RSS

2012/01/04 napi bejegyzések

Már megint ezek a vámpírok…

… ellepték még a könyvesboltokat is. Nem új a téma, de azt gondoltam: lassan ideje, hogy lecsengjen ez a divat is. De még mindig virágzik. Néhány napja tévedtem be egy könyvesboltba, ahol ismét szembe jött velem egy raklapnyi fekete borítós, ezüst feliratos, piros rózsával vagy valami más, de piros cuccal illusztrált könyvborító.

A téma ősrégi. Most olvastam, hogy ez a vámpíros ügy a XVIII. században volt először felkapva. Aztán a XX. század elején, a film megjelenését követően – még fekete-fehérben – forgattak filmeket ezekről a vérszívókról. Huszonöt évvel ezelőtt pedig (még a super 8-as korszakban) az osztálytársaimmal én is szerettem volna vámpíros, horror filmet forgatni. Még talán megvan valahol a forgatókönyv vázlata is. Az ifjúkori őrültségek közé soroltam, nosztalgiával emlékszem rá.

Tari Annamária: Y generáció

Ezzel kapcsolatban újra fellapoztam Tari Annamária könyvét, az Y generációt. Nemcsak a fészeléssel (értsd Facebook) és a hanamontánázással foglalkozik, hanem a vámpírkérdéssel is.

“Ha egy társadalom lelkiállapotát és érzelemvilágát akarjuk megismerni, akkor vagy a pszichiátriai kórlapokat érdemes végiglapozni, vagy szemügyre kell venni a kortárs (lektűr- és komoly) irodalom témaválasztását. […] Vajon miért kellenek a vámpírok? És vajon azoknak kell-e, akik nem akarnak részt venni a mai rohanó világban, ahol lassan mindent a folyószámla-egyenleg és a jól működő kapcsolati tőke határoz meg? Az elsődleges célcsoportot valóban a tinédzserek jelentik – vagyis az Y generáció -, akik már látják, mit nem akarnak, és hogyan nem akarnak élni. Talán pont úgy nem, ahogy a szüleik élnek. Másra vágynak. Igaz, ma már azt látjuk, hogy a családanyák is vámpíros könyveket bújnak… […] … világosan látszik, hogy nők milliói számára a vámpír mint férfialak olyan férfias tulajdonságokkal rendelkezik, ami vonzó. A kérdés csak az, hogy a fiatal felnőtt nők miért kezdenek ikonként tisztelni egy hajdani vérszívót. “

Nem árulom el a választ, de mindenesetre megsúgom, hogy a könyv írója tényleg tisztességgel körbejárja a témát és valódi válaszokat keres a kérdésre.

Na jó, kettőt mégis idézek, de csak azért, mert a hétköznapokkal foglalkozik:

“Ha kicsit végiggondoljuk ennek az “alaknak” a szerepét, a vámpírkultúra megjelenése a fogyasztói társadalomban már nem is annyira meglepő Egyre erőteljesebb hatások kellenek ugyanis ahhoz, hogy a piac áttörje az emberek ingerküszöbét. Ehhez pedig egyre extrémebb ideálképek kellenek, amelyek segítik túlélni, elviselhetővé tenni a mindennapokat. Ennek egyik motívuma a vámpír is.
[…]
A vágyfantáziák (mint a szép mesék) mindig arról szólnak, hogy a nő boldog akar lenni, lehetőleg jól működő párkapcsolatban, ahol nem nyúzzák, hanem szeretik és elfogadják őt. Teljesen érthető tehát, ha a nők olyan mesevilágba szöknek el a hétköznapok elől, amelyben mindezt megkaphatják.”

Ezúton ajánlom a könyvet mindenkinek, azért, hogy megismerjük az utánunk érkező generációk gondolkodását.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2012/01/04 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , ,