RSS

december 2011 havi bejegyzések

Mah-jong – mondom Medvének

“Számítógépen is elterjedt játék (egy időben taipei néven is). Ezt egyedül lehet játszani és a szabályok is mások. A játék elején egy halomba vannak rakva egymáson a kockák. A legtöbb kockából négy van (a növényesből, évszakosból egy-egy). Két egyforma kocka akkor szedhető le, ha mindkettő mozdítható, azaz nincs rajta másik kocka és nem veszik körül két, egymással szemközti oldalról más kockák. A cél az összes kocka leszedése. Elvileg minden feladvány megoldható, amit a gép ad, de vannak könnyebbek és nehezebbek.” —wiki

Valamikor, az ezredfordulón, az egyik kórházi számítógépen fel volt telepítve a taipei, vagyis a madzsong. Akkoriban a gyermekosztályon voltam ügyeletes. Pontosan úgy kellett játszani vele, ahogyan fentebb a wikipedia írja. Ma már on-line változata is van, sőt, még a kórházi belső hálózatán is megtalálható. Ha éppen csend van és üres idő, kis szünet a betegellátásban, akkor be lehet kapcsolni, kicsit kikapcsolódni.

Sosem felejtem el: néhány éve, még a negyedik emeleten…, az “átkosban” (amit az egri kórházban nem a kommenizmusra értenek az emberek, ki gúnyosan, ki iróniával) -: az egyik nővérke éppen madzsongot bújt a számítógépen. Ahogy közeledtem, gyorsan lekapcsolta, szégyellte, hogy játszik, amikor épp jön a főnöke. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, megbeszéltük az épp aktuális kérdést a beteggel kapcsolatban, aztán még hozzátettem búcsúzóul: “Jelszó?… Mazzsong!!!” Leesett neki a tantusz, hogy letolásnak szántam.

Ehhez képest nagyon meglepődtem, miközben Ottlik GézaIskola a határon c. könyvét olvastam. Nem gondoltam volna, hogy éppen ebben a könyvben fogok a játékkal találkozni. A regényt még a kalandos kommenista (Josip Broz) is kötelezővé tett Jugoszláviában (beszámoltam róla itt). Íme a részlet:

“Ködös káprázatban imbolyogtunk a régi házban; nem néztem, nem figyeltem semmit akkor. Aztán most, hogy Medve Úrnapján megint kint járt, és az imént szóba hozta, tudtomon kívül rögtön eszembe jutott minden: részletesen emlékeztem jóformán az egész berendezésre, ablakokra, függönyökre, bútorokra, képekre, evőeszközökre. Beszélgetésre, minden percre. Majongot játszottunk, a tábornok harmincéves unokahúga volt ott látogatóban, s tanított bennünket a legfrissebb budapesti játékra, finoman csörömpöltek az új elefántcsont kockák a régimódi, nehézkes ebédlőasztalon.
Mah-jong – mondom Medvének, ahogy hasalunk az ugrópálya mellett, a fűben. Arra a ködre gondoltam, hallatlanul éles látásunkra, a távlatra, régi rosszkedvünk sűrűségére.
Harapta a serclijét, rám nézett a szemével, de rögtön értette, miről beszélek. Odagurította Szeredyhez a diszkoszt.
– No?
– Háromszázezer török táborozott itt – mutatott Medve a korcsolyacsatoló faházikóra.
Szeredy nevetett.
– Szóval ereklye?
Ereklye. Még magasan járt a nap, pedig már a nyugati hegygerincek fölé ért. Szellő se rezdült a lombok közt. Gereben ültében kezdett belebújni a zsávolynadrágjába.”

A játék asztali változata tényleg 1912-től kezdett terjedni és a húszas évekre megérkezett Magyarországra, Budapestre is.

