RSS

2011/12/20 napi bejegyzések

Szecsuáni – Chachiwahi

Készül az nshima a sparhelten, vagyis a masinán (nem mashina!)

Nem, Zambiában nem esznek szecsuáni szósszal sem rizst, sem semmi mást (mert az kínai).

Nemzeti eledelük, miként az elterjedt a környező országokban is: az “nshima“. A wiki szerint főleg kukoricából készítik az alapot, de a Kalene környéki régióban a jóval kevésbé tápláló kasszávából (manióka) gyúrják, főzik. Az íze érdekes, a semleges és a tészta között valahol, kissé émelyítő illattal (szag).

Bár a “szecsuáni” (kínai) és “chachiwahi’ (lunda) szót nagyon hasonlóan ejtik ki, teljesen mást jelent.

Az alábbi párbeszéd mindennapos a kaleni viziteken:

– Mudiñahi? (Hogy van?)

Chachiwahi! (Jól!) – “csecsuahi” és nem szecsuáni.

De ha azt feleli a beteg:

– Chanti, chanti.

Akkor az azt jelenti, hogy “is-is”, vagyis a nem javul az állapota. Ha pedig egyértelműen azt feleli:

– Nakata.

Akkor nem érzi jól magát. Nos, ilyenkor az orvosnak valamit tennie kell!

Három évig nevelik, hogy végre élvezzék a gyökerét ételként

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/20 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , ,

Halmozottan hátrányos helyzetű

Az O. R. Tambo (nemzetközi repülőtér, Johannesburg) tranzitjában olyan székek is vannak, aminek magas a támlája, kicsit meg van dőltve és lábtartó is segít az alvásban. Kényelmes. Főleg akkor, ha az ember tudja, hogy órák hosszat kell várni a következő járat indulására. Így tengettem én is a cammogó perceket, órákat, amikor egy alacsony és sovány alak ült le mellém. Nem is ült, azonnal feküdt, mert alig tudott mozogni. Lassan mozdult, szeme beesett, csont és bőr. Lógott rajta a ruha. Megszólított: “Hány óra?” Aztán egy kis idő múlva hozzátette: “Mumbai”. Vagyis: Bombay.

– Micsoda? – kérdeztem.

Mint kiderült:

Indiában él, Kerala államban lakik. Tengerészként dolgozik, éppen sót szállítottak Namíbiából a Dél-afrikai Köztársaság déli részére hajóval. Ekkor ütött be a baj: maláriás lett. Kórházba került, ahol megkapta a gyógyszeres kezelést (pár nap). Öt nap múlva kitették a szűrét. Most Johannesburgon keresztül – átszállással – repül Bobayba, onnan pedig vonattal Délnek, Keralába. Az még egy “szép túra” lesz, de legalább Bombayban vannak rokonai. Ja, és holnap a repülőn kap enni.

– Holnap délben indul a gép. – folytatta a sovány indiai, mutatta a beszálló kártyáját – Mi van, ha addig éhes leszek? – kérdezte.

Rá kellett nézni… el hittem neki az egész történetet. Namíbia, tengerész, malária, India, vaságyastól harminc kiló – ezt a kalandot nem kívánom senkinek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/20 hüvelyk Afrika, Emberek

 

Címkék: , , , , , , ,