RSS

augusztus 2011 havi bejegyzések

Cave: Kompérleves!

Az emberek nagyon sokféle dologra lehetnek allergiásak. Van aki azt mondja: “Már allergiás vagyok az anyósomra!” Ami nem azt jelenti, hogy kóros, allergiás immunválasz alakul ki a szervezetében, hanem azt, hogy egyszerűen nem bírja elviselni. Ez nem jó.

Persze az orvosilag igazolt allergia sem jó dolog. Az emberek kóros, IgE típusú allergiás immunreakcióval válaszolnak az adott anyaggal való találkozás során. Ez lehet étel, bőrkontaktus, vagy éppen belélegzett ún. allergén. Van, aki a mogyorótól súlyosan megbetegszik, életveszélyes állapot alakul ki. Van aki, ha jön a szezonja (augusztus) a parlagfűnek, akkor taknya-nyála egybefolyik. Sorolhatnánk.

A kórházban a lázlapon is rögzítenünk kell, ha valaki valamilyen allergiában szenved. Különösen fontos a gyógyszerérzékenység, hiszen nem mindegy mit adunk a betegnek. Jót mosolyogtam nemrégiben az egyik lázlapon. Az idős bácsi azt mondta a nővérkének, hogy ő nem bírja a “kompérlevest”.

CAVE: KOMPÉRLEVES!!!

Az allergiát figyelemfelhívással szoktuk jelezni: CAVE! latin kifejezéssel.

A “KOMPÉR” a krumpli vagy más néven burgonya tájnyelvi megfelelője. Mondják még kumpérnak, kolompérnak vagy pityókának is.

Kérdeztem is a bácsit, hogy hát kiütése van a kumpértól? Azt mondja: nem, csak nem szereti. Aztán kérdeztem a nővérkét: “Hát maga hogy áll a kumpérral.” Mire ő azt válaszolta, neki meg a háta fájdul meg tőle. Gondoltam: ez már járványos. Az egyik rokonunk is mindig azt mondja, ha a felesége krumplit készít ebédre, hogy hát ő szereti, csak megfájdul tőle a térde.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2011/08/27 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , ,

Ketten hagytak itt, egyetlen napon

Pintér Ilona életének jelentős részét a hűvösvölgyi evangélikus szeretetotthonban töltötte. Fiatalon derült ki róla, hogy sclerosis multiplexben szenved. Elmondhatta: az ember élete hetven vagy legfeljebb nyolcvan esztendő, nagyobb része szenvedés. Harmincegynéhány éves volt, amikor megbetegedett, most jóval hetven fölött költözött el ebből a világból. Gyakorlatilag negyven év betegágy. Negyven év… mintha egész eddigi életemet fekve, alig mozogva töltöttem volna el. Mégis.

Volt ereje gondolni ránk. Volt kitartása naponta imádkozni az egriekért, a keresztény közösségért és családjainkért. Sőt, személyesen értem is. Csak köszönettel tartozhatom annak, aki a betegágyon, a “hosszú” betegágyon is gondolt azokra, akiket csak irigyelnie kellett volna. Örömmel tette, békességben Istennel és betöltve feladatát azon a néhány tucat négyzetméteren, ahová tolókocsiban kitolták. Messzebb akkor jutott, ha szükség esetén kórházba vitték.

Múlt hét szerda reggelén még együtt olvasták a Bibliát szobatársával, imádkoztak. Aztán a délelőtt során elaludt.

Madarász István másfél évtizeddel volt fiatalabb, egy napon költöztek el. István is ment az Úr Jézushoz! Ezek voltak az utolsó szavai is, amit a családnak mondott: “Megyek az Úr Jézushoz.” Ő is több, mint negyven évet szánt a szent szolgálatra. Világi foglalkozásából hat gyermekét nevelte fel, közben pedig hirdette a Biblia üzenetét széltében-hosszában, nagyobb rendezvényeken és négyszemközti beszélgetésekben. Sokat utazott, Egerben is sokszor megfordult. Részesülhettünk jelenléte áldásaiból.