Néhány oldallal később a könyv olvasása közben egy középiskolai emlékkép jutott eszembe:

“Vasárnap konfirmációnk volt, kimentünk a városi templomba protestáns negyedévesek. Meg voltunk illetődve, még a lányokat is alig néztük. Megkönnyebbülve mentünk utána a fényképészhez, s míg a macskaköves udvaron várakoztunk, Medve kiszökött a sarki trafikba, és vett négy Princessast. Este elszívtuk az árnyékszéken: ez volt a dohányzónk is. Télen kis vaskályha égett a sarokban, s belefújtuk a füstöt; volt, aki a vacsorai kenyerét itt pirította meg, máskor sült krumpli illata vegyült az olajos bűzbe. De most a langyos, júniusi estében nyitva volt az ablak; a rugós ajtó nyílt-csukódott; a három fülkében ülve olvasgattak.

Ez itt nem a Gárdonyi mellékhelysége,hanem az eredeti Szmolnij intézet

Még nem szívtuk el a cigarettánkat, amikor Homola megjelent, és bekergetett mindenkit az árnyékszékről. “Ez nem kaszinó!” – mondta Schulze szavával. Aztán az egyik fülkéből szinte azonmód kidobta Palugyayt. Újabban megint kiterjesztették hatalmaskodásaikat az árnyékszékre is, pedig már elég régóta védett terület volt ez, a békesség szigete, vagyis éppen kaszinó; sokaknak az elviselhető társasélet, az emberi méltóság és a jómodor létfontosságú, végső menedékvára. Homola puszta szeszélyből kiparancsolt mindenkit. Elsősorban nem nekünk szólt; de nekünk is mennünk kellett.”

Érdekes, a menő nagyfiúk, meg nagylányok a Gárdonyiban is dohányozni jártak. Ott is a mellékhelység volt a titkos füstölő. De nevet is kapott: Szmolníj, ami egyébként egy leningrádi (szentpétervári) palota neve. Így aztán, ha valaki az új épület első emeleti vécét használta, akkor csak annyit mondott: “Megyek a Szmolnijba.”

Ezúttal jelentem, hogy befejeztem Ottlik Géza könyvét, amint azt megígértem: itt. A könyv tetszett is meg nem is, de talán inkább nem tetszett. Nem azért, ahogyan meg van írva, mert az remek. Ottlik Géza igazi profi, a műve pedig igazi irodalmi bravúr. Sőt, a témája is érdekes, mély lelki szférákat feszeget, akit pedig érdekel a két világháború közötti fiúinternátusi élet, annak élmény az egész. Nekem viszont nem jött be. Túlságosan koncentrálni kellett. Darabokban, buszon, meg itt ott kis részletekben olvasva nem volt könnyű. Másodszor nem valószínű, hogy kiolvasom.

Ez a bejegyzés 2011. utolsó posztja. BUÉK mindenkinek és örömteli hétköznapokat 2012-re is!

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Fekete sakk

Fekete, fehér, sakk, matt. Világos kezd, sötét folytatja. De milyen sötét? Hát a nagyon sötét. Mert bizony létezik “néger” sakk. A figurák pedig nem fehérek és feketék, hanem barnák és nagyon barnák, szinte feketék. Hadd illusztráljam:

Az afrikai sakk, ahol a bábuk barnák és még barnábbak

Ha pedig közelebbről megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a figurák sem a hagyományosak, hanem igazi afrikai arcokat mímelő faragások:

Az arc tipikus, ez éppen egy világos gyalog (paraszt) két sötét gyalog között

A piacon adták kwacháért, vagyis a zambiai pénzért. Alkudni lehetett, így olcsó volt, Dániel fiamat leptem meg vele. Ő nagyon szeret sakkozni. Így majd minden nap leülünk egy parti erejéig. Persze meg kellett szokni a figurákat. A futó, királynő (vezér) és király kicsit nehezen megkülönböztethető. Göndör haj és faragás itt is, ott is. De azért sikerült játszani, élvezzük is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/29 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Missziós bandázs

Az ősi kötszer, a hűség és kitartás jelképe. Muszáj bemutatnom, annyira nosztalgikus és a múltat idéző.
Mission bandage

