Nem, Zambiában nem esznek szecsuáni szósszal sem rizst, sem semmi mást (mert az kínai).
Nemzeti eledelük, miként az elterjedt a környező országokban is: az “nshima“. A wiki szerint főleg kukoricából készítik az alapot, de a Kalene környéki régióban a jóval kevésbé tápláló kasszávából (manióka) gyúrják, főzik. Az íze érdekes, a semleges és a tészta között valahol, kissé émelyítő illattal (szag).
Bár a “szecsuáni” (kínai) és “chachiwahi’ (lunda) szót nagyon hasonlóan ejtik ki, teljesen mást jelent.
Az alábbi párbeszéd mindennapos a kaleni viziteken:
– Mudiñahi? (Hogy van?)
– Chachiwahi! (Jól!) – “csecsuahi” és nem szecsuáni.
De ha azt feleli a beteg:
– Chanti, chanti.
Akkor az azt jelenti, hogy “is-is”, vagyis a nem javul az állapota. Ha pedig egyértelműen azt feleli:
– Nakata.
Akkor nem érzi jól magát. Nos, ilyenkor az orvosnak valamit tennie kell!
A hétköznapok fogságában 