Legutóbb idén márciusban járt nálunk, akkor már tudva diagnózisát, számlálva napjait a földön. Mégis boldogan számolt be arról, hogy a halál torkában is kíséri valaki olyan, aki már legyőzte a halált: a Megváltó, Jézus Krisztus.

Magam egy boldogkőváraljai táborban ismertem meg közelebbről. A szíriai Naámán történetéről beszélt. Fiatalok voltunk együtt, vagy ötvenen, legalább. Akkor ő volt az “öreg”, 46 évével. Több, mint 15 év telt el azóta és semmit sem változott. Akkor sem, amikor a betegség megtámadta. Értett a fiatalok nyelvén… azaz, mindenki nyelvén. Így tolmácsolta a Biblia üzenetét.

Bizonyára nem véletlen, hogy ez a két ember egy napon költözött el e földi világból. Jól mutatja, hogy a betegágytól, az örökmozgó igehirdetőig, Isten mindent és mindenkit fel tud használni az ő ügyének előre vitelében. Szeretettel gondolok mindkettőjükre: Istvánra és Icuka nénire is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/24 hüvelyk Emberek

 

Címkék: , ,

Legyőznek-e a hétköznapok?

Ezt kérdezi egy dal. Van annak már vagy négy éve is, hogy a Dorcas Alapítvány kuratóriumának tagjaként Debrecenben megismerkedtem a nyíregyházi Zink Norberttel és a feleségével. Norbitól kaptam néhány keresztény CD-t, többek között az Ámen nevű együttes egyik albumát. Kicsit furcsa zene, amolyan játékos, modern, a mai fiatalok stílusában szól. A fiúkkal gyakran hallgattuk a Rájöttem, hogy te voltál a télapó, Tékozló fiú c. dalokat és ezt is, aminek a címe: Mi leszel ha felnőtt leszel? Rengeteg divatos és szleng kifejezést sorol fel, ami által mintegy korrajzot is felvázol. De a refrén mindig a nagy kérdéshez tér vissza.

Mivel a dal egész konkrétan kapcsolódik a blog címéhez és témájához, ezért gondoltam közreadom:

Mondd, mi leszel ha felnőtt leszel,
Hogy ne tévedj az erdőben el?
Mondd leszel elég bátor, hogy higgy,
A gyerekkori álmodban is?
És lesz-e benned szív, hogy szeress,
Ha nem tudod, hogy sírj vagy nevess?
Akkor ég-e még ez a fény szemedben?

Mondd, mi leszel, ha felnőtt leszel,
Hogy ne tévedj az erdőben el?
Legyőznek-e a hétköznapok,
Vagy a fényből benned még több ragyog?
És tudod-e majd érezni még
Az elesettek vérző szívét,
Ha nem csak félig élsz? Akkor tied az egész!

A hapsi, az ürge, a csávó, a krapek,
A mandró, az ipse, a szivar, a gyerek,
A manus, az öcsi, a pasas, a szaki,
A haver, a hapi, a fazon, a muki,
A bróker, a joker, a sóher, a jófej,
A seftes, a peches, a nyertes, a kóser,

A fej és a tag és az arc és az agy,
Mindez nem te vagy!

A nem piskóta, a penge, a süti,
A frankó, a kajak, a húzós, a tuti,
A kvázi, az uszkve, a sac per kábé,
A seperc, a sipirc, a fundakávé,
A rocker, a popper, a rapper, a nepper,
A dealer, a spieler, a black és a decker.
Te nem vagy az és nem is leszel,
Amit a világ kieszel!

Mondd, mi leszel, ha felnőtt leszel…

A stexes, a lóvés, a vastag, a suskás,
A ruppós, a zsozsós, az öcsi a Puskás,
A DJ Bobó, a Dr Bubó,
A Hobó, a Dobó, a kékfényes Szabó,
A Defoe, az UFO, a trafó, az IFA,
A kofa, a köfa, az ÁFA, a FIFA,

A fej és a tag és az arc és az agy.
Mindez nem te vagy!