Még valamikor az 1960 vagy 1970-es években készülhetett, maximum 1980. De még van belőle Afrikában. A missziókat támogató, lelkes és hűséges emberek mementója ez. Őrzi a múltat. Bár már a valódi sebkötözésben haszontalan, sterilitását elvesztette, de rögzítésre, kar felkötésére még mindig alkalmas. Ritkán vesszük elő.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/28 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , ,

Zsidóság és keresztyénség – kimerítő és részletes

Zsidóság és keresztyénség - a könyv borítója

Kovács Géza bácsit lassan húsz éve, hogy hallottam. Akkor a debreceni baptisták között szolgált, mi pedig egyetemistaként a Keresztyén Orvostanhallgatók Konferenciájára hívtuk meg. A szervezők közt volt Zsoldos Enikő Debrecenből (ma ha jól tudom pszichiáter), Kiséry Péter Budapestről (háziorvos), Erdélyi Dániel a feleségével Falus Ágival szintén Budapestről és még sokan mások. Berekfürdőn tartottuk az aktuális találkozót, ott beszélt, az akkor nyugdíj felé közeledő baptista lelkész. Most nyolcvan fölött jár, egészen biztosan. Ez könyvéből is kiderül, amiben saját személyes élményeire is hivatkozik.

Emellett a könyv minden tekintetben kimerítő és részletes, és a legnagyobb előnye, hogy átfogó. Végre olyan címek is egy könyvben találhatók, mint: Áldások Izrael ítéletes korszakában, A Holocaust borzalmai, Isten mérlegén, Néhány elfogult filoszemita álláspont, Izrael jövője a próféciákban vagy éppen A Messiás-hívő zsidók teológiai szemlélete. Gondolom, ez a néhány cím jól illusztrálja az író és a könyv széles látókörét.

Persze neki kell ülni rendesen, mert adatokban is bővelkedik, de megéri. Jó szívvel ajánlom mindenkinek én is!

A könyvben található ajánlást egyébként Lengyel Péter, a Menóra Messiáshívő Közösség tagja írta a könyv elejére. Ezt idézem most:

“A zsidóság és keresztyénség kétezer éves viszonyáról a mai időkben nemhogy beszélni, de írni még nehezebb. A körülöttünk lévő világban az élet nagyon nagy kihívásokat állít minden ember elé, ráadásul rendkívül felerősödött az antiszemitizmus, antijúdaizmus, a rasszizmus, ami mérhetetlen károkat okoz az emberi kapcsolatokban. A zsidóság és keresztyénség párbeszéde az elmúlt évezredekben sohasem volt feszültségmentes. Kovács Géza baptista lelkipásztor a transzformátor szerepét vállalta magára könyve megírásakor. E nagy terjedelmű műben Izrael és a zsidóság sajátságos isteni kiválasztottságát a választott nép történelmén, harcain, örömein, buktatóin, szenvedésein, feszültségekkel teli jelenén keresztül a pozitív jövőjét is bemutatja az Ó- és Újszövetség könyvei alapján. Keresztyén baptista lelkészként vállalja az egyéni hangot, és néhány fejezetben a neuralgikus kérdésekre a válaszadást is. Bár számos kérdésben más véleményen vagyunk, de abban, hogy a zsidóságnak és a keresztyénségnek egy asztalhoz kellene leülni – egyetértünk. Kell hozzá egymás felé való nyitottság, megbocsátás a múlt sebein túllépve, azonos gyökerek megtalálásával a közös jövőt építeni. Ebben segíthet e könyv is. Kovács Géza hídépítésre vállalkozott s egy utazásra invitál. Könyvében útjelzőket rak le, ahol a két fél elindulhat egy új párbeszéd felé.”

A könyv a Menedék Alapítvány és az Evangéliumi Kiadó közös gondozásában jelent meg.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/27 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , ,

Szamár-fül-szöveg

A rímhányó Romhányi egyik híres kis könyvecskéje a Szamárfül. Most kaptam kölcsön kolléganőmtől eme aprócska csodát, nyelvünk oly fintorát, mely fricskázza, alázza emberi nemünk gyarló sorát, midőn Romhányi téntába mártja tollát.

