelé fordult.
A szónoki emelvénytől jobbra és balra két oszlopon egy-egy tizenkét láb magas kandeláber emelkedett, amelynek csúcsán négy pár lámpás pislákolt. Minden karzaton volt egy-egy ilyen kandeláber. A lámpatartók alapzataira szabályos karikák voltak faragva, ezeket a nép a guillotine nyakláncainak nevezte.”

Amikor Ezékiel szekeréről beszél az író, akkor ez csak annyit jelent, hogy Ezékiel írta le a szekeret. Nem pedig ő ült rajta. A valóságban ezen a trónon maga Isten ült:

Ezékiel 1,3-tól: “Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze. 4 És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. 5 És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala, 6 És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek; 7 És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe. 8 Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai. 9 Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája irányában megy vala. 10 És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul; 11 És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé testöket. 12 És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban. 13 És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből villámlás jöve ki. 14 És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása. 15 És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ő négy orczájok felől. 16 A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna; 17 Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban; 18 És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél. 19 És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is. 20 A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. 21 Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. 22 És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett. 23 És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő testöket. 24 És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. 25 És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. 26 És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; 27 És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte, 28 Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/18 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , ,

Viktor ismét átvert

Bocsánat, helyesen így hangzik: “Victor ismét átvert!” Mielőtt még valaki napi politikai utalást venne ki a címből! A helyzet az, hogy újra elkezdtem tőle olvasni valamit, és megint behúzott a csőbe.

Minden embernek van olyan időszaka, amikor ráront a klasszikusokra. Nálam ez valamikor a középiskola vége felé volt. Természesen akkor, amikor már nem voltak kötelező olvasmányaink vagy legalábbis az orvosegyetemre készülés miatt nem kérték komolyan. Hát akkor jöttem rá, hogy a világhírű írók miért világhírűek, és nem is akkora kín olvasni például: A nyomorultakat vagy A párizsi Notre-Dame-ot. Igen, már akkor átrázott Victor Hugo, mert amennyire nem akartam kötelezőként elolvasni, annyira faltam, amikor már nem kérte senki. Jó könyvek, persze jó nehezek is. Neki kell ülni… vagy feküdni.

Most egy másik műve került a kezembe, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Biztos hiányoztam azon a magyar órán, amikor vettük. Ez pedig az 1793. Először is, hogy lehet egy számot adni címként?

Hogyne lehetne! Gondoljunk az 1492-re. Bár az filmcím, ha jól tudom és hozzátették, hogy A paradicsom meghódítása. Az öreg Depardieu nagyot alakít Kolombusz Kristófként, miként Obelixet is jól játsza (máshol). A zene Vangelis (Evangéliosz), miként a Szárnyas fejvadászban is… de elkalandoztunk, bár 2019. már nincs messze.

Visszatérve az 1793-ra. Megtalálható elektronikusan a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) -ban: itt. Nekem egy régi papír változat van meg. Elkezdtem olvasni. Tele van adatokkal Franciaországról és nagyon nehezen indul:

“Az 1793-as esztendő májusának utolsó napjaiban az egyik párizsi zászlóalj, melyet Santerre vezényelt Bretagne-ba, átkutatta az astilléi félelmetes Saudraie erdőt. A katonák mindössze háromszázan voltak, a kemény háború ennyire apasztotta le a zászlóaljat. Ez abban az időben történt, amikor Argonne, Jemmapes és Valmy csatái után, az első párizsi zászlóalj hatszáz önkénteséből már csak huszonhét ember maradt, a másodikból harminchárom és a harmadikból ötvenhét. Legendás, harcos idők.
A Párizsból Vendée-ba küldött zászlóaljak összesen kilencszáztizenkét embert számláltak. Egy-egy zászlóaljnak három ágyúja volt; nagyon gyors iramban szerelték fel őket. A Bon-Conseil körzet április 25-én – Gohier volt az igazságügy- és Bouchotte a hadügyminiszter – azt javasolta, hogy önkéntes csapatokat küldjenek Vendée-ba; a javaslatot Lubin tanácstag terjesztette elő, és május 1-én Santerre tizenkétezer katonája harminc tábori ágyúval és egy zászlóaljnyi tüzérrel harcra készen állott. Ezek a hihetetlen gyorsasággal felállított zászlóaljak olyan jól meg voltak szervezve, hogy még ma is a sorkatonaság mintaképei: csak a katonák és az altisztek arányszáma változott meg.
A párizsi tanács április 28-án adta ki Santerre önkénteseinek a jelszót: “Nincs irgalom. Nincs kegyelem.” Tizenkétezren indultak el Párizsból; május végére nyolcezer halottjuk volt.
A katonák óvatosan nyomultak előre Saudraie erdejében. Nem siettek. Egyszerre kémleltek jobbra, balra, előre, hátra; Kléber megmondta: “A katonának még a hátán is szeme legyen.” Már régen úton voltak. Hány óra lehetett? A nap melyik szakában jártak? Nehéz lett volna megmondani. Az ilyen vad rengetegben mindig valamiféle szürkület borong.”

