Ha már Mikszáth, ha már XIX. század vége, ha már országgyűlés, akkor politikai korrupció. Éppen most olvasom ugyanis Cieger András: Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán c. könyvét. Nagyon jó, nagyon érdekes, de nagyon vékony és ahhoz képest nagyon drága. A témát viszont jól körüljárja. Olyanokat ír, amiről a történelem könyvek bizony nem nyilatkoznak, sőt, egyenesen hallgatnak, azt pedig jó mélyen.
Egy idézet a könyvből, ami nem Cieger gondolata, hanem ő is csak idézi Hunfalvytól (Hunfalvy János földrajztudós – nem Hunvald!), aki 1881-ben vetette papírra:
“Teljes függetlenség, önálló hadsereg, presonalis unio s több efféle elvont jelszavak a nép tömegére nagy hatást ugyan nem gyakorolnak, ha más kecsegtető és kézzelfoghatóbb ígéretekkel nem járnak karöltve. Sokkal hatásosabbak az ilyenek: földosztás, adóleszállítás vagy az adónak teljes eltörlése, a közmunka és katonakötelezettség megszüntetése, víg és kényelmes élet, minden fáradság és munka nélkül, stb. Ahol ilyen kilátásokkal kecsegtetik a választókat, ott ezek pénz és bor nélkül is megrészegednek, ha pedig még ez is hozzájárul, amint csakugyan legtöbb esetben hozzájárult, ott a ‘lelkesedés’ határtalan, ott vállaikon hordják körül diadalittasan a megválasztott képviselőt!”
Mennyire igaz ez bármely demokratikus rendszerben működő államra. Évszázados tanulság, érdemes megfogadni. Bár manapság “lobbi”-nak nevezik, az angol szót magyarítva: lobbizik. Ami nem mást, mint nyomásgyakorlást, előny kijárását jelenti.
A könyv egyébként nem olvasmányos, inkább egy történelem doktori disszertáció vagy egyetemi szakdolgozat formátumú és szerkesztésű. Sok értékes és dokumentumokkal is alátámasztott adatot ismertet. Többek között beszél arról az Andrássy Manóról és ügyéről, aki Jókai: Fekete gyémántok főhősének (Berend Iván) mintájául szolgált. Felvidék: 1870 körül.
A hétköznapok fogságában 