Az Ali, a Pelé, a Lenin, a Lennon,
A Louis de Funes, az Alain a Delon,
A Dodó, a Bubu, a Pepe, a Csucsu,
A Pötyi, a Csöpi, a Bubi, a Cucu,
Az ABS és a BBS, de a legjobb majd a végén lesz.
Mert nem te vagy az és nem is leszel,
Amit a világ kieszel.

Mondd, mi leszel, ha felnőtt leszel…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/24 hüvelyk Vélemény, Zene

 

Címkék: , , ,

Inszomnia

Nem iszom-nia! Azonnal tegyük le a poharat! Nem az ivással, hanem az alvással van kapcsolatban.

Inszomnia = alvászavar. Melyikünk ne találkozna a kérdéssel személyesen, szemtől szembe? Kinek ne lennének problémái az alvással, amikor stresszes időszakon megyünk keresztül? Mindenkivel megesik, van aki krónikusan szenved tőle.

A napokban került kezembe ismét a Purebl György orvoskollégám és barátom által összeállított: 100 kérdés-felelet az inszomniáról c. füzete. 35 oldalban remekül összeszedte a téma kapcsán felmerülő kérdéseket, a válaszok rövidek, tömörek és velősek.

Korábban szimpóziumokon gyakran tartottunk háziorvosok számára előadásokat, ő pszichiáterként az alvászavarról, én pedig légúti fertőzésekről. Így aztán olyan sokszor hallgattuk meg egymás előadását, hogy mondtuk is: ő az inszomnológusok (alvászavarokkal foglalkozó szakember) között a legjobb infektológus (fertőző betegségekkel foglalkozó szakember), én meg az infektológusok között a legjobb inszomnológus. Hát így találkoznak – talán egymástól távolinak tűnő – szakmák és szakemberek az orvostudomány széles palettáján.

A füzetet a sanofi-aventis adta ki, hátha megér újabb kiadást is. Ajánlom minden kedves “alvászavaros” olvasónak!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/21 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , ,

Joe vs Joy

Két indiai jár rendszeresen Magyarországra, látogatva az itteni keresztény gyülekezeteket, többek között az egrit is: Az egyik idősebb, már 70 felett, a másik fiatalabb, még éppen 40 alatt. Bőrük sötét, szívük vidám és friss bennük Istennek a beszéde, a Biblia. Nemcsak olvassák, szólják is, hiszen igehirdetők, elmondják, amit tanultak belőle. Nagy utat járnak be ezek az emberek, mire hozzánk eljutnak, mégsem sajnálják rá az időt, energiát, pénzt. Örömmel jönnek – a világ végéről is.

Joy, az idős, kelet felől jön, Indiából (említettem már itt). Lassan húsz éve, hogy rendszeresen látogatja a magyar gyülekezeteket. Lehet, hogy idén volt itt utoljára. Elköszönt.

Joe, a fiatal, Texasból jön, bár ugyanott született, ahol Joy, Keralában. Repülőmérnök Dallasban. A találkozásunk jól mutatja, hogy nincsenek véletlenek. Ugyanabban az évben született, amikor én. A felesége ugyanabban az évben született, amikor az én feleségem. Ugyanabban az évben volt a házasságkötésük, mint nekünk. És három fiuk van, mint nekünk. Magyar család, indiai család. Ugyanaz, csak pepitában.

Joe jól példázza, hogy a repülőgépek hajtóművei mellett is el lehet mélyülni olyan kérdésekben, mint: honnan jövünk? Hová megyünk? Mi az életünk célja? És mi a célja az életünkkel Istennek?

Könyvei közül magyarul kettő jelent meg. Egyik a keresztségről (bemerítkezés), a másik pedig az ószövetségi áldozatokkal kapcsolatosan. Ajánlom mindenkinek elolvasásra. Aki pedig az angolt bírja, egy további könyve kapható az amazonon is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/20 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , ,

Börtön-sláger

Micsoda? Igen, van ilyen is. Ez természetesen nem valamelyik popzenész szerzeményére vonatkozik, nem is valamilyen népdalgyűjtés során felfedezett, büntetésvégrehajtási (BV) intézményben lekottázott rigmusra.