Egyszeri olvasásra ajánlom-e művet, a szerző saját keze által írott fülszöveggel:

Romhányi József: Szamárfül

Tudtam! Amikor pedzették, kéne egy jegyzet még, egy úgynevezett fül, tudtam, hogy ezt rám lőcsölik kíméletlenül. Ami felesleges, IÁbavaló, azt elrúgja magától a ló, megbízzák vele hát a szellemileg visszamaradt szamarat.
Mert mi a fül? Egy hasáb csacskaság, csenevésszé összeaszalt esszé olvasótoborzó tartalmi torzó. (Az szól mellette, hogy csak az olvassa, aki már megvette.) A fül feltétlenül előlegezett közvélemény-keresztmetszet. Hogy tetszett, megtudhatod belőle, ha elolvasod előre. Vagy futólag utólag, így arra késztet, hogy amit elméd már félig megemésztett, kérődzd fel akarva, nem akarva, mint egy kiló silót a marha.
Ám mit sem tehetek ellene, állatmeséinket ajánlanom kellene, remélve, hogy meglelik itt-ott benne az emberit.
Hopp! Megvan! Bár talán más, nem ajánlás, inkább kajánnak tűnő ajánlat:
Ha úgy találják, hogy e mű egyértelműen kétértelmű, s az egyiket nemükre vérig sértőnek vélik, tegyenek úgy, mintha nem értenék.
Szamárfülnek ennyi elég.

A kis könyvecskét híres rajzolónk illusztrálta. Onnan jöttem rá, hogy amikor a “A liba hattyúdala” c. írásához értem, megláttam a libát. Valahonnan ismerős volt. Na persze, a múlt héten nézték meg a fiúk a Vuk c. rajzfilmet, abban van a Gáspár. Pont így nézett ki. Abban is benne volt Nepp József keze, miként a Szamárfül illusztrálásában is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/24 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , ,

Lunda people – lunda nyelv

Ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam róla, a Kalene körüli vidéken a lunda népcsoport él, akiknek a nyelve a lunda. Kb. 450 ezer ember beszéli, három országban élnek, mert az országhatárok szétvágták a nyelvterületet. Sokan vannak Zambián kívül: Angolában és a mai Kongói Demokratikus Köztársaságban (korábban Zaire). A nyelv nem könnyű, ha valaki meg akarja tanulni, akkor bizony oda kell utaznia és intenzív nyelvtanulásba fognia.

Lunda nyelvköny (1984-es kiadás)

A tanuláshoz nélkülözhetetlenek a jó könyvek. Az egyik korábbi bejegyzésben emlegetett Dr. Walter Fisher egyik gyermeke, a nyelv mestere lett (köztük élt és nőtt fel) és egy 36 leckéből álló kellően didaktikus nyelvkönyvet állított össze. Kezdetleges formában megjelent 1919-ben, majd bővítették és újra kiadták 1944-ben, 1963-ban, végül 1984-ben. Ez utóbbi ma is kapható (nem az interneten) a missziós könyvesboltokban. A harmadik kiadás előszavában olvashatjuk:

“This present Lunda Grammar by Mrs. M. K. Fisher represents the labour of a lifetime spent among the Lunda people, together with her well-known husband, the late W. Singleton Fisher. Her partnership with him in missionary work required unceasing study of the language, intensified in later years when the translation of the Bible into Lunda demanded the most accurate knowledge possible. This book is the fruit of their combined study and labour.” —T. Rea, CMML

A Biblia lunda fordításának címlapja

Ahogy a fenti szövegből kiderül, még a nyelvkönyv össze sem állt, a Biblia fordítását már elkészítették. Következzen az első néhány sor Mózes első könyvéből:

Hatachi Nzambi walengeli nimawulu nimaseki. Maseki adingi akadi nimwayawu, adingi amukunkulu; hewulu denyingi hadingi mwidima. Spiritu waNzambi wadingi nakuhitahita hewulu damenji. Nzambi wahosheli nindi, kwikali chejeji. Kwikala nichejeji to-o.

(Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lett világosság.)

A teljes Biblia a lunda emberek kezében lehet: az Ószövetség és az Újszövetség könyvei is. Ez igazán nagyszerű dolog, valóban nagy munkát követelt, hogy a fordítás elkészüljön.

Lunda-English : English-Lunda szótár

A hétköznapokat Kaleneben nagyban segíti a szótár. Lunda-Magyar szótár természetesen nem létezik, de van Lunda-Angol – Angol-Lunda kombinált szótár. Ezt is a Fisher család készítette el. Részletes, rengeteg szócikkel. A nyelvtan könyv mellé nagyon fontos kellék ez is.

A kis füzet kórházi, mindennapos használatra

Természetesen munkába, az utcára, a kórházba ezeket a nagyobb méretű könyveket nem vihetjük magunkkal. Ezért nagy segítség lehet egy jól összeszedett kivonat. Ilyen is létezik. 2011-ben a kórházban dolgozott Dr. Christopher Houlden, sebész és a felesége Emma, szülésznőként (blogjuk: lovefromzambia.blogspot.com). Ők állították össze azt a kis füzetet, ami könnyedén elfér az ember zsebében, és a napi rutinhoz tartozó kifejezéseket tartalmazza angolul és lunda nyelven. Befejezésül alább közlöm a bevezetőt és a tartalomjegyzéket, mellette néhány hasznos mondatot:

Chris és Emma kézikönyve - hasznos és működik!

Welcome – Shikenu mwani; I am greeting you – Tunemushi mwani; Good morning – Netemena mwani / menekenu mwani; Are you well? – Mwakola mwani?; I am well –  Nidi chachiwachi; And you? – Ndocheyi?; Not so well – Chanti chanti (literally ‘just a bit’); I don’t know – Etu (pronounced etru) kwiluka nehi mwani; Thank you – Nasakalili mwani; Yes – Eŋa; No – Nehi; My name is… – Ami yami…; What is your name? – Enu ijina denu yeyinyi?; Where are you from? – Wunafumi kudihi?;
Where? – Kudihi?; Far away – Kwakulehi; What is the name of your village? – Ijina da mukala wehi?; Village – Mukala; What is your job? – Wazataŋa mudimuinyi?;
I work (at Kalene) – Na kalakalaŋa (ku Kalene); At the hospital – Mu chipatelu; I am a surgeon – Naladikaŋa
 (literally ‘I do operations!’); I am a doctor – Nidi ndotolu; I am a midwife – Ami nakwashaŋa akwa mavumu; I am a nurse – Ami ni sister.

Akit komolyabban érdekel, annak szívesen megküldöm a kis, kivonatos kézikönyvet .pdf formátumban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/23 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , ,

Kis karácsony – forró és száraz

Karácsonyfa Lusakában, a pálmafák árnyékában

Lusakába (Zambia fővárosa) később érkezik meg az esős évszak, mint az Északnyugati Provinciában, Ikelenge környékén (Kalene). Bár december elején már vannak felhők, nem esik minden nap. Így december 11-én, vasárnap délután is kánikula volt.

De a dátum mindent felülír! Közeledik a karácsony, Afrikában is. Bár a havat nem ismerik, fenyőfát mégis állítanak, ha nem is igazit.

Főváros lévén: van piac és vannak bevásárlóközpontok is. Ezért a vásárlási láz itt is megállíthatatlan. Reklámokkal teli a kirakat, a kis mesterséges tó közepén pedig ott áll a karácsonyfa.

Hogy a fíling teljes legyen az üzletek előtti hangszórókból nem mást hallgathatunk mint:

Ó, tannenbaum…, Stillenakt (Silent Night, Stille Nacht), Dzsiglbellz (Jingle Bells) – és hogy egy kis magyar emlék is feltörhessen belőlünk: “Édes kisfiam” (Cserháti Zsuzsa), ami persze angolul szólt és az eredeti alapján készült: Johnny Mathis – When A Child Is Born.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/22 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , ,