RSS

január 2012 havi bejegyzések

Orvos az országúton 1.

A magyar kiadás címoldala

Arthur Emanuel Hertzler (1870-1946) a múlt század elején alkotott, mint orvos és mint író. Könyvei ma is kaphatók az amazon-on, angolul. Magyar nyelven leghíresebb írása, az Orvos az országúton c. jelent meg. Eredeti angol címe: The Horse and Buggy Doctor. Már csak antikváriumban kapható: pl. itt a bookline-on. 1938-ban Amerikában, 1941-ben pedig hazánkban adták ki.

Nagyon plasztikusan meséli el, hogy a XIX. század végén, hogyan küzködtek az emberek az USA-ban, Kansas Államban a tuberkulózissal (tbc):

“Hogy milyen pusztítást végzett a tüdőbaj abban az időben s mégis milyen keveset törődtek vele az emberek, arra talán egy kansasi szomszéd család esete a legszebb példa. E család hét gyermeke közül öt év leforgása alatt hat pusztult el tuberkulózisban. Egyik gyerek a másik után betegedett meg s mindegyiket alig egy-két év alatt vitte el a kór. Egyszer apámmal elmentem hozzájuk; valami ételfélét vittünk szegényeknek. Az anya és három gyerek, akik már mind a betegség végső szakaszában vergődtek, egy földes padlójú szobában feküdtek; a szoba-konyhás lakásban tizen laktak és a még egészséges (vagy legalábbis látszólag egészséges) gyerekek kedvükre játszottak a betegszobában.

Az anya bátyja, aki szintén velük lakott, tanító volt a mi iskolánkban. Szinte még ma is a fülemben cseng tipikus “hektikás” köhögése. Naphosszat köhögött és bizony nem szégyelte magát még a tanteremben is a padlóra köpködni. Jól emlékszem, egyszer megfogta a vállamat és jól megrázott, mert nem tudtam megfelelni arra a nagy kérdésre, hogy mennyi hétszer nyolc – közben pedig a megerőltetéstől beleköhögött az arcomba. Még a leheletére is emlékszem, amint megcsapta az arcom… Ma már tudom, hogy nyilván kaverna volt a tüdejében, vagyis egy üreg, amit a tuberkulózis-bacillusok vájtak és ebbe más bacillusok is betelepedtek s ott úgynevezett vegyes fertőzést okoztak – annak volt olyan rettenetes kipárolgása. Szegény még a tanév vége előtt meghalt tüdővérzésben; szerencse, hogy legalább ez a katasztrófa nem az iskolában következett be.”

Elég gusztustalan helyzet, de akkoriban az emberek ehhez hozzá voltak szokva.

Reklámok
 

Címkék: , , , , ,

Müzík non-sztáp


Kraftwerk - Music non-stop

Furcsán nézünk a mai fiatalokra. Újra és újra feltesszük a kérdést: “Hogy lehet ilyen zenét szeretni? Hogy lehet ilyen primitív, bézik (basic) szintű, talán a pentaton hangsort elérő förmedvényeket hallgatni?”

Közben meg mi is ugyanezt csináltuk annak idején. Sőt! Egy Mizu-mizu-nak legalább mondanivalója van – verbálisan -, bár nem sok. De a nyolcvanas évek egyik általunk kedvelt slágerének, a Musique Non-Stop-nak leginkább semmi (ja de, a mondanivalója az, hogy “boing boom tchak”; gondolom, most már mindenki érti). Meghallgatható itt.

Kraftwerk befutott. Ezekkel a primitív gépdallamokkal, gépakkordokkal: útjára indították a technot és a szintipopot. Ki hitte volna, hogy ekkora sikerük lesz, és még mindig játszák a fesztiválokon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/30 hüvelyk Zene

 

Címkék: , , , ,

Kár értük

Best, az északír futballzseni

George Bestről azt mondják, hogy a XX. század legnagyobb focistája volt. Épp a napokban akadt a kezembe a Magyar Nemzet egyik múltévi száma (eltüzelni készültem), ahol megláttam a fotóját. A cikk nagyon megható, és nagyon szomorú. Leírja, hogy mi történt a Manchester híres játékosával. A cikk itt olvasható. De az Index is megemlékezett róla a temetésekor, 2005-ben.

Tavaly ősszel Egerben járt az egyik szomszédja: Thomas Jennings, Belfastból (Észak-Írország). Az egri belvárosi testvérgyülekezetbe (honlap itt) jött, igét hirdetett.

Még akkor megígérte a két nagyobbik fiunknak, hogy küld egy-egy George Bestes pólót. Meg is érkezett mindkettő. Az egyik kapusra való és narancssárga színű, a másik pedig mi más lehetne, mint egy 7-es számú Manchester United mez. Természetesen gyermek méretben, rajta a sztár kézírása filctollal. A póló a George Best Foundation (Alapítvány) feliratát viseli.

Azért hozták létre, hogy a fiatal tehetségeket támogassák és felhívják a figyelmet arra, amire élete végén maga a világhírű játékos is utalt egy fotóval. Lefényképeztette magát, amint a halálos ágyán fekszik. Ekkor már túl volt pár évvel a májátültetésen, de sajnos erre az új szervére sem vigyázott. A fotója mellé azt íratta: “Ne halj meg úgy mint én!”

