RSS

2011/11/25 napi bejegyzések

Ni!

A lovagok, akik azt mondják: “Ni!” elborult elméjű, mégis rettenetes katonák, akik a szerencsétlen földi halandóból kicsikarják az utolsó rekettyését is. Náluk már csak a nyúl félelmetesebb, akin túl… van a megoldás. Hol? A nyúlon túl! De a megpróbáltatások között a Fekete Lovaggal vívott küzdelem a legmegrendítőbb, ő nem mondja, hogy “Ni!”

A fekete lovag, levágott karral

Igen, a Gyalog galopp c. filmből vett jelenetek ezek, miként a HVG, vagyis a Heti Világgazdaság (annak idején ezen a néven indult a hetilap) legújabb borítóját is megihlette a film. Vagyis inkább a jelenlegi gazdasági helyzet juttatta eszükbe az “alapfilmet”.

A korosztályomból kevés ember az, akinek nem jelentenek semmit a fenti kifejezések, de nem biztos, hogy mindenkinek azonnal beugrik a jelenet, a legújabb HVG-t látva. Ezért elmagyarázom.

Artur Király szembe találja magát a Fekete Lovaggal, aki őrzi az utat és nem akarja továbbengedni. Küzdelemre kerül sor. A harc során a Király levágja a Lovag mindkét karját, aztán mind két lábát. Közben a Lovag továbbra is küzd, eszeveszetten, észre sem veszi, hogy a küzdelemre lassan képtelenné válik. Aztán amikor már se lába, se keze, akkor felkiált:

“Jó, kiegyezek döntetlenben!”

A lap szerkesztői ezzel a jelenettel illusztrálják a magyar kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küzdelmét. A jelenetben a Fekete Lovag a Kormány, Artur Király pedig az IMF. Tovább nem magyarázom, az elmúlt hetek híradása erről szólt. Hogyan tovább Magyarország gazdasága?

A jelenet megnézhető itt: klikk-indavideo.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/25 hüvelyk Filmnézőnapló, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

Annak idején jót nevettem volna…

Madarász Tamás (Miskolc) barátomat több, mint 20 éve ismerem. Annak idején abban a Tóalmási táborban ismertem meg, amiről már meséltem a nyáron itt: 20 év múlva az ifjú vándor megpihen.

Ha akkor valaki azt mondta volna, hogy Madarász Tamás és Maszárovics Zoltán 20 év múlva ugyanazon a trombitás találkozón fog zenélni, akkor egyszerűen kinevettem volna. Micsoda badarságokat beszél! Álmodozás.

Csodák márpedig vannak.

Na persze, nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy akár én, akár Tamás megtanult trombitálni. Az elmúlt két évtized nem volt elég rá, meg persze egyikünk sem forszírozta túlságosan. Belefújni talán bele tudnánk, de ez korántsem elég, hogy eljussunk egy igazi trombitás találkozóra.

A történet azzal kezdődött, hogy a fiamat meghallgatni mentem el Mezőkövesdre, a XIX. Észak Magyarországi Trombitás Találkozóra. Az 1990-es évek eleje óta szervezik a zeneiskolai trombita tanárok ezt az összejövetelt, ami rendkívül színvonalas. Az idei szervezésében Benyó Tibornak (Tibi bácsi) volt nagy szerepe, aki az Egri Farkas Ferenc zeneiskolában tanít. Mit tanít? Természetesen trombitát. Ő vitte el a fiamat és hívott engem is a találkozóra.

Úgyhogy a fenti utópisztikusnak tűnő mondat helyesen így hangzik:

“Ifj. Madarász Tamás és Ifj. Maszárovics Zoltán ugyanazon a trombitás találkozón zenélt a mai napon.”

Miközben ugyanis a fellépők névsorát nézegettem, akkor láttam meg – majd hallgattam meg – Tamás barátom Tamás nevű fiát, aki negyedéves trombita szakos zeneiskolásként vett részt. Zozó fiam pedig elsősként. Úgyhogy együtt zenélt a Tamás és a Zoltán.

Ebből is látszik: Isten útjai kifürkészhetetlenek! (“Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” Római levél 11. rész 33. vers)

Igaza van Ihász Gábornak, amikor azt énekli a Múlnak a gyermekévek c. dalában: …álomvilág, de azt gyermekünk álmodja tovább.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/25 hüvelyk Emberek, Zene

 

Címkék: , , , , , , ,