A váci börtönben, a fogvatartottak (elítéltek) között ébredés van. Mit jelent ez? Az elmúlt évek során a poklok legmélyét megjárt bűnözők közül többen is hitre jutottak, keresztény hitre. Most is működik “bent” egy kb. 40 főből álló közösség, akik idejük egy részét rendszeresen bibliaolvasással, imádkozással töltik. Erről mesélt Boros Lajos, legutóbbi “kintlétekor” a keresztény gyülekezetünkben. Még három és fél éve van bent, de már 18 és fél év eltelt.

Többek között ő is gyakran énekli a Sokszor úgy érzem összeroskadok… c. dalt. Meghallgatható a YouTube-on is (ott nem ő énekli, hanem valaki más). Nagyon szép ének. Szívből jövő kiáltás (pl. a hétköznapok fogságában is). Sokan azt gondolják, hogy a dalt valaki olyan írta, aki szintén valamelyik börtönben vagy fegyházban töltött néhány évet. Azért gondolják, mert a magyarországi börtönökben ez a dal nagyon elterjedt. Igazi “börtön-sláger”. Boros Lajosék ellátogatva (természetesen rácsos teherautóban) más börtönökbe, keresztény-missziós céllal beszélnek Istenről és eléneklik, többek között ezt az éneket is. Mára elterjedt.

A dalt azonban olyan valaki írta, aki szintén sokat fordul meg a börtönben, de nem mint elítélt, hanem mint börtön-missziós. Vagyis olyan ember, aki éppen azért megy a fogvatartottak közé, hogy hirdesse nekik az Örömhírt, Isten Evangéliumát.

Soproni János lassan húsz éve jár az egri börtönbe ilyen céllal (nemsokára a 80. életévét tölti be), majd minden csütörtökön. Ő írta ezt az éneket, lassan 30 évvel ezelőtt, nem a börtön falai között. Amikor néhány fogvatartott megpróbálta meglepni azzal, hogy ezt az éneket – nem tudták, hogy ő írta – megtanulták a váciaktól és elénekelték neki, elmosolyodott és felfedte a titkot.

Bár minél többen énekelnék szívből ezt az éneket a fogvatartottak között:

Sokszor úgy érzem összeroskadok / Többé nem lesznek jó és szép napok.
Nem süt rám a napsugár, nem lesz többé tél se nyár / Lelkem terhével egyedül vagyok
Éjszakák törnek rám, / És én úgy érzem megfolyt a magány.
Félelem, fájdalom / Kínozza lelkem, hogy el sem mondhatom

Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek: / Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak nem lesz szívemben harag, / Ez sem oldotta meg a terhemet.
Mit tegyek ezután? / Mikor tűnik fel újra a szivárvány?
Lesz-e még megoldás, / Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?

Van egy út, amit Isten készített, / Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia, / Minden emberért életét adta.
Még ma jöjj, ahogy vagy, / Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.
Félelem, fájdalom, / Eltűnnek végleg, s te élhetsz szabadon.

A dalra hivatkoztam már: itt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/19 hüvelyk Emberek, Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , , , ,

Sah, padisah, ajatollah

A mozaik-szavakról már írtam (itt). Az orvosi nyelvben kiterjedten használjuk a rövidítéseket, hiszen a hosszú latin kifejezések a konzultációk, telefonos konzíliumok során jelentősen meghosszabbítanák a beszélgetéseket. Erre egyszerűen nincs idő. Arról nem is beszélve, hogy némely orvosi kifejezés kész nyelvtörő.

Az agyvérzés egy különleges formája, amikor az agyburkok közül az ún. pókhálóhártya alatt tör be a vérzés az ember fejében. Ezt nevezzük subarachnoidalis vérzésnek. Tud hevesen jelentkezni, amikor egy nagyobb értágulat (aneurizma) reped meg és gyorsan a beteg halálához vezethet. De tud – kisebb ér vérzésekor – lassabban is kialakulni. Ebben az esetben igen alattomos és nehezen diagnosztizálható a tünetekből. A koponya CT ilyenkor egyértelműen megmutatja: a betegnek subarachnoidális vérzése van, vagy latinul: haemorrhagia subarachnoidealis. Nem, ezek túl hosszú kifejezések a gyorsan pörgő sürgősségi betegellátásban. Rövidítünk: a betegnek SAH-ja vagy SAV-ja van. Úgy is hivatkozunk a páciensre, hogy:

– Melyik beteg?

– A sahhos beteg.

Vagy éppen:

– Melyik beteg?

– A savas beteg.

Ne keverjük össze! A sahhos beteg nem valamilyen perzsa királyi családból származik (sah), nem is a sahhok vezetője (padisah). Hanem agyvérzése van. És nevezhetjük savas betegnek is, ami nem a beteg sav-bázis-anyagcsere háztartására utal, hanem a subarachnoidalis vérzésére. Súlyos betegség, és adjon hálát érte az, akinek nincs és élete során nem találkozik vele.

 

Címkék: , , , , ,

Betegutak – antihisztaminok

Bizony a betegutak gyakran cirkalmasak a magyar egészségügyben. Van, hogy a beteg nehezen jut el a diagnózis felállítására alkalmas szakorvosi rendelőbe. Többen, több helyen látják, véleményezik, mire sikerült megállapítani a baját. De a betegségek már csak ilyenek: nem mindig tudják a tankönyvet, azaz nem mindig olyan tüneteket produkálnak, ahogyan az orvosi szakkönyvek leírják. Ilyenkor, orvosok, nem vagyunk könnyű helyzetben.

Rikán az is előfordul, hogy a beteg már akkor több helyen megfordul a kórházban, amikor még orvos sem látta. Ilyen tragi-komikus helyzet alakult ki valamelyik nap is. A beteg – teljesen jogosan – már kellőképpen idegesen jutott be a rendelőbe:

A háziorvos kolléga az Infektológiai szakrendelésre utalta, vagyis a fertőző betegségekkel foglalkozó helyre. Megjelent Rendelőintézetünk (SZTK) kartonozójában. Aztán, mivel a szakrendelés másik épületben működik, és az irányító kolléganő nem jól emlékezett, átküldte a beteget a kórház régi, II. sz. telephelyére, ahol régen üzemelt a rendelés. Átballagott… Aztán ott, a biztonsági őr felvilágosította, hogy már három éve nem ott található, a telephely begellátó részeit ott bezárták, menjen át – vissza – a kórház másik telephelyére. Ott aztán felküldték a Belgyógyászati Tömb IV. emeletére, az Infektológiai Osztályra. Ez már a 3. hely ahová elsétált. De nem lett vége az útnak. Mivel az osztályon úgy tudták, hogy a szakrendelésnek vége, a beteg pedig név szerint engem keresett, leküldték az orvosi szobámhoz, ami a Higiéniai Osztályon található. Lesétált hát oda, de már kellőképpen paprikás hangulatban – hozzáteszem, érthetően. Ott sem talált (4. hely), míg végre főnővérünk felhívott telefonon és megkérdezte: hol vagyok? Így a beteg átballagott az Infektológiai Szakrendelőbe és rámlelt, végre. Természtesen megnyugtattam és elláttuk, így a beteg már mosolyogva távozott a rendelésről, de a kirándulása mindenképpen emlékezetes az ő számára és az én számomra is.

Egy másik tragi-komikus dolgot is hadd osszak meg az olvasóval: Az allergiás megbetegedések kezelésére alkalmas szerek az antihisztaminok. Gátolják a hisztamin nevű vegyület felszabadulását a szervezetben, ami általában a kiütést, viszketést, orrfolyást okozza. Ilyen antihisztamin gyógyszer a levocetirizin hatóanyagú Xyzal tabletta. Megjelent egy új változata, aminek a neve:

Histisynt

Hogy lehet ilyen nevet adni egy gyógyszernek? Pláne olyannak, ami olyan betegségre való, amiben a betegek a tünetek miatt nyűgösek, panaszosak. Ilyenkor írjuk fel a “hiszti-szint”-tet?