Sajnos az alkohol tönkretette. Nagy kár, hogy a szesz így pusztít.

Kezdő írók kézikönyve (benne a Katedrális)

A napokban gondoltam egy másik zsenire, aki szintén ivott: Raymond Carver. A Kezdő írók kézikönyve hívta rá föl a figyelmem (a Kezdő írók kézikönyvére meg a sógorom, Lemperger Róbert). Ez tulajdonképpen egy tankönyv, ami arról szól, hogyan lehet novellát, kisregényt, regényt írni. Kulissza titkokat árul el és nemcsak íróknak jó, hanem olvasók számára is igalmas. A könyv végén megtalálható Raymond Carver: Katedrális c. novellája, ami jól bemutatja az író tehetségét. Nagyon megindító és nagyhatású írás, csak ajánlani tudom.

Sajnos, feltűnik az írásban a pohár, ami a novella főszereplőjére hatással van. Az író életére is hatással volt: ötven évesen, 1988-ban elhunyt. Győzött az alkohol. Kár érte.

Ha belegondolunk, hány gólt lőhetett volna még George Best és hány novellát, verset írhatott volna még Raymond Carver! De nem így lett.

Éppen a fentiek miatt gondolkodtam el egy másik írón: Erich Maria Remarque. Az ő életrajzában nem olvasok arról, hogy ivott volna. 72 évig élt és több remekművet is hagyott az utókorra. Magam mindössze két könyvét olvastam. Az első volt a Nyugaton a helyzet változatlan (lehet kapni: itt, de a könyvtárból egyszeri olvasásra kikölcsönözni olcsóbb: itt). Jó sztori, a könyv rövid, a történet megdöbbentő: az első világháború szörnyűségeit mutatja be.

A másik könyve pedig: A diadalív árnyékában. Ez az ami elgondolkodtatott. A főszereplő, Ravic, a sebész, meg a barátnője, de a legtöbb mellékszereplő is, lépten nyomon iszik. Jó pár liter tiszta szeszre kijönne a végeredmény, ha összeszámolnánk, hány üveg calvadost isznak meg a regényben. Kár érte… mármint a történetért. Nem kellett volna bele annyi szesz. Kevesebb üveggel is elhittem volna, hogy miken mentek keresztül a szereplők a II. világháború előtti Párizsban.

Ezt a könyvet is ajánlom… egyszeri olvasásra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/29 hüvelyk Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Szeretnék szántani

Janikovszky Éva: Égigérő fű

Vannak alapfilmek. Olyan alkotások ezek, amelyeket az adott korosztályból – jelen esetben a hetvenes évek első felében születettek – mindenki ismer. Ezek közé tartozik gyermekkorunk nagyszerű műve az Égig érő fű. 1979-ben készült, azaz 32 éve. Nem most volt.

A napokban kaptam kölcsön Szabó Zoltán kollégámtól (akit emlegettem már itt). Kb. egykorúak vagyunk, így az ő számára is ugyanolyan alapfilm, mint nekem. De mi van a gyerekeinkkel? Náluk is vannak már alapfilmek: pl. Madagascar, Kung-fu panda, Shrek stb. Emlékezni fognak rá, amíg élnek.

Ez a kölcsönkapott dvd viszont alkalmat adott egy huszárvágásra. Családi moziként közösen néztük meg a filmet, nagyokat kacagtunk. Innen kezdve a számukra is alapfilm lett belőle. Az örökzöld mondások: “Csak az a szép zöld gyep!” stb. bennük is megfogantak.

Különösen nagy sikert aratott családunkban az a jelenet, amiben Misunak az ágy alatt rádiót kell utánoznia. Mit csinál? Énekel: “Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani…”

Jó pofa Kamilla kisasszony, a szenes ember, a szúrósszemű parkőr utód, Harsányi mint rendőr, Gyabronka József, mint ifjú házas stb. stb.

Janikovszky Éva író és Palásthy György rendező nagyot alkotott.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2012/01/26 hüvelyk Filmnézőnapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Mese, mese, meskete

Forma 1-es autó és trabant a tréleren (trailer)

A mesében minden lehetséges. A gyerekek mindenre képesek. Az álmaikban bármi megtörténhet. Ihász Gábort már emlegettem (itt): …van mégis csillagfényű álom világ, de azt gyermekünk álmodja tovább.

Ennek az álomnak a terméke a képen látható kombináció. Egy olyan tréler, amin a Forma 1-es autók között egy kék trabant (“tabi” – ahogy a töpörtyűk mondják) áll. A nagy családban a “kék tabinak” kultusza van a kis gyerekek között, ami annak köszönhető, hogy feleségem egyik unokatestvére (Bauman Péter) nagyon pöpec gépet hajt. Kétütemű kasztni, megerősített futóművek és négyütemű bikaerős volkswagen motor. Azzal aztán lehet csapatni…

Ja, akkor nemcsak a gyerkeknek vannak megvalósult álmaik!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/24 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , ,

Ejnye-bejnye

Ember a hajtóműben

Megritkultak a bejegyzések. Számíttassék be néhány dolog: diótörés… még maradt dió. Favágás… még maradt fa. Metszés, ami pedig még csak most kezdődik. Ja, és a legfontosabb, hogy igen súlyos könyvek várnak elolvasásra. Amint itt az ideje, arról is beszámolok majd.

