Micsoda? Igen, van ilyen is. Ez természetesen nem valamelyik popzenész szerzeményére vonatkozik, nem is valamilyen népdalgyűjtés során felfedezett, büntetésvégrehajtási (BV) intézményben lekottázott rigmusra.
A váci börtönben, a fogvatartottak (elítéltek) között ébredés van. Mit jelent ez? Az elmúlt évek során a poklok legmélyét megjárt bűnözők közül többen is hitre jutottak, keresztény hitre. Most is működik “bent” egy kb. 40 főből álló közösség, akik idejük egy részét rendszeresen bibliaolvasással, imádkozással töltik. Erről mesélt Boros Lajos, legutóbbi “kintlétekor” a keresztény gyülekezetünkben. Még három és fél éve van bent, de már 18 és fél év eltelt.
Többek között ő is gyakran énekli a Sokszor úgy érzem összeroskadok… c. dalt. Meghallgatható a YouTube-on is (ott nem ő énekli, hanem valaki más). Nagyon szép ének. Szívből jövő kiáltás (pl. a hétköznapok fogságában is). Sokan azt gondolják, hogy a dalt valaki olyan írta, aki szintén valamelyik börtönben vagy fegyházban töltött néhány évet. Azért gondolják, mert a magyarországi börtönökben ez a dal nagyon elterjedt. Igazi “börtön-sláger”. Boros Lajosék ellátogatva (természetesen rácsos teherautóban) más börtönökbe, keresztény-missziós céllal beszélnek Istenről és eléneklik, többek között ezt az éneket is. Mára elterjedt.
A dalt azonban olyan valaki írta, aki szintén sokat fordul meg a börtönben, de nem mint elítélt, hanem mint börtön-missziós. Vagyis olyan ember, aki éppen azért megy a fogvatartottak közé, hogy hirdesse nekik az Örömhírt, Isten Evangéliumát.
Soproni János lassan húsz éve jár az egri börtönbe ilyen céllal (nemsokára a 80. életévét tölti be), majd minden csütörtökön. Ő írta ezt az éneket, lassan 30 évvel ezelőtt, nem a börtön falai között. Amikor néhány fogvatartott megpróbálta meglepni azzal, hogy ezt az éneket – nem tudták, hogy ő írta – megtanulták a váciaktól és elénekelték neki, elmosolyodott és felfedte a titkot.
Bár minél többen énekelnék szívből ezt az éneket a fogvatartottak között:
Sokszor úgy érzem összeroskadok / Többé nem lesznek jó és szép napok.
Nem süt rám a napsugár, nem lesz többé tél se nyár / Lelkem terhével egyedül vagyok
Éjszakák törnek rám, / És én úgy érzem megfolyt a magány.
Félelem, fájdalom / Kínozza lelkem, hogy el sem mondhatom
Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek: / Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak nem lesz szívemben harag, / Ez sem oldotta meg a terhemet.
Mit tegyek ezután? / Mikor tűnik fel újra a szivárvány?
Lesz-e még megoldás, / Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?
Van egy út, amit Isten készített, / Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia, / Minden emberért életét adta.
Még ma jöjj, ahogy vagy, / Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.
Félelem, fájdalom, / Eltűnnek végleg, s te élhetsz szabadon.
A dalra hivatkoztam már: itt.
A hétköznapok fogságában 