Vannak alapfilmek. Olyan alkotások ezek, amelyeket az adott korosztályból – jelen esetben a hetvenes évek első felében születettek – mindenki ismer. Ezek közé tartozik gyermekkorunk nagyszerű műve az Égig érő fű. 1979-ben készült, azaz 32 éve. Nem most volt.
A napokban kaptam kölcsön Szabó Zoltán kollégámtól (akit emlegettem már itt). Kb. egykorúak vagyunk, így az ő számára is ugyanolyan alapfilm, mint nekem. De mi van a gyerekeinkkel? Náluk is vannak már alapfilmek: pl. Madagascar, Kung-fu panda, Shrek stb. Emlékezni fognak rá, amíg élnek.
Ez a kölcsönkapott dvd viszont alkalmat adott egy huszárvágásra. Családi moziként közösen néztük meg a filmet, nagyokat kacagtunk. Innen kezdve a számukra is alapfilm lett belőle. Az örökzöld mondások: “Csak az a szép zöld gyep!” stb. bennük is megfogantak.
Különösen nagy sikert aratott családunkban az a jelenet, amiben Misunak az ágy alatt rádiót kell utánoznia. Mit csinál? Énekel: “Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani…”
Jó pofa Kamilla kisasszony, a szenes ember, a szúrósszemű parkőr utód, Harsányi mint rendőr, Gyabronka József, mint ifjú házas stb. stb.
Janikovszky Éva író és Palásthy György rendező nagyot alkotott.
A hétköznapok fogságában 
Pár hete láthattam újra TV-ben.
Valóban alapmű.
Igaz: én elfogult vagyok, ’40 túl erősen hajlamos a nosztalgiára!