Most csak egy érdekesség. December folyamán kaptam le a mellékelt fotón a helytelenkedő repülőtéri dolgozót. Természetesen idejében kiszállt, nem akart potyautas lenni. Inkább csak amiatt aggódtam, nehogy ottfelejtsen valamit, ami a felszálláskor bajt csinálhat. Nem csinált bajt, különben most nem írnám ezt a bejegyzést.

A repülőtér nevét nem árulom el (megsúgom, hogy nem a Liszt Feri Hegy), hadd legyen ez találós kérdés. Aki tudja a választ, az írja meg. A nyertesek között nem sorsolok ki semmit, maximum egy “gratulálok” lesz a fődíj.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2012/01/23 hüvelyk Afrika, Emberek

 

Címkék: , , , , ,

Victor és a sebészek

Viktor Ügó még az orvostörténelembe is beleártotta magát. Nyilvánvalóan utánanézett, hogy ki volt a XVIII. század legmenőbb és az orvosképzés legbefolyásosabb alakja. Így választhatta ki Herman Boerhaave-t, aki viszont nem sebész volt, hanem botanikus-orvos. Alapvető műve: Institutiones medicae. Ráadásul már 1738-ban meghalt Leydenben. Így a megjegyzés kissé félreérthető:

“Gauvain így folytatta:
– Véres esztendő lesz ez a kilencvenhármas év.
– Fiam, ügyelj minden tettedre – kiáltott föl Cimourdain. – Szörnyű nehéz feladatot vállaltunk. Ne vádaskodj azok ellen, akik nem felelősek a dolgokért, mert mióta az orvos bűne a betegség? Igaz, ezt a nagy esztendőt a könyörtelenség jellemzi. Miért? Azért, mert ez a nagy forradalmi esztendő. Ez az esztendő testesíti meg a forradalmat. A forradalomnak egy ellenfele van: a régi világ. Ez ellen könyörtelen harcot kell vívnia. A seborvosnak is ellenfele a fekély, amit könyörtelenül ki kell irtania. A forradalom elpusztítja a királyságot a király személyében, az arisztokráciát a nemesek személyében, a despotizmust a királyi katonában, a babonát a pap személyében, a barbár igazságtalanságot a bíró személyében, egyszóval minden zsarnokságot azokban, akik a zsarnokságot képviselik. A műtét borzalmas, de a forradalom biztos kézzel hajtja végre. Ami pedig azt a sok egészséges emberhúst illeti, amit e céljának föláldoz, kérdezd csak meg Boerhaavét, mit gondol róla? Melyik daganatot lehet vérveszteség nélkül kivágni? Melyik az a tűzvész, melynek oltása közben nem ég el valami? Ezek a félelmes szükségszerűségek a siker feltételei. A sebész a mészároshoz hasonlít; az orvos a hóhérra emlékeztet. A forradalom a végzetes föladatnak szenteli magát. Megcsonkítja a beteg testet, de megmenti az életét. Ugyan! Talán bizony kegyelmet kérsz a fertőző kórnak? Azt akarjátok, hogy irgalmas legyen az ártó mérgekhez? Nem hallgat rátok. Jól megmarkolta a múlt torkát, nem ereszti el, amíg nem végzett vele. Jó mélyen belevág a civilizáció testébe, ebből fog kikelni az emberi nem egészsége. Kétségtelen, megszenveditek. De meddig tart a szenvedés? Amíg a műtét. Utána élni fogtok. A forradalom amputálja a világot. Innen ez a nagy vérömlés: kilencvenhárom.
– A sebészet megfontolt – jegyezte meg Gauvain -, de az emberek, akiket én látok, őrjöngenek.
– A forradalomnak – felelte Cimourdain – elszánt emberekre van szüksége. A remegő kezű segédeket elkergeti magától. Csak a kérlelhetetlen munkatársukban van bizalma. Danton félelmetes, Robespierre hajthatatlan, Saint-Just megingathatatlan, Marat könyörtelen. Ügyelj rájuk, Gauvain. Ezek a nevek nélkülözhetetlenek. Ezek az emberek hadseregeket érnek. Ezek fogják Európát rettegésben tartani.
– De talán a jövendőt is – mondta Gauvain.”

Így Szimurden (Cimourdain) vagy tévedett: elfelejtette, hogy Boerhaave régen meghalt, vagy pedig átvitt értelemben gondolta: “Kérdezd meg Boerhaave-t, úgyértem olvasd el a könyveit, ami ránkmaradt!”

Victor Hugo-t már nem kérdezhetjük meg, hogyan értette. Talán ha elolvasnánk az eredeti franciát… de olyat én nem tudok, úgyhogy titok marad számomra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/19 hüvelyk Nincs kategorizálva