Néhány oldal után gondoltam egyet: előre ugrok. Csak pár momentumot hagytam ki és máris egy korvetten találtam magam, egy izgalmas fedélzeti jelenetben, abban, amikor elszabadul egy ágyú az álcázott hajón. Az ember ilyenkor gyorsan észhez tér és szükség szerint vissza is lapoz: mit hagytam ki!

Victor Hugo átrázott: bár jól megmutatta, hogy a történelmi háttérnek kimerítően utánanézett, aztán csak megmutatta azt is, hogy izgalmas regényt tud írni. Ajánlom a könyvet mindenkinek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/15 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , ,

Már 12 éve vannak együtt

Réti sas

Ki ne ismerné a Tüskevár c. filmsorozatot. Gyermekkorunkhoz tartozik, és örömmel konstatálom: most már a gyermekeim gyermekkorához is. Tutajos, Kengyel, Bütyök és a többiek, mind megelevenednek az ő szemük előtt is. Nem izgatja őket, hogy fekete-fehér, nem izgatja őket, hogy nem háromdé vagy éppen nem lőnek benne halomra embert, állatot. Bár a vadászat is része a filmnek. Megindító, amikor Matula bácsi megmutatja tutajosnak a nagy fán élő nagy sast, aki már egyedül van, mert a párját elvesztette. Utal ezzel a sasok hűségére párjukhoz.

Mindez arról jutott eszembe, hogy érdekes élményben volt részünk a napokban. Kölcsön kaptam főnővérünktől Török Zoltán filmjét, a Vad Magyarországot. Ők is néhány hete vásárolták és olyan jónak ítélték, hogy bátran ajánlották. Ezt teszem most én is.

Az egészestés (52 perc) film gyönyörű felvételekkel van feltöltve. Olyan néhány másodperces ritka eseményeket rögzít, amihez bizony napokig kellett gubbasztani a természetben, egy helyben, hogy elcsíphessék és belekerülhessen a jelenet a filmbe. A fények, a tónusok, a zene és Kulka János – mint narrátor – kellemes hangja tökéletes harmóniát nyújt. A gyermekeim – az összes -, még a legkisebb is megigézve bámulták végig. Az ember nem is gondolná, hogy mi zajlik az alföldön, vagy éppen a Gemenci erdőségben. Nyilván, hasonló felvételeket lehetne készíteni a hegyekben is. Remélem erre is sor kerül. Gondolom azért az alcím: A vizek birodalma, hogy majdan más vidékeket is felkeresnek.

Természetesen a film felhívás arra, hogy személyesen is kicsit jobban nézzünk körül a környezetünkben, közeli erdeinkben. Ne csak a képernyőt bámuljuk.

Ez a film is emlegeti a sasok hűségét. Nem véletlen a címlapon a réti sas képe. Kulka János beszél a pár hűségéről. Ellentétben a Tüskevárral, ebben a filmben még él a tojó is, nemcsak a hím. Hozzáteszi: “Már tizenkét éve élnek együtt!” Feleségem mosolyogva jegyezte meg: “Mi is tizenkét éve vagyunk házasok!” – Igen, milyen jó dolog, ha sashoz hasonlítjuk magunkat: fontos a hűségük és az éles szemük, gondoskodásuk a fiókáikról. Jó példa. Nem véletlen, hogy a Biblia is beszél a sasokról, amikor azt mondja, hogy “akik az Úrban (Istenben) bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok…” És jó, ha olyan hűségesek is. Fontos!

A réti sas a természetfotósokat is magával ragadja, nemcsak a filmeseket. Ha szétnézünk az interneten, akkor láthatjuk, hogy addig nem nyugszanak, amíg lencsevégre nem kapnak egyet, vagy éppen egy párt.

Réti sas - Nehézy László fotója

Nehézy László, akit a Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezetből közelről is ismerhetek, szintén fotózott réti sast. Mellékelem a fotót, persze csak kis felbontásban, a nagyfelbontást nála kell keresni! A honlapja (www.nehezy.hu) jól mutatja, hogy a sas mellett ezernyi gyönyörű madár él még hazánkban. Ő pedig testközelbe hozza lélegzetelállító fotóival. Ha gyönyörű madarakat szeretnél látni, akkor kukkants be a fenti weboldalra. Nemcsak madarak, hanem más állatok és természetfotók is vannak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/14 hüvelyk Filmnézőnapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,