A histi a hisztaminra, nem a hisztériára vonatkozik, a synt pedig nem a hisztéria szintjént jelenti, hanem a histamin szintjének alacsonyan tartását. Ennek ellenére Magyarországon rossz nevet választottak a gyógyszernek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2011/08/12 hüvelyk Kórház és a szakma, Vélemény

 

Címkék: , , ,

Bolyki-torony

Augusztus 3-án az egri várba látogattunk a Biatorbágyi Gyülekezettel, ahol Bolyki András – teljesen jogosan – feltette a kérdést: hol is van a Bolyki-bástya?

Megfogott. A Dobó-bástyát mindenki ismeri, de hogy a Bolyki-bástya, vagy másnéven: Bolyky-torony hol van, fogalmam sem volt. Nézegettük a brossúrákat, sehol semmi. Lehet, hogy csak Gárdonyi Géza (akinek egyébként éppen augusztus 3-án van a születésnapja) fantáziájában létezett és ezért került az Egri Csillagok c. regényébe?

Komolyan felcsigázott a kérdés. Utánajártam. Nagy József könyvében, ami egy kiváló összefoglalás Eger történetéről, felleltem a térképet, amihez hasonlót találunk: itt. Ezen jól látható, hogy a torony annak a várrésznek volt az észak-keleti sarkán, aminek a falai már nem állnak, hanem beépült. Ott húzódik keresztül a Gárdonyi utca, ahol családi házakat találunk.

Gondoltam egyet és egy kis fotosoppolással (Photoshop-os feldolgozás) a terület légifotójára ráillesztettem a Nagy-féle könyvben talált alaprajzot. Íme az eredmény:

1552-es alaprajz mai fotóra vetítve (fehérrel a vázlat)

Arra lennék még kíváncsi, hogy akik ott fönn laknak, vajon tudják-e, hová épült a házuk?

2011. augusztus 14. – módosítás:

Pontosabban próbáltam illeszteni a rajzot a térképre

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2011/08/08 hüvelyk Történelem

 

Címkék: , , ,

OEP vs OHP vs OAP

A mozaikszavak reneszánszukat élik. Miért? Azért mert őrült mennyiségű információt kell feldolgoznunk már abban a pillanatban, amikor kilépünk házunk ajtaján. Óriásplakátok, bevásárlóközpontok, közlekedési táblák stb. Hadd ne soroljam tovább. Így aztán a munkahelyünkön, a levelezésünkben kezdünk mozaikszavakat képezni, rövidíteni, hogy tömörebben, gyorsabban fogalmazhassunk. Ezek közül a szavak közül adok közre három olyat, ami hangzásában vagy írásában hasonló, mégis különböző fogalmakat rejt:

az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat mindenki emlegeti, megemlegeti, aki az egészségügyben dolgozik. Ők felügyelik az egészségügyi ellátásra fordítandó és oda beáramló pénzeket. Jogosan ellenőrzik időnként a kórházakat és az orvosokat. Olyanok ők, mint az adóellenőrök a gazdasági szférában. Így aztán “rettegett” kifejezés: OEP ellenőrzés lesz.

Erről mindig két angol mozaikszó jut eszembe: OHP és OAP.

Az írásvetítőt évtizedeken keresztül használtuk az oktatásban, előadások tartása során. Mára kezdi idejét múlni, hiszen a számítógéphez köthető projektorok, vetítők olcsóbban üzemeltethetők, mert nem kell ábrákat nyomtatni, vagy rajzolni hozzá fóliára. Nos ezt az eszközt nevezik az angolok OHP-nek, vagyis Over Head Projectornak, ami azt jelenti, hogy a vetítő-fej (head) fölötte van (over) a vetítendő (projector) fóliának. Ejtsd: ou-édzs-pí.

A másik: Valamikor az ezredfordulón a fiatal brittek viccesen úgy nevezték el az öregeket, mintegy kritizálva, gúnyolva az időseket, hogy OAP. Nem mást jelent ez, mint old (idős) age (korú) pensioner (nyugdíjas). Nos ez az a bizonyos: OAP vagy kimondva: ou-éi-pí. Ne keverjük össze a kettőt, mert furcsán fognak ránk nézni. Az OEP-pel meg jobb nem összeakasztani a bajszunkat, hasonlóképpen az APEH-hoz.

 

Címkék: , , , , , , , ,