Vicces könyv – ezt a címet adtuk neki. Már közel tíz éve írjuk a gyerekek azon mondásait, amelyek mosolyt fakasztanak, mert őszinték, aranyosak és sokszor talán bizarrnak tűnnek. Harminc oldalon 181 aranyköpést gyűjtöttünk össze a feleségemmel, amit természetesen nem adok közre teljes terjedelmében, hiszen családunk intim szférájához tartozik. De egy tucat példát, érdekességként, idézek, annál is inkább, mert buzdítok ezzel minden szülőt: érdemes felírogatni az ilyesmit. Tíz év után olyan ez mint egy fényképalbum: helyzeteket, hangulatot hoznak vissza abból a korból, amikor a gyermekeink még csöppek.
Keresztény családban:
Az egyik karácsonykor Apa kérdezte:
– Miért született jászolban Jézus?
– Mert akkor még nem volt kórház. – vágta rá a legnagyobb fiú.
Ugyanekkor kérdezte Apa:
– Mit hoztak a napkeleti bölcsek?
Mire a legnagyobb fiú:
– Aloét, tömjént és MILKÁT.
Valamelyik év januárjában:
– Imádkozzunk, hogy a farsangot az Úr arrébb tegye!
Ugyanabban az évben:
– Anya, én csak annyira szeretem a pénzt, amennyi autót kaptam, de Istent annyira szeretem, ahány csillag van az égen!
Messze van a születésnap?
– Apa, miért nem imádkozunk azért, hogy legyen hamarabb a szülinapom?
A legnagyobb fiú súgva Apának:
– Apa! Az óvó néni nem olyan mint Isten!
Apa:
– Miért?
A válasz:
– Neki nincs akkora hatalma mint Istennek.
Az “evangélista”:
– Mingyárt beszélek az öcsémmel, hogy szeresse Istent, mert különben adok neki egy taslit!
Anya a szülés felől érdeklődik:
– Tudod-e, hogy kerültetek a hasamba?
A válasz:
– Úgy, hogy Isten beleteremtett.
Egyéb kategória:
Apának eltört a szemüvege, mire a legnagyobb fiú teljes komolysággal és őszinteséggel megszólalt:
– Nem baj, addig hordhatod a búvárszemüveget!
Egy reggel Anya rászólt a középső fiúra:
– Csend legyen, a szomszédok még alszanak!
Mire a kérdés:
– Miért? Nem tudnak felébredni?
A középső fiú egyszer megkérdezte:
– Hány óra van?
Apa válaszolt:
– Nyolc óra lesz tíz perc múlva.
A következő kérdés logikus:
– És akkor MOST hány óra van?
A középső fiú őszintén:
– Anya, olyan jó, hogy kiszültél minket, különben nem lennénk.
A hétköznapok fogságában 
Nagyon hasznos dolog felírni gyermekeink “aranyköpéseit”, mert ugye a memóriánk időnként cserben hagyhat ( legalábbb is az enyém…véges).
Sajnos mi nem tettük, de amelyekre emlékszünk azon még most is vidulunk a már felnőtt , 19 és 21 éves gyermekeinkkel…
aranyosak, kár, hogy mi nem irkáltuk…
Ha az aranyköpéseket nem is írtátok, de látom írsz mást. Köszönöm a linket: hasznos.
http://literaty-nazo.blogspot.com/
még csak most próbálkozgatok…..